Vonatos kényelmetlenség, de türelem!


Na, ma érdekes élményben volt részem: a szokásos reggeli 8:24-es vonattal zötyögtem befelé Lower Hutt-ból Wellingtonba, amikor is a város határában (gyakorlatilag 1-2 km-re az állomástól) felsővezeték vagy pantográf meghibásodás miatt úgy felbolydult a rendszer, hogy csak na.

Én szívesen leszálltam volna hogy begyalogoljak, de arra nem volt lehetőség, mert gyakorlatilag nyílt pályán voltunk, tehát a kalauz nem nyitotta (nem nyithatta) ki az ajtókat. Viszont szerencsére szombaton kezdtem el egy 600 oldalas könyvet, tehát egyáltalán nem unatkoztam. Az eset 8:40-kor történt (azóta sem tudom pontosan hogy miért, az újságban is csak részinfo jelent meg), emiatt 8:45 helyett gyakorlatilag 10 órakor gördültünk be az állomásra.

A dolognak számomra két tanulsága van:

  1. A helyi, wellingtoni vasút (TranzMetro) NAGYON nincs felkészülve a meghibásodásokra. Méghozzá annyira, amit a sokat ócsárolt MÁV esetében egyszer sem tapasztaltam. Azért ha szinte az állomás bejáratánál robban le egy szerelvény (vagy több), biztosan fel lehet szabadítani egy tolatómozdonyt, ami bevontatja a megfeküdt járatokat, aztán utána kezelik a problémát. Hogy ez a kiwiknek csak 70 perc elteltével sikerült, az borzalmas eredmény.
  2. Az utasok nem ám úgy viselkedtek, hogy 5 perc várakozás után félhangos anyázások és különböző egyéb vulgáris kifejezések sorozatos ismételgetésével élénkítették volna az egymás közötti kommunikációt addig soha el nem ért magasságokba, illetve a kalauznak sem kellett szinte álruhában áthaladni a közlekedőfolyosón, imigyen védekezve a szemmel verés igen erőteljes szándékkal átszínezett gyakorlásától. Nem. Nyugodtan ücsörögtünk, 1-1 türelmetlen ember volt, akik minden alkalommal megkérdezték a kalauzt, hogy “Mi van má?”, de azért udvarias stílusban.
    Ezt lehet birkaságnak mondani (sokan szeretik a helyieket ezen jelzővel illetni), de lehet türelmességnek is. Az biztos, hogy a káromkodások nem segítették volna elő a hamarabbi indulást, így pedig sokkal jobb volt eltölteni egy órát, mint egy kellemetlen forrongás és átkozódástenger kellős közepén.

Legalább sokat olvastam, ha már mást nem lehetett tenni…

Advertisements

2 thoughts on “Vonatos kényelmetlenség, de türelem!

  1. aszonta a bácsi a rágyóban, hogy a feljújítási munkálataok miatt izé. kicsit maszatolás-szaga volt annak amiket összehordott, de hát ez van, kétezer utast érintett a dolog, majd lesz jelentés meg vizsgálat… szóval senki nem tudja mi volt, illetve nem akarják megmondani

  2. Nálunk reggel 6:00-kor indul az ominózus busz, melynek rendszeres használója vagyok. 2 sofőr van rajta: az egyik 6-kor megvárja a harangozást és utána indul a busz felé, a másik ilyenkor még beszélget kicsit a kollégákkal, s csak azután veszi célba a járművet. Eközben az a nagyjából egy tucat 40-50 éves nő, aki ezzel jár dolgozni folyamatosan, minden reggel a sofőr orra alá dörgöli, hogy “Már megint nem tudtunk időben elindulni”… meg mostanában azt is, hogy “Miért nincs fűtés ezen a buszon?” Igaz ők 10 percet ülnek rajta, a sofőr meg egész nap. Konklúzió: Nem változik semmi. 😀 Ezen én mindig mosolygok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s