Áfonyaszedés fürdéssel fűszerezve


Vasárnap oltári kellemes napunk kerekedett, köszönhetően annak, hogy teljesen más lett a program, mint terveztük. Alapból Utazás Kiállításra mentünk volna hogy Rebinek legyen ócó repjegye a hazautazáshoz, de mivel Lóri legjobb aucklandi barátaival megbeszéltük, hogy a leányzó utazhat velük kedvező áron, így nem erőltettük túlzottan.

Mikor Györgyi írta délelőtt a tixtet, hogy nem csatlakozunk-e hozzájuk egy áfonyaszedésre Upper Huttban. Gyors és rövid gondolkodást követően hagytuk a repjegyezést a fenébe és a szikrázó napsütésben nekivágtunk hármasban az Upper Hutt felé vezető útnak. Nem mentünk gyorsan, nézelődtünk, Bence szundikált.

Az áfonyafarm egészen pontosan Akatarawa völgyben van, és itt találtunk rá a bejáratára. Mivel kissé később értünk, mint gondoltam (csak negyed órával), Györgyiék már ott vártak ránk.

Felkaptunk jópár vödröt (volt köztük (hupi)kék is, ami köztudottan jól megy az áfonyához), majd irány az áfonyás! Kb. 500 métert kellett sétálni de milyen gyönyörű környezetben! Bence is olyan aranyosan szaladt vödörrel a kis kezében 🙂

Az áfonyasorok bejáratánál Bence meg én kicsit lemaradtunk, aztán azt vettük észre, hogy valaki sikoltozva szalad felénk, miközben egy nebuló pukekó “üldözi”

A vérfagyasztó sokk elmúltával azért kiderült mindenki számára, hogy a pukekók még az Akatarawa völgyben sem esznek embert. A madárka többször is besurrant utánunk a gyümölcsösbe.

Az áfonya a bejáratnál közeli bokrokon még nem volt eléggé édesen érett, de mikor beljebb merészkedtünk, nagyon finom bogyókkal találkoztunk. A kisember is rákapott a fincsi gyümölcsre, csak hamar elálmosodott, lévén neki ez félig-meddig alvásidő már. Próbáltuk ébrentartani, ami annyira nem volt nehéz, hiszen nem nagyon volt lehetőség aludni. Mikor már nagyon nyűgös lett, leheveredtem én is vele együtt egy minitakaróra, így nyugodtan elpihengetett 10-15 percet.

Közben hatalmas szitakötőt is láttunk, íme:

Az áfonya így hátrafelé egyre ízletesebb és ízletesebb lett. Eddigre viszont a többi aprónép (2 kislány meg 1 Bencénél fél évvel idősebb kissrác) is megunta a dolgokat, úgyhogy elindultunk kifelé.

A bejáratnál lévő bódéban kifizettük a szedett áfonyát. Már itt is lehet EFTPOS-szal! Illetve elvileg lehet, mert szegény srác leverte a leolvasót és nem tudta összerakni, úgyhogy maradt a készpénz. A nagy kavarodásban viszont mi meg a becsületkasszát feledtük el, ami a szedés közben megdézsmált szemek ellenértékét hivatott begyűjteni.

Ücsörögtünk kicsit egy asztalnál, a gyerkőcöt ettek,

majd jött a még kellemesebb rész: fürdés az Akatarawa patakban!

Ilyen volt régen William George Baker ábrázolásában:

image

Most kicsit más volt:

Először csak kellemes ücsörgéssel múlattuk az időt és élveztük a napsütést meg a látványt. Bence és Levi köveket dobáltak múlhatatlan lelkesedéssel a patakba, nem bánva, ha időnként egy-egy nagyobb fajta kő lefröcskölt minket. Én kipróbáltam a bokáig belemenetelt. Nagyon hideg volt.

Aztán látva a jó példát (sokan fürdőztek) erőt vettem magamon, és áthúztam a fürdőnacimat, hátha bemerészkedem. Némi térdig vízben ácsorgást követően megindultam befelé és meg sem álltam jónéhány karcsapásig. Elsőre dermesztő élménynek bizonyult, de hamar hozzászoktam. Még a szemben lévő sziklafal aljára is felmerészkedtem ugrani egy-két bombát!

Ez pl. én voltam:

Gabi meg is örökítette. Innen nézve nem tűnik komolynak az a 4-5 méteres magasság, de mikor beugrani kellett, akkor azért máshogy látszott. Nem vészesnek, de jóval magasabbnak! Mindenesetre nagyon nagy élmény volt becsobbanni.

Még a végén Györgyi is felülkerekedett a hidegvízzel szembeni idegenkedésén, csak Gabit nem tudtuk rávenni sehogysem.

A sodrás időnként olyan erős volt, hogy nem tudtam előre haladni mellúszásban, kívülről nagyon hülyén nézhetett ki, ahogy evezek egyhelyben. Viszont a másik irányban megtenni pár métert úgy, hogy a sodrás vitt, tök jó volt!

Ez volt az első olyan igazi, a természet lágy ölén átélt élmény, amiért anno vágytam ide Új-Zélandra. Persze jártunk eddig is szép részeken, de az a nap oltári jól sikerült (köszönet az ötletadónak is!)

Hazafelé sajna bozóttüzet is láttunk Lower Hutt felett, ami nem volt egy kellemes élmény 😦

Hazaérve Benci felélénkült, úgyhogy még a Huia uszodába is elmentünk, ahol az emberke még jobban élvezte a pancsolást, mint múlt héten: egyedül begyalogolt a nyakáig érő vízbe és nem is engedte, hogy fogjuk a kezét, ugrált az ölembe a medence széléről, merült is egyszer-kétszer, de az sem szegte kedvét. Kezdi ő is annyira imádni a vízben levést, mint én. Pedig én sem gondoltam, hogy így megszeretem.

Összességében szuper egy nap volt!

Advertisements

5 thoughts on “Áfonyaszedés fürdéssel fűszerezve

  1. Benci nagyon aranyos, igazi kis béka-emberke! (Persze jó értelembe véve.) Jó ötlet volt a gügolmapsz belinkelése, legalábbis nekem tetszik. Kaptunk képeket is, sőt még videót is. Kicsit úgy érezhetem magam, mintha én is ott lennék. Összességében nekem nagyon tetszett a bejegyzés.

    • Köszi szépen, őszintén örülök, hogy tetszett, és azt is őszintén remélem, hogy a nem is oly távoli jövőben Ti is megtapasztalhattok valami hasonlót, de legalábbis a közelben, 1-2e km-en belül 😉
      A jövőben igyekszem képesíteni a bejegyzéseket, ha már kaptam tegnap egy újabb képesítést, a blogom se legyen ezen fogalomnak híján.
      A kis videóhoz már csak hang kellett volna, de túl régi a készülékem ahhoz, hogy azt is vegye. Így viszont amolyan 80-as évekbeli NDK hangulatot idéz számomra a stílusa 🙂
      Itt oltári jó, hogy a google térkép szinte mindenhol mutatja a streetview által a környéket nem csak felülről, hanem rendesen is!

  2. Ó, te drága, hogy a belső szerveid facsarodnának ide meg oda, de irígyellek! Itt szakad a hó-havas eső-megezegyütt, igazi, rég nem látott, randa tél van. A kocsi többször elromlott, tegnap zuhogó, megállapítatlan jellegű, de hideg csapadékban és töksötétben vettem el az első kereket, amely mögé a hólánc felcsavarodott, miközben egy malac méretű ronda és büdös fekete kutya lihegett a nyakamba, hiába hajigáltam meg időnként hógolyóval. Közben simán lehetett volna tőlem egy szakdolgozati anyagravalót összegyűjteni, ha a téma a magyar káromkodások jelenkori helyzete címen futna. És erre te ilyen képeket küldessz!
    Tavaszig rá se nézek a blogodra!

    • Te áldott jó lélek 🙂 Ez a tömény kedvesség úgy felvidított bennünket, kár hogy ritkán szólsz hozzá!
      A fekete kutyás epizódodról készíthettél volna Te is képeket, mi is irigykedhettünk volna egy kicsit 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s