Vízum, permit (engedély), miegymás


Csütörtökön eljött a nagy nap(ok egyike). Már régóta esedékes volt, hogy benézzünk az Immigrationhöz személyesen is, mely dolog előzményei a következők voltak:

  • Gabi és Rebi orvosija november 13-án lejárt, eme tény sajnálatos módon csak november 11-én este tudatosult “okos” fejemben (Bencéé még korábban), de 12-én személyesen belátogattunk Immi nénihez, ahol a hölgy tudtunkra adta, hogy a 3 hónapos határidő csak a PR-nál érvényes (hát ki vagyok én, hogy vitatkozzak vele?), amikor összeszedtünk a kérelemhez mindent, akkor csak menjünk be nyugodtan és elintézhetjük helyben.
  • Fordítás sebtiben (beizzítva otthoni legkedvesebb gé ó té barátnőm angoltudását, aki bizony már sertéstrágya-adagoló berendezés használati utasítását is fordította (vagy valami nagyon hasonlót /ha olvasod, Hugi, javíts ki nyugodtan egy megjegyzésben’!/)) és egész jól össze is raktuk ketten, csak aztán az itteni konzult, Szentirmay Klárát nem tudtam elérni, mert 1 hétre elutazott.
  • 1 hét várakozás.
  • 23-án meglátogattuk Klárát (most ismertük meg, előtte még nem találkoztunk), aki nagyon kedves volt, szépen átbeszéltünk minden bírósági szöveget, majd ő is a nevét adta hozzá, hogy hiteles, amit kivonatoltunk.
  • 24-én akartunk bemenni (ugye megjön a kedve ha vár a keddre alapon), de nem jött össze, mert túl sok munkám volt.
  • 25-én fénykép hiányában maradt el a dolog.
  • 26-án (épp egy hónapja vannak itt a többiek) reggel épp készülődtünk, hogy beautózzunk Woburn vasútállomásig a 7:56-os vonatra, mikor kaptam az tixtet, hogy az a vonat kimarad (TranzMetro szolgáltatás, itt ilyen is van!), úgyhogy sürgősebbre vettük a figurát és elértük a 7:42-est.

Csodaszép napsütésben tadamm-taDAMM-oztunk be a wellingtoni vasútállomásig. Jók ezek a magyar motorvonatok! Végigsétáltunk a vízparton (ahol a múltkori fényképnapló készült), leraktam a kajámat az irodában, meglátogattunk egy St. Maria templomot, majd 8:50 körülre értünk az Immigration bejáratához, 3-an voltak előttünk.

Kb. hn órás várakozást követően O’Brian kisasszonyhoz kerültünk, aki kedves és készséges volt, alig nézte át a dolgokat (legalábbis az orvosikat, szerintem a dátum nem is nagyon érdekelte), a két kölök azon nyomban megkapta a Student Visa-t ill. Visitors Permit-et, Gabiét előre láthatóan még majd “továbbgondolják”.

Gyakorlatilag 2 órát töltöttünk bent, és 11-kor már a Willis St.-en battyogtunk felszabadultan: Rebi elkezdheti végre a sulit jövő héten (már meg is beszéltem az igazgatóval, hogy hétfőn vár minket), úgyhogy egy gonddal kevesebb.

írtam már, hogy imádom Wellingtont? 🙂

Reklámok

4 thoughts on “Vízum, permit (engedély), miegymás

    • ez a suli nem drága, sima-mezei isibe jár, semmi puccos, nincs tandíj, amolyan “kötelező” adomány van. az egyenruha nem olcsó, nem szép, nem kényelmes, bár Rebinek nincs vele baja, én mondjuk nme szívesen hordanám :-)) kicsit utd angolul, de nagyon shy. már otthon is tanult,jól is ment neki, de itt nem mindig szólal meg. az első napja pozitív volt, mindenki kedves volt vele. és már barátkoznak is vele a lányok. egész nap izgultam érte, mert nagyon el tud keseredni, ha valami nem megy jól, de igazán megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy nevetgélve-beszélgetve jön ki :-)) egy Wendy nevű lány oda is jött hozzám és beköszönt a kocsiba, búcsúzoul pedig megölelte Rebit.

  1. Elolvastam vagy háromszor amíg felfogtam hogy a gé ó té mit jelent:) Amúgy nem tévedsz, téglagyártó berendezéseket and stuff szoktam fordítani:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s