Egy bejegyzés bejegyzésének hozzászólásairól

Egy iróniával telített vicc jutott eszembe arról a szódobálásról (eszmecserének eleddig nem nevezném), ami Csanád eme bejegyzése alatt terebélyesedik.

A pokolban ellenőrző körutat tart a főördög.
Látja, hogy mindenfelé főnek az üstben az emberek, találomra kiválaszt párat az üstök közül, hogy leellenőrizze a segédeit, hogyan akadályozzak meg az emberek elszökdösését.

Az első üstnél a következő választ kapja:
– Ebben németek vannak, kiírtuk nekik egy táblára, hogy tilos kiugrálni, ezért benne maradnak.

A második üstnél géppuskás őrök állnak:
– Ebben oroszok vannak, ha valaki ki akar mászni, azt géppuskával visszakényszerítjük.

A harmadik üstnél sehol senki, tábla sincs a környéken.
Nagy nehezen talál egy segédet és megkérdezi, hogy ezt az üstöt miért nem őrzik?
– Hjah? Ebben a magyarok vannak, ha valaki kimászna a többiek úgyis visszahúzzák.

Reklámok

Skilled Migrant PR–egy tájékoztató margójáról

/Az alábbi bejegyzés a későbbiekben vázoltakon kívül azért is született meg, mert annyi tévhit kering ezügyben, hogy nehéz kihámozni, mi az ami megalapozott információ, vagy “valaki mondta, de szerintem is így van”. Az általam közölteket megkísérlem minél teljes körűbben alátámasztani Immigration webhivatkozásokkal (lásd a lábjegyzeteket), a tévedés jogát fenntartva. Az itt olvasottakra senki ne hivatkozzon, CSAKIS az van úgy, ahogy, amit az Immi oldalán olvashattok!
Ezenkívül az NZ bevándorlási szabályozásban alapesetben nem bonyolult eligazodni (ez nemcsak a PR – Permanent Residency vagy Residence Permit, magyarul letelepedési engedély – kapcsán van így, hanem az ennél egyszerűbb szabályrendszerrel rendelkező, átláthatóbb Work Permit esetén is), pláne hogy az Immigration különböző tájékoztató előadásokkal segít is az esetleges jelölteknek abban, hogy mérlegelni tudják az esélyeiket és hogy ki tudják tölteni az EOI-t illetve a tényleges igénylő űrlapot saját maguk is, fizetett segítség nélkül. – “We give all applicants equal treatment so you are free to choose whether or not to use an agent.”[1] magyarul minden pályázó egyenlő elbánásban részesül, függetlenül attól, hogy ügynök töltötte-e ki a nyomtatványt vagy önmaga. Ez Ausztráliában nem így van Bertók Zoli fórumos hozzászólásai alapján, de itt szerencsére ez a hivatalos verzió./

Előre elnézést kérek a hunglish dolgokért, mert bizony teletűzdeltem az angol kifejezésekkel is a szöveget, hogy ez segítségül szolgáljon, mikor az eredeti Immigration dokumentumokat olvassátok.

Október 5-én, kedden – amikor is ugye 1 éve dolgoztam a Datacomnál – részt vettem egy Immigration által szervezett fejtágítón, ami arról szólt, miként is megy a Residency (letelepedési engedély) kérelmezése Skilled Migrant kategóriában. Nemrég egy jóbarátom révén intenzíven böngésztem az Immi honlapot, akkor akadt meg a szemem ezen a lehetőségen. Mivel az irodámból gyakorlatilag 5 perces sétára volt a helyszín, úgy gondoltam megér 1 órát. Ha nem tanulok semmit, legfeljebb az ottlét idejét veszítem, de azért valószínűleg megtudok egy-két újdonságot, még ha csak apróságok lesznek is.

Persze a nagy részét az Immigration honlapjáról (innen indulva) is ki lehet bányászni, még túlzottan mélyre sem kell ásni, “külszíni fejtéssel” is viszonylag könnyen előkereshetőek a vonatkozó okosságok.

A tájékoztató két részből állt:

· két indiai hölgy ismertette a PR-igénylés általános menetét (ebben nem sok újdonság volt, de azért jól összefoglalták)

· két Officer-rel (főállású ügyintéző) kérdezz-felelek játék -­ no ez már érdekesebb volt.

De lássuk sorrendben.

Skilled Migrant – Residence

Mit jelent a skilled

Skilled vs LTSSL/STSSL

Ami nekem eddig kicsit zavaros volt a fejemben, az a Skilled szó és az LTSSL/STSSL (Hosszú/Rövid Távú Hiányszakma-lista, alias Long/Short Time SKILL Shortage List). Láthatjuk, hogy a SKILL szó mindkettőben szerepel, ám a gyakorlatban ezeknek nem sok közük van egymáshoz. Legalábbis ebben a kontextusban nem, illetve a hiánylistán való szereplés NEM ELŐFELTÉTELE annak, hogy valaki Skilled Migrant legyen. Szívás is lenne, ha így lenne, hiszen akkor nem sokan jelentkezhetnének PR-ra, mert ezen kívül gyakorlatilag a Work To Residence sémák vannak (amin nekem is lennem kéne, ha megfelelő színvonalú felvilágosítást kaptam volna az ezügyben illetékes személytől).

ANZSCO

Szóval ahhoz, hogy SKILLED (azaz szakképzett) Migrant legyen valaki, az kell, hogy az ANZSCO (Ausztrál és Új-Zélandi Foglalkozások Besorolása) listáján[2] szerepeljen

· a szakma, amiben jelenleg dolgozik itt,

· vagy amiről megfelelő mennyiségű, igazolható tapasztalata van (nem Magyarországról, mert kis hazánk nem szerepel a comparable labour market listán – lásd később),

· vagy az elismert[3]/honosított[4] képzettsége.

Residence application fázisok

Pontszámítás (tájékoztató jelleggel)

Amennyiben valamelyik feltételnek eleget tesz emberünk, akkor máris nekiállhat összeszámolni a pontjait. Ehhez van két egyszerű táblázat itt meg itt. A lényegét azért összefoglalom:

· Kortól függően kapható 5-30 pont (20 éves 30-at kap, 55 még 5-öt, afelett meg már nem lehet fő kérelmezőként – principal applicant – kérelmezni).

· Skilled employment, azaz megfelelő szakmának megfelelő munkaviszonyra szerezhető kapásból 50 pont (már job offerre is!), de ha meghaladja a 12 hónapot ez a munkaviszony, akkor már 60 pont jár. Ezek még különböző bónuszokkal megfejelhetőek (abszolút hiánylistás szakma: +10 pont, jövőbeli fejlődő gazdasági területen (identified future growth area) való pozíció (ez jelenleg a biotechnológia, az IT (egészen pontosan Information Communications Technology néven fut) és a kreatív iparágak – részletek itt, de azért elég általános, számomra nem teljesen egyértelmű ez az IT sem) +10 pont, Auckland región kívüli munkaviszony +10 pont).

· Képzettségből fakadó pontok: gyakorlatilag ha elismerték a szakmádat (akár külön eljárás, akár jogszabály alapján), már jár 50 pont (level 3 alatt semmi), de maximum 55 (level 9-10).

· Megjegyzés: a betöltött pozíciónak (skilled employment) és a végzettségnek (qualification) célszerű összhangban lennie, még ha hivatalosan valaki nem is ugyanazon a területen dolgozik, ami a végzettsége, de használja a munkája során, akkor azt már az EOI-ban jó ha részletezi, onnantól kezdve pedig az Immigration hivatott eldönteni, hogy elfogadja-e.

· Képzettség alapján osztott bónusz pontok: 5-10 nagyságrend

· Munkatapasztalat (comparable labour market vagy NZ): 5-30 pontig terjedhet, de ezeket azért megfelelően igazolni kell (elég lehet munkaszerződés, fizetési papírok, szóval nem csak és kizárólag a referenciát illetve a referencia-személyt fogadják el).

· Partnerrel járó pluszpontok: ha az ugyanolyan elbírálás szerint van skilled munkaviszonya, illetve elfogadott/honosított képzettsége, az +20/+20 pont lehet.

· Közeli NZ rokon, aki már legalább resident: +10 pont.

Az online táblázat elég egyértelmű, és könnyen kiszámolható, hogy pl. egy 35 éves, 2 éves megfelelő helyi munkaviszonnyal, elfogadott diplomával rendelkező, Nelsonban élő szakembernek kapásból összejön (legalább) 25 + 60 + 10 + 50 + 10 = 155 pontja. Ennél több már nem is nagyon kell. Ha valakinek nincs kedve összeadogatni, van egy igen-nem, választós pontszámító itt.

Folyamatábra[5]

clip_image001

EOI – Expression of Interest (Residence iránti igény/érdeklődés kinyilvánítása)

Miután az ember kisakkozta, hogy érdemes kitöltenie az EOI-t, ami 100 pont felett már mindenképp így van, akkor ezt megteheti online ($400) és postai úton ($500) is. Az online a kedvezőbb ár mellett azért is jó, mert van egy beépített, alapszintű ellenőrzés, szóval legalább üresen nem tudsz hagyni mindenképp kitöltendő mezőt.

Miután ezt olyan szinten leellenőrizték, hogy minden információt megadtál-e, bekerül egy “kalap”-ba a kérvényed, ahonnan 2-hetente húzzák ki a neveket. 140 pont felett esetén automatikusan kihúznak a következő alkalomkor, ha pedig a 140 pont felettiek nem töltik ki a keretet, akkor jöhetnek a 100 és 140 közöttiek. Kis statisztika[6], ha valakit érdekel hogy mostanság ez hogyan alakul. (Kb. 5-600 kérvényt húznak ki egyszerre).

clip_image003

Forrás: New Zealand Residence Programme, Fortnightly Selection Statistics – 22nd September 2010

clip_image005

Forrás: New Zealand Residence Programme, Fortnightly Selection Statistics – 22nd September 2010

ITA – Invitation To Apply (meghívás hogy pályázz)

Miután kihúztak, a kérvényedet kipostázzák a lakhelyed szerinti Immigration Fióknak, ahol egy ügyintéző elkezd foglalkozni vele, és ha mindent rendben talál elsőre, akkor kiküldi az ITA-t (hiszen eddig csak a szándékodat nyilvánítottad ki hivatalosan). Ekkor 4 hónapod van, hogy összegyűjtsd a szükséges dokumentumokat, igazolásokat (útlevél, orvosi vizsgálat eredménye, erkölcsi bizonyítvány, bizonyítvány-fordítás/hitelesítés, stb), és azok beadásával együtt az ember kipengetheti a második összeget (általában $1400, de ez változhat – lásd később).

Értékelés

A kapott információk alapján az Immigration ügyintéző értékeli a pályázatot majd döntést hoz. A végkimenetel háromféle lehet:

· megvan a PR,

· work to residence sémás vízumot adnak, mert a jelenlegi pályázat a teljes PR-hoz nem volt elég (ez szerintem akkor fordulhat leginkább elő, ha mondjuk valaki összeszed 110 pontot job offer vagy munkaviszony nélkül, de az Immigration úgy dönt, hogy ígéretes az illető, és 9 hónapra kap egy nyílt Work Permitet, amivel szabadon vállalhat bármilyen – legális – munkát),

· visszautasítás.

További fontos információ

Mennyibe is kerül ez?[7]

· EOI – $400 (online) vagy $500 (papíron)

· Eljárás díja (ezt nem személyenként, hanem kérelmenként számítják fel, tehát családra vonatkozik) – $1431.11 (a GST emelés hatása a furi tört), ha az ember Work To Residence-ként pályázik, akkor feleennyi

· Migrant levy (ha jól értem, ez amolyan eljárási illeték, amit a PR kiállításához kell megfizetni) – $300 / fő (5 év alatti gyerekeknek $150)

Fizetésre vonatkozó feltétel (létezik-e?)

Ezt nem tudom alátámasztani hivatkozással, forrásként a szemináriumon elhangzottakat tudom megjelölni, ami nem írásos, így mindenkinek azt ajánlom, hogy kérdezzen utána telefonon a saját esetének! Ellenben a másik oldalról közelítve azt tudom mondani, hogy egyik hivatkozott dokumentumban sem találtam az alábbiakon kívül Skilled Migrant principal applicantra vonatkozó pénzügyi feltételeket:

· Eltartott gyermekek (dependent children) esetén van egy minimum fizetés[8], amit el kell érni:

o 1 gyereknél $30 946, 2-nél $36 493, 3-nál $42 040, ha ennél több van, akkor $47 586

· Talent (accredited employer) Residence Policy esetén, aki 2008 Július 28-a után kapta az a Work to Residence WP-jét, annak a fizetése legalább $55 000 kell hogy legyen ahhoz, hogy Residence from Work kategóriában pályázhasson (ha nem, akkor marad a sima skilled migrant kategória).

· Amit pedig az előadáson mondtak: egy adott pályázat esetén megnézik különböző online adatbankokban az adott képzettségnek megfelelő állásokhoz kapcsolódó bérszintet (pl. TradeMe-n), és ha nagyjából passzol ehhez, akkor rendben van. Egy IT Business Analyst aki a $95k-s mediánt figyelembevéve hivatalosan mondjuk 40 ezret keres évente, már gyanús, de egy 40 ezres payroll officer (bérszámfejtő) már teljesen oké szerintem.

Nyelvi követelmények

Az erre vonatkozó információ két helyen található meg /a teljes részletezettségért tessék átböngészni a hivatkozott doksikat/:

English Language Information[9] / EOI Guide[10]

A fő kérelmezőre (principal applicant) vonatkozó feltételek:

· Átlagosan legalább 6.5-ös IELTS bizonyítvány (2 évnél nem régebbi, general vagy academic) VAGY

· Az elfogadott képzettséghez kapcsolódó oktatás teljes egészében angolul zajlott VAGY

· Legalább 12 hónapja egy elismert képzettségnek megfelelő állásban dolgozol NZ-n VAGY

· Egyéb módon bizonyítod (angol nyelvű általános vagy középiskola, megfelelő ideig éltél angol nyelvterületen, itt gyakorlatilag teret engednek az egyéni ötleteknek)

· Residence from Work kategóriájú pályázónak mentesül a feltételek teljesítése alól (a kérelmében szereplő többi személy viszont NEM)

Partnerre és gyerekekre vonatkozó követelmények (nagyon hasonlóak):

· 16 év alatti gyereknek nem kell igazolnia az angol nyelvtudást

· IELTS vizsga, legalább 5-ös átlag, academic vagy general, 2 évesnél nem régebbi VAGY

· Elismert képzettséget teljesen angolul tanulták VAGY

· Angol nyelvű háttér,

· A partner teljesíti a követelményt, ha már legalább 12 hónapnyi skilled munkaviszonya van NZ-n.

Nem megfelelő angol nyelvtudás

Mi a helyzet, ha nem teljesíti(k)? No akkor be kell fizetni egy szép kis összeget ESOL tanfolyamra. Az összeg maga attól függ, mennyire van elmaradva az illető az 5-ös IELTS szinttől. Erre lehet támogatást kérni különböző feltételek fennállása esetén, de bevallom, nem jártam utána. A támogatás amúgy nagyon nagy részét fedezné az egyébként elég borsos áraknak (ha nem fizeted be 6 hónapon belül, elképzelhető, hogy visszautasítják a kérelmet):

clip_image006

Arra vonatkozóan, hogy a végén kell-e sikeres vizsgát tenni, én nem találtam kitételt, mindenesetre a tanfolyamot a díj kifizetésétől számított 3 éven belül el kell végezni (offshore esetben ez 3.5 év).

Friss információ egyenesen az Immigration SMC (Skilled Migrant Category) csapatától emailben: az ESOL tuition-nel kapcsolatban van bőven haladék, hiszen azt csak akkor kérik, ha a PR kérelem elfogadásra kerül

· 1 hét – EOI kitöltése

· 1 hét – megnézik és kiküldik a meghívást

· 4 hónap – ennyi időd van, hogy összegyűjtögesd a kívánt papírokat (orvosi, erkölcsi, honosítás, stb.)

· 6-9 hónap – (lehet kevesebb is, volt már rá példa, de hivatalosan ennyi) amíg elbírálják

· 1-2 hét – (gondolom) amíg lezajlik az útlevelek beküldése, matricázás, kifizeted a levy-t

· 6 hónap – haladék, mikor már állandó lakos vagy

· Ha ezeket összeadom, akkor akár 20 hónap is kijöhet, ha minden flottul és hamarabb megy, akkor ez szerintem lemehet 12 hónapra is, ami elég lehet ahhoz, hogy az ember/asszony megtanuljon 5-ös szinten angolul.

A gyakorlatban azért mérlegelik, hogy ha pl. 10 hónapja olyan pozícióban dolgozik a partner, ahol sokat kell ügyfelekkel/munkatársakkal beszélni angolul, akkor jó esély lehet rá, hogy elfogadják. Garancia nincs, de próbálkozni lehet.

Dependent children – kérelembe belevehető gyerekek

A kérelembe az alábbi esetben vehetők bele a csemeték[11]

· Nem élnek házasságban (“szinglik”) és 16 évesek vagy annál fiatalabbak VAGY

· Szinglik, 17-24 év közöttiek, nincs saját gyermekük

Mindkét esetben anyagilag teljesen (vagy alapvetően) a szülő(k)től kell hogy függjenek (attól függetlenül hogy külön élnek-e)/

ANZSCO tasklist

A már említett ANZSCO viszonylag részletesen taglalja, hogy az adott skillhez (szakmához) szerintük milyen tevékenységek kapcsolódnak. Amennyiben ezeket nagyrészt lefedi a jelölt munkaköre, akkor semmi gond, elfogadják a munkatapasztalatot mint skilled experience.

Munkatapasztalat

Comparable Labour Market[12]: a következő országokban szerzett tapasztalatokat lehet elismertetni (egyéni döntés alapján ez változhat, tehát inkább irányadó a lista):

clip_image008

Fontos még a b. pont alatt lévő rész: azon munkatapasztalat, amely az a pontban nem szereplő országból való, elvileg csak akkor értékelhető, ha olyan multicégnél történt, amely teljesen (de legalábbis nagyobbrészt) az a-ban felsorolt országok valamelyikében bejegyzett.

Ugyanezen guide 26-32. oldalán található egy egész hosszú lista az Immigration által elfogadott képzettségekről.

Források forrása

A fő link, ahonnan gyakorlatilag minden lényeges dolog letölthető:

http://www.immigration.govt.nz/migrant/general/formsandfees/formsandguides/residence.htm


Hivatkozások:

 

[1] 1002 – Residence Visa/Permit Guide (3. oldal, alul)

[2] Forrás: ANZSCO lista

[3] Elfogadott bizonyítványokhoz, amelyek nem igényelnek honosítást

[4] Az NZQA (New Zealand Qualification Assurance) egy honosítási eljárás során kb. $800 ellenében átvizsgálja a külföldi, alapból el nem ismert végzettségeket, megfelelteti őket egy NZ szakmának, és igazolja, hogy az illető a helyi, nemzeti képzésnek is megfelelő szakértelemmel rendelkezik.

[5] Forrás: http://www.immigration.govt.nz/migrant/stream/work/skilledmigrant/apply/process/diagram.htm

[6] Forrás: http://formshelp.immigration.govt.nz/SkilledMigrant/ExpressionOfInterest/HistoryOfSelectionPoints.html

[7] A díjakat részletesen a 1028 Fees Guide tartalmazza

[8] Forrás: 1003 Self Assessment Guide, 17. oldal.

[9] 1060 English Language Information

[10] 1101 EOI Guide, 13-14. oldal.

[11] 1002 – Residence Visa/Permit Guide (4. oldal, alul)

[12] 1101 EOI Guide, 11. oldal

1 év a Datacomnál

Napra pontosan 1 évvel ezelőtt léptem be először a wellingtoni Datacom irodába, mint ott dolgozó fejlesztő. Hosszú egy év volt, de összességében nagyon jó. Persze nem lehet különválasztani a munkahelyen tapasztaltakat a bevándorlás egyéb vetületeitől, valamint az idő úgyis tompít a kellemetlenségeken, nem utolsósorban pedig úgyis igazi derűlátó fajta vagyok.

Szóval ez már azt hiszem a második leghosszabb munkahelyem (igen, eléggé sajtkukac fajta vagyok, de ez gondolom nem újdonság), de legalábbis nagyon közel áll hozzá. Csak a MÁV-nál dolgoztam (izé, voltam állományban) többet. Az előző cégnél június 23-án mondtam fel, nagyjából 1 év munkaviszonyt követően.

A wellingtoni hónapok közül az első néhány (gyakorlatilag a 2009-esek) volt igazán jó, akkor volt sok tennivaló, távlatok, lehetőségek. Aztán Clive (ex-ex-főnök) bejelentette hogy másik céghez megy. Innentől pangás, amíg nem érkezett valaki (Mike) a helyére. Nagyon jófej fickó lett az utódja, de szakmai szempontból nem jártam jól vele, mert a fő irányvonalaktól annyira eltérő módon szemlélte ezt az egész adattárházasdit, hogy az egyfelől zseniális volt ugyan, másfelől azonban nem nagyon volt szükség hozzá az én szakértelmemhez, illetve más helyen nehéz lett volna hasznosítani ezt a tudást. Emberileg jól összehaverkodtunk, de az hamar világossá vált, hogy minél hamarabb Aucklandbe kéne átnyergelnem a cégen belül.

Mint tudjátok, próbálkoztam – főképp kíváncsiságból – cégen kívül is, de komolytalan volt, amit az adott IT fejvadász cég művelt. Nem mintha bánnám.

Az aucklandi Datacomnál augusztus 3-án volt az első napom. Itt két dél-afrikai fazonnal vagyok egy irodában (Stuart a főnök, Darryl egy tanácsadó-fejlesztő), illetve van egy negyedik, orosz srác – Ivan – is, de ő állandóan ügyfélnél van (korábban ott dolgozott, onnan szerezte meg Stuart), úgyhogy nem sokszor találkozom vele.

Főképp Stuart az, aki hozzám hasonlóan jó sok időt tölt bent az irodában. Jól elvagyunk, általában magunkba temetkezve dolgozunk, néha el-elbeszélgetünk a bevándorlásról, könyvekről, nyelvtudományról, társadalmi kapcsolatokról, stb. Zenei ízlése némi átfedést mutat az enyémmel, a szgépes játékok nem ismeretlenek számára, anno még részt is vett egynek a megírásában (persze nem kell valami nagyon különlegesre gondolni, egy hagyományos ugrálós-lövöldözős platform játékról van szó: Cyril Cyberpunk (Jenő: olyasmi, mint a Dangerous Dave!)).

Szóval jólérzem magam.

Kicsit a szakmáról is (itt érdemes abbahagyni a kevésbé elvetemülteknek :))

Darryl-t tanácsadó-fejlesztőnek neveztem, ebből a szempontból én fejlesztő-tanácsadó vagyok. A Datacom egyik ügyfele a Powerco nevű áramtermelő cég New Plymouthban, akikhez 2-3 hetente járok, alkalmanként 2 napra. Itt főképp SSIS területen segítek, az ETL fejlesztőjüknek más eszközzel van tapasztalata. Már lecseréltük az egész addigi rendszert, lassan élesben is beüzemeljük az újat, ami közben persze folyamatosan bővül az új források feldolgozásával.

Ezzel nagyjából párhuzamosan az általam még Wellingtonban kigondolt SSIS keretet finomítjuk, csinosítjuk, új funkciókkal bővítjük ki. Jelenleg még gyakorlatilag egy üres keret, amibe szabadon helyezhető bármi, a naplózás és a gyerek-csomagok irányítása működik szépen (ez amilyen egyszerűen hangzik, annyira nem az, illetve az egyszerűség és a fejlesztési bonyolultság sokszor fordítottan arányos egymással: minél egyszerűbben célszerű megtervezni és kivitelezni a működést, kizárva ezzel a hibalehetőségeket és hatékonnyá téve a folyamatot, ehhez viszont több idő kell). Meglehetősen dinamikusan lehet felhasználni különböző paraméterek megadásával. Plusz funkciók is várhatóak bele (SSAS QueryLog Dataset oszlopának dekódolása – a 001,100,00001,0111010,0001 pl. nem túl informatív, adatprofilozás, fuzzy lookup a címek “tisztításához”, 1-click-deployment GUI, meg ilyenek), ötlet van jócskán, már csak ki kell dolgozni (ami persze viszonylag nehezen számolható el, tehát főképp egy-két üres órában foglalkozom vele.

Úgyhogy az életem kellemesen zajlik itt a SkyTower lábától nem messze, szeretek itt lenni és jelenleg nem is áll szándékomban továbbállni, helyette viszont szakmailag továbblépni, amire pedig van bőven lehetőség!

New Plymouth “airbus”

A múlt héten a már szokásossá vált módon New Plymouthba vezetett utam – a repülőgép ülésében való elmélázásról meséltem is néhány napja – ami ez alkalommal nem a legszebb orcáját mutatta felém: zajosan kopogó eső az irodabódé tetején, ködbe burkolózó Taranaki, borongós hangulatú ég. De mivel hideg nem volt egyáltalán, igazából nem zavart egyik sem. Másnap – csütörtökön – a helyzet hasonló volt, aminek főképp az esti hazautam kapcsán tudtam kevésébé örülni. Előző este ugyanis egy kolléga nem tudott Wellingtonba visszarepülni, én pedig nem akartam hasonlóan járni Aucklandet illetően.

5:10-kor vett fel a taxi, f6-ra már a reptéren voltunk. Már a bejelentkezésnél sanszos volt, hogy a 6:05-ös gép ma nem száll fel, mert a hölgy nem is nyomtatott beszállókártyát senkinek, mondván hogy az a járat valószínűleg nem indul az időjárás miatt. Mivel ez egy 20-személyes gépmadaracska lett volna, reménykedtem abban, hogy a későbbi, f8-as, nagyobb gép már esélyesebben induljon. Kb. 1 órás várakozás előzte meg a bejelentést, hogy ma már semmi nem száll fel itt. “No, akkor itt maradok még egy éjszakát, remélhetőleg fizeti a cég .”- gondoltam.

Az Air NZ két lehetőséget ajánlott fel a hoppon maradt utasoknak: indítanak egy kb. 50 személyes buszt, amire mindenki azért nem fér fel, illetve másnapra át lehet iratni a jegyet (díjmentesen). Igazából az utóbbit részesítettem volna előnyben, de mikor kiderült, hogy a legkorábbi gép, amin hely van pénteken, az du. 1-kor indul, akkor inkább meggondoltam magam és a buszosok listájára iratkoztam fel. Most már azt hiszem, a másik megoldást választanám, de akkor nagyon igyekeztem volna Haza. Persze az ezután is fontos lenne, de felborította az ébrenléti ritmust.

Az “airbus” (mert ez igazán az volt :D) f8 tájban gördült ki a reptérről. A mellettem ülő hölgy próbált olvasni, de mivel a reptér fényeit magunk mögött hagyva erre nem igazán volt lehetőség (az ülés feletti kislámpák nem működtek), inkább abbahagyta. Én felajánlottam neki, hogy mozizhat velem, de sem az Ace Ventura sem az Apocalypto nem keltette fel az érdeklődését (előbbit meg tudom érteni ;-)) Én azért jókedvűen elröhögcséltem magamban Jim Carrey állatságain (szerencsére 80% feletti volt az aksi töltöttsége a “felszálláskor”), majd próbáltam kicsit játszani a Jewel Quest nevű logikai aprósággal, de buszon olvasni sem tudok fejfájás nélkül, úgyhogy ez sem ment. Nem beszélve arról, hogy oltári kanyargós utakon haladtunk, tele 35-40-es sebességkorlátozásokkal, ami a busznál akár majdnem állóra lassulást is jelentett.

Én már épp az Apocalyptot néztem, mikor megálltunk egy McCafe-nál, hogy kicsit ki tudjuk nyújtóztatni tagjainkat, illetve akinek szüksége van rá, el tudjon menni WC-re (no meg hogy szaporodjon a meki bevétele). Ekkor f11-11 felé járhatott. 10 perc várakozás után indultunk tovább. Ez egészen pontosan Te Kuitiben volt. No nem mintha annyira figyeltem volna a táblákat a sötétben, de megkérdeztem a mellettem ülőt. Ő pedig tudta, sőt ettől kezdve elég sokat beszélgettünk (a fránya légkondi folyamatosan nyomta a szememre a kellemetlen szelet, ami a fáradtsággal együtt kellemetlenül kiszárította, úgyhogy inkább csukott szemmel üldögéltem nagyrészt). Ő a férjével Christchurchből költözött Aucklandbe kb. 3 évvel ezelőtt, HR-es (seniorokat szokott interjúztatni), úgyhogy ez a téma sűrűn szóba került, örültem hogy beszélhetek valakivel a “helyzet másik oldaláról”. Fantasy könyveket is szereti, erről is egy darabig ment a téma. A végén már nagyobb szünetekkel társalogtunk, mert egyikünk sem egy éjszakai típus (én az voltam, de mostanság már nem esik jól).

Éjfél körül már Auckland külvárosain gördültünk keresztül, és egy rádióadó révén “örülhettünk” neki, hogy élőben, valós időben éljük át a GST emelést! Hurrá! Persze ezért nem igazán érte meg fennmaradni. Pláne, hogy emiatt a taxim a reptértől hazáig még drágább lett. (Amúgy sem olcsó, a 4 páfrányos éjszakai szállásom NP-ban alig drágább pár dolcsival.)

0:20-kor indultam el taxira vadászni. No nem önmagában a taxitalálás a nehéz a nemzetközi reptéren, de szerettem volna olyat találni, amiben nem indiai vagy arab a sofőr. Nem azért, mert bajom van a bevándorló népek ezen csoportjával, de taxisofőrként eléggé sivár a társaságuk. NP-ban mindig kiwi/európai sofőröm volt, illetve szerdán a reptérre is egy ex-brit fickó vitt ki, velük kellemesen el lehet beszélgetni (alapból is beszédesebbek, illetve én is könnyen értem amit mondanak meg fordítva is). Az indiaiak némelyikénél azt is nehezén hámozom ki, hogy mit kérdeznek.

Fél 2 tájban értem haza, a lányok még ébren vártak, rövid élménybeszámolók után tértünk 2 után aludni, úgyhogy előre sejtettem, reggel nem fogok f7-kor felkelni, és a munkát is inkább itthonról végzem majd… (így is lett ;-))