Jellemfejlődes – személyiségváltozás


Visszanezve az eltelt 3 honapra, erdekes valtozasokat vettem eszre magamon. Nem voltam egy “jeg hatan is megel” tipusu ember, most sem tartom magam annak, de azert ketsegtelenul szedtem magamra jo adag onallosagot ebben a kivandorlasi folyamatban.

Soha nem szerettem intezkedni (pl. postan eloszor, egyedul levelet 17 evesen adtam fel), elkenyeztetett gyerek voltam ilyen szempontbol, na! 🙂 Az egyetem soran konnyebb lett volna, ha nemileg tobb kezdemenyezo-keszseggel birok, de igy is vegig lehetett jutni rajta, bar en leginkabb sodrodtam az arral, mindhatni birkakent mentem, amerre a puli terelt, es ide kellett jonnom a sokmillio birka hazajaba, hogy kinojem ezt 🙂
Meg levelben ugy-ahogy, de szemelyesen/telefonon intezni a dolgaimat ki nem allhattam. Ahhoz viszont, hogy az NZ tervunk megvalosulhasson, nagyon jol tudtam, hogy mindezekre szukseg lesz, raadasul angolul, es olyan mertekben, mint eddig soha.
Atbillentettem hat egy kapcsolot a fejemben, felvallaltam, hogy ez bizony ezzel jar, akarhogy is berzenkednek ellene, csak a sajat dolgomat nehezitenem.
Szoval idejottem NZ-re, es tettem, amirol ugy gondoltam, hogy tennem kell: emaileket irtam, telefonaltam (tovabbra sem a szivem csucske ;)), szemelyes talalkozokra jartam. Egyszeruen nem engedhettem meg magamnak, hogy odzkodjak ettol, igy hat egy-egy rovidke perc/ora kivetelevel nem lazitottam a koncentracion.
Mondhatni, hogy mindent egy lapra tettem fel, de a valosagban ez nem igy volt, ugyanis belul en nem szerencsejatekkent vagtam bele: elhataroztam, hogy en ezt megteszem, es ha rajtam mulik, sikerulni fog, kerul amibe kerul, akarmennyi nemszeretem momentummal jar is.
A dontes tehat odahaza megszuletett, miutan pedig labamat eloszor NZ foldjere tettem, mar nem volt mas valasztasom, nem lazithattam, torekednem kellett minden erommel arra, hogy sikeruljon! Ami pedig az egesz mogott megbuvo “titok”, hogy minden percben biztam, szilardan hittem benne, hogy meg lehet tenni es meg is tudom tenni! Ez az onbizalom, derulatas csak neha lanyhult egy-egy maganyos, sotet, kilatastalannak tuno ejszakai oraban. Olyankor ket dolog adott erot: a kontinensnyi tavolsagokat semmibe vevo szerelem es a csaladi szeretet, illetve az isteni nyugalom. A masnap reggel pedig mindig uj remenyekkel indult.
Aikido oktatoim egyiketol hallottam tobbszor a “Teher alatt no a palma” mondast, ami sokszor eszembe jutott mostansag. Nem mindig kellemes folyamat (sot altalaban nem az), de ez van.
Megvaltoztam tehat, mert elinditottam magam egy uton, ami ohatatlanul ezzel jart… vagy a kudarc. Megvolt a valasztas lehetosege itt is, de nem akartam feladni. Talan ez volt a legnehezebb: bizni, hinni minduntalan, akarmi is tortenik, ujra es ujra talpraallni, megprobalni. A tobbi mar ebbol kovetkezett.
(Imma ezt ugy fogalmazta meg, hogy “lelked nincs, projekt van” ami annak ellenere, hogy kemeny, ellenszenves igazsag, sokat segitett, meg ha en pont forditva ontenem is szavakba: amig nem sikerul a projekt, addig a lelek/lelkesedes visz elore.)

———————————————————————

Mindezt talan nagyon enkozpontuan irtam le, de ez fokepp azert volt, mert a sajat szempontombol tudom megirni, hogyan is eltem at ezt az egeszet. De mivel alapvetoen a lélek sikjara helyeztem a folyamatot, bizony nagyon nagy szerepe volt a sikerben annak, hogy Gabi teljes szivvel mellettem allt, es tudtam, hogy van kiert/kikert csinalni. A csalad puszta lete is hatalmas osztonzes. Az elszontyolodas rovid idoszakaiban pedig az a feltoltodes, amit egy-egy vele valo telefonbeszelgetes jelentett, felbecsulhetetlen. Kosznonom Kicsim 🙂

A webkameras beszelgetesek idejen a hatterben felbukkano Bence/Rebi/Barni latvanya is mindig adott egy-egy lokest a lelkesedesemnek. Jo volt latni oket, s ujra meg ujra engedni, hogy tudatosuljon bennem: ertunk kuzdhetek.

Szuleimet illetoen is hasonlot tapasztaltam, mint magamnal: felnottek a helyzethez, pedig amikor ez ev tavasza kornyeken tudatosult bennuk, hogy komoly ez az NZ terv, az hideg zuhany volt szamukra. Onnantol egy darabig szerintem nem is tudtak, mit akarjanak:

  • sikeruljon nekunk meg akkor is, ha ez hatalmas tavolsagot jelent,
  • vagy inkabb ne es maradjunk kozel.

Szoval nekik is fokent lelki sikon zajlott, de nagyon orulok, hogy el tudtak fogadni a helyzetet es melletunk allnak.

Nem lehetett konnyu, de ez az egesz folyamat olyan jellegu, hogy kihozza az igazsagot minden resztvevobol, nincs lehetoseg mismasolni, allast kell foglalni es akar emberileg felulemelkedni korabbi onmagunkon.

Gabinak is hasonloan nehez volt, mert noha neki a megszokott magyar kornyezetben kellett sokmindent elintezni (tudjuk, hogy ez bizony nem egyszeru ;)), en neki ugyanugy hianyoztam en, mint nekem o!

Az itteni baratok meg szinten jol tudjak, egy-egy helyzetet hogyan eltem at, amikor berezelt kiskolyokkent kerdeztem egy-ket se-fule-se-farka vagy epp komoly dolgot 🙂

———————————————————————

Ket idezettel zarnam a gondolatmenet, amelyek jobban osszefoglaljak az egeszet, mint en tudnam:

“Születni kell, minden nappal újra,
álmodni azt, ami nem válhat valóra,
és harcolni kell, meghalni és szeretni
még nem elég.”

“Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!”

Advertisements

9 thoughts on “Jellemfejlődes – személyiségváltozás

  1. Csak egy jovobeli sorstars.Mi ket eve adtuk be az ausztral bevandorlasi kerelmunket,amit meg nem kaptunk meg.Mindig kihoznak valami uj torvenyt,jelenleg is fut egy,ami szamunkra hatranyos es alkalmazzak visszamenoleg a palyazokra.Azt banjuk,hogy annak idejen nem Uj-Zelandra mentunk,csak biztosra akartunk menni,ki gondolta volna,hogy hosszu evekig varatnak.Nagyon gondolkodunk azon,hogy a hatralevo varakozasi idot Uj-Zelandon akarjuk eltolteni.Ezert penget a blogod mely hurokat bennunk.

    • 2 evig varakozni, en nehezen birnam ugy, hogy meg a lelkesedesem is megmaradjon. Utolag ezert sem banom, hogy nem Ausztraliat celoztuk be, ezek szerint helyesek voltak az infoim, hogy oda bizony nehezebb bejutni. Na meg meleg is van (ez most speciel jol jonne, bar tegnap ota tavaszi ido van itt is), plusz kigyok, pokok… Ez persze mind csak altalanositas, soha nem voltam meg Ozziban, egyszer majd megnezzuk. Jelenleg azonban ugy vagyok, hogy nagyon tetszik az ittlet, eszembe sem jutna tovabballni, eleddig nem volt olyan dolog, ami miatt fontolgattam volna, hogy hat bizony megsem ide kellett volna jonni.
      Nektek drukkolok, csak vigyazzatok, mert ha elotte idejottok NZ-re, lehet hogy ittragadtok!

  2. Én személy szerint nagyon örülök, hogy lassan a szószátyárok táborába tartozol 🙂
    A változásnak itt még nincs vége, a lényeg, hogy mindig Önmagad legyél, soha ne bánd a döntéseidet, és ha valami nem sikerül úgy ahogy szeretted volna csak előre nézz és tudd, hogy mindig jobb jön!!!!!!
    A pozitív világlátásból soha nem elég :O)

    • Azert ne tulozzunk a szoszatyarsagot illetoen, de igyekszem tobb szot kihozni magambol!
      Azt sejtettem hogy a valtozasnak korantsincs itt vege, mert gondolom, lesz itt boven olyan helyzet, ahol helyt kell majd allnom. Az eddigi dontesimet sosem bantam, tekintve hogy mar ugysem tudom megvaltoztatni oket. A hazkerdes meg mindig folyamatban, bar mar a megegyezes konkret reszleteit illetoen van toprengenivalom.
      Na mindegy, rossz nem lesz, legfeljebb nem eleg jo, akkor meg az ember keres uj lehetosegeket (nem csak a hazat illetoen ertem ezt, hanem ugy altalaban).

  3. Szia, Isti!
    Egy korábbi bejegyzésedre szeretnék reagálni (jellemfejlődés).
    Nos, ott kezdeném, hogy amit leírtál az szóról szóra igaz! Az ember csak akkor tudja mire képes, ha megismeri a saját maga határait, vagyis ha megmeri, ismeri. Az én meglátásom, hogy jelen pillanatban az emberek nagy része topog, várja a sült galambot, várja, hogy jobb legyen az élete, de semmit nem tesz ellene. Nap, mint nap járok, az utcán mikor dolgozom, és azt tapasztalom, hogy az emberek elvesztették a hitüket. Miért is gondolom így? Azért gondolom, mert nap, mint nap látom, hogy az emberek süllyednek egyre lejjebb, és nem is akarnak kiutat találni. Alkoholisták lesznek, minden pénzüket arra költik, hogy megvegyék az agyromboló metilalkohol származékot, hogy zsibbadjanak, és ne vegyék észre, hogy emberek voltak, és a legfontosabbat, hogy a hitük lassan elveszik. Mióta elkezdted leírni, hogy mik történnek, veled az óta olvasom rendszerességgel a naplódat, és tudom, hogy egy fantasztikus dolgot vittél véghez! Felnőttél a feladathoz! Megtetted azt a nagy lépést, ami elvezetett az új világba, egy jobb becsületes, tisztább világba. Vezsenyi Hajni írta a honlapján, hogy hibába pörgetjük a földgömböt, az még nem visz oda! Mikor későn végeztem a munkámmal és teljesen le voltam merülve agyilag, és mint fizikailag is mindig volt erőm, hogy rákattanjak az oldaladra, és elolvassam, hogy mi történt veled. Úgy olvastam a bejegyzéseidet mintha már szinte barátok lennénk, és régóta ismernélek. A jellemfejlődés bejegyzésedben írtál egy pár sort, ami nagyon megfogott engedelmeddel idézném”
    A döntés tehát odahaza megszületett, miután pedig lábamat először NZ földjére tettem, mar nem volt más választásom, nem lazíthattam, törekednem kellett minden erőmmel arra, hogy sikerüljön! Ami pedig az egész mögött megbúvó “titok”, hogy minden percben bíztam, szilárdan hittem benne, hogy meg lehet tenni es meg is tudom tenni! Ez az önbizalom, derűlátás csak néha lanyhult egy-egy magányos, sötét, kilátástalannak tűnő éjszakai órában. Olyankor két dolog adott erőt: a kontinensnyi távolságokat semmibe vevő szerelem es a családi szeretet, illetve az isteni nyugalom. A másnap reggel pedig mindig új reményekkel indult.”.Ebből a pár sorból is kitűnik, hogy nem tántorított el a feladat, és volt merszed nekivágni az ismertetlennek, lesz, ami lesz, mert erős vagy és tudod, mit akarsz, és képesnek is érzed magad a „projectre”, hogy végig csináld, mert tudod, hogy jobb lesz! Tudod, a mai emberben kezd kihalni az érzés, hogy élni valakiért, valamiért! Ahogy írsz a párodról, Gabiról azt tanítani kellene, mindenkinek, mert sajnos kezdjük elfelejteni, hogy mit is jelent szeretni! Ez a komment kissé érzelgősre sikeredett, de kikívánkozott belőlem. Mindenkinek példaként állítalak téged, hogy ember bízva bízz! Nekem ez a videó szokott segíteni mikor világvége hangulatom van: http://www.youtube.com/watch?v=eh-0knDpn5g .Mert tudom, hol vagyok, és tudom hova tartok! Te is tudtad!
    Zárom soraimat és sok kitartást kívánok neked!
    Üdvözlettel Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s