Végre egy feladat!

Eljött végre az az email is, amiben kaptam egy megoldandó feladatot egyik reménybeli NZ munkáltatómtól. Ugyan nem Craigtől, akitől esélyesebbnek gondoltam (bár a héten váltottam már vele is egy levelet, amiben írta, hogy nem is fog sikerülni összeraknia nekem a kockát, úgyhogy majd személyesen beszélünk róla :)) hanem wellingtoni Robtól, akivel szintén beszéltünk ilyesmiről, de már jó régen, és emailben nem merült fel.

Örültem mint maki a lóbálós testrészének, de nem tudtam rögtön nekiállni. Ez ugyanis kedd délelőtt jött, én pedig f11 felé indultam a vasutas (ex-)kollégákat meglátogatni, és onnan csak későn, 8 után értem haza.

Ráadásul Bence sokáig viribült, 10 után ment csak aludni a kis kópé. Nagyjából 11-kor álltam neki az amúgy nem bonyolult feladatnak. Egy SSIS data flow-ban kellett egy tetszőleges forrásból származó sorokban egy mező tartalmának érvényességét tesztelni egy meghatározott minta alapján. Ez így megfogalmazva eléggé bonyolultan hat, példával élve azonban csak arról van szó, hogy mondjuk van 2 kiragadott sorunk:

ID, Kód

1, 222-2312-231

2, 382-293-132

A Kód oszlop mintája: xxx-xxxx-xxx, ennek kell megfelelnie minden sornak. Az első tehát érvényes, a második viszont nem, mert a második számsor csak 3 jegyből áll, emiatt a – is arrébb kerül, illetve a string hossza is kevesebb. Szóval ennek a mintának az ellenőrzését kellett kifejlesztenem. Erre leginkább egy script component alkalmas, ami annyit jelent, hogy programozni kell. Hozzám inkább a VB áll közelebb, mert az SQL Server 2005-ben még csak azt lehetett használni, a 2008-ban viszont már van C# is, és Rob azt részesíti előnyben.

Úgyhogy először kitaláltam mit hogyan, majd jött a megvalósítás. VB-ben egész könnyen ment, de mivel a C# szinte teljesen idegen nekem, nehéz volt a szintaxist helyesen alkalmazni, nagyon sokat kellett próbálkozásos módszerrel kísérleteznem, mire ezen a nyelven is sikerült létrehozni a csomagot 🙂

Egészen f4-ig dolgoztam vele (igyekeztem minél jobban tökéleteseíteni az alkalmazott logikát), úgyhogy eléggé fáradtan sikerült ágyba kerülnöm, és igazán hosszú alvásra nem is számíthattam, mert mindentől függetlenül Benci azért ébreszt 7-8 között 🙂

De igazán élveztem, hogy végre dolgozhatok és hogy NZ-vel kapcsolatos feladatot oldhatok meg 🙂

Reklámok

Utolsó (egy időre) vasutas-találkozó

Ez egy kellemes nap volt 🙂 Hn 11 körül indultam el otthonról, egy kis futással elcsíptem a 47-es villamost, aztán a 103-as buszt. Ez utóbbi komoly dugóba keveredett a Hengermalom úton, de én annyira nem siettem. Inkább olvastam. 11:40-re értem oda a MÁV új székházához a Vajda Péter utcához. Rácsörögtem Bandira, majd 5 perc várakozás után meg is jelentek mind a hárman: Bandi, Imre és Józsi. Benéztünk a helyi kantinba egy ebédre, ahol szerencsére volt összesen egyfajta vega étel, azt ki is választottam magamnak. Fincsi volt, nekem bőségesen elegendő mennyiségű is.

Természetesen én végeztem a legkésőbb az ebéddel 🙂 Közben eldumáltunk, láttam Molnár Gyurit is, aki nem sokat változott 😛

Ebéd után felmentem Bandiék szobájába, mert megbeszéltük, hogy megvárom velük a munkaidő végét, aztán elmegyünk egy-két sörre a közelbe. Nosza, mentünk is. Jól elbeszélgettünk, a MÁV-os munkatempó a mai délután kísértetiesen hasonlított arra az időszakra, ami még az én időmben volt 🙂

Még a főnökasszonyuk is bejött, aki később meg is kérdezte Bandit és Józsit, hogy ki a fene ücsörgött ott náluk naphosszat 🙂

3 körül lenéztünk egy kávéra (forró csokira) a második emeletre, ahol régi főnökünkkel, Erzsikével is összetalálkoztunk. Mivel a kávégép pont Jóságos Imre Bácsi szobájának ajtajánál volt, bevonultunk oda. Én itt is maradtam Imrével n5-ig, amikor Bandi csörgött, hogy ő már az épület előtt vár minket. Miután Józsi lehozta a tarisznyámat, kimentünk hozzá.

A Népligetnél egy kellemes, bár hangos (és valszeg rossz levegőjű :)) sörözőbe lecsüccsentünk és kikértünk egy kört. Nagyon jólesett a torkot hűsítő aranybarna ital, de a beszélgetés, nosztalgiázás még jobban.

Negyed 7-ig ücsörögtünk ott megtárgyalva jövőt, jelent, múltat. Aztán elbúcsúztunk. Furcsa érzés volt úgy kezet fogni hármójukkal, hogy talán többé nem találkozunk, de legalábbis csak hosszú idő múlva.

Ennek a 3 embernek köszönhetően (meg van egy negyedik, aki most nem volt jelen) mondhatom el ismét azt, hogy a MÁV volt emberi szempontból a legjobb (munka)helyem. Köszönöm Nektek a veziges éveket! Megérte, mégha munka szempontjából nem is tett hozzá sokat az életemhez 🙂

Ha bármikor jönnétek, és mi ott kint leszünk, tartom a freerange Wellington-szeletes meghívást! 🙂 (Azt nem garantálom, hogy el is készítem, de a hozzávalókat beszerzem :P)