Első tapasztalatok az első napokban


Ahogy ígértem, nem 2.  meg 3. nap lett a bejegyzés címe 🙂

A pénteki napon nem sok mindenre jutott időm, mert számomra is meglepő módon délután 3-kor keltem fel! Pedig felkelés előtt többször forgolódtam is, akkor azt hittem még csak a reggeli világosságot látom, de aztán az óra mást  mutatott 🙂

Miután magamhoz tértem (főképp a meglepetésből) emberibbé varázsoltam a külsőmet egy borotválkozással, aztán reggelire (ebédre, korai vacsira) ettem néhány szelet pirítóst, és megnéztem a postafiókomat. Természetesen volt jónéhány levél, köztük egy Wellingtonból is, de ez a következő bejegyzés témája lesz majd 😉

Minden átolvastam, válaszoltam is rájuk, közben pedig úgy elment az idő, hogy kezdett lemenni a nap.  Ez  azzal is járt, hogy a hőmérséklet nagy iramban csökkenőben váltott, és immár nem nagyon volt elég a pizsama már bent sem.

Felöltöztem hát és irány Glen Innes központja. Kinéztem gugli térképen hogy merre, hát nem volt nehéz odatalálnom. Megskubiztam a vonatot is (én inkább HÉV-nek mondanám), a kerület központját, a gyepen össze-vissza kóricáló, dumáló madarakat (különösen Lórinak tetszett ez 🙂), ami pedig a legeslegszokatlanabb volt, az az, hogy zebrához érve az autósok megállnak és átengednek! Én mindig húztam a hátsómat, hogy minél hamarabb átérjek, mert még élénken élnek bennem a budapesti közlekedési reflexek 🙂

A házak nagyon érdekesek kívülről. Valóban teljesen mások, mint otthon, de van egy sajátos bája ennek a fajta építkezésnek, hogy minden telken 2-3 épület van. Kicsit persze zsúfoltabb tőle, de nem túlzottan, hasonlóan aranyos, mint az olasz városkák. Maguk a házak is szerintem tetszetősek, de mégegyszer mondom, hogy az összkép az teljesen más, mint amihez szoktam.

Mikor hazaértem, lassan megérkezett István is, és elmentünk egy kis bevásárlásra a legközelebbi PaknSave-be. Ez kb. olyan, mint nálunk egy Plus meg egy Metro áruház keveréke: korlátozott kínálat (de alapvetően mindenfajta élelmiszer, háztartási cucc van), raklapos, fémpolcos külcsíny.

Sajnos  nem gondoltam át előre a dolgot, hogy mi is kell nekem jövő hétre, így félig-meddig összevissza módon vásároltam, de nincs messze gyalog sem, majd lejövök hátizsákkal egyik nap.

Elsőre $48-at költöttem. Ami a pénztárnál nagyon tetszett, hogy nem tömik az emberbe a szatyrot, csak visszapakolta a pénztáros srác a bevásárlókocsiba, mi fizettünk, aztán irány az autó. Istvánnak volt egy papírdoboza, abba bedobáltuk oszt kész.

Nem ám úgy, mint az Auchanban, hogy ha nem szólsz kifejezetten, akkor már pakolnak is a szatyorba, ráadásul igencsak pazarló módon, itt úgy látom jóval komolyabban veszik, hogy ne kerüljön kismillió nilonszatyor a szeméttelepre (igen, emlékszem hogy Pappito írt is erről).

Ami kicsit zavaró volt, hogy mivel nem pénzes a bevásárlókocsi, ott is hagyják őket szerte a parkolóban, a bejáratnál, mindenhol útban van néhány.

Visszaérve vacsi, aztán beszéltem Gabiékkal skype-on egy jót. Ez mindig felvidítja az embert 🙂 Aztán éjszakába nyúlóan blogot írtam (nem voltam álmos, érthető módon ;))

3 körül mentem aludni, de felkelnem időben sikerült. 8 felé már reggeliztem és élveztem a besütő nap melengető sugarait a konyhában.

(VFT-seknek üzenem, hogy nagyon tetszik a könyv, sokat dob a hangulatomon! :))

10 óra felé elnéztük a Sylvia park nevű bevásárlóközpontba (talán plaza-nak mondanám otthoni szóval), ahol sokminden volt, de mivel nem kellett semmi, jobbára csak mászkeráltunk. Egy jópofa, legalább 1000 darabos kirakót szerettem volna venni, de azt meg nem találtam. Viszont egy könyvesboltban sikerült  leragadni, már tudom, hogy érdemes ellátogatni oda, ha ki akarom nézni, hogy mit töltsek le az elkövetkezőkben 🙂

Egy laza ebédet követően Wellington ügyben intézkedtem (külön bejegyzés), ami tovább tartott, mintsem gondoltam volna. Már kezdett is sötétedni, mire végeztem. Ekkor bepótoltam az elmaradt reggeli tornát, illetve elmentem futni egyet.

Ennek a nagy része séta lett a sötétben, és inkább a környéket nézegettem. A Mt. Taylor roadon láttam néhány nagyon csinos házikót, aztán kissé elkeveredtem, és jó nagy kerülővel (jónéhány, előre nem jelölt zsákutcát is megjárva :)) jutottam vissza.

Vacsi, beszélgetés a szülőkkel, aztán zuhany és irány az ágyikó (ami végül hajnali 3-kor kidobott magából, mert mindenképp akartam beszélni Gabival meg blogolni egy picit), ahol jópár oldal elolvasását követően elnyomott az álom.

Reklámok

5 thoughts on “Első tapasztalatok az első napokban

    • Még mindig tetszik (még csak a felénél tartok), sőt a házigazdám is rákapott, annyira ritkán jut magyar nyelvű könyvhöz! 🙂

    • Most épp Aucklandben, de ha Wellingtonban jön össze a meló, akkor ott telepszünk le. Őszintén szólva inkább oda húz a szívem 🙂
      Merrefelé jöttök? Úgy értem a repcsi. Nehezen átvészelhető egy út, de amiatt is csak még jobb megérkezni 🙂

      Nem mondom, hogy kimegyek elétek a reptérre, mert kocsim az (még) nincs, de ha korlátozott információimmal segítségetekre lehetek személyesen is, nyugodtan szólj! (Ha még itt leszek Aucklandben.)

      Ketten jöttök?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s