Az utazás (Bp-Prága-Szöul-Auckland)


Az alábbi jegyzeteket a gépeket meg a reptereken írtam, úgyhogy néha keverem az igeidőket, bocs 🙂

Budapest – Prága

Kedden délután 2 órakor léptem ki a reptér épületéből, és szálltam be a buszba, amely n3 körül indult el, és szállított a gépig. A repcsi maga egy légcsavaros típus volt (AT4), ráadásul kellemesen pici. Szerintem 15 sornál nem volt benne több; és még ez sem volt tele.

Mivel hamar odaértünk és beszálltunk, a gép is még idő előtt kigördült, és 14:30-kor már ténylegesen a levegőbe emelkedtünk.

Nincs nagy tapasztalatom a repülésben (ez mindössze a 3. utam), de a felszállások nem vészesek.

A levegőből bambulva (Lóri is skubizott itt a vállamnál) próbáltam beazonosítani a vidéket, de hamar elvesztettem a fonalat :o) Aztán már a felhők fölé szálltunk.

Hn3 felé két kedves hölgy (ők voltak az egész út során a legkellemesebb külsejű stewardessek / ami nem volt nehéz számukra, hiszen a további két szakasz Korean Air-es járat volt… ;)) kezdte osztogatni az elemózsiát, és még vega szendvicset is tudtam szerezni! 🙂 Fincsi volt.

Ezt követően füzet elő és körmölés!

Érdekes érzés így, minden korábbi családtagtól, baráttól, ismerőstől távolodni, de annyira izgatott is vagyok, hogy igazából nem tudott hatalmába keríteni a szomorúság.

Könnyek csak egy alkalommal fojtották belém a lélegzetet, amikor Bencétől búcsúztam. A többiek (mármint a szűk család) úgyis tudják, hogy nem olyan sokára jönnek utánam! Bence és Barnika viszont még nem tudja ezt felfogni. A kiskölök már ilyen hamar kezd hiányozni :o) Nem is gondoltam volna.

Úgy vélem, bőven lesz itt még olyan élmény, amire előre nem is gondoltam 🙂

——————————————————–

Prága

A gép egészen pontosan 15:36-kor ért földet, 15:44-kor pedig már a Prágai reptér 2-es termináljába léptem. Amíg várakoztam a nem érkező csomagomra (hiába no, biztosra akartam menni :)), áttanulmányoztam a reptérképét. Szerencsére a 2 terminál közvetlenül szomszédos egymással. Grasszáltam egy jó adagot, bejelentkeztem (újra, feleslegesen) a járatomra, aztán kinéztem a szabad levegőre.

Azt kell hogy mondjam, a prágai reptér környéke szebb, mint Ferihegy. Néhány képet is készítettem a telefonommal.

Kellemes idő volt, friss szellővel. Egy Billa bolt is volt az út túloldalán, ami olcsóbbnak ígérkezett, mint a reptéri lehetőségek. Hogy aztán mégsem, az már az én bénaságom 🙂 Vettem ugyanis egy friss (még forró) pékárut meg nápolyit, de csak papír €-val lehetett fizetni és koronában adtak vissza 😦

Amikor ezt visszaváltottam, összességében buktam kb. 150 Ft-ot, de ez legyen a legnagyobb veszteségem. Az apróból aztán vettem ugyanott egy gyümölcslevet, ami első alkalommal botor módon elmaradt.

Ezt megiddogáltam, mászkáltam, majd felfedeztem 2 kisebbfajta termet, amelyben a cseh légiközlekedés történelmét bemutató plakátok voltak. Tetszett!

Kinéztem a kilátó teraszra is (itt üzemel, nem úgy mint Bp-en, viszont  ott meg van szelektív hulladékgyűjtés), megszemléltem a már bent álló Korean Air 777-200-ast.

6 körül bementeltem a kapus részre, az jóval nyüzsgőbbnek bizonyult. 3-szor kellett meglátogatnom a rötyit, gyorsabban leért a gyümölcslé, mintha  sör  lett  volna 🙂

Találtam “Meditation” helységet is, de az végülis csak egy félreeső, kis szoba volt két sor székkel.

A B9-es kapunál nagyon sok koreai volt, úgyhogy amíg nem csökkent kellemesebb méretűre a sor, inkább olvastam.

Végül némi késéssel történt csak meg a beszállás, de nem vészesen. (Úgyis lesz 4,5 órám Szöulban, ha ebből csak 4 marad, belefér… :))

——————————————————–

Prága – Szöul

Ez a 777-200-as repülő hatalmas! 2+5+2 ülés van egy sorban, én a 44-ben ültem, majdnem ablak mellett.

A felszállás szintúgy simán ment. A stewardessek majdnem egész úton össze-vissza tüsténtkednek, meglehetős nagy lendülettel közlekedve. Néha szabályosan felijedtem rájuk a bóbiskolásból 🙂

Mint vega, hamar kaptam vacsit, amit már nem bántam 😉 Néztem a kis cetlin, hogy ez special menu, azon belül nem “asian vegetarian”, sem “lakto-ovo”, hanem vegán. Gondolom Nagypihenés Péter biztosra akart menni 🙂

Összességében finom volt az étel (bár ez köszönhető éhségem intenzitásának is, amúgy erős közepes lett volna):

  • kis tégelyben gyümölcsdarabok (kiwi!, szőlő, sárgadinnye, ananász, grapefruit), gyakorlatilag ezt kaptam édesség helyett,
  • másik kis tégelyben saláta,
  • a főétel párolt zöldségek (főként paprika és egy nagy brokkoli), gomba + krumplipüré (kicsit a fűszerek hiányoztak róla),
  • puffasztott rizses szelet + margarin,
  • francia vörösbor (csavaros üvegben)
  • (FÉM evőeszközök voltak!!!)

Vacsi után jött a neheze: bár a tudat, hogy ilyen messze (Fekete-tengertől jócskán északra) még soha nem voltam, kicsit izgalommal töltött el, korántsem tudta ellensúlyozni a kényelmetlen alvási, illetve üldögélési lehetőségeket. Néhány óra elteltével már szétültem a hátsómat, de rendesen szundítani nem tudtam. Behelyeztem a kapott hátpárnát magam alá, ez kicsit javított rajta.

A megoldást a Start Trek film kínálta, amit épp vetítettek, és bár nemrég láttam (a legutóbbi részről van szó), lekötött annyira, hogy elterelje a figyelmemet a kényelmetlenségről (részben).

Mikor vége lett, zokniban meglátogattam a rötyit  (főképp hogy felkeljek és nyújtózzak kicsinykét). Jólesett 🙂 Visszaérve még a fenékpárnát takaróval is kiegészítettem, azóta tűrhető.

Kint már süt a nap, de mivel otthoni idő szerint még bőven éjjelre jár, sokan alszanak, az ablakok pedig besötétítve.

Most éppen valahol Oroszország vagy Kína felett járhatunk… izé, repülhetünk.

Az út visszalevő része egy fokkal könnyebben telt, de a végén már a hasam is csikart becsülettel, de a WC-k állandóan foglaltak voltak. A reggeli (vagy ebéd) szinte szakasztott mása volt a vacsinak, de most igazán ízlett.

——————————————————–

Szöul

13:00 előtt néhány perccel értünk földet. A leszálláskor látszott, hogy a koreai nem egy udvarias népség, egy srác simán bevágott az amúgy elém tolakodó család két tagja közé (az egyik tag ráadásul egy kisfiú volt még).

A reptéren eü-maszkos fazonok fogadták az utasokat az influenza miatt. Kicsit kavarogtam is, mert itt nem lehet csak úgy kimenni a reptérről sajna, helyette TRANSFER van, azaz a szokásos átvilágítósdit követően mehet az ember a kapukhoz. A segéderők itt voltak a legkevésbé segítőkészek.

A reptér maga puccos, csili-vili, de valahogy túl uniformizált és jellegtelen is. Viszont vannak ivóvizes kutacskák és a WC kellőképpen kulturált :)Fogmosáskor egy koreai fiú tőlem kért fogkrémet, itt nagy divat a fogmosás, a gépen is voltak a mosdóban bárki által elvehető fogkefék fogkrémmel együtt, zacskózva.

Itt már nem váltottam pénzt, nem is akaródzott venni semmit, még mászkálni sem nagyon, úgyhogy hamar letelepedtem olvasni a 30-as kapu közelébe (nagyon jól jött a cseh nápolyi :)).

Az időzónákkal kapcsolatban nem állt még helyre a rend a fejemben, zavaró egy picit, hogy este indultam és éjszaka utaztam kb. fél napot, aztán most ugyanez következik (egy nap helyett fél elteltével).

Egy kedves indiai srác jóvoltából egy emailt is tudtam írni haza, Gabinak. A kapunál való sorbanálláskor szóba elegyedett velem egy NZ-i fickó (már Prágában is láttam). Gondolom az útikönyv alapján kérdezte meg, hogy: “Is this your first visit to NZ?”

——————————————————–

Szöul – Auckland

Most már jobban tudtam, mire ügyeljek, úgyhogy minél hamarabb igyekeztem a beszállást elvégezni, így simán fel tudtam tenni a csomagomat felülre. Lóri velem tartott lent :o)

Ez volt a leghosszabb szakasz, de most többször álltam fel nyújtózni. Volt egy mászós-totyogós kisfiú is, az ő sírását hallva mindig eszembe jutott Bence, és nagyon hiányzott!

Gabira gondolva viszont már most a viszontlátás örömét éreztem inkább, a különlét szomorúsága helyett 🙂

A vacsora finomabb volt, mint az előző gépen, illetve egzotikusabb, s emiatt érdekesebb ízvilágú. A reggeli pedig kimondottan ízletes!

Persze azért a 11 óra nem szállt el könnyedén, pláne hogy rendesen elaludni nem tudtam. 2 filmet vetítettek a gépen, a másodikat megnéztem. Amolyan romantikus-tanulságos vígjáték volt, egyszerű mondanivalóval, de engem megérintett, még néhány könnycseppet is kitöröltem a végén a szemem sarkából 🙂 Naná, hogy az én Kedvesemen járt az eszem közben 🙂

A Lőrincz L. László könyvemnek is a végére értem, a landing cardot kitöltöttem és összegyűjtöttem egy csokor szép helyet szóban, hátha megkérdik, hová szeretnék ellátogatni.

Most pedig várom a turbulenciák közepette a 33 perc múlva esedékes leszállást 🙂

——————————————————–

A teljes fényképalbum itt!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s