Az utolsó vacsora


Ez a nap mar jol indult, hiszen tegnap utaltak az elso fizumat, ami mara erkezett meg a szamlamra. A munka resz huzos volt, de arrol majd maskor. Fel 7 utan indultam haza, remenykedve, hogy nem kesem le a vacsit, mert tegnap, amikor emlitettem Bessnek, hogy a mai lesz az utolso estem mostanra, megkerdezte, hogy van-e kedvem veluk vacsorazni. Naná, hogy volt, es nem fokepp a kaja miatt.

Szoval tekertem kemenyen hazafele, de szerencsere Bess is kicsivel kesobb ert, mint tervezte, ugyhogy mar keszult az etel, de meg a terites elott toppantam be. Mindharom gyerek otthon volt, Louis egesz este alig birt magaval, annyira izgatott volt a masnapi ozzi osztalykirandulas miatt: fel-le jarkalt, labdazott, pakolaszott, piszkalta a noveret, stb.

A vacsi kukoricalepeny volt, tesztasalataval, fott zoldbabbal. Nagyon izlett, de fokepp azt elveztem, hogy ez egy joizuen, kellemes hangulatban eltoltott, csaladi vacsora volt.

Mondhatnam, hogy ettol meg jobban hianyzott az en csaladom, es igy is volt, viszont ezzel egyidoben olyan joleso erzes volt, hogy rajuk gondolva nem a hianyerzet toltott el, hanem a varakozasteljes boldogsag, hogy nemsokara mar itt lesznek, es jonnek a szivarvanyszinu hetkoznapok, mert a szep, szeretettel teljes elet sosem szurkul el.

Az asztal leszedeset kovetoen meg jo sokaig ottmaradtam, Bess-szel beszelgettunk, ha nem is folyamatosan, de nem ereztem ugy, hogy minden pillanatban szolni kene, egyszeruen csak jol ereztem magam ugy, ahogy voltam. Louis meg sokaig virgonckodott, amikor lejottem f10 korul, meg kozel sem jott alom a szemere.

Szoba kerult, hogy ha majd berendezkedtunk, mindenkepp latogassak el majd a csaladdal, amit biztos nem fogunk kihagyni, sot terveim szerint viszonozzuk is majd, egy kellemes nyari napon.

——————————————————————–

25 napon at laktam itt (lehet, hogy lesz egy 26. is), es szerettem ezt a helyet. Persze azert nem olyan, mint az ember sajat helyen, otthon, de azt hiszem sokkal vidamabb, nyugodtabb volt igy az eletem ezen hosszunak megelt rovid szakasza, mint egyedul egy nagy hazban.

Egy haz akkor lesz otthon, ha elet es szeretet tolti meg. A mienk nehany nap mulva lesz ilyen, addig pedig vendegkent igazan jo volt belecsoppenni es kicsit reszt venni egy masik csalad mindennapjaiban.

Visszagondolva: ok voltak az elso kiwik, akikkel erdemben kapcsolatba kerultem… hat csoda ezek utan, hogy megszerettem ezt az orszagot?

Advertisements

4 thoughts on “Az utolsó vacsora

    • Ha ugyanabba nem is, amugy barmelyikbe 😉 Csak jojjon mar a szep ido. Bar ma egesz jo volt. A reggeli szelet mar megszokottnak ereztem.

  1. Én meg most megyek a drága, igen régen várt családodhoz, hogy szétverjem a víztisztítódat. A valahait. Jó, hogy ilyen kellemes élményeid vannak az ország lakóiról. Van olyan ismerősöm, aki 5-6 évet lakott Németországban, de még köszönőviszonyba sem került egy született némettel sem. (Haza is jött). Hasonló élményeim voltak nekem is Izraelban. (Én is hamar hazajöttem). Jó neked.

  2. Gratulálunk, és örülünk a révbe éréseteknek 🙂
    Hogy megy az idő, mi? Mire felocsúdtok már évek telnek el, és ez mind nosztalgia lesz 🙂
    Lakatos Család a kutyikkal együtt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s