Munkahelyi élményeim


(ezzel a szép kékkel jelöltem azokat a részeket, amelyek igyekeznek egy-egy túlzottan szakmai részt köznapi, érthető szavakkal magyarázni)

Ez a terület eddig nem sok szót kapott a blogomban, talán azért, mert ha már úgyis itt vagyok napi 8-9 órát, a fene akar még írni is róla. De most akad egy kis időm, meg azért van, aki kíváncsi rá, úgyhogy íme.

Kicsit távolról indítom a dolgot, de majd azért összeérnek a szálak, az ismétlésért elnézést.

Szóval agusztus 2. hetében (talán 13-án?) volt az első interjúm itt Wellingtonban egy Rob nevű fazonnál, aki egy helyi, kis BI cég vezetője. Az ígéretes kezdés ellenére a dolog nem jött össze, mert Rob úgy vélte, nem vagyok még alkalmas a tanácsadói munkakörre. (Akkor is, most is nagyjából igazat adtam/adok neki.) Viszont aztán az ő révén kerültem be a mostani helyemre is, ahonnan (egyazon cégtől csak másik szervezeti egységtől /írhattam volna osztályt is?/) augusztusban távozott Adam, akit Rob felvett.

Mivel ő (mármint Adam) kiwi, ezért angolban biztosan nem veszem fel vele a versenyt jelenleg, hogy szakmailag igen-e vagy sem, azt csak hézagosan tudom eldönteni. Állítólag nagyon sok munkája volt itt, több projekt egyszerre, állandóan leterhelték, stb. Ez a fáma, fogalmam sincs mennyi belőle az igazság.

Amiről van fogalmam, hogy az az SSIS ETL (az SSIS az SQL Server adatáttöltésért felelős része egyszerűen (és nem pontosan) szólva, az ETL meg ez a folyamat maga) rendszer, amit összehozott 7-8 hónap alatt, azóta sem működik rendesen, kézzel szokták a csomagokat MSDB-ből futtatni (nem szakértők kedvéért ez kb. olyan, mintha kurblival indítanád a kocsit naponta…) – a logolása meg átláthatatlan. A naplózás lényege pedig az volna, hogy könnyen, gyorsan áttekinthető képet adjon egy-egy adatáttöltő folyamat eredményéről, hibáiról, stb.

Szóval Adamnek ezt nem sikerült elérni valamilyen okból, pont.

Én október 5-e óta dolgozom itt, hol keményebben hol lazábban, jelenleg főként SSIS tervező-kivetelezőként. Az biztos, hogy sokkal inkább szabad kezet kaptam, mint eddig bárhol és bármikor. Az IX-nél anno nem is nagyon volt ETL feladat (ami meg igen, az olyan is volt meg én is annyira értettem hozzá, hogy nem), a VFT-nél már volt dögivel, de eléggé behatárolt módon, illetve már az ETL-t megelőző lépésben történtek meg az adattranszformációk.

Na, itt nem. Egyrészt az ún. keretrendszert is nekem kellett felépíteni. Ebben nagyon-nagy segítségemre volt MK (nem mortal kombat) megoldása, amiben anno találtam azért néhány dolgot amit én nem úgy csináltam volna, de alapvetően egy logikusan, frankón felépített elgondolás volt. Köszönöm Krisztián!

Persze nehéz volna ráismerni, mert sokminden megváltozott, egyéni dolgokkal egészítettem ki, van amit meg kellett változtatni, de a lényeg, hogy egész jó cucc lett belőle.

(Önmagában a keret még nem értinti magát az adatáttöltés folyamatát, az minden projektnél teljesen egyéni. A keret főként a naplózást, az SSIS csomagok végrehajtását, a naplóra épülő jelentéseket, a hibakezelést, meg a hasonlókat jelenti.)

Többek között főként ezen dolgoztam az elmúlt 2 hónapban, illete ezen keretet alkalmaztam az ilyen-olyan projektek ETL-jeihez.

Egyszer majdnem mellékvágányra is csúsztam, amikor egy olyan projektre akartak betenni, amihez semmi közöm nem volt, csak annyi hogy láttam már SQL Servert. De hát nem volt más, nekem meg hivatalosan nem volt számlázható munkám, úgyhogy beraktak. Na, kb. 2 óra alatt kiderült, hogy amit ők csináltak, ahhoz tényleg se közöm se hozzáértésem: Microsoft CRM rendszerhez való adatáttöltés SQL Server szkriptekkel, aztán egy C360 nevű progi használatával data mapping.

Még a T-SQL sem az én világom, nemhogy a többi. Meg a nagyságrend is más. Ha adattárházzal dolgozónak mondom, hogy a táblák “nagy” mérete miatt a betöltést 45e soronként darabolják, mit szóltok hozzá?

Aztán ettől megmenekültem, mert adódott egy másik projekt, ahol alkalmazhattam az SSIS keretet, kaptam forrásrendszert (ööö…flat fileokat 🙂 ) szóval jól elvoltam/vagyok vele.

Elvileg szerdán (holnap) lesz egy demo belőle, mármint nem az SSIS részből, hanem úgy a projektről. Ehhez tegnap volt egy megbeszélés, amin szerintem nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna, illetve nem áll olyan készültégi szinten az egész, hogy igazán jó visszhangja legyen, pedig a demo “csak” a helyi vezetők előtt lesz.

No, Clive emiatt (ez továbbra is csak feltételezés) úgy döntött, hogy kerüljek bele én is, mert amit tegnap reggel bemutattam nekik, hogy miként működik a csomagom, az nagyon tetszetős volt. “Magunk között” szólva nem is annyira az ETL részét értékelték, hanem azt, hogy nagyon csilivili jelentéseket gyártottam a log táblákra, és azok jól néznek ki, meg tényleg könnyen átláthatóak, megfelelő az infótartalmuk.

Szóval holnap én is előadok (hogy pontosan mit szeretnének látni tőlem, az ma délután derül ki), tehát pont olyasmit fogok csinálni, ami az első lehetőségnél kizáró ok volt, hogy valszeg nem lennék rá alkalmas. Ilyen az élet 🙂

Reklámok

6 thoughts on “Munkahelyi élményeim

  1. Igen. Ahogy mondod. 🙂
    Megesik, hogy “öledbe pottyan” egy LEHETŐSÉG.
    Kívánom, hogy finom legyen a végeredmény (amik kisül 🙂 belőle…)

    • Köszi!
      Ma még kiderült az is, hogy bizony nemcsak a céges fejesek lesznek ott, hanem az NZ Posta wellingtoni nagykutyái közül is lesznek résztvevők. Remélem az izgalomtól nem blokkolnak majd az angol agytekervényeim 🙂

  2. Csak nyugi, hisz ők is csak átlagos emberek. Én a helyedben elfelejteném, hogy kik is ők és arra koncentrálnék, hogy a haverjaimnak kell bemutatnom azt az izét.
    (Bocs, én egy kukkot sem értettem a szakmai dolgokból, pedig becsülettel elolvastam.)

    • Köszi a biztatást, igazából annyira nem tartok tőle, mert legalább a technikai rész nagyjából oké, úgyis majd a jelentések “beszélnek” igazából helyettem. Én csak elmondom a dolgaimat, de a lényeg a képernyőn lesz. Végülis amikor használatba veszik majd, akkor már az általam nyújtott audiovizuális élmény nélkül kapják a cuccot.

  3. csak figyelek 🙂 ha mk=mk akkor thx 🙂 amúgy sok mindent már én se úgy csinálnék…

    csak ügyesen, rajtad tartjuk a szemünket 😉

    • Bizony, rólad volt szó 🙂
      Gondolom, hogy újraíráskor Te is mindig tökéletesítenél rajta, de ha egyszer megvan és működik, a fene akarja az egészet újraírni. Nekem megvolt a lehetőség, mert amit addig használtak az használhatatlan. Legalább nem volt magas a mérce 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s