Az első interjú – littöl folló áp

Igazából ez csak egy kis infómorzsa, amely arról ad hírt, hogy bizony az első interjúmon nyújtott alakításom nem rettentette el Nigelt és Craiget tőlem, hanem továbbra is komolyan gondolják az együttműködést. Ezt bizonyítandó, a beígért feladatokat ugyan még nem, de egy amolyan “nem felejtettünk el” emailt kaptam ma reggelre.

Ebben Craig leírta (udvariassági formula vagy őszinteség, döntse el mindenki maga, a saját NZ-i tudása alapján – na ebből van nekem hiányom :P), hogy “We are both very keen to continue the process…” meg hogy kapom majd a folytatást, csak ezen a héten nem volt ideje összerakni nekem, amit megbeszéltek Nigellel.

Igazából ez azért esett jól, mert szerintem ő is érezheti, milyen lehet kontinensnyi távolságból, izgatottan várakozni a visszajelzésre (pláne ha ő is bevándorlóként kezdte, amire azért nagy esély van ;)), és ezzel a rövid levéllel bebiztosította nekem a sokkal nyugodtabb hétvégét, mert így nem törnek majd rám az aggodalmaskodó gondolatok, mint pl. “Vajon miért nem válaszolnak?” és így tovább.

Persze, ilyenkor az ember biztatná magát, hogy majd jön az a válasz jövő héten, de azért mégiscsak könnyebb a megerősítés biztos tudatában álomra hajtani a fejem :o)