Hőhatás – bár inkább hideg


Ahogy Csanád is írta egyszer “régen” hogy az ő megítélésében milyen is az aucklandi tél, miszerint kezd kiwi módra egyre hozzászokni a kinti és benti hőmérséklet egymáshoz való túlzott közeledéséhez (értsd: a szigetelés hiánya és az általános épületminőség révén télen a benti hőmérséklet bizony eléggé közel áll a kintihez (néha talán alacsonyabb is), és bár kint sokkal enyhébb a tél, mint amit megszokhattunk Magyarhonban, bent jóval alacsonyabb úgy általában), én is próbálom átvenni a kiwik azon szokását, hogy jól tudjam érezni magam ilyen körülmények közepette is.

Ezen szándékom persze nem csak amiatt van, hogy minél kiwibb legyek, de meglehetősen önző okokból is 😉 Múltkor már írtam a vadiúj, kellemes élményeket okozó, ezen két szigeten elengedhetetlen gumicsizmámról, most elhatároztam, hogy kipróbálom a reggelente szinte minden alkalommal rövidnadrágban buszra várakozó diákok példáját. A végső lökést az adta, mikor egyik este egy másik fazont láttam gumicsizmában, rövidnadrágban kutyát sétáltatni. Nosza, hazaérve én is előkaptam a kockás nacót a szekrényből, fogtam a pórázt, fejembe nyomtam a sapit, kezemre a kesztyűt (a végtagjaim vége még mindig nagyon érzékeny a hidegre), hívtam Barnit aztán uzsgyi a patak menti futtatóra!

Először kicsit kocogtam, aztán rájöttem, hogy anélkül sem vészes a dolog. Egyedül a csizma magas szára birizgálta a fedetlen lábszáramat (nem volt elég hosszú a vastag zoknim), de azt hamar megszoktam. Elugrándoztunk Barnikával a csuromvizes fűben, nézegettük a csillagokat (már amennyi látszott a felhőktől), figyeltem ahogy gomolyog a leheletem a hűvös levegőben (jaja, nem csaltam ám, nem napközben, napsütésben rövidnadrágoztam!), a séta pedig összességében kellemes volt.

Néhány nappal később hasonlóképp jártam, csak akkor felül, mert kimelegedtem és pólóban bóklásztam a végén.

Aztán kedden elcsaltam Gabit is egy sétára, és bár ekkor teljesen felöltözve mentünk az amúgy egész enyhe időben, miután visszaértünk a házikóba, akkor nem is kellett 20 fokra állítani a fűtést, elég volt bőven a 18 is. Egy kis mozgás csodákra képes, de tényleg!

Hétvégén a ház nem fűtött helyiségeiben is elvoltam már pólóban, bár azért a libabőr sűrű látogatóm volt, de igyekszem szoktatni magam. És azért itt Wellingtonban szerintem hidegebb van, mint Aucklandben. Pláne Wainuiomata völgyében.

Éjszaka talán kisebb a hőkülönbség, de szerintem nappal meglehet a 4-5 fok is. Na, de ezt még úgysem tudom saját példa alapján megbízhatóan állítani, majd talán egy év múlva 🙂

Ja, és ha valakit érdekel egy apró adat: lezajlott az első teljes heatpumpos hónapunk, meg is kaptam a villanyszámlát: $170. Nagyon kedvező, tekintve hogy sokat fűtött a ketyere, hiszen Gabiék sokat vannak otthon, meg Bence szobájában is éjszaka folyamatosan ment egy olajradiátor, van két laptopunk (oké, az egyik egy netbook, még jelentéktelenebb fogyasztással), sok rajzfilmet nézünk, és a tűzhely is villannyal megy.

Magyarországon a paneles távfűtés legalább 2x ennyi volt a téli hónapokban, és abban az áram sem volt benne! Ebből egyenesen sejthető, hogy panelban laktunk a költözés előtt, aminek a száraz, sokszor túlzott melegéhez képest még nagyobb váltás az itteni időjárás. De azért örömmel állíthatom, hogy kezdünk belelendülni!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s