Az első nap


Mielőtt megijednétek, ezután nem minden bejegyzésnek aszerint lesz címe, hogy hányadik napomat töltöm itt 🙂

Szóval sikerült megérkeznem a géppel majdnem fél 8-ra. Néhány percet csúsztunk csak, dehát egy 11 órás út esetén ennyi azért belefér 🙂

A határon viszont eléggé lassan, ráérősen (mondhatni zélandiasan ;)) mentek a dolgok. Viszonylag hosszú volt a sor, ráadásul amikor én kerültem sorra, nem is az történt, hogy rögtön bepecsételték a turista vízumot, hanem rögtön félre kellett állnom, aztán hívtak egy hölgyet (kb. 10 perc várakozást követően), aki félrevont. Azért hozzátette, hogy ne aggódjak, csak rutinkérdésekről van szó.

Persze ezzel azért teljes egészében nem nyugtatott meg, csak egy picit. Megkérdezte, hogy miért jöttem, milyen területen dolgozom, van-e otthon munkahelyem, kiket ismerek itt NZ-n, mennyi pénzem van, megnézte a bankkártyámat, stb. Amikor említettem, hogy én persze turista vagyok, akkor megkért, mondjak neki néhány dolgot, amiket majd meg kívánok  nézni. Felsoroltam néhányat, mert erre a kérdésre azért készültem 😉 Egyszer ugyan Rotorua-t meg Rangitoto-t összekevertem, de megnyugtatott, hogy ő Angliából jött, és hasonlóan áll ezekkel a maori földrajzi nevekkel 🙂

Aztán jött a kérdés, hogy akarok-e majd itt munkát vállalni. Na, mondhatni picit leizzadtam (volna, csak ahhoz nem volt elég meleg), talán a mondandóm is kevésbé összefüggővé vált. Próbáltam kidomborítani a turizmus dolgot, de nagyon konkrétan kezdett el kérdezni, és a végén kimondta nyíltan, hogy inkább legyek most őszinte, mintsem utólag derüljön ki, hogy bejövetelkor azd mondtam, hogy nem, aztán meg mégis.

Úgyhogy azt válaszoltam neki, főképp turistaként vagyok itt, de ha megtetszik az ország, elképzelhető, hogy munkakeresésre is gondolok.

Puff neki, gondoltam, ezután már lesz ami lesz. Visszament az irodájába még néhány (legalább 11) percre, de valahogy nem aggódtam, hogy visszaküldenének 🙂 helyette inkább az volt aggodalmam tárgya, hogy a rám váró Helgáék nehogy azt higgyék, mégsem voltam rajta a gépen és elmenjenek.

Hamarosan jött a hölgy, megkaptam a turista vízumot 3 hónapra, illetve a kezembe nyomott egy papírt, valamint lelkemre kötötte, nehogy elkezdjek turistavízummal dolgozni, mert az törvénytelen, és ha munka adódna, akkor a lapon található valamelyik Immigration hivatalba menjek be WP-t kérvényezni.

Huh, ez megvolt. Mentem a  csomagomért – reméltem, hogy még ott lesz; ott volt – szegényke ott árválkodott ledobva a földön, de amúgy sértetlenül (Magyarországon már szerintem lába kelt volna, mert ember nem volt a közelben, aki felügyelt volna rá). Felkaptam a hátamra, és  azt hittem, irány a kijárat!

Hát nem 😦 Jött a biosecurity (megnézte a cipőm talpát és aláírta a Landing Card megfelelő részét), majd a vám. Ott egy csomó emberke foglalkozott azzal, hogy pakoltatta ki a beérkezők csomagját, úgyhogy már beletörődtem: rám is ez a sors vár. Beálltam a sorba, aztán odamentem az ablakhoz, itt kb. ugyanaz játszódott le, mint az angol hölggyel, csak most elhitte a fickó, hogy én csak turista vagyok 🙂 Azt még megkérdezte, mi a fene a BI developer (Landing Card-ra bizony ilyesmit is rá kellett vésni), mondtam hogy adattárházakat építek, többre szerencsére nem volt kíváncsi.

A táskáim kipakolásától megmenekültem, talán az ártatlan, nyúzott pofim miatt, úgyhogy csak egy zsákröntgen volt és irány kifelé!!!!

Helga és Eszti még ott voltak, noha f10 felé járt már az idő. Nagy megkönnyebbülés volt ez is, meghogy végre “szabadlábon” 🙂 Bevágódtunk a kocsiba, írtam SMS-t Kedvesemnek, aztán csak bambultam kifelé a kocsi ablakán. Verőfényes napsütés volt, az autóban nem ment a fűtés, de pólóban ücsörögtem a kellemes melegben (itt tél van ám :)) Beszélgettünk, jobbára az idekintről, nézelődtem, stb.

Első utunk a nemes egyszerűséggel Pukinak nevezett Pukekohe városkába vezetett, egy PackinSavebe. Onnan irány Maramaura, ahol Helgáék laknak. Arra már emberek alig járnak, tehenek és különféle madarak annál inkább! A “bájos” házikó konyhájából csodaszép kilátás nyílt egy füves-fás domboldalra, aztán a 4 kutyussal is játszottunk egy jót (rövidujjú szintén elegendő volt), majd kaptam ebédre fini brokkolis tésztát.

Eme étek elfogyasztása után eldőltem a kanapén és kb. 2-2,5 órát szundítottam. Jólesett, azt hiszem kellőképp fel is élénkültem. Nemsokára a ház urával is alkalmam nyílt találkozni, majd elindultunk visszafelé Aucklandbe.

Meglátogattunk egy másik magyar családot, akik Aucklandben üzemeltetnek egy autószerelő-műhelyt. Kiadós beszélgetést követően indultunk tovább az Istvánnal (szállásadóm) megbeszélt találkahelyre 8 óra körül. Egy rövid eltévedést követően 8:21-re oda is értünk. Én kipattantam a kocsiból, elsiettem az étterem bejáratához (István főnöke pont erre a napra találta ki a céges vacsit), majd Istvánnal vissza Helgáékhoz, hogy kivegyük a cuccaimat és  átpakoljuk a másik autóba.

Elbúcsúztam Helgáéktól, akiknek itt is nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a sok segítséget, amit ma és az eddigiek során kaptam tőlük! 🙂 Most már hogy helyben vagyok, remélhetőleg jobban tudom viszonozni (ha minden igaz, mehetek is majd ki valamikor egy Windows újratelepítésre :P)

A vacsora még messze volt a végétől, úgyhogy én is beültem közéjük 🙂 Szerencsére nem támadtak le, és csak néhány egyszerűbb kérdést intéztek hozzánk. Kaptam egy pohárka bort is, ami fél órán belül annyira a fejembe szállt, hogy kombinálva az alváshiánnyal többször majdnem ülve elaludtam.

Viszont a fokhagymás naan, amit ettem, az fincsi volt 🙂

Azt hiszem 10 óra felé értünk haza. Na ekkor már hideg volt! István megmutatta a házat, kellemes így elsőre. Felhívtam Skype-on a családot, elmeséltem nekik a mai napot, megnéztem mindenkit, aztán húzás zuhanyozni, felhúztam a Rózsaszín Párdukos ágyhuzatot, kitettem a Gabi által hímzett vonatos párnahuzat, és aludtam… (jó sokat)

Reklámok

4 thoughts on “Az első nap

  1. Hűha!

    Így olvasva is kicsit izzasztó volt ez a helyzet:) De legalább kivágtad magad:) De nem lesznek gondok a vízummal ha három hónap után sem akarsz hazajönni?

    • Azért hozzá kell tenni, hogy tényleg rendes volt a hölgy, mert ha akart volna, biztosan meg tudott volna szivatni. Dehát nincs ha, bejutottam és most hajrá!
      Csak akkor maradok itt 3 hónapnál tovább, ha van (legalább kilátásban) állás(ajánlat)om. Akkor pedig lehet igényelni a working visat, illetve ha pont addig még nem kapnám meg, akkor a turista vízumot gondolom lehet hosszabbítani.
      De a dolgok ígéretesek, most írom a bejegyzést róla 😉

  2. Sziasztok!
    Érdeklődnék,hogy fel vennétek-e velem a kapcsolatot privát e-mail címen? Nagyon hálás lennék érte.
    Köszönöm Éva

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s