Bringatúra (Vác – Esztergom)


Szépjóreggelt mindenkinek ezen a szép vasárnapon, ami pláne úgy szép, hogy mögöttünk áll egy csodálatos bringatúra szombaton. (Persze a még szebb az lehetne, ha még előttünk állna, hiszen olyan jó volt, de majd májusban ismétlünk ;-))

Tegnap kellemesen korán keltünk (f7 felé, a kölök is már ébresztett), levittem Barnabást egy sétára (találkozott is Bingó kutyával, úgyhogy jól indult az ő napja is 🙂 ), közben Gabi itthon elkészítette az elemózsiánkat, 8-kor pedig irány a vonat! Rövid flörtölés (FLIRT) után beértünk a Délibe, majd onnan átkerekeztünk a Nyugatihoz (ez nem volt leányálom, de hétköznapi rémálom sem ;-)), ahol már vártak ránk a többiek. Kellemetes meglepetésemre nem csak a fiúk, hanem Bandinak az 50 felettiek sármjával sikerült elcsábítania az asszonyt és egyik lányát is ezen a szép napon! (Persze mint utólag kiderült, inkább a napsütésnek és a kellemes melegnek köszönhető ez, de a lényeg hogy jöttek.)

Fél óra alatt már Vácra érkeztünk, ahol rövid kerekezés után már a Dunaparton voltunk (közben szerintem felmenőinket is emlegették az egyirányú utcában szembejövő autók sofőrjei, majd meginterjúvolom az ősöket, hogy csuklottak-é :))

Ekkor jött végre a java: csodálatosan kiépített a kerékpárút (néhány rövidebb szakasztól eltekintve, de annyi simán belefér) és még csodálatosabb környezet. Én őszintén szólva nem vagyok annyira folyómániás, mint a többiek, de a jobbról-balról dombos-hegyes vidék lenyűgöző látványt nyújtott legalább 40 km-en! keresztül.

Vác-Esztergom 01

Összesen hatan mentünk, a széles bringaúton elfértünk ketten is egymás mellett (amikor be lehetett látni az előttünk lévő részt akkor mentünk is így), a párok össze-vissza rendeződtek, talán mindenki beszélgetett is mindenkivel. Visegráddal szemben megálltunk egy rövid bambulásra, volt ott egy félős lány kutyuska is.

Nagymarosról kiérve egy “rosszindulatú” oszlop a bringaút közepén sérelmezte, hogy Gabi pont azon a helyen szeretett volna áthaladni, ahol ő állt, így összemérték erejüket. Sajnos (noha nem meglepő módon) az oszlop volt az erősebb, Gabi pedig hamar KO-val a földre került. Szerencsére egy felületi horzsoláson még két kisujjának meghúzódásától eltekintve nem lett baja, és ami még fontosabb, a kedve sem lanyhult!

Továbbhaladva hamarosan elértük a Szobi Szörp hazáját (kisgyerekként nem tudtam, hogy ezt Szobról nevezték el, úgyhogy emiatt megérte felnőni egy kicsit ;-)) majd egy jelöletlen elágazásnál elkanyarodtunk balra. Én magamtól sohasem mentem volna erre, hiszen 50 méter után megszűnt az út, elhagyott vasúti kocsik között emelgettük át a bringákat, amíg egy hídhoz nem értünk:

Vác-Esztergom bringatúra - 02

Ezen áthaladva láthattam az MK|SR határtáblát, majd a híd alá menve (a vizet azért elkerülve) haladtunk tovább Helemba felé, ahol várt ránk a várva várt helyi főzésű Arany Fácán! Sima falusi kiskocsma volt, de csodaszép környék, kellemes kerthelyiség, finom itóka (internetes szgép bent!), jó társaság.

A többiek zsíros deszkát faltak, ami Gabinak meg nekem nem járható út (vegák volnánk vagy mi ;-)) tehát maradtunk az általunk hozott (szerintem jóval finomabb!) babpástétomos szendónál.

Kis ücsörgés után felcaplattunk a közelben lévő temetőbe, ahol örök nyugalom helyett mesés kilátásra leltünk.

Vác-Esztergom bringatúra - 03

Továbbkerekezve hamarosan Garamkövesdre gurultunk be, ahol Bandi komoly dilemmát vetett fel: a kétfajta csapolt sörből (Arany Fácán és Kelt) melyiket válasszuk? Végül mindannyian (legalábbis a sörözők) a második mellé tettük le voksunkat, én biztosan nem bántam meg 😉

Kint ücsörögve sajnos a Forma 1 időmérő hangjait is hallottam a benti TV-ből (még 10 perc volt hátra belőle), úgyhogy győztem befogni a fülemet, hiszen másnap reggel le akartam tölteni és megnézni. Nehezen sikerült Czollner Gyula kiabálását kizárnom a hallójárataimból, de szerencsére a VIP vendégek részére bekapcsolták kint a zenét 🙂

A következő szakaszon már végig az esztergomi bazilikát szemlélhettük, de csak a túlpartról. Kb 6-8 km után beértünk Párkányba, aminek igazán kellemes a főtere, szökőkúttal, napsütéssel (ez mondjuk nem az önkormányzat érdeme), fincsi fagyizóval (ahol a srácok zsonglőrködve dobálták a gombócokat egymásnak a tölcsérbe), jó kis hely az, na!

Ezután Esztergomban megnéztük Makranczi Andor volt középiskoláját és 1975-ös tablóját, majd tepernünk kellett, hogy elérjük a bp-i vonatot és még egy “szelet” folyékony kenyér is beleférjen indulás előtt az indóháznál.

Belefért 🙂

A vonaton nem ment sem a légkondi sem a fűtés (ezúton üzenem mindazon félretájékoztatásért felelős embereknek, hogy ezek szerint NEM IGAZ, hogy valaminek mennie kell ezeken a modern vonatokon!) és kellemes hőmérséklet uralkodott végig.

Közben Bandi próbálta rábeszélni Lillát és Józsit egy Piliscsaba-Budapest hosszabításra, de süket fülekre talált. Nálam is próbálkozott, én pedig rövid vonakodás (és asszonyi jóváhagyás) után beadtam a derekam, Józsi nevét pedig majd kisbetűvel bevéssük az őrsi naplóba! (De én megkönyörültem rajta, láthatjátok, most is nagybetűvel írtam 😉

Klotildligetnél sebtében elköszöntünk a többiektől, lerángattuk a bringákat a kalauz rosszallása közepette (pedig ha jól tudom, a vonat azért áll meg a megállóban, hogy az utasok le tudjanak szállni, ha ez a szándékuk), majd a GPS útmutatását követve nekiindultunk a nagyvilágnak!

Nem mondom, hogy végig a helyzet magaslatán voltunk, mert gyakorlatilag nem tudtuk, merre megyünk, csak bíztunk a technikában (mondjuk én a munkám során is ezt csinálom, tehát nem volt nagy újdonság).

Piliscsaba – Tinnye – Perbál – Budajenő – Telki útvonalon mentünk, és csak akkor tudtuk igazán beazonosítani hol vagyunk, amikor Budakeszi tábláját láttuk. Addigra meg a GPS merült le, de onnantól már könnyű volt 🙂

Útközben kellemetlen emelkedők cakkozták a kellemes lejtőket, de összességében jó volt. Csak a budakeszi (vagy ezt budakeszii-nek kell írni úgy mint Hawaii-t?) uccsó emelkedő volt olyan, amit nem kívánok vissza, de főképp a hatalmas forgalom miatt (nem tudom, miért kell szombat délután ennyi embernek autóba ülni :)) Viszont utána a Budakeszi úton végig lefelé döngettünk (vagy 5 km-t)! Közben a torkom is megfájdult, pedig az orromon szedtem a levegőt!

Hamar leértünk Budagyöngyére, ahonnan kellemes tempóban legurultunk a Moszkva térig. Ott elköszöntem Banditól (kb. 90 km-nél tartottunk ekkor), majd eltepertem a Délibe, ahol épp lekéstem (19:40-kor a 19:38-as) vonatot, de sebaj. Innetől már 10 km nem fog hanyatt vágni!

Egész jó tempóban döngettem hazafelé, és amikor már az ismerős Infoparknál jártam, csak akkor kezdett sötétedni. Lámpám nem volt, csak kukásmellényem, úgyhogy abban virítottam a lámpák fényében. Egy-egy teperős résznél már éreztem, hogy combjaim bizony elfáradtak, de amikor fél 9 körül hazaértem, kellemes fáradtsággal gondoltam vissza erre a jó kis napra!

Ennyi volt a móka mára (tegnapra), zárult Bandi (a szervező) mókatára, de ha tetszett, kommentezzetek és járjatok vissza! 🙂

Advertisements

2 thoughts on “Bringatúra (Vác – Esztergom)

  1. Élő ember ismerősöm eddig nem volt (nem tudtam róla), aki blogot ír.
    Jó a fogalmazókád, és tettél valamit a szombati túra hallhatatlanságáért. 🙂
    üdv: ma

  2. A végére értem ám már:)
    Én is kipróbáltam már ezt a fajta szórakozási lehetőséget, de…..vannak olyan testrészeim amiket sűrűn használok és sajnos ez után a tevékenységem után nagyon sokáig nem tudtam leülni a s…..re.Na ezért aztán már nem próbálkozom, de minden elismerésem a Mazochista Baráti Társaságnak!!!!!!:)
    üdv
    HH

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s