Én és az otthon maradottak


Egy kis kérdéssel hadd kezdjem a bejegyzést, szeretném felmérni, mekkora is a közönségem, illetve ha van időtök, kedvetek javaslatokat is nagyon szívesen látok az oldal tartalmát, külcsínyét illetően!

Péter barátommal beszélgettük egy szerdai (2009. július 29.) közös ebéd folyamán, hogy a külföldre települt emberkék kapcsolata azért szakad meg egy idő után az otthon maradt honfitársakkal, mert egyre csökkennek a visszajelzések. Hiszen nehéz mást írni kifelé, minthogy “itt minden ugyanolyan”, “semmi sem változott”,  “ugyanúgy megy minden mint amikor itt voltál”, ez pedig kedvét szegi a külhonba szakadt barátnak, talán teljes egészében le is áll az élmények megosztásával.

Jelenlegi terveim szerint én ugyan folyamatosan fogom frissíteni ezt a blogot, de láthattuk már több embernél, hogy ez nem megy olyan egyszerűen, sokan tényleg abbahagyják, mert úgy vélik, hogy az itteni mindennapjaik rutinszerűsége már nem érdekli az otthoniakat.

Nem tudom, velem hogyan lesz a későbbiekben, de nagy segítség volna, kedves otthon maradt (és idekint megismert) csalágtagjaim, barátaim, ha nem hagynátok üresen a comment mezőket a bejegyzések alján 🙂 Akármilyen apró megjegyzés jólesik, és kedvet kapok tőle a folytatáshoz.

Természetesen vannak már néhányan, akik tartják bennem ilyen módon is a lelkesedést, nekik őszintén hálás is vagyok ezért! 🙂

Úgyhogy hajrá, ragadjatok billentyűzetet és ne kíméljetek!

(Persze mindenkitől szívesen látom a véleményt, kritikát, akár ismertem korábban, személyesen, akár csak a blogom révén!)

A végére még egy gondolat, ami Péter idézett nekem: időnként “egy kép többet ér ezer szónál”

Majd igyekszem képeket is érdemben feltenni 🙂

Reklámok

11 thoughts on “Én és az otthon maradottak

  1. Szeretnék egy kis erőt adni neked a blog folytatásához.
    Eddig is érdeklődéssel olvastam, de hát most hogy kijutottál,
    itt kezd igazán érdekessé válni. Engem igazán az érdekelne, hogy
    milyen tapasztalatokat szerzel odakint, milyen a valóság ahhoz képest amire készültél. Szurkolok neked, hogy sikerüljön minden! Hajrá!

    • Köszi a biztatást, ígérem minden erőmmel a frissítésen lesznek.

      A wellingtoni kirándulás alatt nem biztos, hogy tudok netezni, de majd kézzel írom a naplót, úgyhogy ami késik nem múlik 🙂

    • Tegnap ettem egy szem (mirelit) sült krumplit, sok különbséget nem éreztem az otthoni meg aközött.

      De majd veszek alapvető formájában is, megpucolom és kisütöm, hogy jobban tudjak véleményt mondani!

  2. Nagyon sokféle krumpli van, és érdemes a kumara-nak nevezett nálunk édes krumplinak ismert számunkra igen érdekes ízű jóságot is megkóstolni.Ebből is van többféle, de mind nagyon fini 🙂 Jó étvágyat!!Ja, és a sört ne ott vedd a PS-ben hanem vannak kimondottan italboltok, szerintem ott olcsóbb, de amint tudod nem vagyok sörös, így csak elmélkedem 🙂

    • Köszi a nyelvtani helyesbítést, sajnos szándékos hiba volt, mármint úgy értem, nem elgépeltem, hanem tényleg azt hittem, úgy kell írni. Most viszont már tudom, hogy mi a helyes alakja 🙂
      Megéri blogot írni, az embernek legalább apró lépésekben fejlődik a helyesírása 🙂

  3. Ha már volt szó sörről is, ha elfogadsz egy meghívást Pappito,akkor szombaton vagy vasárnap szívesen találkoznék Veled valahol (helyet én nem nagyon tudok javasolni a korlátozott ismereteim miatt).
    A meghívás persze érvényes a családod többi tagjára is, bár a rövidlábúnak nem annyira a serital való… 🙂

  4. Hello Isti!

    Úgy látom a hozzászólásokból, hasonló cipőben járunk: Mindketten nyelvet tanulunk. Én angolul, Te magyarul
    (mgruber pedig begyakorolhatná kedvenc sörének helyesírását!)!
    Kétségtelenül jó messze vagy, ami így a neten nem érzékelhető, a leginkább mostanában a távolságot a repülőút ára jelzi.
    160-170 hosszúsági fok azért nem semmi!
    Most még nem kérdezek semmit, majd követlek a blogon, és időnként megírom, hogy változik itt az élet, legalábbis az én szememmel.
    Nagyon remélem, lesz miről tájékoztatást adni, azaz bízom gyors változásokban. Az nem létezik, hogy itt a dolgok így maradjanak!

    Egyelőre zárnám a szövegem néhány-csak közhelynek tűnő-egybekapcsolt szócsoporttal, ilyenekkel, mint:
    -Jószerencsét! ; esetleg
    -Szebb jövőt!; vagy
    -Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

    Legeőbb is sok szerncsét, és hogy konszolidált körülmények között minél hamarabb együtt legyen a család!!!

    Minden jót, szia:

    Dezső

    • Misi alapján mondhatnám azt is, hogy csehül állunk nyelvek tekintetében 🙂

      Otthonról valóban a repjegy ára az egyik, amiben érezhető a messzeség hatása. Ezenkívül még a gyakorlatban sokat jelent ez a most éppen 10 órás időeltolódás, ami az óraátállításkor 12-re nő.

      Az utazás során azért rájön az ember, hogy bizony ez az ország nagyon messze van Magyarhontól. Ilyen hosszú repülőútra nem is nagyon lehet felkészülni. Ha még csak hosszúsági fok lenne, az sokat rövidítene rajta, de az utolsó szakaszom volt a leghosszabb, pedig az leginkább déli irányba vitt, Szöultól Aucklandig.

      Köszönöm a jókívánságokat, és örülök hogy Te is megjelentél itt 🙂 Egyre több az ösztönzés, hogy méginkább írjam a történéseket 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s