23-as és kinek mi a nyomasztó


A héten egyik este közösen megnéztük a 23-as szám c. filmet. Műfaját tekintve thriller, azaz amolyan borzongató nyomozós történet (nem akaródzott a krimi szót használni, nekem az Agatha Christie-t és Derricket jelenti). Leginkább egy modern Lovecraft-történetnek mondanám, amit eljátszani főképp nem lenne utolsó élmény (talán Kevinnel is összeveszne a helyezésért, ha esetleg olvasod Attila :))!

Nem filmismertetőt szeretnék írni, de pár szóban azért annyit elmondok róla, hogy nyomasztó. A képi világa is, a történet is, de emellett elég csavaros hozzá, hogy engem a végéig lekössön. Nem voltak benne elcsépelt klisék, mindössze egy logikátlansággal találkoztam, de ezt leszámítva hatékonyan ötvözte a különböző hangulati elemeket a rendező/író/stb.

Még az “elborult” lehet egy ráillő szó, ami miatt pl. Gabi nem is nézte végig, Rebinek meg nem igazán tetszett. Elismerem, valóban jócskán volt ilyen felhangja a filmnek, de ez a történet ezt kívánta meg. A főszereplő időnként tényleg az őrület határán imbolygott, de érdekes módon ez adta meg a film “egészségességét”. Tudom, furcsa szóhasználat ez épp most, de igyekszem is rögvest magyarázattal szolgálni, hogyan is értem ezt.

Ehhez azonban el kell kanyarodnom a filmtől, és kitérni arra, hogy mostanában Gabi a Született feleségek c. sorozatot szokta esténként nézni, miközben én játszom az X3-mal. Mivel egy szobában tartózkodunk ilyenkor és én szemben ülök a TV-vel az asztalnál, óhatatlanul elkapok egy-két jelenetet abból is. A 3. évad van jelenleg soron, és az én véleményem szerint bővelkedik olyan jelenetekben és jellemekben, amelyek nekem zavaróak ha belegondolok vagy beleélem magam. Igazából olyan mint egy latin-amerikai szappanopera modernebb és szövevényesebb (amerikai) történettel, jócskán beoltva jellembéli torzulásokkal.

A szereplők közötti konfliktusok nem főképp az igazság félve elhallgatásából adódnak, hanem szándékosan, aljas módon eltervezett tettek élesítik ki őket. Nem beszélve a különböző családokon belüli, kifelé elhallgatott, beteges viselkedésekről.

Tudom, valószínűleg ez nem véletlen, hanem szándékos vonása a filmnek, az Amerikai szépséget sem azért szerettük (már aki), mert annyira szép és romlatlan világot fedett fel. Az a film viszont mindössze 2 órás volt, ez a sorozat pedig 6-7 évadon keresztül mérgez, csöpögtet egy-egy illékony csöppnyi torzságot a mindennapokba.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez enyhén szólva is túlzó álláspont a sorozatot illetően :o) de jól példázza, hogy mily abnormalitások rejlhetnek a normális élet álcája mögött, és hogy miként lehet fekete-fehéren értelmezhető egy csavaros/csavarodott őrületbe hajló elmének a külvilág káosza, ha a mélyére tud/mer járni.

/A bejegyzés hangulatának feketébe hajló sötétliláját nagy valószínűséggel az Alternative 4 aláfestése is színezte némiképp./

Reklámok

2 thoughts on “23-as és kinek mi a nyomasztó

    • Köszi, ez jólesett! Majd igyekszem felélénkíteni a blogot. Ilyen téren is, meg amúgy is. Mondjuk ehhez filmeket is kellene néznem… ami mostanság nehezen megy, az X3 TC meg a TradeMe motoros oldalának böngészése elveszi az esti szgépes idő nagy részét 😉 De van egy-két film, amit újra tervezek megnézni, majd a megtekintés után hamar nekiülök írni róla.
      Köszi mégegyszer!
      Te láttad amúgy a filme(ke)t? Vagy netán a rövid hangulatfestés alapján kedvet kaptál hozzá?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s