Wellington felé


Na, nem tudtam jobb cimet kitalalni ugy, hogy az roviden magaba foglalja a megelozo estet is, ugyhogy ez sikerult.

Szoval ahogy irtam, a wellingtoni allas mellett dontottem, ami pedig azzal jar, hogy oda kell koltoznom. Furcsa, mi? 🙂

Azt hiszem Auckland maga meg nem fog hianyozni. No nem azert, mert nem jo hely, hanem mert meg nem toltottem el ott annyi idot, hogy honvagyam legyen utana. Persze kerdes, hogyan tetszik majd hosszabb tavon Wellington, de ez meg a jovo zeneje.

Ami kicsit nehez volt, az a baratoktol valo tavolkerules, mert noha nem regi ismeretsegek ezek, megis van nehany sorstars, akivel hamar egymasra talaltunk, amolyan zsak a foltjat modjara. Ez persze nem minden szempontbol hizelgo rajuk nezve, mert pont azert kedveltem meg oket, mert hasonlo gyagya vonasokkal is birnak, mint jomagam 🙂

Akitol tudtam, elkoszontem szemelyesen is, es pont jol jottek ki a dolgok, mert ma voltam Hajnalkanal, ahol a hivatalos ugyek mellett jol el is beszelgettunk. Tulajdonkeppen eloszor szemelyesen 🙂 Aztan estere keszulodott a pokerparti Pappitonal, de elotte Imma felajanlott egy tanyer hagymakrem levest, aminek nem tudtam ellenallni 🙂

Es mivel a poker is a North Shore-on, a leves is a North Shore-on, osszekotottem a kellemest a kellemessel: elobb a vacsi aztan a parti.

Jol ereztem magam mindket helyen, mintha nem is augusztus kozepen talalkoztunk volna eloszor! Ugye, a blogolas aldasos hatasai 🙂

Nem ertem vissza a szobamba koran, de azert kialudtam magam aznapra. Reggelit kovetoen nekialltam a pakolasnak. Hat, most nem sikerult olyan szepen beletenni ugyanazon cuccokat a hatizsakokba, amiket a repcsin is hoztam, de most szerencsere nem kellett mindenaron belefernem. A bringat sikerult beoperalnom a csomagtartoba, bar mind a ket kereket le kellett szerelnem (emiatt hasznaltam a bringa szot, mert a kerekpar nem lett volna helytallo) meg a hi-fi a 3 hangfallal. Szoval a lenyeg, hogy sokaig tartott, es jol tele is raktam az autot 🙂

Del korul sikerult csak elindulnom, Aucklanden belul termeszetesen elkeveredtem egyszer vagy ketszer, de vegul sikeresen kijutottam az 1-es autopalyara, majd at a 2-esre, mert meg egy latogatas volt soron: Lorival mindenkepp be kellett neznunk az o legnagyobb itteni haverjahoz 😀 (ha mar papagajcsajokat nem sikerult eddig talalni neki)

Szoval Helgaeknal is jol elvoltunk, meg vegre egy hozzaerto is vetett pillantast az automra, es szerinte is jo allapotban van (korahoz kepest). Nehezen akarodzott elindulni toluk, de mivel nemhogy Wellington, de nekem meg Taupo is messze van, du. 3 korul autoba szalltam es irany az orszagut. Bar itt State Highway-nek nevezik, azert ez nem autopalya 🙂

Az elso napi szakasz kellemesen videki hangulatot araszto varoskakon, birkalegelokon, szantofoldeken vitt keresztul. Tulzottan nem is kotott le a taj figyelese, mert inkabb a vezetesre koncentraltam. Amugy sincs benne nagy rutinom, ugyhogy inkabb ovatos voltam.

Szamomra meglepoen konnyen sikerult az atallas a baloldali kozlekedesre. Most mar azt gondolnam furcsanak, ha ismet a jobb oldalra kene atternem. Nem lennek most samoai…

Mire Taupoba ertem, pont besotetedett, raadasul nagyobb a kozseg mint gondoltam, sikerult is elkeverednem 4-5 km-rel arrebb 🙂 Visszaerve egy konyvesboltba mentem be megnezni a helyi terkepet, aztan kiderult, hogy a szallastol kb. 500 meterre vagyok 🙂

Az utca igy mar megvolt, de 2x vegigmentem rajta, mire a backpackers is meglett 🙂 A szomszedsagaban van egy PaknSave, ami meg jobba teszi 🙂

A szobam kellemes volt, ahhoz kepest hogy hatizsakos szallas, nagyon szupi, es az ara is siman vallalhato. Mivel mar hideg volt igy este, vettem egy jo forro zuhanyt, aztan TV-ben neztem a Pirosszkat (mar lattam parszor, de most jolesett kicsit nezni), majd elnyomott az alom.

Masnap reggel egy oraval kesobb ebredtem annal, mint amennyit aludtam. Na, ez a hulye mondat csak annyit jelent, hogy oraatallitas volt 🙂 Kijelentkeztem, vettem egy-ket dolgot a Pakiban, majd irany tovabb.

Na, innentol jott az ut legerdekesebb resze, vagy legalabbis nemsokara. 40-50 km megtetelet kovetoen elertem a Desert Roadhoz. Ez fokent ket okbol volt nagy elmeny: az egyik ok onmaga. Nagyon erdekes, hogy jobbra az ember a Mt. Raupehut latja ekes hosipkakkal, sot mondhatnam hogy meg hoing is volt rajta, olyannyira feherlettettek a csucsai. Az ut menti novenyzet pedig ha nem is sivatagi, de teljesen olyan jellegu, mint egy klasszikus westernfilmben a bozotos preri, ahol ember is alig jar, csak az ordogszekerek hianyoztak 🙂 Egy helyutt meg is alltam, hogy beszivhassam ennek a helynek a friss levegojet. Nagyon tetszett 🙂

A masik ok, ami miatt nagyon jol indult a mai szakasz, az szemelyes: osszesen egyetlen magnokazettat hoztam ki magammal NZ-re, az pedig egy regi, diktafonos felvetel, amin Rejo eloadasaban Queen szamok es egyeb rangos muzsikak hallhatoak (mint pl. az Apa kocsit hajt, vagy a Dr. Bubo zeneje :D) Aki tudja mirol van szo, biztos rogton fel tudja idezni eme feledhetetlen hanganyagot 🙂

Szoval ezt a kazettat hallgattam meg egymas utan ujra es ujra, egyutt nyavogtam, enekeltem, kiabaltam Rejoval, aki pedig amolyan karaoke modban, de az eredeti enekhanggal egyutt, azt siman leenekelve (legalabbis hangeroben :)) kenyeztette a fulemet 🙂

Azert a Cáá az nagyon emlekezetes darab volt…

Utkozben megalltam Palmerston Northban korulnezni meg ebedelni. Az Eyewitness NZ utikonyvem alapjan ez a kornyek nagyon szep, de amennyit en tapasztaltam a varosbol, az alapjan ez amolyan igazan unalmas, videki varoska. Persze egy ilyen latogatas meg nem lehet mervado, de a benyomasom ez volt.

Azert eltoltottem ott vagy masfel orat, vettem rejtvenyujsagot is 🙂

Wellingtonhoz kozeledve ismet dimbesdombossa, majd hegyesvolgyesse valt a taj, es egyre szebb lett! Egy korforgalom miatt ugyan feloraig lepesben lehetett csak haladni, de utana jobboldalt a tenger, baloldalt hegyek, egyszeruen elmeny volt vezetni, csak keskeny volt az ut, igy nem ertem ra igazan nezelodni.

Mire beertem a varosba, mar szurkulet volt, de szerencsere a belvarost mar ismertem annyira, hogy siman eltalaljak a Maida Vale utcaig. Ott ugyan nem volt egyszeru parkolni, mert mar szinte tele volt, meg forgolodni amugy sincs nagyon lehetoseg, keskeny, hegyi utcacska leven. Azert sikerult (bar mint kiderult utolag, hogy rossz helyre, mert kaptam parkolocedulat, de csak figyelmeztetest, $0-ost :))

Beramoltam, osszeraktam a hifit (ez volt az elso :)) aztan hallgattam, mikozben felhivtam Gabit meg a szuleimet. Bessek csak masnap jottek haza, ugyhogy ma meg enyem volt a haz 🙂

Osszessegeben kellemes ut volt, sok felhovel sok napsutessel, az esot megusztam. Jo itt lenni 🙂

Reklámok

2 thoughts on “Wellington felé

  1. Szép hosszú bejegyzés, szép hosszú út 🙂
    Majd küldök papagájt a Lórinak, vagy inkább majd leviszem személyesen 🙂
    Kell már ott a NŐ 🙂

    • Hat, az biztos is 🙂 Plane hogy Lorit azzal lelkesitettem be NZ irant, hogy itt majd talal maganak papagajcsajokat 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s