Egyenesen


Egyenesen

Elmúlt őszök búja kísért,
mikoron vágyam levelei hulltak,
s a hiány fontossága létezett,
egy szomorúbb létbe burkolózva.

Fájdalmas emlékek árnyéka,
melyek megbújnak a mindennapok
örömteli s rendszerű teendői mögött.

Várják, hogy eljöjjenek újra,
ám a lapok új arcokat viselnek,
s az öngúny olykor fájó
mosolyának fényében bujdosnak.

Időről-időre megfürdetik arcukat a fényben,
mely újabb s újabb réteget párologtat el,
mígnem meztelenségükben elveszítik
titokzatosságuk és sóvárgott lényük magvát.

Más távlatok nyílnak,
a régi bánatok
komor kora leáldozott,
mint üldözött kalózok
karcsú vitorlásainak
kétes dicsőségű lobogója.

Hajózni tovább a végtelenbe,
visszanézni, de haladni előre.
Öles léptekkel, fájó csosszanásokkal?
Mit számít?

Minden apró rezzenés megremegtet,
gondolatok áradata támad,
majd a hullámoktól prüszkölve:
ez az út: menni előre…

2010. június 19.

Zene: Samael – Moonskin (jutyúbon hallgatható hozzá, de gondolom elég alacsony létszámú a csoport, akinek tetszene rajtam kívül:

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s