Szombati kerékpártúra


Az előzetes tervhez képest kis csúszással, 8:55-kor gördültem ki a garázsból. Legurultam a tengerpartra Mission Baynél, ott lecsüccsentem írni egy SMS szívem legkedvesebb hölgyének, majd a bringaúton komótosan betekertem egészen a Britomarttal szemben lévő kompkikötőig. Szerencsére a bringaút egészen addig tartott.

A jegyvásárlás nehézkesen ment, valami miatt egy lánytriónak a fizetés folyamata eltartott vagy 10 percig. Még jó, hogy nem nagyon centiztem ki az időt. 9:41-re értem oda, és egészkor indult a komp.

A bringát simán felvihettem, nem csinálnak ügyet belőle, még csak külön jegy sem kell (így 10 dolcsi volt a retúr, ha neten rendeli az ember, akkor csak 6).

Negyed óra alatt átértünk Devonportba, ami olyan, mint egy álmos, hétvégi, tengerparti kertváros. Mondjuk nem véletlen, hiszen hétvége volt, a tengerpart meg adott 🙂 De a hangulata nagyon kellemes.

Az idő nem volt olyan napsütéses, mint tegnap, de a hőmérsékletre nem lehet panasz. A North Shore bringástérképe alapján kinézett útvonalon haladtam, ami kicsit hosszabb volt, mint a főúton, viszont összehasonlíthatatlanul kellemesebb: parkokon, hidakon, ligeteken átt vitt az út (helyenként csak ösvény). Nagyon tetszett!

Amikor az autópálya feletti részhez értem, onnantól nehezebben lehetett bringával haladni, mert minden kereszteződésnél meg kellett állnom, bringásoknak nem volt zöldhullám. A Northcote Road-ig így lassan jutottam el, ott viszont rákanyarodtam az Ocean View Roadra, és úgy gondoltam, innentől már hajtás pajtás. Na ja, csak ami a térképen nem látszott, hogy a North Shore nagyon dimbes-dombos ám!

Egy helyen rosszfelé kanyarodtam le, úgyhogy jóval a tervezett rész előtt értem a Lake Roadon keresztül az Onewa utcába. Ezen viszont már végigtepertem (sajna eléggé forgalmas) egészen a korábban kinézett New World áruházig, ahová beugrottam egy 6-os csomag dark malt ale-ért, ez tűnt a leginkább hasonlatosnak a Red Piggie ale-hez, ami Immáéknak múltkor nagyon ízlett. A pénztárnál elkérték az útlevelemet, mert szeszesitalt csak 25 év felettieknek árusítanak, a nő meg nem volt biztos benne, hogy betöltöttem már 😀

Megtaláltam az egyik körforgalomnál a múltkor meglátogatott Atomic Cafét, majd onnan lefelé haladva betértem az első baloldali utcába, de nem találtam el, viszont visszafelé tolhattam a bicajt, mert túl meredek volt. Mint később kiderült, eggyel arrébb kellett volna lekanyarodnom, illetve ezen utca egy gyalogosjárdán keresztül kapcsolatban állt Immáék utcájával. De ezt csak későn tudtam meg, és akkor már jóval túlhaladtam rajtuk, úgyhogy telefonos segítséggel találtam a végén oda.

Kellemesen megfáradva csüccsentem le a jó kis kerti padra. Még a nap is kisütött 🙂 Beszélgettünk egy jót – főképp bérelendő házakról -, még enni-inni is kaptam (kitérő: azokról az itteni magyarokról, akikkel én eddig találkoztam, jókat tudok csak mondani, igazán segítőkészek, kedvesek velem és jól érzem magam a társaságukban. kitérő vége). Köszi nyilvánosan is 🙂

2 óra felé indultam tovább, megnéztem 4 házat a közelben, amelyek közül kettő kapásból fennakadt a rostán, 1 az amolyan hátha, 1 pedig egész tetszetős, csak nem tudom, mennyire napfényes. Az biztos hogy csendes, meg kutyát is lehet vinni, majd talán megnézem valamikor.

Előzetes terveim alapján még elkerekeztem volna az északi városrészekbe is, de erőm már nem volt hozzá, úgyhogy rögtön Pappitoék felé vettem az irányt. Ezen az útvonalon már határozottan több volt az emelkedő, mint a lejtő! 🙂 De tekertem becsülettel, és némi kavargást, boltozást követően 3 körülre meg is érkeztem.

Bringám láttán – bár lehet,  hogy ennek semmi köze nem volt hozzá 😉 – Eszter is előszedte a saját, vagány, rózsaszín-fehér színkombinációjú 2+2 kerekűjét (mivel az is kiderült róla,  hogy Thomas-rajongó, írhatnám úgy is, hogy 1-1-0 tengely-elrendezésű járművét, mert szeneskocsit nem húzott maga után).

Bent lecsüccsentünk, nekem jólesett egy kis pihi meg a pohár víz, Eszti össze-vissza csúszott-mászott (főként apján-anyján), de amikor gyurma elé került, kellemesen önálló módon kezdett játszani. (Nekem már az se lenne baj, ha Bence egész nap csak rajtam lógna, de lennének már itt 😦 🙂 )

5 óra tájban indultam el tőlük, mert a 17:45-ös kompot el akartam érni a sötétedésre való tekintettel (lámpám még nincs, személyiségem meg korántsem annyira fényes, nem hogy későnt), ami sikerült is. Simán túlteljesítettem a feladatot, már 17:33-ra ott voltam. Nagyon gyors ez a bringa!

A Britomarttól hazáig már ismerős és főként sík! terepen vezetett utam, közben rám is sötétedett, de hn7-re megérkeztem.

Kellemes bringatúra volt, nekem bejön nagyon a North Shore, mind lakhatóság, mind az ottlakók szempontjából. Talán jövő héten már még konkrétabb háznézési szándékkal térhetek ide vissza. Kopp-kopp.

————————————————————————————-

A mai napon kb. 65 km-t tekertem. Ami önmagában annyira nem volna sok,  ha sík terepen tettem volna ezt. Viszont én úgy éreztem, több emelkedő volt mint lejtő 🙂 Ami azért olyan útvonalon, ahol Rajt = Cél eléggé nehezen valósulhat meg a normál newtoni fizika szerint 🙂

Reklámok

One thought on “Szombati kerékpártúra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s