Az élet vicce és az olvasásban rejlő lehetőség


Adyashanti Az üresség tánca c.könyvének utolsó fejezetéből: (több már nem lesz, mert végigértem a könyvön :))

Akkor már tudtam, hogy ez csoda: ez az élet, ez a test. Ez a mennyország, legyen bármilyen zavaros, bármilyen bolond, bármilyen csodálatos vagy bármilyen szörnyű. Hogy ez az egész – tudod – egy nagy vicc. Isten tenyerén járni, és közben folyamatosan őt keresni.

Amit most fogok mondani, az egy kicsit eltér a feltett kérdéstől, de nagyon is sok köze van az olvasás témájához. Bár én magam is – sok más spirituális mesterhez hasonlóan – sokat beszélek arról, hogy az elme képtelen felfogni a megvilágosodás értelmét, és ezért egy ponton túl el kell hagyni a könyvekben rejlő tudást, ha visszatekintek saját spirituális pályafutásomra, tudom, hogy – bár közvetlenül soha nem találtam meg a fény egyetlen írásban sem, hiszen ez lehetetlen – az olvasás mégis nagyon jelentős szerepet játszott abban, hogy végül eljutottam idáig. Azt hiszem úgy működik, mint egy kétélű kard. Néha elállja az utat – mindenféle felesleges, egymásnak ellentmondó, egymással versengő elméletekkel és ideákkal –, ugyanakkor képes valami nagyon fontosat is adni az embernek. Nekem például sokszor segítettek azok a könyvek, hogy helyre tegyenek bizonyos dolgokat a fejemben. Segítettek tisztázni magammal a dolgokat. És ebben az értelemben az a véleményem, hogy a spiritualitás intellektuális oldalát, amelyet – teszem hozzá, jó okból – sokszor csak mellékesnek tartanak, néha igencsak alábecsülik. Bár egyetlen könyv sem tartalmazza az Igazságot a maga teljességében, mi, emberek mégis úgy működünk, hogy sokszor a könyvek kellenek hozzá, hogy a helyükre tegyük ennek az Igazságnak a darabkáit a fejünkben… és a szívünkben. A könyvek néha rendkívül mély megnyílást okozhatnak bennünk. Szóval az a véleményem, hogy az intellektus – feltéve ha nem ő diktál és nem ő a főszereplő – nagyon is lényeges részét képezheti a spirituális ébredés folyamatának. Ha sikerül kikapnod a megfelelő könyvet a megfelelő időpontban, az fellobbanthatja benned a felismerés szikráját. Nagyrészt a tanítómesterek is ezt teszik. Ülünk egy szobában, és beszélgetünk, ugye? Intellektuális dolgokról. De amit mindezzel el szeretnénk érni, az az, hogy felizzítsunk, lángra lobbantsunk a hallgatóban valami nagyon mélyen meglévő tudást. És egy könyv erre ugyanúgy képes, mint egy tanítómester. Olvasol egy gondolatot, ami elindít benned valamit. Nem az elme, az intellektus szintjén, hanem inkább a bölcsesség, a meglátások szintjén. Ez utóbbit onnan ismered meg, hogy az egész tested jelez. Kinesztetikusan nagyon is megérint, beindít a dolog. Ebben az értelemben tehát nagyon is hatásosak lehetnek a szavak, hiszen életre keltenek bennünk valami olyasmit, ami fontos. Egy részünk lehet, hogy azt mondja ilyenkor: “Igen, ezt tudom. Csak eddig sohasem voltam tisztában vele, hogy tudom.” A szavak tehát képesek rá, hogy bizonyos dolgokat felszínre hozzanak a tudatalattiból.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s