Blogírás, szubjektivitás


A minap egy blog hozzászólásai között olvastam egy olvasó köszönetét aziránt, hogy a szerző nem csak a pozitívumokat mutatja be Új-Zélandról, mert a Magyarhonban élő olvasók emiatt egy rózsaszínebb képet kapnak az itteni életről, nem pedig reálisat.

A megjegyzés írója teljesen korrekt hangnemben közölte ezt (noha a “mézes-mázos, mint ami sok bevándorló tollából sikeredik, amely csak a happy érzést közvetíti, és az ember hideg zuhanyként éli meg, ha mégsem úgy tapasztalja kint” megfogalmazás érzésem szerint kis csúsztatás azért a valósághoz képest, de mivel nem tudom, hogy mely blogokat olvassa és melyeket nem, ez teljesen helytálló kijelentés is lehet), szóval én is elgondolkodtam rajta. Egyrészt a jelenségen, hogy tényleg úgy adjuk-e közre gondolatainkat, amelyből azt a következtetést lehet levonni, miszerint itt kolbászból van-e a kerítés (vagy inkább szalmakrumpliból és halszálkából, ha már kolbász nincsen), vagy hogy mennyire ez a helyzet és mennyire árnyalják különböző jellegű problémák a mindennapi életet (viszonyítási alapul természetesen a korábbi, Magyarországon folytatott életvitelt véve, hiszen én nem is tudok máshoz viszonyítani).

Való igaz, hogy az általam olvasott (és az egy szem írt) naplók nagyobbrészt a kellemes élményeket örökítik meg, de ez akár nagyon egyszerűen magyarázható:

  • aki megpróbálja a kivándorlást és sikerül neki, az általában jól érzi magát az új környezetben is, kellemes élményként él meg olyan dolgokat is, amit mások esetleg kellemetlennek,
  • akinek valamilyen okból nem tetszik meg az általa kiválasztott ország (ebben hatalmas szerepe lehet annak, hogy nem talál munkát, vagy valamilyen más okból meghiúsul maga a megtelepedés), az általában nem is marad itt, de legalábbis blogot nem nagyon kezd el róla írni, a fene akarja újra meg újra átélni azt, amit egyszer is soknak tartott.

Ezenkívül, ahogy azt Pukke számomra nagyon tetszetősen megfogalmazta az Ausztrál-Kiwi közös fórumon: “Elég sokan fordultak már meg Új-Zélandon ahhoz, hogy a személyes élményeik összessége lefedje a teljes megélhető érzelmi skálát, ellenben gyaníthatóan nincs egyetlen olyan ember, aki Új-Zéland összes településén lakott, összes cégével kapcsolatban állt, s találkozott az összes emberrel, aki itt valaha is megfordult. Ebből adódóan ha mások véleményét egyenként nézed, azok nem fedik le a valóság töredékét sem…”

Minden blog szubjektív, és szerintem a hivatalosabb források sem tudnak teljes mértékben tárgyilagosak lenni, egy irományt mindig átszínez a szerző személyisége, egyéni tapasztalatai. Egy blog esetében viszont nem is nagyon lehet elvárás az objektivitás szerintem.

Továbbá a bevándorló blogok legalább annyira kivándorló blogok is (nem írom ki minden egyes alkalommal, hogy szerintem, de tessék odaérteni, és számításba venni, hogy főként saját tapasztalat alapján írom, amit leírok), amely alatt azt értem, hogy legalább (de még inkább jobban) annyira szólnak az otthon maradt családtagoknak, barátoknak, mint azoknak, akik ugyanazt az országot tűzték ki célul maguk elé, mint a szerző.

Én is még otthonról kezdtem el írni ezt a naplót, ezáltal közelebb éreztem magamhoz a kitűzött célt, összeszedtem a gondolataimat a teendőkről, a magunk számára megörökítettem a készülődés eseményeit. De a fő az első ok volt, mert a blog által úgy éreztem, hogy ha fél lábbal még nem is, de egy kisujj-körömnyivel már ott (itt) vagyok, és mivel ez az egész legalább annyira múlik a lelkierőn mint a tényleges tényezőkön, bizony sokat tud jelenteni.

Mikor megérkeztem ide, és elkezdődött a munkahely-keresés keserves folyamata, akkor főképp saját magam biztatása végett igyekeztem a pozitívumokat kicsemegzéni az új élet történéseiből, és naná hogy inkább azokat tettem közzé ebben a naplóban is. Nem mintha nehéz lett volna ilyeneket találni! Persze – főként magával a munkakereséssel kapcsolatban – voltak olyan élmények is, amelyek nem éppen abban erősítettek meg, hogy milyen barátságos itt minden munkaadó, de azért ez nem ért meglepetésként (az egy kicsit igen, hogy még “otthonról” az nem látszott, hogy az álláshirdetések nagy része inkább csak látens, nincs még mögötte konkrét pozíció, illetve nagyon sok az átfedés).

A mindennapi élet tapasztalatai pedig összességében nagyon kellemesek voltak az 1 évvel ezelőtti életemmel összehasonlítva. Félreértés ne essék, szerettem Magyarországon is élni, de ahogyan a hangsúly is mutatja, nem főképp Magyarországon, hanem úgy élni, ahogyan azt helyesnek tartom. Erre megvolt a lehetőség ott is (vagy legalábbis nekünk sikerült), de azért a jövő nem sok jóval kecsegtet.

Mióta pedig sikerült túllendülni az első fázison és kicsit megvetettük itt a lábunkat, Barnikán kívül már mindenki itt van, a vízumdolgok is előrehaladott állapotban, azóta a blog maga egyfajta kapcsolatot jelent az otthon maradottakkal szemben, akikkel az alkalmankénti skype-beszélgetéseket leszámítva főképp ez a kapcsolattartási eszköz. Emailben ennyi mindent nem írnék le, és nem küldeném el mindenkinek másolás-beillesztés módszerrel. Egyrészt mert tolakodó, másrészt mert nem érdemes a levelesládát teleszemetelni, ha már van egy ilyen dolog, amit pont erre találtak ki.

Én egyetlen igazi kivételt ismerek ez alól, mert Pappito tényleg olyan témákat (is) választ és úgy ír, hogy az szerintem bőven meghaladja egy átlag blogger írni tudását, szóval az ő blogja teljesen más stílus, mint pl. az enyém, sokkal szélesebb közönségnek szól, és ehhez mérten színvonalasabb is, illetve sokkal jobban megfelel olyan követelményeknek, amik az enyémmel szemben fenn sem állnak.

Én megmaradok azon célnál, hogy minél több élményt osszak meg szüleimmel, rokonaimmal, barátaimmal (azokkal is, akiket már a blogírás elkezdését követően ismertem meg), és azt hiszem ez teljesíthető, és ilyen szinten szeretem is írni.

Köszönöm ha elolvastátok!

Advertisements

10 thoughts on “Blogírás, szubjektivitás

  1. köszönöm a dicséretet, gondolom nem nagy titkot árulok el, hogy a blogírás számomra nem csupán hobbi, hanem aktív segédeszköz az ország megismeréséhez, az összefüggések megértéséhez és csomó olyan háttérinfóval gazdagít amiből a mindennapok során profitálok.

    Én választottam ezt az országot és szeretnék tudni róla annyi mindent amennyit csak lehet, jót-rosszat egyaránt. De csapongok, hiszen más dolgok is érdekelnek, nem csak NZ, úgyhogy mindenféle témát megírok.

    Persze eleinte tényleg inkább rólunk szólt, meg az élményeinkről, arról, hogy eljárunk dolgozni minden nap, elvisszük a gyereket oviba, csak unalmasat lehet írni.

    Viszont azt örömmel tapasztaltam, hogy nem csak engem érdekelnek ezek a dolgok, hanem másokat is, amit én szintetizálok belőlük – legalábbis a blogom látogatottsági statisztikái erre utalnak.

    • Valóban nem árultál el vele nagy titkot, egyrészt már élőben is mondtad, másrészt ha valaki elolvas Tőled folytonosan 4-5 bejegyzést, már simán kiderül belőle.
      Kicsit szomorú dolog, de bennem nincs meg ez az információéhség NZ iránt, de Magyarországon annyira leszoktam arról, hogy figyelemmel kísérjem a társadalmi-gazdasági dolgokat, a helyi újságot vagy bármi hasonlót.
      Mondjuk pont ezért (is) jó Téged olvasni, mert amellett, hogy sok hasznos info van, mellette még a stílus is oltári jó, szóval úgymond a tartalomért és a formáért is érdemes.

  2. hobe, 🙂

    MartinIsti, ezt nagyon szépen írtad! Teljesen egyetértek veled, kicsit én is úgy érzem, hogy “egy kisujj-körömnyivel már ott vagyok” és lélekben már most szeretnék egy másik társasághoz (nem titok: hozzátok) tartozni. Ha információból keveset is írok, de legalább egy ugródeszkaként működik a blogom az információban gazdagabbak felé.

    • Köszi az elismerést, annak meg pláne örülök, hogy ha ismerős húrokat pengetek meg valakiben. Az ember a blogot az elején leginkább magának írja, aztán meg vagy méginkább, vagy mások számára is élvezetessé válik a blogíró egyéni sorsának alakulása, illetve annak követése.
      Szerintem lélekben már most is ide tartozol egy kicsit, pont egy kisujj-körömnyivel 🙂 A többi meg már ebből jön. Kíváncsi vagyok, miként fogod folytatni Dunedinből. Mikor is érkeztek? Kár hogy Wellington nem esik útba egy találka erejéig. De hát repülővel nem úgy van, hogy csak megáll az ember…

      • 2010 októberére van kitűzve az indulásunk, egyenlőre még bizonytalan a dátum, majd április-májusban szeretnénk megvenni a repjegyeket, s ezzel válik egészen pontossá. Természetesen, ha már mi is ott leszünk igyekszünk majd felkeresni az online-cimborákat. Idővel. 🙂

  3. Kedves Isti, Gabi, Gyerekek!
    Remélem jól vagytok! Rég írtam már ebbe a blogba, de úgy érzem , hogy itt az idő, hogy megköszönjem nektek azt a sok boldog percet amit szereztél, szereztetek nekem, nekünk és minden embernek akik ezt a blogot olvassák nap mint nap. Mert te vagy az az ember Isti aki úgy ír, hogy jó olvasni. Nagyzolások nélkül, emberien, közérthetően (az IT-ről szóló dolgokat még mindig nem értem, de ez most nem lényeg) megmutatva minden oldalát egy ilyen térváltásnak és, hogy nincs Csabai kolbászból a kerítés, és paraszt sonkából a sublód. Köszönöm neked is Gabi mert tudtodon kívül hozzájárultál, hogy ez a blog megszülessen és olvashassam nap mint nap, és tudjam, hogy jó kezekben a soha nem látott ismeretlen barátom, mert te egy olyan nő vagy aki nagyon sokat ér a mai világban. Gyerekeknek azt üzenem, hogy szerezzenek még több boldog pillanatot nektek, és kitartást kívánjak nekik az új környezetben. Engedjétek meg, hogy egy kis ajándékot tegyek a fátok alá jelképesen a sok örömteli percért amit ebben a nehéz évben szereztetek nekem.

    Boldog Békés karácsonyt kívánok nektek a messzi hazából, hogy egy kicsit itthon érezhessétek magatokat a család, és a sok barát között akik nap mint nap gondolnak rátok!
    Üdvözlettel Zsolt

    • Szia Zsolt, köszönjük megható szavaidat (Gabi is nagy örömmel olvasta őket), örülök hogy tudtam örömöt okozni Neked is, pláne ha legalább annyit, amennyit nekem a blog írása okoz! Bármilyen (na jó, ez erős túlzás) hozzászólás új erőt ad, hogy mindig folytassam és írjak, az olyanok pedig, mint a Tiéd, különösen ösztönöznek erre!
      Még egy karácsonyfás bejegyzésem lesz, valószínűleg nem hosszú, de legalább képpel illusztrált!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s