Uszoda – Huia Pool

30 nov 2009 6 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: család, NZ, Wellington Címkék:Bence, Huia, NZ élmények, uszoda

Múlt heti tervünk valóra vált (“mondja Apa most” – ezen idézet megfejtéséhez tudósok előnyben), mert Györgyi javaslatára ki akartuk próbálni az itteni egyik uszodát, ha még a tengerben nem sikerült fürdeni (ez nem teljesen igaz, mert Rebi ruhástól megfeküdt benne a héten, de mivel csendes volt az óceán, a következő hullám már nem kapta el).

Tegnap időben tértünk aludni, aminek következtében ma f8 tájban keltünk fel Bence már kelt volna hamarabb is, de határozott atyai rábeszéléssel célt értem, és indoklás nélkül elfogadta akaratomat, melyet a szigorú hangsúllyal kimondott, elképesztően kifinomult grammatikával megfogalmazott “Aludj még!” felszólítás adott tudtára.

8 körül szálltunk autóba, Albert hűségesen elszállított minket a Huia Pool uszodába, ami Lower Hutt központjában van, és már kívülről is nagyon jól nézett ki, meg a nap is hétágra sütött, ami sokkal szebbé tesz mindent.

Kértem egy családi jegyet, ami 2 felnőtt + 4 gyerek szabályos bejutását teszi lehetővé és ára hivatalosan $12. Ezzel szemben nekünk csak $7-et kellett fizetni, amely összeg barátságosságát még a zárható szekrényhez szükséges 50 cent kifizetése sem tudta elrontani (Vajon miért tud itt ennyi minden olcsóbb lenni? Még a $12 is simán belefért volna szemben azzal, hogy a XI. kerületi Kondorosi Uszodába a sima felnőtt belépő 1000 Ft körül van, emiatt nem is nagyon jártunk oda, szóval inkább buktak rajta, mert ha lett volna hasonló árban jegy, biztos sűrűbben megyünk, mint ahogyan terveink szerint ide gyakran eljárunk majd. És nem csak az ára miatt kitérő vége)

Gyors átöltözés és Bence-átöltöztetés után irány a medencék világa! Bence még nem rendes fürdőgatyóban, hanem amolyan fürdőpelusban feszített:

A kis manó az elején nagyon félt a vízben, hiába voltunk ott körülötte mindannyian, csak remegett és mindig ki akart mászni a medence oldalán. Ez eltartott egy jódarabig, a néhány játék amit vittünk egy darabig lefoglalta, de aztán inkább a medence mellett óhajtott játszani. Megértő szülőkként megértettük eme kívánságát, de azért a beépített csúszdára megpróbáltuk rávenni. Némi határozottsággal (Rebi felvitte és elindította) sikerült is, de nem nyerte meg a tetszését. Még harmadszorra sem Rebi is kipróbálta a csúszdát, eme élmény segített újraértelmezni a “bomba ugrás” fogalmát.

Ezután inkább maradtunk az engedékeny üzemmódnál, Gabi és Rebi át is mentek a nagy medencébe rendesen úszni, én meg maradtam a kis tökivel. Egyre bátrabb lett, időnként bementünk a medencébe is, majd a brenyushoz (mindjárt kép is lesz róla) tartozó, sekély, pici medencében egészen otthon érezte magát.

Még egy kellemes forró pezsgőfürdő is van eme jó kis helyen, amit rögtön kipróbáltunk Gabival, amint én is felfedeztem. Ide majd télen is jövünk, az tuti!

Végül f11 körül jöttünk ki (parkolási időlimitet is elértük, meg Bence is álmosodott, meg Rebi kivételével nekünk is elég volt), de hogy gyakran jövünk még ide, azt bizton állíthatom!