Rebi suliban


Mint arról volt szó 2-vel korábban, sikerült megszereznünk Rebinek a diákvízumot, úgyhogy járhat suliba. A sulival is megbeszéltem, hogy hétfőn benézhetünk, ez sikerült is.

Első meglepetés: Charlie Lee-vel beszéltem meg emailben a dolgokat (az aláírásában szerepelt a Dean /dékán/ szócska). Név és előzetes elképzelés alapján egy ázsiai, öltönyös (vagy valami hasonló) fickóra számítottunk. Ehelyett egy fehér, fameros-tornacipős nő/csaj fogadott minket!

Nagyon segítőkésznek és rokonszenvesnek bizonyult, sikerült megoldani, hogy Rebi a maradék 2hét és 2napos időszakot az egyik 9. osztályban tölthesse. Legalább lesz egy kis próbaideje, mikor február 2-án élesben kezdi majd a 9.-et. (Magyarországon még a 6.-at fejezte be, úgyhogy most jól előrelépett időben).

Bemutattak minket a jelenlegi 9.-es dékánnak meg annak is, aki jövőre lesz. Utóbbi nagyon rokonszenves fickó volt, előbbi pedig megkérdezte Rebitől, hogy “How is your English?” /kb. Hogy megy az angol?/ Rebi meg csak nézett rám, hogy mit akar ez most, ami egyfelől a legtalálóbb válasz volt a kérdésre 🙂

Mire minden papírmunkát sikerült lerendezni (nem volt sok, csak kicsit készületlen volt Charlie, érzésem szerint), kb. f10 felé járt az idő. 10-kor nyitott az egyenruha bolt, azt én már nem vártam meg, a lányokra (meg Bencére) hagytam, helyette irány dolgozni.

Sikerült is megvenniük majdnem mindent (amit muszáj volt erre a 2 hétre), és nem volt olcsó, ráadásul minőségben sem az igazi, de legalább tankönyvekre nem nagyon kell költeni. A kötelező “adomány”-ról még nem esett szó, gondolom majd amikor már rendesen kezd.

Az viszont biztos, hogy maradunk Wainuiomataban, ha már ennyit ráköltöttünk a sulira 🙂

A suli jól néz ki, rendezett, hangulatos. Nincs egy emeletes épület sem, földszintes házak vannak szerteszórva egy elég nagy területen.

Az első nap le is zárult nagyjából ennyivel.

————————————————-

Kedden a kisasszony már rendesen, 8:40-re mehetett, új ruhában, suliviseletben. Én ugye nem kísértem el, mert már 8 előtt indulnom kellett, hogy elérjem a különleges buszjáratot.

Gabi ma még elvitte kocsival, hogy együtt találják meg Charliet, aki megmutatja az osztályát. Rögtön jóban is lett két lánnyal is (Wendy-vel, akinek nevét wellingtoni egyszerűséggel csak Vindinek mondják, ami akár utalhatna is a helyi szélre, de szerintem nem meg Tony-val, aki ilyen névvel szintén lány, de Charlie után ezen már nem lepődtünk meg). Az év vége felé már nem nagyon tanultak (majd meglátjuk fognak-e jövőre), szóval Rebi jól érezte magát. Sokmindent nem értett meg élőszóból (amit nem is csodálok, ahogy itt a diákok beszélnek, azt nehéz is), de akkor átfogalmazták, leírták papírra, szóval lelkesen próbáltak dűlőre jutni vele.

Szerintem hamar bele fog jönni, és ami nagyon fontos és külön örülünk neki, hogy élvezte az első igazi napját. Remélem ez meg is marad, ha nem is minden napra, de általánosságban.

Messzire kellett eljönnie a kisasszonynak, hogy élvezze a sulit, de ha tényleg így lesz, akkor neki is igazán megérte.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s