Bringatúra: Papakura – Maramarua


Úgy látszik, az idétlenül hangzó földrajzi nevek túrájának bejegyzését indítom most a blogon 🙂

Ugatásra ébredvén f7-kor  keltem fel, összepakoltam, főztem teát,  reggeliztem, aztán irány a vonat! Itt 7:40-kor indul az első járat vasárnap, nincs ám korai szerelvény! Glen Innesbe 7:52-re ér, úgyhogy 7:40-kor el is indultam. Még ez is korai volt, mert bringával tényleg hipp-hopp lejutok.

Eléggé hűvös egy reggel volt, nem bántam meg a melegítőnacit. A vonaton szerencsére ment a fűtés, ami most nagyon jólesett. Jófej kallerom a bringára nem kért külön jegyet. 1 perc késéssel érkeztünk meg Papakuraba, úgyhogy hivatalosan 8:35-nek állapítom meg a bringatúrám kezdetét.

Az útvonal részletei a szokásos gugli térkép formátumban itt tekinthetőek meg, úgyhogy csak a lényeges pontokat említem meg: a Great South Roadon indultam kifelé, és az első 1-2 km-t erős tempóban, lelkesen tettem meg. Utána úgy éreztem, lelassultam. Közben dzseki fel- és levétel is hátráltatott, meg a lelkesedés is fogyott, némileg fordítottan arányosan a szél erősségével.

5 km után már jött a holtpont, fontolgattam, hogy biztosan jó ötlet volt-e nekivágni ennek a 45 km-es távnak.

Aztán valahogy erőre kaptam, másképp nem is tudtam volna megtenni a Bombay-ig felívelő 4-5 km-nyi emelkedőt. Egy bringatolós szakaszon két tehén érdeklődve nézett rám a kerítésük mögül, biztos nem tudták mire vélni, mit keres itt ilyen agyatlan kétlábú lény, aki nem autóban ül, hanem valami furcsaságot tologatva sétálgat 😀

A bombay-i Razorback road meg elég keményen emelkedett és lejtett és emelkedett és lejtett… míg aztán egy 7-8 km-es lejtőn való száguldással eljutottam P-ba. Onnantól már csak egy kis kanyargás, és feljutottam a 2-es autópályára.

Na, ez eléggé kettős szakasz volt, mert ugyan jó tempóban tudtam haladni, de nagy volt a forgalom, ami nem kellemes. Ráadásul kb. 15 km-t kellett megtennem így, és a végén már nagyon vártam a leágazást. De eljött az a pillanat is! Amint ráfordultam arra az útra, minden csendessé vált, elnéptelenedett. Összesen ha 3 autóval találkoztam a fennmaradó 5 km-en.

Amikor pedig megpillantottam az amúgy “érdekes” formatervezésű házat, hát én nagyon szépnek láttam 🙂

Helgáék nagy jókedvvel üdvözöltek minket, személyesen Lórit is, aki az idő nagyját azzal töltötte, hogy bambult kifelé az ablakon, várta hogy papagájokat vagy legalább pukekókat lásson, de szerintem néhány bocinál nem nagyon jutott több neki 🙂

Mivel f12 körül érkeztem, már nem sok idő volt az ebédig, készült is nagy lendülettel a rántott hal meg a rántott gomba (és ha csipetke tészta nem is volt, csipkelődés  akadt bőven 😛 vegaságom kifogyhatatlan élcelődés táptalaja tud lenni időnként 😉 de nem zavar,  sőt igazából áldásos hatása van mert egyrészt mások jól elvannak vele, másrészt pedig így biztosan megjegyzik, hogy vega vagyok :))

Kaja közben néztük kicsit a Tomb Raider 2-t, ami azért volt jó, mert megállapítottam általa, hogy a hétfőn látott GI Joe relatíve jobb film, mint gondoltam 🙂

A délutánra egy tengerpartozást terveztek be Helgáék, amiért nagyon hálás voltam, mert Auckland felé mentünk (nagyon nem lett volna kedvem visszatekerni ugyanazon az útvonalon, pláne a 8 km-es emelkedőn), meg oltári szép helyeken jártunk (ami azért ebben az országban nem nehéz ;))

Indulás előtt még próbálkoztam néhány számítástechnikai feladat megoldásával, de összességében nem jutottam dűlőre a PHP-val, ahhoz nagyon kevés voltam. Vagyok.

2 körül lekaptuk a bringám első kerekét, bezsuppoltuk a kocsiba, aztán indulás! Kb. arra mentünk amerre én jöttem, csak ugye autópályán, ami kicsit rövidebb, de így is kellett kb. fél óra, amíg Papakuraig beértünk! Onnan fel északkeletre, gyönyörű vidékeken át vezetett utunk, majd kiértünk Maraetai csodás tengerpartjára!

Maraetai beach 1

Itt ki is szálltunk, sétáltunk egyet, láttunk labikat fürdeni, minket is jól körbeugráltak! 🙂 Eldumáltunk, élveztük a látványt, a tenger illatát, az egyszerre hűs és melegen simogató levegőt.

 

Maraetai 2009.09.05 Lóri 017

Néhány km-rel arrébb beértünk a falucskába, ott is nézelődtünk egy sort.  Itt már fürdőző embereket is láttunk, Győzővel mi is bemerészkedtünk lábszárközépig az óceánba (nekem ez az első ilyen élményem), hát kb. olyan volt, mintha jégkockákon járnék, de mégsem fagyott le a lábam. Maraetai

Itt már Lóri is velünk tartott, én meg alkalmazkodtam a helyi körülményekhez a mezítlábassággal.

Az erősen illatozó, friss cukrászsütemények, fánkok ínycsiklandozásának nehezen tudtunk ellenállni (főként egyvalaki ;-)) így hát inkább visszabattyogtunk a kocsihoz, majd irány vissza Auckland. Előtte Beachlandsen áthaladva Győző úgy döntött, hogy ott is megnézzük a partot. Mennyire jól döntött 🙂 Ez nekem még jobban tetszett, noha nem lehetett lemenni egészen, hanem magas szikláról néztük a vizet, de ez télen amúgy sem zavaró 😉

 

Beachlands

Itt már teljesen mezítlábasan tapodtam a földön, és a nadrágot illető viseletemmel összehangoltan teljesen hobbitos látványvilágot testesítettem meg (az asszony is sűrűn szokta ezt mondogatni), de tényleg! Csak az nem látszik innen, hogy szőrös-e a lábfejem 😛

 

Istihobbit

Innentől már csak a kocsiból nézgelődtünk, és Withford, Alfriston útvonalon értünk be a városba. Az Alfriston-Porchester kereszteződésnél váltak el útjaink. Összeraktuk gyorsan a bicót, megköszöntem ezt az oltári jó napot Helgának és Győzőnek, majd felpattantam a nyeregbe és irány észak! Mivel hamarosan szürkület következett, úgy határoztam, hogy vonatozás lesz a dologból, mert sötétben, lámpa nélkül nem tekerek 10 km-t.

így hát a Great South Roadon eltekertem a Sylvia parkig, vettem tavaszi tekercset, majd vonattal irány Glen Innes, onnan pedig már 5 perc csak a lakhely.

——————————————————————————–

Nagyon élveztem ezt a napot, szeretek Helgáékkal lenni, mert eddig akárhányszor voltam velük, mindig vidámak voltak, méghozzá olyan módon, ami ragadós, és én is igazán jókedvre hangolódtam. A pénteken rámtelepedett elkeseredettség elmúlt, kigyógyultam belőle és ismét reményteli bizakodással állok a dolgokhoz!

Köszönöm!

Képgaléria itt. (Bár a nagyrészét a bejegyzésben is közreadtam.)

Advertisements

5 thoughts on “Bringatúra: Papakura – Maramarua

  1. Hát……nagyon szívesen, majd még adunk ebből az élet imádatból alkalom adtán 🙂
    És ahogy már mondtam volt, akkor is vissza megyek abba a cukiba és végig zabálom a menüt 🙂

  2. Gyereeeeeeeeeeeeeee, jut ott kettőnknek is bőven, és közben nézhetjük a csendes hullámzást és a szép hajókat 🙂
    Jobb úgy tele zabálni magunkat, ha közben a lelkünket is tápláljuk 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s