Blenheimben


Noha kissé régen volt, mindenképp szerettem volna emléket állítani eme pompásan sikerült hétvégének…

Pictonba való érkezés után rögtön délnek vettük az irányt a nagyjából 30 km-re lévő Blenheim felé. Ott laknak Balázsék, akik voltak olyan kedvesek, hogy félig-meddig ismeretlenül is bevállalták a társaságunkat egy hosszú hétvégére, gyerekestül-mindenestül (Barnival már gondolom macerásabb lett volna, de ő még nem került bele a képbe). Visszanézve azt mondom, a bizalmuk beigazolódott, mert nagyon jó közös hétvége volt, jól éreztük magunkat náluk, a lányok is nagyon összebarátkoztak elsőre. Balázzsal mi meg már jó régóta tartjuk a csevegő-ismeretséget.

A kb. 30 ezer lakosú kisvárosban hasonló jó idő fogadott, mint ami ma egész délelőtt uralkodott felettünk. Mint kicsivel később megtudtuk Nelson és Blenheim rendszeresen vetélkednek a legnaposabb város kitüntető címért. Ez meg is látszik a környékbeli flórán, mert a délre fekvő hegyeket ilyenkor nyáron-ősszel bizony elszáradt, kiégett fű borítja. Szerencsére a Marlborough Sounds környéke ilyenkor is zöldell, illetve a szőlővidék nem szűkölködik öntözésben.

Balázsék háza nagyon jó, barátságos, napfényes és MELEG! Reggel/este/napközben rövidnaciban voltam és egyszer sem fáztam (miután hazaérkeztünk, rögtön az első reggel már dermesztő volt a konyhában 😦 )! Szóval oltári kellemes volt a klíma még eső esetén is.

Érkezés után rögtön hatalmas lakomában részesített minket Éva, megnyaltuk mind a 10 ujjunkat a terülj-terülj asztalkám élménytől.

Bence délutáni szundiját követően besétáltunk a belvárosba, ami nem volt nagy, viszont annál kellemesebben nyugis: kisvárosi, szellős, napos. Néhány szép parkon is áthaladt az utunk, illetve a patak mentén is bandukoltunk. Kellemes hely ez a Blenheim. Amolyan nyugis, álmos kisváros. Pont nekem való lenne a kellemes klímájával! Találtunk a patak mentén egy nagyon szép részt, ahol kanyarodott a folyócska medre. Itt néhány hódszobor is várta az érdeklődő gyerekeket, illetve egy hajó a túloldalon. Annak láttán a régi képregényes élményeim ugrottak be (egészen pontosan egy Mozaik könyvecske, ami egy Mississipin megesett hajóviadalt mesél el, persze csak képzeltet). Hétközben hajózni is lehet rajta, de ez most kimaradt.

Rövid idő alatt bejártuk a város közepét, az estét pedig kellemes melegben töltöttük, amit még a kinti, nyári eső sem hűtött le, csak kellemesen szemerkélve festette alá a hangulatot. A jókedvhez egy kis borocska is hozzájárult (ezen a vidéken szinte kötelező jelleggel ;-)) A lányok csipp-csöpp filmet néztek, mi Balázzsal Heroes of Might and Magic játszmát kezdtünk egymás ellen.

Másnap Nelsonba látogattunk el, amely egy szintén pofás, tengerparti városka.

Nagyobb nyüzsi volt, mint Blenheimben, jót sétáltunk, ebédeltünk, megnézegettük a belváros zegeit-zugait. Bence kapott egy LEGO rendőrmotorost, örült is neki végig! A kendőjét ugyan majdnem elhagytuk (ami gyászos következményekkel járt volna, tekintve hogy már évek óta azzal alszik és még egy napközbeni mosást is nehéz beiktatni úgy, hogy ne legyen kis hiszti benne), de visszamentünk érte, és már-már a reményt feladva, szinte az utolsó pillanat után leltem meg a szél hátán sodortatva a nagy templom egyik oldalsó lépcsőjén.

Visszafelé kicsit jobban megnéztük a Marlborough Sounds-ot kocsival:

– * – *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *- *

Vasárnap délelőtt elnéztünk a gyermeknapi hacacáréra, aminek a fénypontja az volt, hogy utazhattunk a helyi kisvasúton. Ez szó szerint KISvasút, amolyan félig modell-félig igazi gőzős, mert a szerelvény kb. 50 cm magas (a mozdony is!), hátul meg csak úgy ráül az ember, mint a biciklire. Gyereknap alkalmából ráadásul ingyen volt, és pont szerencsés időben értünk oda, mert nem volt sor, úgyhogy mindannyian felültünk:

Délután Balázsék borkóstolásra vittek bennünket, ami bizony nagy élmény volt! A társaság, a helyszínek és a kóstolandók szentháromsága révén oltári jól éreztük magunkat. Elsőként a Seresin nevű, biodinamikus borászat itókáit kóstoltuk végig, ahol rögtön a legelső fajtából (2009 Memento Riesling) vettünk is egy palackkal (nem bántuk meg, végig a lista elején maradt!). A biodinamikusság miatt nekem amúgy is rögtön rokonszenves volt, de a kis kóstolószoba hangulata is nagyon elnyerte tetszésemet. A nemes italról nem is beszélve.

A következő hely nevére szégyenszemre nem emlékszem (majd Balázs biztosan tesz egy megjegyzést), annak az udvara volt csodaszép és az általuk kínált Montepulciano (erre rákeresve a pincészet neve is meglett: Framingham) volt a legjobb vörös, amit ezen délután során kóstoltunk.

A harmadik helyen csupa tölgyfa hordóban érlelt nedűt csorgattunk le a torkunkon, ami enyhe karcossága miatt a hölgyeknél alapvetően rontott az ízvilág kiességén, de valamiért nálam sem aratott osztatlan sikert.

A 4. hely egy igazán hatalmas pincészet volt, ahol képeslapokat is vettünk, a boruk pedig igen ízletes volt. Nem kitűnő, de ez csak a magas mércének köszönhető. Az aznapi utolsó látogatás helyszínén pedig már kevéssé éreztem az ízeket, illetve a figyelmem is sokfelé elkalandozott, emiatt részletek kevésbé maradtak meg.

A lényeg, hogy szerencsére az első helyen kóstoltuk a számomra legfinomabb borokat, ahol még tiszta fejjel, finom ízekre éhes nyelvvel voltam képes élvezni a Marlborough Borvidék nyújtotta csodákat.

Hétfőn már javarészt pihentünk, illetve délután 4-kor repültünk egyet (erről külön bejegyzés lesz), ami mindannyiunknak nagy élmény volt. Főképp a kisembernek. Este pedig Picton felé menet találtunk egy csodaszép utat, de személyautóval, szürkületben már nem mertünk végigmenni rajta, nehogy lekéssük a kompot, ami nem lett volna jó. Magyarán szólva nem lettünk volna kompok.

Sokat kellett várakozni, míg felhajthattunk, álmosak voltunk, fáztunk. Bence persze oltárimód felélénkült a hajón, játszott, tv-zett, rohangált, én meg sokszor elbóbiskoltam egy-egy rövid pillanatra, hogy felrezzenés után hirtelen azt se tudjam, hol keressem a kölköt. Éjfél után aludt csak el, akkor végre én is hunyhattam picit. Fél 2 felé kötöttünk ki Wellingtonban, akkor irány haza, hogy végre ágyba kerülhessünk és alhassak másnap reggelig, amikor is hívott a munka…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s