Wellington – az interjú napja


Előző nap azt elfeledtem említeni, hogy a szállásom oltári jó! A ház ablakai nagyrészt az öbölre néznek (az enyém pont nem, de nem sok időt töltöttem ott),

nappal és éjjel is gyönyörű a panoráma. De belül is hangulatos, színes, életteli. Jót sikerült kifognom 🙂

Éjszaka nyugodtan aludtam, reggel hn8 körül jött Bess ébreszteni, utána reggeli (terülj-terülj asztalkám módra :o) ), ami közben kellemeset beszélgettem az amerikai párral. Ők jóval lassabban beszélnek, úgyhogy ez kellemes bemelegítés volt a mai napra.

Amikor az angol nyelvtudásom kerül szóba, itt előszeretettel poénkodnak azzal, hogy biztosan jobb, mint az ő magyarjuk. 3-szor hallottam már, de szerintem nem akkora poén. Mindegy.

Borotválkozást követően 10 körül elindultam. Ma már borongósabb időjárás uralkodott, felhők takarták a napot. Megnéztem hová kell mennem, utána elsétáltam a vasútállomáshoz (ex-vasutasként ezt mindig megteszem  :)), majd szépen, ráérősen visszaballagtam, 11:55-kor lépve be az irodába.

Rob kb. 12:10-kor jött, addig kicsit imádkoztam, de bénító izgalmat hál’ Istennek nem éreztem. Az első 40-50 perces beszélgetést végül egy bárban, gyömbért kortyolgatva ejtettük meg. A téma nagyrészt nem szakmai volt, hanem hogy miért NZ, mit várok az országtól, mik a hosszabb távú terveim. Az is kiderült, hogy ha nem lennék MCP (Microsoft Certified Personnel – akinek van MS bizonyítványa), nem lett volna esélyem.

1-re visszementünk, akkor Pete-tel beszélgettem majd’ egy órát, ez már csak szakmai volt, és eléggé komoly. Bár ő nem elsősorban  BI-os, inkább DBA oldalról van technikai tudása, alaposan felkészült. Mintha vizsgáztam  volna, olyan érzés volt 🙂

A végén megkérdeztem, hogy mi a véleménye: elégedett volt, és szerinte több mindent tudok, mint amiről tudok 🙂 Ezt most úgy kell érteni, hogy van egy csomó dolog, amit ismerek, amivel már foglalkoztam, csak nem tudtam,  hogy azt a szakirodalomban így-vagy-úgy nevezik. Másképpen szólva nem annyira formalizált a tudásom.

A következő beszélgetés Dave-vel történt, aki abszolút nem technikai ember, inkább a BI B részéhez ért, és nagyon nehéz leolvasni az arcáról a gondolatait.

A végén ismét Rob (holnap jön Matti, aki Finnországból vándorolt be ide 15 évvel ezelőtt), akivel most 4 fő témáról esett szó:

  • Mit szeretnék elérni az életben?
    Hát nem egyszerű erre válaszolni, pláne nem angolul.
  • Hogyan hat Magyarországra a mostani recesszió?
  • Miért látom jelenleg kilátástalannak a magyar helyzetet a magunk számára?
    Itt megpróbáltam társadalmi és történelmi folyamatokkal színesítve  magyarázni, de ezt magyarul is nehéz, nemhogy angolul.
  • Hogyan képzelem a cégnél az első időszakot?
    Erre azt válaszoltam, hogy mivel angolból jócskán kell fejlődnöm ahhoz, hogy tárgyalhassak ügyfelekkel, ezért azt kb. fél év múlva látom reálisnak. Bár a szókincsem meg a  nyelvtani tudásom tán megvan hozzá, bele kell rázódnom a helyi nyelvbe, az elmúlt egy évben ugyanis nem sokat gyakoroltam élőben. Sokat olvastam ugyan angolul (4-5 ezer oldalt), de azért az más. Addig pedig, amíg belejövök, marad a technológiai oldalon a fejlődés és a hozzáértésem kiszélesítése (Reporting Services, Sharepoint).

Szerinte amúgy az angolom jó (indulási szintnek teljesen), választ pedig addig nem mond, amíg nem beszéltem Mattivel, mert 4-en együtt döntenek majd, de szerintem nagyon biztató a helyzet :o)

Elköszöntünk egymástól holnap du. 1-kor lesz a következő felvonás, addig pihi. Sétálgattam, benéztem a Te  Papa Tongarewa nemzeti múzeumba, ami tényleg szép és érdekes, de most nem tudtam rá igazán figyelni. Aztán beültem egy helyre török pizzát enni, de sajna kissé ízetlen volt. Sebaj, ez legyen a legnagyobb gondom 🙂

Hazafelé beugrottam egy New World bótba, ahol sokk biocucc is van (meg van egy biopiac nem messze, a Wakefiled St. 260-ban).

6:20-ra érkeztem “haza”, megettem 2 almát, beszéltem Gabicámmal fél órát: sajnos nem volt túl jó kedve, de ami késik nem múlik! 🙂

Gyors zuhany, kis TV-zés (jó műsor nuku), azóta pedig naplót írok.

Reklámok

2 thoughts on “Wellington – az interjú napja

  1. MOST KICSIT OLYAN A DOLOG, MINT A SOROZATOKBAN, A LEGIZGALMASABB RÉSZNÉL SZAKAD MEG PERSZE!
    OLYAN EZ A NZ A KÉPEIDEN, MINT AZ UTOLSÓ PARADICSOM ( ‘ULTIMA THULE’).
    SZURKOLUNK, HOGY MÁSIK NE KELLJEN!
    AZAZ: REMÉLHETŐLEG AZ A MATTI TUD A FINN-MAGYAR ROKONSÁGRÓL!!

    ÜDV NEKED IS, ÉS RAJTAD KERESZTÜL A CSALÁD TÖBBI TAGJÁNAK!
    (BESZAROK, MICSODA TRANSZFER!)

    • Mindjárt jön a folytatás, de azt el kell mondanom, hogy a végkifejlet még várat magára. Ha Neked izgalmas, képzeld el, nekem milyen lehet átvészelni egy hétvégét úgy, hogy várnom kell a sorsdöntő válaszra hétfőig 🙂

      Matti képben volt a nyelvi rokonságot illetően 😉

      Átadom az üdvözletet majd, és tényleg érdekes, madárlátta (pukekólátta) információközlési rémálom lehetett volna ez néhány évtizeddel ezelőtt 🙂

      Magyarországról kommentelni egy olyan blogra, aminek tudomásom szerint valahol az USA-ban van a szervere (amiről én szintén egy USA szerveren táborozó levelezőkliensen keresztül kapok értesítést), én ezt Új-Zélandon olvasom, és valamikor a 10 órás időeltolódást figyelembevéve Skype-on keresztüli közvetlen kapcsolatban juttatom vissza Magyarországra…

      (A kommentelést ne hagyd abba, örömmel olvasom a hozzászólásaidat! – Ezen legutóbbin is sokat nevettem, és meghozta a kedvemet a következő bejegyzéshez. :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s