Bence bringái

Január utolsó hétvégéjének vasárnapján elérkezett a pillanat, mikor Bence megkezdte 2-kerekű pályafutását (gurulását): kapott tőlünk egy amolyan egyensúlyozó biciklit (amin nincsen pedál meg semmi ilyesmi, csak úgy ül rajta a gyerök és igyekszik nem elesni). Ez szép zöld volt. Igazából már előző nap kipróbált egyet, és utána vigasztalhatatlan volt, mikor nem kapta meg. /Elaludt a kocsiban hazafelé menet, és mikor hazaérve felébredt, sírni kezdett – először azt hittük, a szokásos módon ilyenkor nyűgös, de aztán egyre kivehetőbben mondogatta hogy „Hol az új bicikli?” A kis betyár!/

Nagyon tetszett is neki, a lakásban több kört ment estére, mint egy Indy 500-as verseny, meg voltunk kint, éles terepen is:

Aztán másnap mégis visszavittük a cangát, de nem magával a kis járművel volt a baj, hanem mi nem gondolkodtunk előre: ha veszünk egy normal, pedálos bringát ugyanilyen méretben, leszerelem a kerekeit és akkor megvan ugyanaz a funkció mint a másikkal, de majd később pedálozhat is. No, azt tudtuk hogy ugyanilyen árban van az adott Bike Barnban a hétvégén pedálos kétkerekű is, úgyhogy próbálkoztunk. A csaj nagyon rendes volt (hozta az NZ format – de hogy a vészmaradak is majd örüljenek a közeljövőben, folyamatban van két intenzív reklamációm is bizonyos szolgáltatók felé, majd az ügyek lezárultával azokat is megírom; a nem vészmadaraknak cask szórakozás- és érdekességképpen), secperc alatt kicserélte.

No, délután már tekert-tekert a kisember (mondhatnám hogy pedálozott nekünk J), ha lehet mondani még jobban komálta az új szerzeményét, mint az előzőt. Persze attól is érzékeny búcsút vettünk, mert mégiscsak a miénk volt egy roved ideig, bekerüolt a családba, és Kis herceg módra gondját viseltük lelkiismeretesen még azon az egy napon keresztül is.

Most már szépen fordul, elindul, a sisakot is nyavajgás nélkül a fejébe nyomhatjuk és ilyen aranyosan cselekszi mindezt: