Noha erről már írtam egyszer, nem tudok mostanság betelni. Nem a témával, hanem az uszodába járással. A múlt héten 4 alkalommal is ellátogattunk ide-oda. Kipróbáltunk más helyeket is a Huia Pool-on kívül (nehezen ment a név megjegyzése, de a heje-huja szókapcsolat második tagjával azonosítva a Huia-t mára már sikerült).
Egy félresikerült próbálkozás keretében elautóztunk a Naenae poolba is, de onnan röpke egy óra elteltével kijöttünk. Pedig amúgy nem volt rossz (ha nem a Huia-t vettük volna alapul, biztosan jobban tetszik), a gyerekmedence mérete kellemesen nagy, egy hajó is fekszik az oldalán (csúszdával), ami Bencének nagyon tetszett egy ideig. A vízbe nehezen akart bejönni az ismeretlen helyen. Úszni is jól lehetett, de valahogy a hangulata nem volt az igazi. El is döntöttük, hogy többet oda nem.
Ezt követően jött 3 Huia alkalom, ahol már Bence is magabiztosan rongyolt be a medencéjébe. Miután egy ellesett ötlet révén elkezdtem fel-feldobálni a gyerkőcöt, azóta minden alkalommal játszunk így, mert oltári mód megszerette: vigyorog ezerrel, nem zavarja hogy a szemébe fröccsen a víz, sőt a mancsával tapicskolja a felszínt, aminek eredményeképpen nem annyira engem, mint inkább magát fröcsköli. Időnként a száját belemeríti a sós ízű vízbe, meg miután mutattam neki a merülést, sokszor nyúl a fejem felé és nyomja lefelé 
A csúszdák és a hasonló harsány dolgokkal még nincs teljesen kibékülve, de a plafonról lógaszkodó állatfigurákat imádja. Mutogat rájuk sorban, és várja hogy mondjam neki, melyik micsoda. A köpködős brenyust is komálja, bár amikor megpróbálja befogni a “száját” és arcába megy a vízsugár, akkor esetenként bepöccen rá és tüntetően faképnél hagyja őzöldségét.
Tömören szólva ha Huia kerül szóba, Bence már kész halacska. (Ha ügyességben még nem is, de hozzáállásban mindenképp!)
Most vasárnap elnéztünk a Györgyi által melegen ajánlott Porirua Aquatic Centerbe. Ez kb. 30-35 km nekünk, és a szél majd’ lefújt az útról miközben odafelé haladtunk, de megérte kipróbálni: hangulata nagyon jó, nem hiányzott belőle a megszokott melegvizes ücsörgő sem (spa – nem, nem a belga F1 nagydíj), időnként hullámzást is tapasztalhat a szerencsés vendég, aki jókor van jó helyen. Sok lekerekített forma jellemzi az összképet, amolyan családilag “belakható” ücsörgő részek, amik összeköttetésben vannak a nagy gyerekmedencével, de azért mégis elkülönülhetünk. Aminek sok értelme nincs, de a lehetőség megvan rá.
Az úszómedence rész nem az igazi, mert nagyon keskenyek a sávok, nem lehet kényelmesen ketten elúszni egymás mellett. De hát nem is főként úszni mentünk, mert egy oltári pöpec, 50 m hosszú csúszda is van! Jó kanyargós, folyik benne a kellemesen meleg víz, alig tudtuk abbahagyni a csúszást. Pedig ott voltunk 4-től kb. 7-ig. Pláne Rebi volt az, aki sokat-sokat-sokat csúszott, Gabi meg én felváltva vigyáztunk a kis emberre, de mikor együtt is ki szerettük volna próbálni, a kisasszony segítőkészen bevállalta a gyereklebegtetést a medencében. Ez a csúszda még Gabi tetszését is igazán elnyerte!
Persze nem én volnék, ha nem próbáltam volna megszerettetni Bencével a csúszdázást, ami teljes mértékben azért nem sikerült. Az ölemben levittem 3 alkalommal: először még vigyorgott is, utána már időnként görbült a szája, a 3.-at szegényke már nem élvezte. Kb. egy órával később újra megpróbálkoztunk egy dupla csúszással (rögtön az elején elfeküdtem és a végéig nem tudtam felülni, úgyhogy jól becsobbantunk az aljába), de nem élvezte annyira, mint mi. A totyogóknak való, 40 cm-s melegvízben viszont jól elvolt: énekelt, halandzsázott, öntözött a kannájával, stb.
Zárásig ottmaradtunk, ami jó volt, mert 5-f6 felé már kongott az egész intézmény, mindenfelé sok hely volt pancsolni, úszni, csúszdázni.
Kifelé menet Gabi kiszúrta a belépőjegyes apróbetűnél, hogy gyerek vendégek esetében 7 éves korig egy kölökkel egy felnőtt ingyen bemehet. Szóval ha $3 Bencinek a jegy, akkor $3-ért bemehetünk mind a ketten, egészen addig, míg a sarj be nem tölti a 7 évet. Az pedig még odébb van. Valahol jogos, mert ha ott sertepertél melletted egy ekkora emberke, nem tudsz úszni menni vagy rendesen csúszdázni. Persze így, hogy mi ketten vagyunk, felváltva tudunk mindent csinálni, de egyvalakinek tényleg állandóan felügyelnie kell a “drágaszágra”.
Még egy apróság a Huiához: van törzsvásárló akció, miszerint minden 6. fürci ingyenes. Ez úgy zajlik, hogy fogsz egy kis kártyát, és amikor jegyet veszel, pecsételnek. Pl. amikor 4-en megyünk, 4 rubrikát rögtön kilyukasztanak (attól függetlenül, hogy Bence miatt nekem nem is kell vennem jegyet). Szóval egy alkalom után megvolt már 4 az 5-ből. Másnap Rebivel ketten mentünk, őutána fizettem $3-at, én kihasználtam az ingyenes 6.-at, ráadásul a hölgy még adott egy újabb kártyát, amin lukasztott egyet! Ezt a hozzáállást kéne elsajátítani sok helyen, mert bizony nem az az eredménye, hogy egy alkalommal sokat legombol az uszoda aztán többet a közelébe sem megy az ember, hanem szinte sűrűbben fürdöm ott, mint otthon a zuhanyzóban Már annyira törzsvendégek vagyunk ott, hogy csak na!
(Sajnos képeket nem tudok mellékelni, mert még nem ruháztam be új, vízálló készülékre, bár Pappito rokonszenves kütyüje elnyerte tetszésemet…)
Eddigi véleményem a helyi uszodákról az, hogy mindenütt megpróbálják egy kicsit többé varázsolni őket, hogy ne csak egy hely legyen ahol leúszol pár száz métert vagy néhány kilométert, hanem egy olyan programmá váljon, ahol az egész család jól érezheti magát a vízben, a medence mellett, kint az udvaron (ez időjárás függvénye is). Apró-cseprő (vízköpő breki) és nagyobb (csúszdák) dolgokkal adnak olyat plusszokat az egyszerű funkcionalitás mellé, amitől akár egész délutános programmá válhat minden alkalom.
