Egy költözés margójára

22 szept 2010 4 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: Auckland, család, NZ Címkék:

Augusztus 1-től Szeptember 19-ig laktunk a Mount Roskillben kanyargó Gilletta Roadon. Ez volt első aucklandi otthonunk, és annak ellenére, hogy látatlanban vettük ki, nagyon jól jártunk vele. Tulajdonképpen két okból mozdultunk tovább, melyek mindegyike elég komoly volt:

  • Barni nem tarthatott velünk ide,
  • a ház eladósorban volt, és eme tény Damoklész kardjaként lebegett fejünk felett.

Előbbi körülményt Helgáék segítségével sikerült áthidalnunk – nagyon-nagy, mi több: hatalmas ;-) köszönet érte ezúton is az egész családnak! –, akik szintén nagyon megszerették a mi kis négylábúnkat, ami kölcsönös volt. Szinte nem is akart eljönni tőlük… persze ehhez biztosan hozzájárult a négy szuka is, akikkel egy kennelben töltötte ezt a bő másfél hónapot (bár eunuchként nem biztos, hogy annyira kellemes volt neki időnként :) .

Rövidre zárva a hosszúra nyúlt bevezetőt: a múlt hét vasárnapot megelőző 4-5 napja takarítással, pakolással, készülődéssel telt, melynek betetőzése a vasárnap végrehajtott költözés volt, amely költözés nem jöhetett volna létre ha nincs (nem a Kontrax) a CSalád (teljes vezetékneveket ugye nem írok ki), akik háromszoros segítsége igencsak hathatósan hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen lebonyolítsuk a sosem egyszerű áthurcolkodást: köszönet Barbarának, aki Bencével töltötte a nap jelentős részét, hogy a lányok tudjanak takarítani, köszönet Attilának (akit ismeretségünk eddigi rövid ideje alatt nagyon megkedveltem és olyan érzés, mintha már sok éve barátok lennénk) aki rávette a harmadik köszönet címzettjét, Soma fiukat, és ők ketten egész napjukat rászánták, hogy bútort pakoljanak velem, illetve 4 alkalommal megtegyék a Gilletta Road – Torbay útvonalat (összesen 162 km-t autóztunk a 2.5 tonnás kisteherautóval).

Szombaton az összepakolás nagy részét már befejeztük, sokkal jobban álltunk, mint a Wainuiból való kiköltözésnél. Egyrészt mert tanultunk az akkori hibából, másrészt igyekeztünk ettől függetlenül is okosabbak lenni. Hiába, minden újabb alkalom jobban megy, ami azzal is együtt jár, hogy minden előző alkalom több gikszert jelentett. Szóval a szombat estét már inkább pihenéssel és Jóbarátok nézésével töltöttük.

Vasárnap időben keltünk és reggeli után Gabival ketten elmentünk Parnellbe felvenni a furgont. Már előre lefoglaltam, kifizettem, úgyhogy most csak megkaptam a kulcsot, aláírtam a bérleti szerződést és 9:30-ra (pontban) már otthon is voltunk. Negyed órán belül megérkeztek Attiláék és rövid helyzetfelmérés után bele is vetettük magunkat a berakodásba.

Elsőre nagyon jól sikerült megpakolni a rakteret, többminden befért, mint előtte gondoltam volna. Persze maradt még jócskán, de amúgy is tudtam, hogy kettőt kell fordulni. Kb. 11-kor indultunk el Torbay felé. Pakolás és autózás (meg a nap későbbi része) közben folyamatosan váltogatta egymást az eső és a napsütés. Az eső nem volt komoly, legtöbbször enyhe szitálásként jelent csak meg, viszont a hídon többször is éreztem az erős széllökéseket a furgon magas dobozán.

Mikor odaértünk, Angus – a főbérlő – épp befejezte a csap cseréjét, vigyorogva beszélgetett velünk néhány mondatot, majd ment is, hogy tudjunk pakolni (nagyon rokonszenves fickó így másodszorra is). Viszonylag hamar kirámoltuk a cuccokat, ekkor jött a nem várt nehézség. A ház ugyanis nem az út mellett van, hanem 3-4 háznyit le kell jönni egy kocsibejárón és a végén még meredekebben lejt a keskeny utacska. Ezenfelük rákezdett az eső is, ami csak síkosabbá tette a kavicstörmelékes burkolatot. Így adódott hát, hogy mikor az amúgy is oltári szűk helyen próbáltam kitolatni, 4-5 méterrel a meredek rész teteje előtt a kerék elkezdett kipörögni. Többszöri, nekifutásos próbálkozás után cseréltünk: átadtam a helyet a buszsofőri múlttal is rendelkező Attilának, aki szintén néhány sikertelen nekirugaszkodás után egy kellőképp hosszú szakaszt hagyva a hátragyorsulásra sikerrel feljuttatta a verdát. Közben amúgy a szomszéd is kijött, hogy mi ez az éktelen tütütü (a tolatásjelző), és felajánlotta azt is, hogy kivontat minket, ha szükség van rá. Szerencsére nem lett.

Végül negyed kettő tájban érkeztünk vissza Mt. Roskillba, ahol f2-től kezdődött az open home. Az ügynök jött is időben, mi meg a pakolást elhalasztottuk, helyette megebédeltünk. Az egyetlen érdeklődő pár 2 óra előtt 5 perccel érkezett, de ők sem töltöttek sok időt a házban. Amúgy jó kis ház, kicsit öregecske, de részben felújított és nagyon sok napsütést kap. Meg a hangulata kellemes, ami sokat számít. Összességében szerettünk ott lakni.

2-kor nekiláttunk a második adag bepakolásának. Minden befér, de erre a fázisra maradtak a nehezebben egymásra pakolható cuccok (székek, biciklik), amiket azért rövid tanakodások közepette csak bepréseltünk. Az ezt követő North Shore-ra vezető útba beiktattunk egy vargabetűt a magyar klub felé kerülve, ahol a tervek szerint Barni is csatlakozott hozzánk. A klubot túlzottan nem néztem meg, kint a parkolóban vártuk Helgáékat, akik hozták is a várva várt négylábút, aki nagy örömmel ugrált körbe.

A második kipakolás már gyorsabban ment (kevésbé gondosan helyezgettem el bent a cuccokat), valamint az eső sem nehezítette a kiállást, úgyhogy hamarabb indultunk vissza leadni a furgont. Majdnem odaértünk 5-re is, de a tankolás miatt – meg amúgy is – csúsztunk kb. negyed órát. Ami nem gond, legfeljebb a verdát le kellett parkolni a telephely mellett, a kulcsot meg becsúsztatni egy csövön keresztül egy dobozba.

Ezen a helyszínen gyűlt össze mindenki: Barbara kíséretében Bence, aztán Gabi&Rebi, végül pedig mi. Mindent ellenőriztem, hogy ne maradjon semmi a furgonban, a night light-ot is bekapcsoltam, aztán, mint aki jól végezte dolgát, becsusszantottam a slusszkulcsot az említett dobozba. Na, ekkor hívta fel a figyelmemet Attila, hogy ő bizony úgy látja, nem csak a night light ég, hanem a hátsó lámpa is. Visszamentem megnézni az első lámpát: valóban úgyhagytam. Fene a figyelmetlenségemet, Balfék Béla voltam, de ez van. Majd meglátjuk mi lesz (megláttuk azóta: semmit nem szőröztek rajta, levonták a km-díjat, a kaució maradék részét pedig visszautalták). A cég megérdemel egy kis reklámot, mert maga az autó is mind a kétszer (múltkor is tőlük béreltünk) pöpec volt (egy automata váltós Toyota), az ügyintézés is gyors és pontos, valamint nem akadékoskodtak azon, hogy valószínűleg jól lemerítettem az aksit. /Ha valaki tehát 2.5 tonna körüli furgont szeretne bérelni, ajánlom a Usave-et, $85 a napidíja és $0.39 km-enként, a fogyasztása egész jó, mert a 162 km megtétele után kb. 27 dolcsinyi dízel üzemanyagot kellett csak beletenni./

Őszinte hálával a szívünkben búcsúztunk el Attiláéktól, aztán mikor beültem ezután Albertbe (a Nissan Bluebirdünk), olyan furcsa érzés volt, hogy szinte a földön csücsülök. Hazakocsikáztunk, ahol Barnika farát riszálva üdvözölt minket! Nekiláttunk némi kipakolásnak, legalább a feltétlenül szükséges dolgokat elő kellett szedni. Közben átugrottunk Angushoz aláíratni a bond transfer formot, mert az hétfőn kellett a másik ház átadásához.

Még összeraktam az ágyakat, az asztalt, elrendeztük a fotelokat, stb. Bence összevissza szaladgált Barnika után, élvezte nagyon a társaságát, mikor nem éppen Sonicozott (kár, hogy még nem tudja mondani, hogy „szegasztok” – aki érti a poént jelentkezzen! :) ). Szuper ez a házikó, majd írok még róla részletesebben, most elég annyi, hogy már az első este oltári jól éreztük magunkat benne (kihasználtuk a két zuhanyfülke adta előnyöket is!) és jóleső fáradtsággal tértünk nyugovóra.

Háznézőben Aucklandben

10 aug 2010 2 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: Auckland, család, kirándulás, NZ Címkék:, , , ,

Mint azt már vagy jó egy hónapja ígértem – még az aucklandi autózásunk kapcsán -, most végre beszámolok arról, milyen fázisokon keresztül sikerült eljutnunk odáig, hogy most már Aucklandben lakunk, noha jelenleg egy olyan házban, amelyet a tulajdonos el szeretne adni, tehát bármikor jöhet a felszólítás, hogy költözzünk ki. De ne szaladjunk ennyire előre.

Azon a hétvégén 3 házat sikerült személyesen megtekintenünk (legalábbis kiadóakat, mert azért láttunk sok egyéb házat is). Ebből az első a Te Atatu félszigeten. Kértünk előtte plusz fényképeket is a tulajdonostól, küldött bőven. Lelkesedtünk is, bár sejtettük, hogy csalókák lehetnek, mint ahogy minden bérelhető ingatlan esetében, valamiért mégis volt egy olyan érzésem, hogy érdemes megnézni élőben. Legfeljebb nem olyan, mint gondoltuk, de legalább az ember nem idegesíti magát azon, hogy “biztos tuti ház volt, és lehet hogy elszalasztottuk” – nohát nem. A fényképekhez sok köze nem volt a valós állapotnak (azok egy ingatlanügynökség felturbózott fotói voltak, melyek ráadásul legalább 1 évvel ezelőtt készültek, mielőtt a mostani tulajokhoz került az ingatlan). A “pretty much the same condition” meg vagy igaz vagy nem. Vagy akkor hazudtak nagyot a képek, vagy azóta puttyant le a ház. A fazon (nyugdíjas pár férfitagja) a fürdőajtónál bizergálta az ajtó zárját, és véletlenül sem állt volna félre, hogy azt a helyiséget jobban megnézhessük.

Még ideiglenesen sem szívesen költöztünk volna be. Annak ellenére, hogy a környék fenomenális, csodaszép ez a Te Atatu, legalábbis amit láttunk belőle. De hát ez önmagában nem elég. Persze már azon a hétvégén mégis kivette valaki.

Bence nagyon jól elvolt, össze-vissza szaladgált a házban.

A következő állomás Mount Wellingtonban egy kisebb alapterületű ház volt. Ezt ügynökség mutogatta, és rögtön le kellett venni a cipellőt, valamint egyszerre csak 1 csapat lehetett benn, illetve kint az udvarban egy kutyus is volt (a ház amúgy PETS OK), nekünk pedig mindeme 3 tényező nagyon rokonszenves volt. Kb. 5 percet tudtunk bent tölteni, ami után rögtön eldöntöttük, hogy ezt megpályázzuk! Pedig úgy jöttünk ide, hogy csak tapasztalatszerzés miatt nézzük meg.

A 3. ház Hendersonban egy eladófélben lévő három hálószobás ingatlan, amely nagyon jó állapotban volt, csak hideg volt benn. Az eladás miatt $300 lett volna egy hétre, én pedig kíváncsiságból megkérdeztem az ügynököt, hogy hosszú távra kb. mennyi lenne, és a válaszként kapott $370-et sem találtam soknak.

Végeredmény: hétfőn beadtunk a Mt. Wellingtonhoz kapcsolódó kérelmet, amire a választ hamar ígérték. Végül kicsit el is húzódott a dolog, és bár eljutottunk a 2. körig, azaz az ügynökség továbbengedett minket, a tulajdonosnak másra esett a választása.

Közben a hendersoni házról kiderült hogy még a hétvégén eladták egy ázsiai hölgynek, akivel találkoztunk is, amikor megnéztük. Ez nem is az ár miatt lett volna gond, hanem hogy kiadták volna nekünk, de fél évet szeretett volna az új tulaj. Én javasoltam 2 hónapot, a kompromisszumos ajánlat 3 hónap lett. Ez amúgy ésszerű volt a részükről, de nekünk ott van Barnika is, aki miatt úgy szerettünk volna házat bérelni, hogy vagy jöhet ő is, vagy határozatlan időre, a szabvány 21 napos felmondási idővel.

Mikor ezt őszintén elmondtam az ügynöknek, szerintem túlzott vehemenciával válaszolta, hogy kutyáról nem volt szó, ez mindent megváltoztat! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Barnika nem költözött volna oda velünk, mert Kopukun sikerült 4 szuka között ideiglenesen jó helyet találni őkelmének, szóval szerintem inkább az változtatott meg mindent, hogy ilyen hamar eladták a házat.

Még ugyanattól az ügynöktől megpróbálkoztunk egy másik eladó házzal, hogy látatlanban is kivennénk, mert a tapasztalatunk szerint az eladó házak egy fokkal legalább jobb állapotban vannak. Sajnos azonban azt is már eladták, meg az ügynök sem volt már igazán segítőkész eddigre.

Aztán az utolsó pillanatban – a költözést kb. 1 héttel megelőzően – béreltünk ki Mount Roskillban egy szintén eladó házat ideiglenesen, határozatlan időre. Nekünk 21 nappal kell előrejelezni a kiköltözést, viszont elköltözni 42 napunk van, ha a másik fél dönt a felmondás mellett. Ezt sem tudtuk megnézni előtte, de bizakodtunk. Bár sajna nem olcsóbb annak ellenére sem, hogy árulják, viszont még mindig kedvezőbb árú, mintha egy belvárosi apartmanba költöztünk volna, ahol a minimum amit találtam az heti $490 lett volna, de az valószínűleg olyan is, reálisan inkább $600-$700 lett volna. /Van Magyar család, akik hetente egy ezrest pengetnek ki a négyük által bérelt apartmanra!/

No, meglepődve a szokatlan megkeresésen, az ügynökség mégis úgy döntött, hogy kivehetjük a házat látatlanban is, cask akkor ezt belevesszük a szerződésbe. Engem ez nem zavart, úgyhogy elküldték, aláírtam, beszkenneltem, visszaküldtem, és augusztus 1-jén már volt hová mennünk!

A ház maga szerintem egész jó, bár az asszony nem igazán rajong érte. Oké, nem egy kacsalábon forgó palota, de azért kellemes ott lenni. Főképp persze amiatt, hogy a sok eső ellenére is a benti 13-15 fokos reggeli/esti hőmérsékletet már csak enyhének érezzük. Mennyi lehetett vajon Wainuiban? Talán jobb is, hogy ott nem volt hőmérőnk! :)

A költözésről a következő bejegyzésben mesélek, mert az sem volt egyszerű, dehát mikor az?

Mar Aucklandben

05 aug 2010 1 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: Auckland, család, NZ Címkék:, , , ,

Na, sikerult idekoltoznunk. Nem volt egyszeru (szombat pakolas+takaritas /nem is sikerult teljesen igy, hogy a nagyjat a vegere hagytuk/, ejszaka egy bazi nagy utanfutoval 700 km-nyi vezetes, vasarnap kipakolas illetve kalandos beallas a keskeny autobejaron, hetfon az utanfuto visszavitele), de hetfon szep ido volt, elveztem nagyon, hogy 22 fok volt bent a hazban! Es este a 16-17 fok mar kellemesen enyhenek tunt a korabbiakhoz kepest. Rebi szerint Wainuiban hidegebb volt bent, mint 10 fok, mert latszott a leheletunk. En ezt tulzasnak tartottam, de mivel ami a 15 fokot meghaladta, mar nem is tunt hidegnek, ugy velem megis igaza lehetett, es anno a furdobe/konyhaba kijarni bizony nemcsak szubjektiven tunt baromi hidegnek, hanem tenylegesen is.

Most intezzuk a telefont meg a netet, amint ez megvan, ujraindul talan a blogolas is, mert van mirol irnom rendesen (bonyodalmak az elozo hazzal, a kellemes ujdonsagok, egyeb kalandok, munkahely, stb.)! Addig is koszonom a turelmeteket.

Szoval nem vesztunk el, jol vagyunk, csak suruek a napjaim. De nagyon am! :)

Wellington => Auckland

09 júl 2010 7 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: család, NZ Címkék:, , , ,

Eljönni látszik ez az esemény is. Pár hónapos szünetet követően az aucklandi Datacomos managertől kaptam egy emailt, pont amikor már gondolkodtam rajta, hogy esetleg ideje lenne rákérdezni, mi is a helyzet. Az üzenetben az állt, hogy minden jól halad, csak szeretett volna megbizonyosodni róla, hogy részemről még mindig fennáll a váltás szándéka. Ez június 6-án történt. Természetesen örömmel válaszoltam rá, hogy naná, sőt egyre jobban. Örültem is neki, hogy ő tette meg ezt a lépést, mert ez azt jelenti, hogy tényleg szükségük lehet rám.

Közben pályáztam az AbsoluteIT-nél is egy állásra, ami a BNZ-nél lett volna, de aztán abból nem lett semmi. Viszont azóta ugyanők (ez egy fejvadász cég, azt hiszem elég jelentős a maga területén, a komolyságról majd később) hívtak egy másik BI állás kapcsán ami egy Vero nevű, nemzeti szinten komoly biztosítótársaság. Gondoltam egy interjú nem a világ.

Időközben a Datacomos dolgok is megindultak, volt egy telefonhívásom, amiben Stuart már a következő hétre szeretett volna esetleg kitenni dolgozni egy ügyfélhez. Ebből végülis nem lett semmi, de abban megegyeztünk, hogy beszél a mostani manageremmel én meg a háziúrral, aztán egyeztetünk, hogy mikor mehetek.

Legkésőbbi időpontnak szeptember 1-je látszott, mert úgy kötöttem a bérleti szerződést Martinnal, hogy áthelyezés esetén tél végén röppenhetünk. De talán még hamarabb is, ezt viszont meg kellett beszélnem a háziúrra. Hétfői személyes találkozónk során kiderült, hogy szinte neki is kapóra jön a dolog (de legalábbis egyáltalán nem zavarja), mert pár hónapon belül elhagyja az országot, Dubai-ban kapott egy 2 éves munkaszerződést. A melegért egy kicsit irigylem, de amúgy nem nagyon szerepel álmaimban Dubai meg úgy összegészében a “távol-keleti” országok (tudom, igazából az közel-kelet, de innen távolabb van, mint a Kína és környéke által fémjelzett távol-kelet :) )

Stuartnak is megfelel, hogy augusztus elején már ott legyek, úgyhogy akkor ez eddig megvan. Következő lépés a szálláskeresés lenne, de ehelyett kedden interjúra mentem az AbsoluteIT-hez. Van Wellingtonban is egy irodájuk, úgyhogy a szimpla pofavizithez szerencsére nem kellett repcsire ülnöm, csak kicsit kimozdulni az irodából és 5 percet caplatni az esőben.

Az interjú egyfelől komolytalan volt, másfelől viszont megértem, hogy akartak személyesen is találkozni velem, mielőtt az ügyfélhez küldenek. Hogy miért volt komolytalan? A nagyon harsány, oltári energikus nő, akivel beszélgettem, keményen kérdezgetett, de főképp általánosság irányába vezette az interjút. A szakmai területről semmi információja nem volt (ez mondjuk nem volt meglepő, és tudom, hogy nem reális elvárás egy fejvadásztól, hogy fejlesztőként értsen minden területhez, de hogy saját bevallása szerint se tudja, hogy mi is az a Business Intelligence, miközben ilyen pozícióra interjúztat valakit, az szerintem nem vet igazán jó fényt az ügynökségre), hasonlóképp az ügyfélről. Kb. annyit tudott róla, mint én, hogy egy biztosítóról van szó.

A kép amit lefestettem róla, elég negatív, de azért szeretném hozzátenni, hogy élőben rokonszenves volt, meg maga az interjú így is elég keménynek bizonyult. Sőt, inkább pont ezért, mert nehéz bebizonyítani hogy értesz egy területhez olyasvalakinek, aki nem tudja eldönteni, mennyi a technoblabla és mennyi az igazi tudás. Próbálkoztam, egyáltalán nem stresszesen, hiszen úgyis csak próba-szerencse az egész, hiszen már megvan a helyem, legfőképp a kíváncsiság vezérelt ide, meg aztán ki tudja? Ajánlhatnak szuperjó munkát meg fizut, addig nem tudom meg, amíg nem járok végére a dolognak.

Azóta erről hírem semmi. Nem meglepő, a malomkerekek itt lassan forognak. Meg amúgy is mással vagyok elfoglalva. Nem, nem munkával. Többek között ez is komolyan hozzájárul a váltáshoz: múlt szerdától elvileg egy új projekten kellene dolgoznom, amit a helyi statisztikai hivatalnak végzett volna a Datacom. Megkörnyékeztem hát a projekt managert, hogy miként kezdünk bele. Kiderült, hogy a projekt nem indul, a másik projekt amiben benne vagyok meg CRM fejlesztőt és .NET programozót kíván, SQL-hez meg nem sok köze van. Azóta hivatalos jóváhagyással tanulok C# kódolást, ami mellett van időm szervezkedni, intézkedni.

Ez magában foglalja az alábbiakat:

  • költözés megszervezése: utánfutó-bérlés, szállás az utazást kettészelő éjszakára (nem akarunk mindenáron aznap odaérni, mert úgysem indulunk el korán a bérlés meg pakolás miatt, nem szeretnék utánfutóval száguldozni és sötétben, fáradtan vezetni sem az igazi, ráadásul nem biztos, hogy este 11 után el lehet foglalni bármilyen szállást), feleslegessé vált cuccok eladása a TradeMe-n (pl. Rebi egyenruhája)
  • vízum-ügyintézés (Variation of Conditions benyújtása, amihez várom az áthelyezős levelet, és reménykedem, hogy Wellingtonban is megcsinálják, mert akkor személyesen lehet elintézni – bár van egy ismerősöm, akinek a vízuma Aucklandbe szól, de Wellingtonban dolgozik ugyanannál a cégnél, és már 3 éve nincs vele gond)
  • szállás-szerzés a házbérlésig (ez bizony egy fogós kérdés)
    • sok ismerősömet végignyaggattam, hogy nem tudnak-e valakit, aki pl. Magyarországra látogat augusztusban és nem akarja üresen hagyni a házát, akkor vigyáznánk rá (kutya nélkül) és persze fizetnénk a lakbért – eleddig sikertelenül zárult a tudakozódás, egy pár lett volna, akik nagyon örültek a dolognak, csak ők júliusban mennek haza, augusztusban pedig ismét itt lesznek
    • apartmanban lakás néhány hétig (ez drága, de biztosan megvan rá a lehetőség),
    • Couchsurfing – folyamatban, egy próbát megér :)

No, itt tartunk most, a folytatásra én is nagyon kíváncsi vagyok!

Munkahely-váltás Work Permit esetében

09 jún 2010 1 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: bürokrácia, család, NZ, szakma Címkék:, , , ,

Bár tapasztalataim szerint a zárt WP-vel rendelkezők közül legtöbben nem váltanak munkahelyet a PR megszerzéséig, nem mondhatnám hogy annyi mindenkit ismernék itt, hogy ez általánosan kijelenthető lenne. Tekintve hogy egyvalakit nagyon jól ismerek, aki ilyen terveket forgat a fejében. Nem nehéz kitalálni, hogy ki az…

Szóval ilyenkor az emberben felvetődik, hogy kell-e új WP-t igényelni, vagy elég megváltoztatni benne valamit, ami nem jár teljesen új kérelem benyújtásával, családtagok esetén mi a helyzet, stb.

WP változtatása:

Kis utánajárással az alábbiakat derítettem ki (még vannak fehér foltok a dologban, mert most már nem lehet személyesen kérdezősködni a Wellingtonban állomásozó Immi osztagnál sem, ehelyett a telefonos segítségkérés marad az online keresgélés mellett. Azzal meg csak annyi problémás, hogy munkaidőben az ember nem szívesen harsogja világgá ékes angolsággal, hogy helyet kíván váltani. Szóval eddig a telefonálást még nem ejtettem meg.

Viszont ez alapján bizonyos feltételek mellett nem kötelező új igénylést benyújtani, hanem élhetünk az Immigration 1020-as nyomtatványa (Application for a Variation of Conditions) adta lehetőséggel, amely innen tölthető le.

Én most csak a WP-re vonatkozó részeket tárgyalom, de vonatkozik tanulói és turista vízumra is.“If you hold a work permit you may apply for a variation of conditions to allow you to change your employer and/or your place of employment, or to study part time.” – azaz ha van WP-d és munkáltatót/helyet szeretnél váltani, benyújthatsz egy ilyen kérvényt

Elég egy ilyen változtatási kérelmet benyújtani a következő esetekben:

  • a pozíció és a munkáltató nem változik, de más telephelyre/irodába kerülsz (pl. mint ahogy én tervezem Wellingtonból Aucklandbe),
  • a céged nevet változtat, de amúgy minden marad a régiben,
  • munkáltatót váltasz, de a régión belül maradsz (pl. North Shore-ról Manukauba mész).

Ez a változtatás nem érinti a WP érvényességi időtartamát.

Teljesen új WP kell, ha

  • megváltozik a pozíciód (akár annyi is elég lehet, hogy előléptetnek),
  • új munkáltatód van ÉS megváltozik a munkavégzés helye (régión kívülre mész),
  • a munkáltató megváltozik (nem teljesen értem hogy mi a különbség az előző meg eközött).

Amennyiben megszeged a WP-ben foglalt feltételeket, törvénytelenül dolgozol, aminek komoly ejnye-bejnye lehet a vége, szóval érdemes komolyan venni.

Hogy a család általam megkapott vízumaival mi a helyzet, azt nem tárgyalja a hivatkozott oldal, de első körös véleményem (és reményem) szerint (ezzel kapcsolatban szívesen olvasom, hogy ki mit gondol) nem befolyásolja, hiszen amikor kértük és kaptuk pl. a Student Visa-t Rebinek, akkor nem volt benne olyan feltétel, hogy csak addig érvényes, amíg az enyém meg nem változik. Szerintem miután megkapták a lányok meg Bence, onnantól az a saját lejáratáig érvényes, a kiindulási feltétek későbbi változásától függetlenül. Persze még megkérdezem ezt hivatalos forrásból is, de elsőre én ebben bízom.

Munkáltatói papírmunka WP-hez:

Kicsit más: a munkahelyek sokszor görcsölnek azon, hogy “jaj, bevándorló vagy, akkor macerás a papírmunka mert ezt+azt ki kell tölteni. Ez a sok-sok kitöltenivaló mindössze a következő kettő dolgot jelenti:

  • Employer Supplementary Form – van vagy 4 oldal, amit a munkáltató tölt ki, a többi rizsa,
  • egy job offert tartalmazó levél, aminek szintén nem kell nagy feneket keríteni, tekintve hogy a Department of Labour oldalán található egy online alkalmazás (Fefe adta a tippet) pont ilyenek megírására. A neve Letters of Employment builder. Egészen pontosan 11 dolgot kell beírni (3 dátum, 3 név, 2 cím, 1 pozíció, 1 cégnév, 1 megszólítás), aztán az egész elmenthető RTF-ben vagy rögtön kinyomtatható, a felek aláírják és meg is van. Szerintem bátran lehet hivatkozni rá a leendő munkáltatónál, ha az ember eljut interjúig, vagy már levélben is.

Téliesítünk, olcsósítunk – valóra vált

05 máj 2010 7 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: NZ, Wellington Címkék:, , , , ,

2010 április 26-án járt le az albérleti szerződésünk. Nagyon gondolkodtunk rajta, hogy továbbköltözünk, egyrészt mert a főbérlőnk eddig jobbára ígérgetett, nem cselekedett, valamint kissé messze lakunk a várostól, az aucklandi opció miatt viszont meg kellett várnunk, milyen lehetőségek adódnak az odaköltözésre, de ezeket már tudjátok. A lényeg, hogy ugye “április, óh, április, minden csínyre friss!” (aki gugli nélkül megírja nekem, ki eme sor(ok) szerzője, apró ajándékban is részesülhet :P )* tehát az albérleti megállapodás újra megköttetett, de most már jelentős kedvezményekkel, jobb lett és olcsóbb:

  • lesz heatpump (illetve már van, kiszállították – először a főbérlő címére az okosok), holnap be is szerelik, jó nagy teljesítményű (8,5kw fűtésnél), egészen pontosan Fujitsu ASTA24L
  • a heti lakbér $400 helyett $350 múlt hétfőtől, ami azért jóval barátságosabb és reálisabb (megnéztünk néhány házat a hétvégén élőben is, trademe-n pedig még többet, az eredményt megbeszéltem a landlord-dal, aki ennek kapcsán jobb belátásra tért – meg persze nem akarta a macerát, hogy újabb lakókat keressen és üresen álljon egy darabig a ház, úgyhogy viszonylag könnyen megegyeztünk
  • ez lehetővé teszi (na jó, nem lehetővé, de ehhez kötöttem), hogy netszolgáltatót is váltsunk, és a Telecomos BigTime felé kacsintgatunk, amit Balázs elégedettsége számunkra is vonzóvá tesz. Ehhez telefon is járul, meg nincs forgalomkorlát. Csak sebesség, de ha minden igaz leginkább a torrentek jönnek lassan napközben. Ezzel meg ki tudok egyezni. Próbáltam a neten is utánajárni ki mennyire elégedett vele. Természetesen nagyon vegyes a kép, egy “érdekes”/értelmes fórumhozzászólást azonban hadd emeljek ki, bizonyítandó, hogy a régen elhíresült mikró használati utasításban foglalt “A macskáját ne szárítsa a mikrohullámú sütőben fürdés után” felszólítás értelmi szintje korántsem idejétmúlt. Sajnos.
    • “I’m also telecom now * big mistake * I got sold on the idea with wireless router – plus big time. Both have failed Hard. I also have a disabled person in the house. Which is the reason for moving wireless. How ever Telecom’s agent. Didn’t think to ask, if my computer was HAD wireless or was compatible. Felt Kinda ripped of there… AGAIN. After moving from ORCON. where I had good speed, Good Service, and nice ping. Telecom has failed to deliver all of the above. I still have lots of extra cords around.. That I wonted out of the way. im now stuck with telecoms contract. If I had my chance i wish I had stayed At ORCON today… PS thanks for doing me over TELECOM.” – ameddig él, itt van online is
    • Magyarul összefoglalva: mikor erre a csomagra váltottam, a hülye telekom nem értesített, hogy a wireless modemhez olyan számítógép kell, ami alkalmas wirelessre. Azt is közölniük kellett vajon az illetővel, hogy számítógép (vagy valami hasonló) is kellhet a nethez?

Szóval ezek a hírek, jön a hideg, bent meg talán a meleg. Itt az északi sziget déli csücskén bizony reggelente nagyokat harap belénk közvetlenül felkelés után. A kutyát is úgy kell beröffenteni, hogy észretérjen (de legalábbis 20 perccel később kel csak fel, mint én)!

——————————————————————————————————

Apróbetűs rész: a játékban nem vehetnek részt családtagok, ismerősök, honfitársak, ismerősök honfitársai, honfitársak ismerősei, rokonok honfitársai… (asszem a lényeget lefedtem és bízom benne hogy bebiztosítottam magam :-P Elmehetnék apróbetűsrész-írónak is!?)
Erről jut eszembe egy tábla Óbányán (a Mecsek szívében), ami egy behajtani tilos kresztábla, a következő aláírással: “Kivéve utcában lakók” – unokatesóm Jenő állapította meg, hogy akkor bizony ő behajthatna, mert utcában lakik. Nem tudom, hogy milyen alapon különböztetik meg hátrányosan a körúton, téren, sugárúton, illetve egyéb hasonló helyeken lakókat, de nem szép dolog :o )

Most akkor hová is a télre?

27 ápr 2010 14 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: Auckland, NZ, szakma, Wellington Címkék:, , , , ,

Régen került szóba itt az a téma, hogy költözni vagy nem költözni… illetve ez nemcsak egy téma, hanem kérdés is. Méghozzá ez volt A KÉRDÉS (még akkor is, ha az előző fél/tagmondat végén a ? helyett tripla pontocska van, de szerintem kevesebb szóval magyarabb és érthetőbb lett volna, de továbbra sem szeretném a kedves olvasótábort abba a hamis hitbe ringatni, hogy nekem kivan mind a sok kerekem – a fene tudja van-e szabvány kerékszám egy vonatra/mozdonyra, de eddigi tudásom alapján nincs, úgyhogy abba is hagyom ezt a gondolatmenetet /aki eme utolsó tagmondatnál nem sóhajtott fel elhalóan, hogy végre, az mindenképp írjon nekem ide, hadd nyugodjak meg, hogy van akivel egy húron pendülünk!), ami sokáig foglalkoztatott bennünket.

Gyengébb idegzetűek inkább itt kezdjék csak olvasni! :)

Szóval sokáig a bizonytalanság súlytalan terében lebegtünk azt illetően hogy a telet hol töltjük. Persze a célország azért fixen megvolt, még a sziget is, ám annak két, földrajzilag majdnem ellentétes pontja állt ádáz küzdelemben azért, hogy életteret biztosíthasson nekünk. Kérdezem az aucklandi közvetítő kollégát, hogy érezhető volt-e ott is ez az említett küzdelem, vagy az ádázság pusztán Wainuiomata-ra korlátozódott?

Háttér

A nagyváros és főváros közötti dilemma végül Mátyás királyosan dőlt el, amolyan megyünk is meg nem is eredménnyel. A háttér egy picit összefoglalva:

  • 2009. október 5-én kezdtem a Datacom Wellingtonnál dolgozni
  • a család október 26-án érkezett meg
  • 2010 januárjában addigi főnököm Clive (akinek részben a munkahelyet is köszönhetem, illetve a lendületes munkatempót, ígéretes projekteket szintúgy) munkahelyet váltott
  • a nyári meleg 2010 februárjában érkezett meg egy rövid látogatásra
  • elfeledett SQL harcosként tengetem napjaimat az irodában, a nagy szabadságot okosan kihasználva letudtam a már említett két vizsgát, illetve további okosságokkal tömöm a fejem
  • az előbb vázolt szakmai és időjárási (amivel a házunk hidegsége is összefügg és a kinti hideg valamint a benti még hidegebb összejátszása igencsak kellemetlen hatással van mind a hőérzetünkre, mind a hangulatunkra) okok ahhoz vezettek, hogy másfelé is nézelődjek.

Jelenleg Work Permittel rendelkezünk, ráadásul az enyém zárt, csak ehhez a céghez érvényes, tehát elsőként a cégen belüli áthelyezés jöhetett szóba. Nosza, bele is vágtam, megkérdeztem az aucklandi BI fickót, Darrylt (akivel néhányszor találkoztam itt Wellingtonban személyesen is, ami után azért mégiscsak más emailt írni neki), kell-e nekik új fejlesztő. Vagyis nem új, hanem tapasztalt :)

Március elején megpendítettem a jelenlegi helyen is, hogy kacsintgatok a nagyváros felé, ha nem indulnak itt be a dolgok (jelzem, azóta sem nagyon tették, csak egy kicsit az őrláng döngicsél), ami jól is jött, mert Darryl főnöke rákérdezett, hogy egyeztethet-e az itteni főnökömmel. Nyugodt szívvel rávágtam, hogy persze, tud róla.

Gondolkodtak, gondolkodtak, a határidő április 16 volt, 10 nappal a bérlési szerződés lejárata előtt. 15-én kaptam meg a választ:

“Yes, we are interested, and will certainly like to make an offer to you when the time is right. … If you are willing and able to wait three months, we may well be in a position to confirm a transfer.”

Magyarán szólva érdekli őket a dolog, csak még nem állnak készen rá, nem indultak be a projektek.

Persze sok benne a talán, de az inkább az időbeliségre vonatkozik. A derűlátást nem adom fel! :) Köszönő levelemre még egy rövidke választ kaptam: “I think we know enough to want you here in good time :-) ” (Kb: Azt hiszem eleget tudunk ahhoz, hogy a megfelelő időben a mi csapatunkban akarjunk látni.)

Nem voltam csalódott, Gabi ugyan nagyon szívesen költözött volna már most, de én nagyon örülök annak, hogy menni fog ez, mégha később is.

Ház ügyek

No, akkor a telet itt töltjük. Alapból költöztünk volna itt a környéken is, de egyrészt nem nagyon találtunk komolyan szóba jöhető házat az általunk megfizethető kategóriában (szombaton kíváncsiságból megnéztünk egy $550-est, ami tényleg jó volt, de nem ért volna annyit, mégha kényelmesen ki tudjuk fizetni, akkor sem). Ezenkívül most már szinte biztos, hogy heatpump áll a házhoz, a szigetelés letárgyalása folyamatban. Függ az ártól is, meghogy mennyi időre hosszabbítunk. Terveink szerint a tágan vett telet töltjük itt (remélem tényleg így lesz, és csak a TÁGAN értelmezett tél tart mondjuk szeptember végéig, az enyhülés pedig hamarabb jön), ami 4.5-5 hónapot jelent.

A március-április eddig kellemes volt, néhány hidegebb napot leszámítva egész jól elvagyunk a házban, mert a konyhába a laposabb szögben eső napsütés immáron kellemesen behatol. Éjszakára meg az elektromos lepedő segítségét időnként igénybevesszük.

Nem mondom, hogy szerintem tutira kellemes lesz, de át fogjuk vészelni, aztán a tavaszt már talán Aucklandben tölthetjük, ahol enyhébb klímára számíthatunk, de ez még a jövő zenéje.

Nem hiszem azt, hogy ott fenékig tejfel az élet (az amúgy sem kedvez az ember pocakjának), de a kitelepülés előtti tervekben szerepelt, hogy viszonylag hamar szeretnénk több lakóhelyet is kipróbálni, hogy az alapján tudjuk eldönteni, hol telepedjünk le hosszabb időre. Persze úgy véltem, az első fázis hosszabb lesz, de az ember alkalmazkodjon a körülményekhez. Ha nem tetszik és van nagyobb reménnyel kecsegtető lehetőség, nosza rajta!

Egy zsufolt-zsufolt het (munka, koltozes, felkeszules)

25 okt 2009 7 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: család, ezo, NZ, szakma, Wellington Címkék:, , , , , , , , , , , , , ,

Nem sokat irtam mostansag a blogra, amit meg megis, az ugymond nelkulozte a komolyabb temakkal valo foglalkozast. Ezt most igyekszem potolni, hiszen vegre van idom: itt ulok Aucklandban a belfoldi terminalnal, ahol ingyen netezesi lehetoseg van (“brought to you by Auckland Airport and Airport Media” – szerintem nagyon rendes toluk) es meg a WordPress is bejon.

Vegyesen, omlesztve irom le, mik tortentek, de legalabb igyekszem idorendben:

Hetfo

Nyomi hetfok itt is vannak, ez nem orszag, hanem emberfuggo. Nem volt kedvem hozza, de legalabb nem szakadtam meg a munkaban. Nem azert, mintha nem lett volna, hanem mert nem volt rendes hozzaferesem egy cucchoz, ugyhogy legalabb intezhettem a kivandorlassal kapcsolatos ugyeket, meg ami a bekoltozeshez kell.

Delutan viszonylag hamar leleptem, mar 4 ora korul. Kenytelen voltam, hiszen a butorboltok itt mar f6-kor bezartam, es Rebinek mindenkepp kellett agyat vennem, aztan ha mar amugy is el kellett latogatnom Wainuiomataba, a lower hutt-i BigSave boltban vettem egy sima, single matracot $300-ert. A hazhozszallitasnal a fifty-t persze hogy fifteen-nek ertettem, szoval meglepodtem, amikor a fizetesre kerult a sor, de mivel en sem tudtam volna olcsobban megoldani, egye fene. Szerdan mar viszik is ki, es mivel Martin meg otthon lesz, takarit, ezert barmikor vihetik.

Ma egesz delutan sutott a nap, de mire kiertem a hazhoz, nem elbujtatta bajos orcajat a felhok moge? Hat de! Igy kicsit mas hangulata volt a haznak, hogy kipakolofelben lattam. Ami viszont kellemes fejlemeny, hogy bonuszban kapjuk a kovetkezoket: huto, mosogep, dupla agy, a butorok egy resze ottmarad, hogy eloveteli jogunk lehessen, mikor Martin el kivanja adni oket. Persze ez neki is jo, mert amugy nem tudna hova tenni oket szerintem. A lenyeg viszont az, hogy butorozott hazhoz jutunk, legalabbis az elso idoszakban, ami azert nagy konnyebseg!

Mar koszontunk el egymastol, amikor eszrevettuk, hogy a jobb elso fenyszoromat betorte valami kavics es szetzuzta az egot (ooo… azota is igy van – csunya, rendetlen autotulajdonos vagyok /es sajnos felelotlen autos is ebben/), hazafele azert meg gondoltam belefer, nem volt olyan sotet. Meg is erkeztem majdnem idoben. Meg egy kis PS2-es focizasra is jutott ido Louis-val!

Kedd

Reggel idoben bertem, Gabival terveztuk az elokeszuleteket, meg fokepp Barnabas ugyeben kaptunk uj informaciokat. Az Airmax Cargo adott egy 1825 euros ajanlatot Bp – Aucklandre, ez kb. 485e Ft, es bar oltari sok, meg mindig a legkedvezobb. (A kontaktszemely iranti erdeklodest megjegyzes utjan varom, ha felmerul az igeny.) Meg mult heten felvetodott, hogy a Lufthansa a poggyaszterben elszallitja 40 EUR/kg egysegaron, ami kb. 300e Ft-ot jelentett volna, csak kisero kell hozza. Na, kiserot is majdnem sikerult talalni, illetve egy kedves es lelkes Olvasom megtette volna nekem ezt a hatalmas szivesseget, de egyreszt ha minden igaz Koreannal jon, azok meg nem engedik, masreszt tul hamar ahhoz, hogy meglegyenek a vizsgalatok. De azert jo tipp volt!

Napkozben torekedtem arra, hogy az SSIS package template-emet tokeletesitsem (mivel ez a teljes Olvasokozonseg igencsak periferikus reszet erdekli, ezert a reszleteket kihagyom), ebed a Great Indiaban, ami egy nagyo jo hely. $10-ert az PQS az Infoparkban nem ad ekkora adagot, es csak fele ilyen minoseget.

Munkaido utan SQL Server Users Group talalkozo, ez amolyan havi egyszeri alkalom, amikor a helyi SQL-esek osszeroffennek, meghivnak valami neves eloadot, es hallgatjak fel oran at, ahogy beszel. Persze ez csak a felszin, a lenyeg az, hogy elvileg 17:30-kor kezdodik, de valojaban akkor csak a pizzak erkeznek meg, a sor meg mar ott var, szoval eves-ivas 6-ig, akkor egy kis szakma, majd irany haza.

Illetve en vissza az irodaba, Gabival csevereszni. Ugyhogy sotetben sikerult hazaerni, pakolas meg elmaradt. Mondjuk kozben kiderult, hogy a szerdai koltozes amugy is tolodott, de annyira nem is baj. Azert Bessnek emlitettem, hogy csutortokon kikoltozom, a masnapi vacsorarol meg mar irtam.

Szerda

Ma kozos reggeli a munkatarsakkal (amit en megeloztem egy reggelivel Bessnel, ha mar Bed&Breakfast, nem hagyom ki), ok ettek en hallgattam. Ez amolyan heti egyszeri megbeszeles, kajalassal egybekotve. Clive nagyjabol kiosztotta a heti teendoket, aztan ment egy kis szocseples, amit biznisz emberek szeretnek, az en eszem meg mason jart.

A munka ma mar kemenyen ereztette, hogy penteken hatarido, es Haidirral (a malaj kollegam) neki is ultunk szorgalmasan. Nem mondom el a reszleteket, de aki ismeri az SSIS-t tudja, hogy arra sosem szabad szamitani, hogy egy SSIS csomag, amirol azt halljuk, hogy “Regen jol ment.” most is rendben lefut. Na, nem is. Ennek eredmenye viszonylag hosszabb munkanap lett, de azert f7 fele elindultam a vacsira.

Csutortok

Nem mondtam csutortokot, de egyre tornyosulnak a felhok, es hiaba jatszanak ossze Damoklesszel, nem sikerult elernem, hogy az a franya kard rest nyisson a felhok kozott. Ebedelni sem volt idom. Dolgoztunk egesz nap ketten egy gepnel, Haidirnak az ugyfelrol van megbizhato tudasa (meg SQL-ben is jo), en meg probaltam kamatoztatni az SSIS eloeletemet.

A koltozes meg egy nappal csuszik, mert Martin autoja bemondta az unalmast, szoval kell neki meg egy nap, de nekem sem gond. A matracot nem vittek ki tegnap, ugyhogy ma rajuk telefonaltam, ki is vittek 2 oran belul.

Munka estig, szerintem 8 utan indultam haza. Beszeltem Kedvesemmel telefonon legalabb egy orat (jo dolog a VOIP! es penztarca- vagy manapsag inkabb ugy kene fogalmaznom, hogy bankszamla-barat). Mar csak 2 nap es indulnak! :D

Pentek

Reggel hirtelen felindulasbol ugy dontottem, kikoltozom. Nem halasztom ebedszunetre, vagy delutanra, plane nem estere, mert ha ma is ugy alakul, ahogy tegnap, akkor mar a fene akar koltozni. Ugyhogy reggeli utan osszeraktam a cuccaimat, be a kocsiba, 9-kor indulas Wainuiomataba, ott kirakodtam, megbeszeltem Martinnal a reszleteket, majd irany a woburni vasutallomas Park&Ride parkoloja, es a 10:55-os vonattal suhantam vissza Wellingtonba.

A nap hasonloan telt, mint az elozo, de este 6-kor mar azert Haidirral elmentunk ebedelni/vacsorazni, de utana meg legalabb 10:20-ig szivtunk az ETL-lel. Akkor beszeltem 20 percet Gabival, majd szaladtam a 11 orasi vonatra. Utkozben koncentraltam, nehogy elfelejtsek tankolni, mert alig lotyogott nemi benya a tank aljan, de szerencsere meg kibirta a kb. 500 meterre levo benzinkutig.

Elso alvasomat Rebi uj matracan ejtettem meg, de takarom nem volt, csak takarohuzat, a gazkalyhat beizzitottam, de nem akartam egesz ejszaka egetni, ezert tobbszor arra ebredtem, hogy fazom. Nem is tudtam jol aludni, izgultam Gabiek utja es a melo miatt egyarant.

Szombat

F7 korul kidobott az agy, meg vagytam egy kis melegre. Eltekertem a boltba, vettem nehany olyan dolgot, amit evoeszkoz meg tanyer nelkul is lehet fogyasztani, otthon megettem. Kozben nem faztam, mert a deckre sutott a nap fenyesen, kellemesen meleg volt.

10-kor elindultam vasarolni. Pont jokorra sikerult idoziteni ezt a bekoltozest, mert a hetfoi Labour Day miatt ilyenkorr itt HATALMAS learazasok vannak, ugyhogy joval olcsobban jutottam mindenhez, szerintem osszessegeben 40-45%-ot sikerult sporolnom ma. A Queensgateben levo Warehouse, Farmers es a nem sokkal arrebb levo Briscoes kozott ingaztam egy picit, jegyzetelve, szamolgatva. A vege az lett, hogy a dolgok nagy reszet a Briscoesban vettem: dupla takaro, szimpla takaro, 3 parna, evoeszkozkeszlet, 3 edenybol allo keszlet, Benceparna, lepedok nehany dolgot a Warehouseban: kenyervago kes, evoeszkozok, vizforralo, kis takaro, tu a pumpahoz. A Farmersban pedig 2 dolgot szereztem be nagyon olcson: Remington birka(ez en volnek)nyiro es teflonserpenyo.

Mire a vegere jutottam mindennek, 2 ora fele jart az ido. Fogtam magam, irany dolgozni. Az elejen nehezen tudtam ra koncentralni, de aztan Haidirral jol haladtunk. 8 korul elinditottunk egy kocka processt, ami legalabb 1 oraig tart, aztan eljottunk. Innentol majd Haidir atveszi, amit kedd reggelig kell befejezni, en meg mentem Gyorgyiekhez Lower Huttba, aki kolcsonoz nekunk babaagyat. Aztan a babaagy meg jo sok mindennel kiegeszult, meg a delelotti vasarlas eredmenye is a kivulrol nem tul nagynak kinezo Nissan Bluebirdben lapult, nem hittuk volna hogy bele fog ferni minden, de belefert! Eppen csak, de sikerult. Otthon le is fenykepeztem, miutan kipakoltam, hogy mennyi-mennyi cucc is volt ez!

Gyorgyi meg behivott egy teara, aminek az eredmenye az lett, hogy 11-ig beszelgettunk. Sok hasznos tippet is adott, pedig mar a babaagy meg a jatekok meg az etetoszek is mind hatalmas segitseg! Nagyon halas is vagyok neki, emelett pedig nagyon kellemes beszelgetotars, ugy nez ki Gabi nem lesz egyedul mar az elejen sem ilyen szempontbol sem.

Fel 12 korul gordultem be a garazs ele, kipakoltam, zenet hallgattam, enekeltem, megittam egy sort, osszeraktam a kisagyat es sokat-sokat gondoltam Gabiekra, akik mar uton voltak a repterre, es igyekeztem minel otthonosabba varazsolni a hazat a hazaerkezesunkre. Szerintem sikerult is sokat javitani rajta, a kisagy nagyon jol mutat a nappaliban ;)

Ma mar az 500gsm (ez itt valami mertekegyseg arra, hogy mennyire meleg a takaro, ez majdnem a legmelegebb fajta) melegitett, es bizony jo is volt! Meg a futest sem kellett beinditanom, igy sem faztam. Azzal a joleso erzessel merultem alomba, hogy Gabiek mar minden perccel kozelednek es kozelednek hozzam…

Bútorszállítás

13 okt 2009 2 hozzászólás

Szerző: martinisti itt: NZ, Wellington Címkék:, , ,

Talan nem pont erre valo a blog, de ha mar van, kihasznalom… (ha kicsit gatlasokkal is szantam el magam erre)

Szoval mint arrol meg nem adtam itt hirt, de mult penteken dontesre jutottam haz ugyben, es a tobb oldalrol kapott ellentetes velemenyek ellenere megis Wainuiomata lett a nyero, noha a Newlands haz tulaja is hivott (54 perccel azutan, hogy Martinnal megegyeztem), hogy orommel kozolje, megfelelonek talalt berlonek. Sajnos le kellett lomboznom, de nem koltozhet az ember egyszerre ket helyre. Majd irok rola reszletesebben.

Nohat koltozes: mivel jelenleg semmim nincs, ami egy normal hazban a mindennapokban is komolyan hasznosithato lenne (a ruhakat nem szamitva), a hifi tornyon meg aludni nem tudok, tehat mire jon a csalad tobbi tagja, addigra agyakat KELL vennem. Ezt nem lehet idoben eltolni, mert akkor eltolnam az egesz megerkezesi elmenyt.

Emiatt a napokban agyakat vadasztam a TradeMe-n, meg azert hutot is. A mosogep meg lehet, hogy kesobbre marad, mert mosodak azok vannak itt-ott, ha jok az emlekeim, akkor Wainuiomata foutcajan is. Viszont 1 dupla + 2 szimpla ágyhoz (ide azert ugy ereztem, kell az ekezet), illetve egy kozepes meretu hutoszekrenyhez mar erdemes kiberelni egy kisteherautot. Mas lehetosegem nem is nagyon van, potkocsival inkabb nem probalkozom (nem sokkal olcsobb, vezetni vele nem konnyebb allitolag, nem fernek bele egyszerre a cuccok…) Koltoztetocegnek nem szolok, mert csoro vagyok eppen.

Ha valamelyik kedves Olvasómnak (ilyenkor naná, hogy kedves, nemde? ;-) persze amugy is!) van autokolcsonzos ismerose, tapasztalata (egy tippet mar kaptam tegnap), es esetleg izomeroben is a segitsegemre tudna lenni a hurcibalashoz, azt nagyon megkoszonnem. Holnap derul ki, hogy mikor koltozom (e het vegen vagy a kovetkezon), ettol fugg az idopont is.

SocialVibe


Follow

Get every new post delivered to your Inbox.