Kauri PC Park Immáékkal


Először a cím magyarázatával kezdeném, hogy ez nem valamifél ősi, fagépekkel zsúfolt, maori szerverpark, hanem PC = Point Centennial.  Csak ha teljesen kiírtam volna, akkor oltári hosszú címként trónolt volna mindenütt, aztat meg nem akartam.

Időrendben haladva mesélem el a történteket, egyrészt mert kocka vagyok, másrészt ha adnék egy rövid összefoglalót, senki nem olvasná végig a bejegyzést 🙂

Szóval a délelőtt eléggé eseménytelenül telt, tulajdonképpen reggelivel és némi olvasással színesített várakozás volt. Színesíthettem volna a reggelit a várakozással, de ez utóbbi szerintem kevésbé élénk színekkel rendelkezik.

Immacolata és kis családja 12:23-kor érkezett meg értem a ház elé, ahol épp napoztattam a fejemet. Bepattantam, és megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy a fogadtatás jóval kedvesebb volt, mint ama hölgy esetében lett volna, aki őelőtte viselte (viseli) eme nevet egy képzeletbelien valóságos világban.

Rövid bemutatkozások után (persze azután már mi olyat tudnék elmondani magamról, ami emelheti az első találkozás általam gerjesztett ragyogását, hogy 21 gatyát is fel tudtam húzni egyszerre… 😀 – és naná, hogy ez szóba került már az első tíz percben :P) rövid útvonal-újra- és visszatervezést végrehajtva nekiindultunk a KPCP felé.

Tényleg jó ez a blogolás, pláne ha mindkét félnek van, mert ezáltal sok olyasmit már a legelején tudunk a másikról, ami jódarabig nem kerülne szóba, és ha nem tetszene a másik blogjának stílusa, a találkozó már eleve nem jött volna létre. Szóval ismeretlen ismerősként már kezdetben is régi barátok között éreztem magam.

Átgurultunk a Harbour Bridge-en (ez velem most esett meg először világosban), majd eltekeregtünk a North Shore délnyugati csücskében megbúvó parkig.

Ez egy elég nagy rezervátum, amit két részre oszt ugyan egy katonai bázis, de azért így is lehet bőven mászkerálni, amit meg is tettünk. Gyönyörű hely, még inkább érezhető az, amit a kisebb parkoknál már írtam, hogy igazán úgy érzi az ember, hogy a természet lágy ölén van, noha alig hagyta el a házakkal szegélyezett utcákat! Lebaktattunk egészen a tengerpartra, az ösvényt manuka fák szegélyezték (ezek nagyon gyorsan nőnek a többihez képest, úgyhogy újraerdősítéshez kiváló fajta, pláne hogy miután kidőlt, kiváló táptalajt jelent az őt követő, entebb fejlődésvilágú társainak), és nagyon-nagyon sok madár énekétől, hangjától zengett az erdő!

Sajnos névről csak a tuira emlékszem, a kis össze-vissza repülőnek nem tudom felidézni a fajtáját, pedig igyekeztem megjegyezni!

Az Immától kapott infót követően most már tudom, hogy ez egy piwakawaka volt. Aki szeretne egy szép képet látni róla, látogasson el Pukekó Tamáshoz!

A kellemes sétát követően voltam oly szerencsés, hogy meghívást kaptam hozzájuk, amit 3 dolog miatt is nagyon élveztem:

  • jólesett, na 🙂
  • jó érzés volt kellemes, szeretetteli családi környezetben lenni, bár ez egyszerre felemelő és  nehéz, hiszen ilyenkor jobban hiányzik a saját családom, de egyidőben örömmel is tölt el, mikor rájuk gondolok
  • nem puszta várakozással töltöttem a hétvége első napját

Ücsörögtünk hátul a kertben, élveztük a tél végi napsütést, beszélgettünk. Talán 4 óra felé (?) indultunk el visszafelé. Immáéknak bankba kellett volna menniük, amiből aztán nem lett semmi. Lett viszont más, de előtte egy tankolás során összefutottunk Pukekó Tamásékkal is! 🙂 Itt már a tankolás is közösségi program a jelek szerint 😉

Minden eddigi blogger ott lakik, úgyhogy szerintem én is igyekezni fogok arrafelé házat nézni. Persze előtte még bejárom, hogy érezzem az illatát, hangulatát, esszenciáját, de ma nagyon tetszett.

Az Eastridge ASB fiók már zárva volt, úgyhogy legurultunk Mission Bayen át a tengerpartra, majd némi sétálást követően egy mexikói étterem kellemesen be nem népesített utcahelyiségébe telepedtünk le. Két hónapja nyílt a hely, és a pincérlány nagyon jókedélyű teremtés volt, a másik pincér meg jó humorral megáldott fickó 🙂

Immák Red Pig ale-t kértek, én meg egy chillis sört. Hát nagyon érdekes volt, pláne hogy benne  úszkált egy csilipaprika! Fincsi volt és jó erős! Ráadásul így nem tudtam azt csinálni, hogy az erősre ittam egy kis hűsítő sört 🙂

Olyan jól elvoltunk ott, hogy közben be is sötétedett, meg még egy kört is kikértünk.  Jó hely, és vegáknak is szóba jöhet, mert a legtöbb ételüknek van vega változata is, úgyhogy újralátogatásra javallott. A nevét sajna nem tudtam megjegyezni, úgy látszik ez egy ilyen nap volt 🙂

Hazaérve beszéltem Kedvesemmel skype-on, elregéltem neki eme kellemes napot, aztán Istvánnal megnéztük a Nowhere Man következő részét, s már nem is maradt vissza semmi 🙂

Reklámok

2 thoughts on “Kauri PC Park Immáékkal

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s