Váltás – cégen vagy régión belül

Múltkor ugyan már írtam róla röviden, de most komolyabban átnyálaztam az ehhez való nyomtatványt, ami az Immigration NZ 1020-as, Variation of Conditions nyomtatványa.

/Közvetlenül letölteni nem lehetett, mert egy hibás nevű, kisebb méretű PDF jött le (több böngészővel is), úgyhogy google docsba importáltam, az meg már engedte letölteni és így jó is :o)/

3 típusú permit-tel rendelkezők számára kérhető:

  • student permit esetében kurzusváltást és részmunkaidős állást,
  • work permit esetében munkáltatót/munkavégzés helyének változását,
  • visitor’s permit esetében részmunkaidős tanulást/munkát lehet kérvényezni.

Természetesen nekem a 2. eset a fontos most. Ehhez igazolás kell a(z új) munkáltatótól is.

Nem egy komoly dolog a kitöltése 🙂

  1. Személyes adatok.
  2. Jelenlegi permit érvényességének és típusának megadása
  3. Permit-típus szerinti szekciók, értelemszerűen mindenkinek csak 1-et kell kitölteni, nekem a D-t, ahol be kell írni az új pozíciót, a munkáltató nevét és a munkavégzés helyét.
  4. Aláírás
  5. Ha ügynök is volt a buliban, akkor a szokásos, róla szóló rész (hosszabb, mint az összes többi)
  6. Módosítás díja, fizetés módja (hitelkártya adatok megadása).

Ennyi.

Ami még fontos, az első oldalon található “Mit kell mellékelni a beküldendő kérelemhez?” rész:

  • kitöltött és aláírt űrlap,
  • a kérelem díja (közvetve, fizetési mód kiválasztásával),
  • útlevél,
  • job offer / hivatalos papír az oktatási intézménytől.
Reklámok

Szólít a kötelesség – de csak játékból

Némi játékos vénával rendelkező olvasók részéről némi halovány sejtelem már derenghet, hogy ha játékról van szó és nyersfordításról, akkor ez bizony a Call of Duty sorozat, jelen esetben annak is a 6., Modern Warfare 2 (modern hadviselés) alcímet viselő tagjáról van szó.

Nem sok FPS-sel (belsőnézetes lövöldözős játék) játszom, 1-2 évente akad 1 olyan, ami igazán megtetszik és végigviszem. A legutóbbi talán a Modern Warfare 1 volt, azelőtt meg a Quake 4. A Modern Warfare mindkét része közel került hozzám, a másodikban talán méginkább eltalálták a hangulatot, és nem főként a grafika miatt, hanem az ábrázolásmód és az egyjátékos kampány története által, illetve hogy a játék során sosem egyedül kell tevékenykedni, hanem egy csapat részeként. Ettől sokkal pörgősebb is, nincsenek benne holtidők, amikor az ember csak úgy magában nézgelődne, hiszen a csapattársak nem lazsálnak. A legtöbb küldetés egyfajta rohamcsapat-akció, nincs bennük lehetőség a tökölődésre.

A hangulati elemek a legütősebbek benne, ezek közül kettőt emelnék ki, amik nagyon megragadtak bennem:

  • Az első ilyen jelenet egy közel-keleti háborús övezetbeli város hangulatát intézi, ahol a helyi milíciával csapnak össze a játékos által képviselt oldal katonái, illetve pont az a részlet nagyon para, amikor egy lövés sem dördül el, hanem 3-4 terepjáróból álló konvoj egyik dzsipjén utazva a gépágyú mögött behatol az ember a föléjük magasodó házak közötti keskeny utcán a város mélyébe. A járművek által felvert por, a rozzant házak nyikorgása mind-mind felborzolja az ember hátán a szőrt. A sikátorokban időnként felbukkanó, menekülő civilek mindig a frászt hozzák rám, mert először csak a mozgást látom, azt nem hogy ellenség-e vagy sem. És a nyirkos félelem, hogy egy sötét ablakból bármelyik pillanatban az emberbe csapódhat egy elszabadult golyó… szinte már várja az ember, hogy történjen valami, csak legyen vége ennek az idegőrlő várakozásnak. És ezt jól sikerült érzékeltetni a játékban. (youtube-on rá lehet keresni a call of duty modern warfare 2 team player kifejezésre, akkor felhozza a küldetést, de a teljes egészét, és amiről én írtam, az kb. 3-4 percnél kezdődik, a többi kevésbé élvezetes mint “moziélmény”)
  • A másik az magáért beszél, és egy átvezető videó (aki szeretné végigjátszani esetleg, az ne nézze meg, mert elárulja a sztori csavarját). Főképp akkor érinti meg az embert, ha játékosként is átélte a megelőző küldetéseket. Bár az árulás mindig fájdalmas, még egy regényben/filmben is, ha rokonszenves szereplővel történik meg. Egy játékban, ha bele tudjuk élni magunkat a szerepbe, akkor pedig méginkább. Az pedig, hogy belső nézetből látjuk, még hátborzongatóbb, íme:
  • (ráadásul épp amikor locsolják a benzint, akkor hallhatjuk a rádióban, hogy ne bízzatok Shepherdben (a cigis figura)…)

Engedélyből (Permit) vízum (Visa)

Anno mikor Rebinek töltögettük ki a student permit/visa igényléshez az űrlapot, tudatában voltunk, hogy biztosan fog Magyarországra utazni, ezért vízumot kértünk neki. Legalábbis ez állt szándékunkban. A Student Permit és a Student Visa $200-ba került, úgy gondoltuk, kihagyjuk a Permit részt, jöhet rögtön a vízum (a kettő között annyi a különbség, hogy előbbi érvényét veszti amint a tulajdonosa elhagyja az országot, míg a másik birtokában az érvényességi időn belül tetszőlegesen lehet utazgatni külföldre).

Biztos vagyok benne – ez persze korántsem jelent 100%-ot – hogy megfelelő helyen x-eltünk a nyomtatványon, és mivel a fizetett összeg stimmelt, feléje sem néztem. Egészen szerda estig, Györgyi rákérdezése kapcsán. Ekkor jött a meglepi, hogy ez bizony csak permit. Na, jött a fejvakarás, hogy most mi legyen, hiszen a kisasszony csütörtök este már repülőn fog ülni. A felelősök, hibaokozók keresése helyett inkább arra összpontosítottunk, miként lehet megoldani a szerencsésnek korántsem nevezhető helyzetet.

2 lehetőség állt előttünk (majdnem 3):

  1. Másnap benézek az Immihez, mivel itt Wellingtonban Student Permit/Visa dolgokat lehet személyesen is intézni, aztán reménykedem, hogy megkapjuk $200 leszurkolása ellenében a vízumot. Balázs javaslatára egy levelet is írtam az indoklással (elismerve a hibámat), hogy ha kell, akkor legyen.
  2. Ha nem lehet a fenti módon elintézni, akkor is repül, bukjuk a permitjét, mikor visszajön akkor igényel a határon visitor’s permit-et (bocsánat a sok angol szó használatáért, a kategóriák pontos megfeleltetése miatt ragaszkodom hozzá), aztán gyorsan elvisszük orvosi vizsgálatra, újraigényeljük a student akármit, aztán folytatódik minden a megszokott mederben, jövőre pedig már talán PR-ral jöhet-mehet.
  3. A 2-es változat azon változata, amiben nem igényeltünk volna a visitor’s permit után studentet, hanem megvárjuk a PR eredményét, de akkor nem járhatott volna szabályosan iskolába, ami akkor is rossz ha egyáltalán nem járhat, még rosszabb pedig ha utólag kiderül, szóval ezt szinte felmerülése pillanatában elsüllyesztettük.

Nosza másnap keltem is jó korán, elvittem Barnit sétálni a sötétben, öltöny fel, mert ma reggel még ügyfélhez is kell majd menni, aztán irány a busz. A szokottnál fél órával korábban mentem, azonban a közösségi közlekedés következetlensége következtében (ezt az alliterálást!) a 30 perc 20-ra olvadt mire beértem a városba, amit kis kocogással ellensúlyoztam. Az irodában gyorsan kinyomtattam a levelet, írtam egy cetlit Mike-nak, hogy halaszthatatlan dolgom van, de igyekszem vissza és loholtam az Immihez. Szerencsére a belváros kellemesen bejárható gyalog is (pláne az én sebességemmel), így 5-6 perccel nyitás előtt már ott is voltam.

Másodikként léptem be az ügyféltérbe, húztam sorszámot, majd kb. 5-10 perces várakozást követően egy maori ügyintézővel szemben telepedtem le. /Őt már mindkét előző alkalommal is néztem/néztük hogy milyen rokonszenves és segítőkész figura, csak akkor nem hozzá, hanem másik segítőkész emberekhez kerültünk./

Elregéltem neki a helyzetet, mosolygott, megkérdezte, hogy most akarok-e Student Visa-t kérni, aztán már tolta is elém a kártyaolvasót, én meg ütöttem be a pin-kódot, és 200 dolcsival könnyebben, de egy matricával nehezebben távoztam fél 10 előtt néhány perccel! 🙂

Az ügyintézés leghosszabb részfolyamata az volt, mikor a fickó elment lapot hozni a nyomtatóba, mert az kifogyott 🙂 Amíg azonban ott ült és ügyintézett előttem, néhány kérdést is volt alkalmam feltenni a permit/visa dolgokat illetően. Imigyen tudtam megvilágosulni, hogy a permit minden esetben a vízum előfeltétele. Amíg nincs permit, nincs visa. Oké, lehet nem kérni a permit matricát, de az árát ki kell fizetni, szóval akkor is megkapod hivatalosan a permitet, csak nem ragasztják be. Tehát semmiképp sem lehetett volna meg Rebi esetében $200-ból az egész, és nem igazán mi töltöttünk ki rosszul – bár az ügyintéző szólhatott volna, meg a profi személy akinek feladata lett volna erről felvilágosítani -, csak most kissé kutyafuttában sikeredett a végére.

De a lényeg hogy meglett, gyanítom még a teljesen szabályosnál egy “árnyalattal” egyszerűbben is, Rebi meg azóta már valahol Európa/Ázsia környékén szeli a felhőket (remélem csak közvetve, és nem a saját bőrén érezve a menetszelet).

Legsötétebb nap

Na jó, nem annyira komor a helyzet, mint a címből sejthető lenne, pusztán arról van szó, hogy ma töltötte a napocska a legrövidebb időt Új-Zéland egén (illetve ő nagyjából helyben maradt, inkább mi mozogtunk/mozgunk hozzá képest, de ezzel egyrészt nem írok nagy újdonságot, másrészt csak macerásabb tenném a megfogalmazását a dolgoknak…), ami számomra örömhír, hiszen ezután egyre hosszabbodni fognak, mégha csak lassan is. Ez amolyan lélektani határ, amely a tavasz felé haladás egyik fontos állomását jelzi. Hogy a következő fontos állomás számomra mi lesz, azt még nem gondoltam ki 🙂

Talán Rebeka visszaérkezése július 25-én, aztán az egy éves ittlétem ünneplése augusztus 6-án, valamikor talán a munkahelyváltás is befigyel még a téli hónapokban.

Az idő amúgy az elmúlt héten nagyon szép, egyáltalán nem olyan, mint május utolsó két hete volt. Sok napsütés van, amit megszakít egy-egy esős nap, de az simán bele is fér.

Ezenkívül másról is nevezetes még a mai nap, mégpedig hogy a hazai (vajon már tényleg az számomra?) válogatott, az All Whites döntetlent játszott az olaszokkal, ezáltal lehetőségük van még a továbbjutásra is! Ha az olaszok Szlovákiát nem tudják megverni és NZ Paraguay-jal is összehoz egy döntetlent, akkor pl. elég komoly az az esély!

/Mivel a legrövidebb nappal túl rövid bejegyzés lett volna önmagában, ezért toldozom-foldozom ilyen apróságokkal, mint a foci meg most a trademe./

Ma vettünk Bencének egy pufidzsekit, írtam is a csajnak, hogy mikor vehetnénk át, mert itt vannak a szomszédban, Lower Huttban. Válasz: “We can leave it just inside the catdoor at the back of the house for you to pick up when we are out, if the above time doesnt suit you and you can just leave the money there too?” – azaz otthagyják a cicaajtónál, ha olyankor mennénk, amikor nem lesznek otthon, csak dobjuk be a pénzt érte. Igen, ez Új-Zéland 🙂

Egyenesen

Egyenesen

Elmúlt őszök búja kísért,
mikoron vágyam levelei hulltak,
s a hiány fontossága létezett,
egy szomorúbb létbe burkolózva.

Fájdalmas emlékek árnyéka,
melyek megbújnak a mindennapok
örömteli s rendszerű teendői mögött.

Várják, hogy eljöjjenek újra,
ám a lapok új arcokat viselnek,
s az öngúny olykor fájó
mosolyának fényében bujdosnak.

Időről-időre megfürdetik arcukat a fényben,
mely újabb s újabb réteget párologtat el,
mígnem meztelenségükben elveszítik
titokzatosságuk és sóvárgott lényük magvát.

Más távlatok nyílnak,
a régi bánatok
komor kora leáldozott,
mint üldözött kalózok
karcsú vitorlásainak
kétes dicsőségű lobogója.

Hajózni tovább a végtelenbe,
visszanézni, de haladni előre.
Öles léptekkel, fájó csosszanásokkal?
Mit számít?

Minden apró rezzenés megremegtet,
gondolatok áradata támad,
majd a hullámoktól prüszkölve:
ez az út: menni előre…

2010. június 19.

Zene: Samael – Moonskin (jutyúbon hallgatható hozzá, de gondolom elég alacsony létszámú a csoport, akinek tetszene rajtam kívül:

Work to Residence – belépés az országba

Szombaton beszélgettünk Csilláékkal a Work to Residence sémáról, illetve arról hogy én miért nem azon vagyok (utánajárás folyamatban), illetve hogy lehetnénk-e azon (ha nem, akkor az bizony hiba?).

Éppen ezen felderítés közben találtam rá az Immigration egy oldalára, ami az alábbiakat teszi közhírré (nem szó szerint fordítom, hanem félig-meddig értelmezem, a fenti linken bárki utánaolvashat az eredetinek és megköszönöm ha pontatlanság:esetén felhívja a javítás szükségességére a figyelmemet):

A kérvényező az alábbi követelményeknek kell, hogy eleget tegyen az Új-Zélandra való belépéshez:

  • egészségügyileg légy alkalmas (nincs dialízis, tuberkolózis, komoly haemophilia /vérzékenység/, illetve képes legyél ellátni magad eü szempontból),
  • legyen erkölcsi bizonyítványod,
  • az útleveled legalább 3 hónappal tovább legyen érvényes, minthogy elhagyod NZ-t (mármint a repjegyed alapján számított kilépési dátumot tekintve),
  • légy őszinte a munkakeresés kapcsán (itt kissé részletesebben is kifejtik, de nehezen számszerűsíthető, inkább szubjektíven értékelhető módon, hogy alkalmas légy az általad megszerezni kívánt pozíció betöltésére), és annak ellenére, hogy ez a követelmény nem alkalmazható teljesen objektíven, szerintem pont lehetővé és legálissá! teszi az itteni munkakeresést WP vagy PR hiányában is!!!
  • rendelkezz megfelelő vízummal a látogatáshoz.

Nem tudom, hogy ez eddig is így volt-e, de számomra újdonság, és akár jelentősége is lehet valaki számára, aki az elkövetkezendőkben tervezi az országba való belépést és “ittragadást”.

——————————————————-

Racs hozzászólásában és más oldalról is megjelent már a feltevés, miszerint turista vízum birtokában a munkakeresés nem szabályos, csak mindenki szemet huny felette. Én ugyan meg nem mondom, hogy így van-e vagy sem, de képzeljük el a következő esetet:

Képzeletbeli Kálmán munkát szeretne vállalni Új-Zélandon. Világéletében kis cégekben dolgozott, multinak még a közelébe sem került, tehát nem áll nyitva előtte a cégen belüli külföldre vándorlás lehetősége. Sőt, a saját területén a cégek jelentős része 5-10 főt foglalkoztat, s hasonlóképp van ez Új-Zélandon is, nem csak Magyarországon. Mégis úgy dönt, belevág a dologba, első lépésként online próbál olyan cégeket, munkáltatókat keresni, akiket érdekelhet az ő szakmai hozzáértése.

Sikerül is felkeltenie a HH Company vezetőjének érdeklődését, aki hajlandó egy telefonos interjún meghallgatni Kálmánt. A beszélgetés jól sikerül, kölcsönös rokonszenv alakul ki, de a cégvezető számára fontos, hogy személyesen is találkozzanak, mielőtt felveszi Kálmánt, hiszen mégiscsak együtt fognak dolgozni, ha minden jól megy, akkor éveken át is. Ehhez pedig nem elegendő a telefonálás, ezért is ragaszkodik a találkozáshoz, addig nem tud ígérni semmit, de biztatásként azért közli Kálmánnal, hogy a szakmai hátterével elégedett, megfelelő hazai jelöltet nem talált, és amennyiben a személyes találkozó sikerrel zárul, hajlandó írásba is adni, hogy megfelelő vízum birtokában foglalkoztatja Kálmánt (idegen szóval élve írásos job offert kap tőle).

Kálmán elhatározza, hogy ezt az esélyt, ami ha nem is 100%-os, mégis elég biztató, nem szalasztja el. Ha őrajta múlik, akkor meglesz! Megveszi a retúr repülőjegyét NZ-re, majd elkezd töprengeni a vízum-lehetőségeken:

  • PR-t nem tud igényelni ilyen rövid idő alatt, meg az különben is bonyolultabb folyamat.
  • Work Permit csak job offer birtokában igényelhető, vagy ha a szakmája rajta van a rövid/hosszú távú hiánylistán.
  • Turista vízummal lép be az országba, a határon pedig őszintén elmondja, hogy interjúra jött, mert a munkáltató ragaszkodik a személyes találkozáshoz a job offer megadása előtt. Amint azonban megvan, tudja hogy illegális turista vízummal dolgozni, ezért a területileg illetékes Immigration irodába bemegy majd a job offerrel meg a kitöltött WP igénylőlappal, és amint az útlevelébe bekerül a permit, majd csak akkor kezd el dolgozni.

Képzeletbeli Kálmán esetének 3. pontja vajon a jelenlegi szabályozás mellett illegálisnak minősül? A kérdés nem költői, hanem nyitott. Nem tudom rá a pontos választ, de szerintem belefér a szabályok adta keretek közé. Pláne, ha az illető a határőr (nem immigration officer) tudtára adja, hogy tisztában van a szabályokkal és egyáltalán nem akarja áthágni őket, hanem igyekszik azoknak megfelelően cselekedni, szerintem belátóak vele szemben.

——————————————————-

Újabb info. Tovább böngészve az Immigration oldalát, az alábbi válaszra leltem:

Általános látogatóként munkát keresni nem az igazi (bár nem kifejezetten tilos), ehelyett AJÁNLOTT (ez nem kizáró szabály/fogalmazás!) előre felvenni helyi munkáltatókkal a kapcsolatot és még külföldről job offert szerezni illetve annak révén WP-t igényelni. Szóval értelmezés kérdése. Szerintem a kis cégek még kevésbé hajlanak arra, hogy személyes találkozó nélkül felvegyenek, a fejvadászokról meg ne is beszéljünk.

Szóval van egy szabályozás, ami nincs összhangban a jelenlegi gyakorlattal. Hogy a gyakorlat a hibás vagy a szabály az már más kérdés, a gond az, hogy a gyakorlat szabálytalan. Vagyis inkább csak nem teljesen szabályos.

Még egy apróság ismét Immigration oldalról:

The best course of action, not only for your peace of mind but also for your residence application, would be to get a confirmed job offer first from a New Zealand employer. But if you choose to come here without one, our metropolitan newspapers are full of executive and general employment vacancies, and recruitment agencies and online job sites are extremely useful as well.

Tehát ajánlott előre elintézni mindent (ahogyan eggyel feljebb szó volt róla), de idézem: Ha azt választod, hogy visszaigazolt job offer nélkül érkezel ide, az újságok tele vannak vezetői és általános álláshirdetésekkel, valamint a fejvadász-cégek és az online állásportálok is kiemelten hasznosak.

Most légy okos bevándorló! 🙂 Bár szerintem ha valaki a reptéren ennyi mindent elmond, Immigration hivatkozásokat mutat és őszinte (őszintén megkérdezi, hogy most akkor mi van :o) akkor nem abajgatják már annyira.