Bringás Bence

Kicsi fiam tegnap végre kipróbálhatta a pénteken kölcsönkapott gyerekülést, amit csekély technikai érzékről tanúbizonyságot tevő apja nagy nehezen odaerősített a bringa csomagtartójára. Egy icipicit lötyögött ugyan, de ez szándékos volt ám! Így kívántam biztosítani számára a lehető legnagyobb kényelmet, nehogy már szilárdan rögzítve minden bukkanót megérezzen a kis hátsója! 😛

Felültettük rá (miután kicsit megküzdöttünk a lift és a kijárat közötti kb. 10 méteres szakaszon összegyűlő liftajtószörnnyel, lépcsőmumussal és csukódólépcsőházajtózombival. Mikor végre kigördültünk a ház előtt lévő szervízútra, Bence szája már fülig ért (bár én nem láttam, Gabi állította hogy így volt), örömét talán csak néhány nagyobb döccenő árnyalta egy kissé 😉

Most csak – szégyellem is magam érte – boltolni mentünk, méghozzá az Auchanba. Mentségemre legyen mondva, csak az a szándék vezérelt, hogy a kis bajnokot be tudjam ültetni egy bevásárlókocsiba, mert aztat szereti! (Aki meg nem hiszi, járjon utána…de inkább ne, hamar lelepleződnék!)

Két képet azért mellékelek, amelyeken látszik, hogy a trónörökös (vagy inkább a majdani bicikliülés jog szerinti várományosa) összességében jól érezte magát e rövid kerekezés folyamán!

bence-a-bringasulesben

Ez meg már a bevásárló kocsiban ülő kölök:

bevasarlokocsiban

Visszafelé mentünk még egy kis kerülőt, mert mindannyian élveztük a jóidőt és a bringázást 🙂