Kórházban Bencével


Első kórházi élményünk is megvolt Új-Zélandon. Tegnap egy játszóházban voltunk Wellingtonban (Junglerama), ami tényleg szuper, Bence nagyon jól elvolt, csak a légvárat kellett volna jobban hanyagolnunk, mert én nem voltam elég ügyes, és nem tudtam megfelelően vigyázni rá, ezért egy alkalommal rosszul esett rá a lábára szegényke. Onnantól erőteljes sírás következett, ami negyed óra elteltével csillapult ugyan, de a játékkedv nem tért vissza.

Lábra állni sem tudott szegényke, de az álmosságtól eltekintve jó kedve volt. Még uszodába is mentünk, ahol az úszkálást egy rövid ideig élvezte, de a játékos részeket már nem, mert ott neki kellett volna sétálgatni, az meg most nem ment.

Nekem sem jött be annyira a Kilbirnie uszoda, de tényleg jó a gyerekrész, a többit meg majd máskor. Nem is maradtunk sokáig.

Tegnap már egyáltalán nem is állt rá a jobb lábára, de hiába vizslattuk fürkészve, nem sikerült semmilyen elváltozást észrevenni rajta, úgyhogy csak mérsékelten aggódtunk.

Ma reggelre sem javult a helyzet, bár én már munkában voltam, mikor kiderült, hogy egyáltalán nem megy ma sem a lábraállás. A végeredmény az lett, hogy Gabi Györgyi segítségével elvitte a Hutt Kórházba a kis embert, ahol sok várakozást (de kedves ügyintézést) követően /amiről Gabival mindig beszélgettünk a magyar kórházakat illetően, hogy a recepciósok és a nővérek kedvessége nem pénzkérdés (vagy legalábis nem kéne, hogy az legyen)/ bejutottak a röntgenre, majd mire odaértem, pont akkor tudtunk bemenni az eredmény ismertetésére: a hölgy nem tudta megbízhatóan megmondani a röntgenkép alapján, hogy mi a helyzet, csak hogy semmi komoly. A szakambulancia már bezárt fél órája, úgyhogy kaptunk időpontot, addig pedig gipszet kap emberkénk.

Álmosan, de érdeklődve figyelte, ahogy a lábára húzták a kis zoknit, majd jött a gipsz. Furcsa volt neki, de nem zavarta.

Időpontot január 29-re kaptunk, ami jövő péntek, addig rajtamarad. 2 napig nem állhat rá, utána majd úgysem tudjuk megakadályozni.

Azért miután hazaértünk elmentünk egy babakocsizós sétára. Most nem akart kimászni őkelme, de jól elvolt, mint a mellékelt ábra mutatja:

Azóta jól elvan, rajzfilmet néztünk, egy helyben ülve játszogatott az autóival, vacsizott, nevetgélt. Én bízom benne, hogy hamar rendbejön, a kedélye hála Istennek kifogástalan!

Reklámok

3 thoughts on “Kórházban Bencével

  1. Visszajelzés: Eleven gyerek « Martinisti's Blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s