Panmure és telefon(ok)


A “megjön a keddve ha vár a keddre” mottóm csak félig vált be a mai nap során. Reggel nem volt valami nagy hangulatom, de legalább összeraktam a frissített önéletrajzomat (ami alapvetően docx-ben volt meg és ezt egy Word 2000-rel felszerelt gépen nem egyszerű, pláne hogy konvertálás után úgy szétszedte a szerkezetét doc-ként, hogy nyűglődtem vele eleget), és jelentkeztem néhány helyre.

Mondjuk volt olyan is, amit a jelentkezésem közben vettek le az oldalról. Az absoluteIT-n például mind a 3 eltűnt, mire kigyűjtöttem, hogy mikre szeretnék jelentkezni és a CV-küldés következett volna.

Délután 1-ig elvoltam ezzel, közben vártam szüntelen, hogy Rob felhív, de nem tette mostanáig. Pedig egy SMS-t is írtam neki délelőtt. Sebaj, amíg nem mond nemet, addig bizakodom 🙂

Amikor sétálni indultam fél 2 körül, akkor valahogy nem volt igazán jó kedvem. Legalább az idő szép volt, a nap sütött. Elindultam hát nagyjából dél felé. Keresztülballagtam legalább 3 reserve-ön (ez amolyan védett területet jelent),  méghozzá úgy, hogy csak annyi időt töltöttem rajtuk kívül, amíg egy-egy utcán átmentem a másikba! Oltári jó, hogy ennyi park van itt.

Aztán a Point England reservenél úgy gondoltam, ott érdemes megállnom egy negyedórára. Kimentem a szirtfokra (volt vagy 3 méter magas :)), onnan nézgelődtem az áhítatos nyugalomban, melynek csendjét csak a hullámok csobogása és egy sirály halvadászata fodrozta. Igazán kellemes, megnyugtató érzés volt ott álldogálni és nem törődni semmivel, csak átérezni a fák, a föld és a tenger hangulatát. Kezdem nagyon megszeretni Aucklandet! Ezt Gabinak is mindenképp meg fogom mutatni!

Továbbmenve a Riverside Ave-en láttam szép házakat, kutyafuttatókat, rögbipályát és egyszercsak csörög a telefonom. Igen, én is azt hittem, de nem Rob volt. Egy munkaközvetítő ügynök keresett, hogy érdekel-e még egy Junior BI állás a BNZ-nél (Bank of New Zealand). Naná hogy érdekel. Persze nem a juniorság az álmom, de ha az interjún kiderül, hogy van előrelépési lehetőség és mondjuk elég nagy a szervezet ahhoz, hogy hamar elintézzék a WP-t, akkor akár nagyon jól is elsülhet a dolog!
Helyiek véleményét várom, hogy reálisak lehetnek-e ezirányú reményeim!

Először megkért a hölgyemény, hogy mondjam el kicsit részletesebben, mit is csináltam az előző munkahelyemen. Ez inkább azt jelentette, hogy közérthetőbben, mert az önéletrajzomban bőven elég részletesen van 🙂 Én elmondtam, ezen ne múljon. Figyelt, hogy benne vannak-e a kulcsszavak, amik fel voltak írva nekik, a végén még rákérdezett, hogy ETL-re mit használtam eddig, akkor elismételtem neki az SQL Server Integration Services-t, kipipálta, majd kedvesen közölte, hogy részéről megfelel a dolog és továbbítja az ügyfélnek az anyagomat.

Amúgy tényleg nagyon kedves volt, és kellemes vidámságot hozott a délutánomba. Tudom, ez még önmagában nem sokat jelent, de az ember nem teljesen racionális lény (én tutira nem :)) és nekem ennyi is elég volt a jókedvhez 🙂

Továbbpallagtam a Kings Road felé, ami egy nagyon szép utca, csak amikor az ember beér Panmure főutcájára, ahol európai rasszból származókat nem is látni, csak dohányzó maorikat meg kínaikat (ide értsd a koreaiakat, thaiföldieket, akikről én ránézésre nem tudom meghatározni a szülőföldjüket), inkább kihagytam azt az indiai kajáldát, amit kinéztem magamnak.

Visszabattyogtam (útközben egy táblán olvastam, hogy Panmure a város legmaoribb kerülete) Glen Innes PaknSave-jébe, vettem néhány dolgot, hazaérve f5 körül megebédeltem, majd beszéltem Kedvesemmel egy nagyon jót, mindketten (fel)vidítottuk a másikat 🙂

Közben Pappito is felhívott (vasárnap voltunk egy kellemes kis sörözőben, amiről külön bejegyzést is akartam írni, csak a hétfői csüggedtség folytán ez megmaradt a szándék szintjén), hogy van-e valami fejlemény, és biztatott, hogy egyrészt ez még nem jelent semmit (akár jó, akár rossz is lehet a vége), másrészt nyugodtan érdeklődjek, telefonáljak rá Robra, itt ezt sokkal kevésbé veszik tolakodásnak, mint otthon. Jólesett a hívása, jó tudni/érezni, hogy már itt – az Újhazában (remélem tényleg az lesz ;)) – is vannak olyan emberek, akiket közel érzek magamhoz.

Nemrég írtam azért egy emailt Robnak, remélem pozitív lesz az eredmény 🙂 Mondhatnám legyen Abszolút Pozitív! 🙂

Absolutely Positively Wellington

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s