Bence bringái


Január utolsó hétvégéjének vasárnapján elérkezett a pillanat, mikor Bence megkezdte 2-kerekű pályafutását (gurulását): kapott tőlünk egy amolyan egyensúlyozó biciklit (amin nincsen pedál meg semmi ilyesmi, csak úgy ül rajta a gyerök és igyekszik nem elesni). Ez szép zöld volt. Igazából már előző nap kipróbált egyet, és utána vigasztalhatatlan volt, mikor nem kapta meg. /Elaludt a kocsiban hazafelé menet, és mikor hazaérve felébredt, sírni kezdett – először azt hittük, a szokásos módon ilyenkor nyűgös, de aztán egyre kivehetőbben mondogatta hogy „Hol az új bicikli?” A kis betyár!/

Nagyon tetszett is neki, a lakásban több kört ment estére, mint egy Indy 500-as verseny, meg voltunk kint, éles terepen is:

Aztán másnap mégis visszavittük a cangát, de nem magával a kis járművel volt a baj, hanem mi nem gondolkodtunk előre: ha veszünk egy normal, pedálos bringát ugyanilyen méretben, leszerelem a kerekeit és akkor megvan ugyanaz a funkció mint a másikkal, de majd később pedálozhat is. No, azt tudtuk hogy ugyanilyen árban van az adott Bike Barnban a hétvégén pedálos kétkerekű is, úgyhogy próbálkoztunk. A csaj nagyon rendes volt (hozta az NZ format – de hogy a vészmaradak is majd örüljenek a közeljövőben, folyamatban van két intenzív reklamációm is bizonyos szolgáltatók felé, majd az ügyek lezárultával azokat is megírom; a nem vészmadaraknak cask szórakozás- és érdekességképpen), secperc alatt kicserélte.

No, délután már tekert-tekert a kisember (mondhatnám hogy pedálozott nekünk J), ha lehet mondani még jobban komálta az új szerzeményét, mint az előzőt. Persze attól is érzékeny búcsút vettünk, mert mégiscsak a miénk volt egy roved ideig, bekerüolt a családba, és Kis herceg módra gondját viseltük lelkiismeretesen még azon az egy napon keresztül is.

Most már szépen fordul, elindul, a sisakot is nyavajgás nélkül a fejébe nyomhatjuk és ilyen aranyosan cselekszi mindezt:

Reklámok

2 thoughts on “Bence bringái

  1. Szia!

    Azt azért megfontolásra bocsátanám (saját tapasztalat alapján), hogy az futóbringa sem hülyeség egyáltalán, ugyanis azon relatíve gyorsan és könnyen megtanul a gyerek egyensúlyozni. A pótkerékkel viszont nem, ott kell majd a leszerelés után rohangálni a gyerek után a biciklihez rögzített seprűnyéllel…
    Az én gyerekeim kicsit (nem sokkal, egy kicsit) nagyobbak, amikor ők biciklizni tanultak, még csak horror áron tudtunk volna futóbiciklit szerezni, így kimaradt, és sokat is szenvedtünk az egyensúlyozással. Én ott optimalizáltam a dolgot, hogy felkaptam a görkorcsolyát, és gurultam a gyerek után, úgy tartva egyenesben, de akkoris…
    Viszont több ismerősnek is van kisebb gyereke, ketten is futóbringán tanultak, és sokkal könnyebb volt utána az átállás. Tekerni sokkal gyorsabban meg lehet tanulni, mint egyensúlyozni…

    /r.

  2. Én is utaltam rá, hogy az egyensúlyozós is jó, de ha az ember leszereli a pedálosról a segédkerekekkel együtt a pedált is, akkor kb. olyat kapsz, mint egy futóbringa (noha ez még nem történt meg, mert olyan nagy kulcs kellene hozzá, amilyen nekem otthon hirtelen nem volt).
    Végülis a végeredmény így is úgy is szerintem gyorsan megjön, ha a gyerkőcöt igazán érdekli a dolog és meg akarja tanulni. Nekem is volt anno egy kisbringám, amin suli előtt (kb. 6 évesen) tanultam meg rendesen, kétkeréken menni. Néhány órába tellett, míg Papám Véménden, a ház előtti füves területen jópár eséssel körítve megtanított egyensúlyozni. Persze estem utána (is) sokat, de az a móka része 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s