Látogatások első élményeim helyszínén


Vasárnap is kellemesen zsúfolt napunk volt: épp annyira, hogy jól érezzük magunkat és ne legyen fárasztó. Persze a legjobb az lett volna, ha vasárnap kora délután indulunk el, és előző nap este érkezünk haza, de az egy más jellegű történetbe illene.

Szóval délelőtt nagyon jót játszottunk Bencével kint az udvaron, mezítlábaztunk is egy jót, már nagyon megy!

DSCF6389

DSCF6397

A kiskölök egész délelőtt virgonckodott, szaladgált kint, bent, mindenütt, én is nagyon élveztem a játékot vele. 11 körül jutott el odáig, hogy aludni ment, ekkor már ideje is volt, hiszen délután 2:30-ig oda kellett érnünk átvenni a TradeMe-n “lőtt” babahordozó hátizsákot.

Míg a kisember aludt, Gabival elkészítettük a kókuszkockát, amit délutánra terveztünk Bess-ékhez vinni, és bár nem volt teljesen megfelelő sütőformánk, a végeredmény nagyon fincsi lett.

Meg is ebédeltünk, aztán n2-f2 körül finoman felébresztettük Bencét, bezsuppoltunk a kocsiba és irány Wellington! Először Karorit ejtettük útba, ahol megszereztük a Kathmandu hordozót. Szerettük volna kipróbálni, de mikor Bencét beletettük, csak üvöltött mint a sakál, úgyhogy máskorra hagytuk. Amúgy nagyon jól néz ki, remélem jó hasznát vesszük majd.

Ezután elgurultunk Bessékhez, végig az Oriental Parade-en, ahol többeket láttunk fürdeni is. Tényleg nagyon szép idő volt, de nem biztos, hogy annyira 🙂 Sajna csak lépésben lehetett haladni, dehát nem siettünk sehova.

A vendégeskedés nagyon jó volt! A sütink sikert aratott mindenkinél. csak Zoenál nem (ő a kutyus), de csak azért nem, mert nem volt otthon. Jól eldumáltunk Bess-szel, főképp én, csináltam néhány rendes fotót: az idő is megfelelő volt hozzá (talán ezelőtt nem is tapasztaltam ilyen szikrázó napsütést abban a házban), végre a gépem is itt volt, úgyhogy itt az eredménye:

Ezt követően, ha már úgyis ott voltunk, felmentünk a Mount Victoriara is. Na jó, nem mentünk hanem utaztunk, mert kocsival tettük meg az utat. De egyszer majd gyalog is felcaplatunk ide, az erdei ösvényeken.

A kilátás meseszép, és mivel én így láttam először Wellingtont, innen, nem csoda hogy rögtön megtetszett (a repülőtérről ide vezető utat most nem számítom ebbe bele, mert az amolyan külvárosi rész számomra, és nem olyan szép, illetve azután még inkább tetszett, amit innen lehet látni).

/Jenő, ennél a résznél gondoltam, hogy egyszer Neked is látnod kell! :)/

Gyönyörű hely, nem igaz? Valahogy nem bánom, hogy Wellingtont választottam, de igazából Aucklandben is ugyanilyen jól ellennénk. Amúgy is, ki tudja, mit hoz a jövő? Néhány év múlva ott köthetünk ki, vagy akár a déli sziget valamely mesés pontján, de ez még a jövő zenéje.

Most nagyban élvezzük azt, ami itt adatott nekünk, és ezzel sem unatkozunk. Komolyabb tervezgetés nélkül is megannyi látnivaló, megtapasztalandó dolog akad ezen a környéken, nem mostanában fog kimerülni a listánk…

Ezen felül egyre jobban kiwisedem: mezítláb voltam ma az udvaron, vezetés közben, Karoriban a hordozót átvenni, Besséknél, a Mount VIctorian, a mélygarázsban és az irodában, a benzinkúton és a PaknSaveben is (ez utóbbi volt a legkeményebb, mert nagyon sok a hútőpult, és ott nagyon hideg a talaj, de legalább hamarabb végeztünk).

Örültem is magamnak a nap végén 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s