Útlevél


Egy újabb – kis vagy nagy, döntse el ki olvassa – lépés NZ felé!

Reggel 7:42-kor keltünk fel! (Ez még sehogyan sem kapcsolódik a címben írt fogalomhoz, de sosem voltam élő példája az összeszedettségnek blogírást illetően ;)) Ez azért nagy szám, mert Bence jó esetben is 7-kor szokott ébreszteni, de most végre aludt egy igazán jót a saját kis ágyában, aminek mi is nagyon örültünk. Mármint annak is hogy ő aludt ily sokat, meg annak is, hogy saját ágyban – mi is abban, hatalmas felüdülés volt, azért ez az otthoni matracunk nagyon jó darab, hátkímélő funkcióval 🙂

Hogy a tárgyra térjek, 10 körül indultunk el családostul, mind a 4-en, kivétel a 4-lábú. De ő csak azért nem, mert neki már van útlevele. Bencét bepakoltuk a babaülésbe, mi is behuppantunk a bérelt Puntoba (amúgy vilivel mentünk volna, ha nem lett volna tervben még 15 kilós kutyakaja-vásárlás is). Hamar odaértünk egy pici okmányirodába, ahol 5 perccel érkezés után már sorra is kerültünk.

Ekkor jött az első nehézség (na de egyben az utolsó is :)) Bence imád mindenütt elleni, de a fényképező bódéban visongott, mint a malac. Márpedig nem szabad ölbe venni, vagy közelről fogni, saját magának kell állnia, ami azért nehéz, mert forgó szék van. Egy babapiskótával lekenyereztük, így valahogyan sikerült azt a fotót elkattintani, ami majdnem homályos lett, de az ügyintéző hölgy végülis – nagy megkönnyebbülésünkre – érvényesnek fogadta el! Hurrá! 🙂

Innentől már ment minden, mint Bencének a mesenézés, még akár azt is mondanám, hogy kellemes volt. Gabi elvégzett minden papírmunkát, amihez én nem kellettem (tehát a gyerkőcök meg a saját adminisztrációját), addig én Bencével játszottam. Most már persze a bódé is tetszett neki, állandóan ki-be rohangált és vigyorgott közben 🙂 Összességében véve nagyon aranyos volt. Hisztit hanyagolta már a fotózása után, helyette hozta a játékos kiskölök formáját 🙂

Más ügyfél nem volt rajtunk kívül, a biztonsági őr ugyan nem volt túlzottan gyermekkedvelő, amit egy barátságtalan szemezés során megállapítottam, de hát én sem pártolom túlzottan azokat a biztonságiakat, akik munka közben kijárnak dohányozni (ezt ő nem csinálta), meg újságot olvasnak. Bajom sincs velük, inkább amolyan szenvtelenül állok hozzájuk. Az ügyintéző hölgy viszont kedves volt, udvarias és jól is dolgozott! Szerintem 20 perc alatt megvoltunk.

Frissítés: 2009.05.18-án délelőtt meg is érkezett mind a 4 útlevél, hozta a postás! 🙂 piros pont a magyar bürokráciának, mert 12 nap igazán nem sok, pláne hogy ilyenkor sokan igényelnek útlevelet! 

Persze csekkért már bementem korábban, és azok kiegyenlítetten ott lapultak a tarsolyunkban a belépéskor, ami nagyban megkönnyítette a helyzetet 🙂

Úgyhogy ez a lépés sikerrel (és jókedvvel) teljesítve!

Ma este még az Auchanban is voltunk, ahol vettünk egy jópofa utazótáskát/bőröndöt, hogy majd legyen mivel cuccolni az útra. Tudom, 1 nem lesz elég, de nekem amúgy is van egy 100 literes hátizsákom, amivel már utaztam repcsin, és 20-25 kg cucc simán belefér, a többieknek meg lesz kölcsöntáskájuk 🙂

Költség (asszem ilyet is fogok vezetni, talán nem kapok a végén gutaütést :))

Útlevél: 10 000 Ft × 2 + 1 500 Ft × 2 = 23 000 Ft

Utazótáska: 9 990 Ft

Eddig ami konkrétan még ehhez köthető, az Barnika útlevele meg chip-beültetése (13 000 Ft), illetve a veszettség-titer (16 000 Ft) volt.

Reklámok

2 thoughts on “Útlevél

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s