Pénteken hazafelé támadt egy olyan ötletem, hogy amint hazaérek, zsuppoljunk be a kocsiba, és guruljunk el Orongorongo Beachre. Ez egy nagyon szép tengerpart, sőt, ez már az óceán! Fürdésre ugyan nem az igazi, valószínűleg még nyáron sem, mert jól példázza a természet nyers erejét.
Az óceán itt nem kedves, simogató, lágyan hűsítő, hanem komor, zord, erőszakos és csodálatos. Embermagasságú sziklák dacolnak az embernyi magas hullámok fáradhatatlan seregével, bőszen ellenállva a maró sós víz kitartó rohamainak.
Noha ma viszonylag nyugis nap volt, kellemes idővel, itt azért láttunk hatalmas hullámokat, az egyik el is áztatta a tappancsomat, mert nem voltam eléggé éber. Bence félt a zsivajtól meg a levegőben vibráló erőtől, még a kezemben is vinnyogott szegényke 
Nekünk tetszett, érdemes volt megnézni! Majd még biztosan ellátogatunk ide nyáron is, meg egyszer viharban is. Az biztos nagyon látványos!
Az odavezető út meg szintén csodaszép, a Wainuiomata folyó mentén:
