Bringatúra harmadszorra! :o)


Senki többet harmadszor? Dehogynem! Eddigi legnagyobb csapatunk gyűlt össze! De kezdem az előkészületekkel 🙂

Gabi pénteken szerzett egy kölcsön biciklit, hogy Gábor is velünk tudjon tartani. Ennek sajna defektes volt a kereke, de először reménykedtünk, hogy csak oltári mód leeresztett a több évig tartó pihenésben. Gondoltam, majd szombaton megreparáljuk (ha már az előző túra is így indult…)

Na szóval, pénteken este olvasgattam az ágyikóban, amikor (8 óra körül) csörög a telefonom. Nézem: Gábor. Na, kiderült, hogy agyas emberünk rosszul jegyezte meg a dátumot, és már itt van lent a ház előtt (nálunk aludt, mert itt volt a bicaja) :o)

Ha így alakult, azért feljött egyet dumálni (meg a körberöhögés közepébe állni :)) De szerencsére sikerült lerendezni, hogy másnap is tudjon jönni. Kár lett volna, ha nem jön el.

Másnap nagyon lóti-futi napom volt, nem is tudom, hányszor voltam lent kutyát sétáltatni, vásárolni, bringát szerelni, gyereket utaztatni. Mindegy, a vége az lett, hogy este 9 körülre megvoltunk az összes bringával, nagyjából menetkészen. Én még hajnali f1-ig bűvöltem Gábor új gépét, hogy minden rajta legyen, ami kellhet. Éjfél után még vettem online jegyet a vonatra (bár másnap reggel nem emlékeztem, hogy jó viszonylatra vettem-e, de szerencsére igen :))

Szombaton reggel hármasban elindultunk 8 órakor. A 8:11-es FLIRT-tel suhantunk be (nem gúnyolódás, tényleg tök simán ment a vonat, és az idő is kellemes volt rajta) a Délibe, onnan áttekertünk a Nyugatihoz, a már megvett jegyet kiszedtem az automatából. A 9:07-es vonaton már ott voltak jó sokan a csapatból, és szerencsére indulásig mindenki odaért, aki úgy volt, hogy jön.

Névsorolvasás következik (ezen csapat neve innentől már Bandi bandája :))

  • Bandi & Vali
  • Lajos, Anikó & Dani (ők Bandi pingpongos barátai)
  • Andi és Gábor (rokoni szálak fűzik őket hozzánk :))
  • vasutas Józsi
  • zöld bringás, korán érkező Gábor
  • meg mi ketten.

Szokásos módon hamar megérkeztünk Vácra, áttekertünk a városkán, majd irány a Dunapart! Az elején Andi nagyon belehúzott, kissé szét is szakadt a mezőny, amíg egy magas szúnyognépsűrűségű részen végzett fotózás össze nem gyűjtötte ismét az embereket.

Ezután már nagyjából egy tempóban haladtunk. Egész konvojt alkottunk az út mentén, nem volt egyszerű megelőzni minket Verőcén (ott nem volt bringaút egy szakaszon). Onnantól, hogy ismét a bringaút aszfaltján gördültek kerekeink, ismét kellemesebb volt tekerni. Néhol száraz porcsík látszott a növényeken, a magas belvíz utólagos nyomai. Ha kb. 2 hete jöttünk volna, igencsak nagy kerülőt kellett volna tennünk, mert legalább derékmagasságig porosak voltak az út menti zöldek. Egy-két nagyobbfajta pocsolyán át is kellett gázolnunk, ami kellemesen langyos vízfelverést eredményezett 🙂

Útközben össze-vissza változott a csapatrend, a végére szerintem szinte mindenki beszélgetett mindenkivel egy kicsit.

Nagymaros lett a következő megállóhely, ahol ismét fényképeszkedtünk egyet.

Aztán sereghajtóként mentem egy rövid ideig, amivel nagyon jól jártam, mert egy kanyarban befordulva látom, hogy a többiek a sárban rakosgatják át a bringájukat valami akadályon, úgyhogy inkább visszamentem 10 métert, és az útra térve vígan kikerültem a cuppogós szakaszt 🙂

Egy büfénél, a komptól nem messze ücsörögtünk picit, megdézsmáltuk az Andi által sütött muffinokat (Andi! azóta sem tudnám eldönteni, hogy az almás vagy a csokis volt a jobb :)) A képen úgy néz ki, mintha én ittam volna a sört, pedig nem is 🙂 Én csak később kezdtem ezt a tevékenységet!

A következő szakasz Szobig viszonylag eseménytelenül telt, tekertünk, beszélgettünk, élveztük a kilátást. Szobnál a szokásos vasúti hídon való átkelést választottuk:

Miután a híd túloldalán lementünk, itt is láttuk az áradás nyomait, szóval örülhettünk, hogy nem akkor jártunk erre, akkor bizony úszni kellett volna, ha erre akarunk menni. A földesúton én mentem elöl, aztán mikor az egyik kanyarnál előbukkant előttem egy kb. 30 méteres pocsolya, elgondolkodtam, merjek-e belemenni. Fogalmam sem volt, mennyire lehet mély, de egye fene, belevágtam. Szerencsére a lábamig sem ért, és csak kicsit fröcsögött fel a kerekekről. A következő kanyar után hasonló látvány fogadott, csak picivel hosszabb. Ez mélyebbnek is látszott, de én bátran nekiindultam. Hát, jóval mélyebb volt, de már nem akartam leszállni, mert akkor biztosan csuromvizes lettem volna, úgyhogy áttekertem és el sem vágódtam 🙂 Lábszárközépig lettem csak vizes, de mivel szandál volt rajtam, ez nem zavart igazán.

A többiek a “túlparton” álldogálva tanakodtak, hogy mi is legyen. Állítólag amikor Vali meghallotta az ötletet, hogy forduljunk vissza és tegyünk egy kerülőt Márianosztra felé, azon nyomban megindult mezítláb a “tó” felé, tolva a bringáját. A többiek is követték a példát, mindenki cipőt/zoknit le, aztán voltak gyalogló és voltak tekerő átkelők 🙂

Helembára érve így még jobban esett a várva-várt sör, még akkor is, ha Bandi hozta, nem egy bögyös pincérnő 🙂

Vajon hová mentünk a kocsmát követően? Hát persze hogy megnéztük ismét a temetőt! 🙂 Újra beindult “Keresd a szlovák sírokat!” c. játékunk, de nyertesre ismét nem találtunk. Egy vicces fickó le is fényképezett minket (mármint a kérésünkre, de tényleg jó poénokat mondott 🙂 Ő a családjával Esztergomból érkezett ide, mert a házukból lehet látni az itt megbúvó kis kápolnát.)

Andi is kért sok képet, de nem akarta, hogy benne legyenek a sírok. Ezt eléggé nehéz volt kivitelezni, hiszen minden irányban azok voltak 🙂 Ami szerintem egy temetőben se nem zavaró, se nem szokatlan 😛

Garamkövesdig én jobbára Gáborral beszélgettem, ez volt a legtikkasztóbb rész, mert a pihenés után nehéz volt újból ráállni a tekerésre 🙂 Majdnem menetrend szerint, f3-kor érkeztünk meg a kamenica nad hronom-i kocsmába. Andiék – akik jól előrementek – addigra kihozták az első kör sört, ami hogy-hogy nem, ismét jólesett 🙂 Persze ismét ment a Forma 1 bent, de szerencsére a zene meg kint, úgyhogy nem hallottam semmi lényegeset belőle 🙂

Itt olyan jólesett ücsörögni, hogy még egy kört kikértünk! Egy helyi kocsmatölteték is csatlakozott hozzánk 1-1 percre, de aztán szerencsére elment. Ő is bringával volt, és a rutinos részegek magabiztosságával szállt fel a járművére (közben a kocsmáros becsúsztatott egy 2l-es műanyagpalackot teli sörrel a hátsó csomagtartójába, de ő észre sem vette :)), majd szépen legurult a szomszédos utcán…

Innen már hamar Párkányba értünk, ahol Bandi nagy tételben akart Deli csokit venni, ezért nem elégedett meg a kisbolttal, hanem a csapat nagy részét elcsalta a mittudoménmilyennevű áruházba. Gabi, Vali, Gábor, Józsi meg én inkább kihagytuk. Betértünk helyette a főtértől nem messze egy vendéglőbe, ahol megebédeltünk. Több sört már nem ittam, de mikor megérkezett Bandi, előkerültek az alkoholtartalmú üdítők 🙂 Mármint nem részemről, hanem a többieknél. Gabi is kért egy becherovkát, de nem sok csúszott le belőle…

Fél 6 tájban indultunk tovább, lendületesen teperve, hogy elérjük a 18:08-as vonatot. Sikerült is mindenkinek. Az utat most sem volt egyszerű megtalálni, mert egy bokor által félig elrejtett bringás tábla jelzi csak a vasútállomás hollétét.

Ezt a vonatot is jól megraktuk bringával 🙂 Ez alkalommal nem akartunk leszállni Klotildligetnél 🙂

Szerintem f8 körül érhettünk Acquincumhoz, ahol Gabi, Gábor, Józsi meg én szálltunk le, könnyes búcsút véve a többiektől 🙂 Gabi itt bosszankodott egy sort, de hamar lenyugodott. Józsi hamar lekanyarodott, mert neki már közel volt az otthona. Nekünk még odébb 🙂 Át kellett vágnunk majdnem egész Budán. Egy helyen (az Árpád hidat követően) a bringaút felmegy egy gyalogoshídra és átvisz az úton meg egy kerítésen. Én mentem elöl, rendesen fel is tekertem ott, Gabi meg elhúzott a híd mellett. Utána nézte, hogy én bizony nem jövök le a másik oldalon, úgyhogy amikor visszafordult és ő is felért, megkaptam a magamét, hogy miért nem szóltam, ő azt hitte csak poénból megyek fel… nők… mit kezdjen az ember az ilyen helyzettel? 🙂 Csak nevetni tudtam már…  (Meggyőződésem, hogy a nyuszikás viccek egy része igazából a női gondolkodásmód alapján íródott, mert ez tipikus esete volt a “ha van rajta sapka akkor azért, ha nincs akkor azért” viccnek.)

A különböző útjavítások, építkezések miatt a Margit hídtól az Erzsébet hídig a bicikliút eléggé nehezen járható, de azért átvészeltük. Sajna vizünk már nem volt, de megálltunk az Infoparkban, felugrottam az irodába vízért, majd ücsörögtünk egy kicsit a szökőkutak mellett. Mikor a szúnyogok már nagyon ránk kaptak, továbbálltunk…ill. továbbtekertünk.

20 perc múlva haza is értünk, Gábor pedig egy kis lábadozás után felcihelődött, autóba szállt és ő is hazament.

Nagyon jó kis nap volt ez is, jó társaság, jó útvonal, jó idő 🙂 Semmi sem hiányzott, igazán élveztem minden részét.

A teljes képállomány (ami hozzám eljutott) megtalálható itt: http://picasaweb.google.hu/MartinIsti/BringaturaVacEsztergom#

Alkohol statisztika

Bandi: 1 sör a vonaton, 1 valahol útközben, 1 Helembán, 2 Garamkövesden, 1 Párkányban, 1 a vonaton visszafelé

Andi: becherovka – 1 Helembán, 1 Garamkövesden, 2 Párkányban 🙂

Kérdezem az ügyeletes statisztikust, Józsit, hogy helytállóak-e az adatok? 🙂

Reklámok

4 thoughts on “Bringatúra harmadszorra! :o)

  1. Józsi beleszámolta a vonatutat is. – De így korrekt! Azt nem tudom, én fogyasztottam sokat, vagy Ti keveset? 🙂
    Küldtem a képeket, de még Lajoséknál is van egy adag! Remélem, Ők jelentkeznek vele.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s