Ausztrália – jöhetünk? jövünk?


Noha csak a harmadik időrendi helyet érte el a múltkori szavazáson, mégis előreveszem ezt a témát. Egyrészt mert az oktatási rendszeres bejegyzéshez többet kéne gondolkodnom, másrészt pedig ez most nagyon aktuális.

Elöljáróban annyit, hogy nem igazán gondolkodtunk azon, hogy munkát keressek Ozziban és átcuccoljunk oda. Ez a lehetőség egyszerűen jött. Még egyáltalán nem lefutott dolog, sem a mi sem az ozzi fél részéről.

Szóval március 24-én kaptam LinkedIn-en keresztül egy üzenetet egy ausztrál fejvadásztól, hogy érdekel-e egy SSIS tanácsadó állás Sydneyben. (“The Australian market has a shortage of good SSIS Consultants so my client has asked me to source someone New Zealand.”) Naná hogy nem mondtam nemet, őszintén szólva nagyon kíváncsivá tett a dolog. Pár nappal ezután telefonon is beszéltem Krisztiánnal (így hívják, csak persze Christian-nak írják). Elmondta, hogy viszonylag nehéz Ausztráliában olyan Microsoft BI-os fejlesztőt találni, aki már a kellőképp tapasztalt kategóriába tartozik (legalább 4-5 év háttér). dotnet fejlesztőből nem volna érdemes importálni, mert abból van bőven az elmondása alapján, illetve őket már egyetemen is képzik. Viszont egy kezdőt odavenni és kivárni azt a 4-5 évet, amíg vagy jó fejlesztővé válik vagy nem, időigényes és merőben kétesélyes dolog. Szóval ezért váltam “vonzóvá” az ozzik számára is 🙂

Egy viszonylag nagy IT cég a fejvadász ügyfele, több mint 1500 dolgozójuk van. 4 fordulós felvételi folyamatra számíthatok:

  • beszélgetés a céges HR-essel (április 4-én megvolt)
  • eszmecsere egy fejlesztővel (magyarán valakivel, aki meg tudja állapítani, hogy kamuztam-e a CV-mben) – április 14
  • találkozó (talán ez már élőben, nem Skype-on, mint az előzőek?) az előző kettővel egyszerre (legalábbis így értettem)
  • pofavizit a főfőnöknél, ez már amolyan formaság szerintem.

Az első forduló elég bénán sikerült, mert a HR-es annyira felkészületlen volt, amennyire csak lehetett. Két témakört érintettünk főképp az interjú során, és nyoma sem volt annak, amire elvileg számíthattam, hogy végignézzük az önéletrajzomat. Eme két témakör egyike a vízumkérdés, a másik pedig az, hogy 95%-ban SQL Serveres tudásom van.

Nagyon kérdezgette, hogy akkor nekem milyen vízum kéne, illetve szükséges-e a céges szponzorálás, NZ PR-ral kell-e külön vízumot igényelnem ozziba, stb. Tette ezt annak ellenére, hogy a fejvadász világosan közölte vele még korábban, hogy alapvetően magyar vagyok, nem kiwi állampolgár (a PR nem számít ebből a szempontból). Ha meg a CV-met végignézte volna, akkor nem kellett volna meglepődni, hogy Microsofthoz értek csak. Ami állítólag amúgy sem baj, mert egy Microsoft partner céget vásárolt fel nemrég a vállalat, oda keresnek SSIS embert (nem ETL-t, SSIS-t!).

Hamar vége is lett a beszélgetésnek, és nem mondom hogy nagyon el voltam ájulva a profizmusától. Mindegy, ez amúgy is csak bónusz lehetőség. Gondoltam is meg nem is, hogy folytatódik majd a dolog. De aztán folytatódott, most csütörtökön este 9-kor egy Skype videóbeszélgetéssel egy practice lead-del (ez valami üzletági vezető fogalom lehet magyarul). Ez már sokkal értelmesebb figura volt, ráadásul fontosabb dolgokat mondott el magáról a cégről, nem csak a rizsát. Kérdezett is tőlem technikai jellegű dolgokat, amikre alapvetően tudtam válaszolni (oké, a Reporting Services üzemeltetésről nem igazán tudok érdemben, de a többi ment). A végén szerintem kölcsönösen elégedetten köszöntünk el egymástól.

Nekem tetszett, amit ajánlani tudott, a munka jellegét, a cég tanuláshoz, továbbfejlődéshez való hozzáállását és a fizetést tekintve is. Magyarán szólva feladta a leckét azt illetően, hogy igencsak átgondoljuk, mi is lenne a legjobb megoldás. Próbáltam összegyűjteni mellette-ellene érveket, de rendszerezni igazából nem sikerült, csak ömlesztve vannak az agyamban. Talán majd most 🙂

Mellette:

  • jó fizetés (nagyságrenddel magasabb mint most, ráadásul ozzi dollárban),
  • ígéretes munkahely, karrier-lehetőségek,
  • amúgy is egyszer ki szerettük volna próbálni, hogy milyen Ausztráliában élni,
  • összességében azért ez egy komoly lehetőség, ami vagy lesz még egyszer a jövőben, vagy nem (persze ahogy most volt, úgy később is lehet, kevesebb tapasztalatom nem lesz).

Ellene:

  • 457-es vízumot kapnék, amiről nemrég volt szó a fórumon, hogy egy igencsak vadhajtás, és azon kívül hogy ottartózkodást engedélyez, szinte semmi bónusza nincs.
  • a letelepedési engedély megszerzése egyáltalán nem biztos, még alapból sem (nem egy embertől olvastam a fórumon, hogy bizony sokat szenved ezzel, a 457-esből egyáltalán nem vezet ide egyenes út), nálunk meg pláne bonyolult a dolog (aki ismer, tudja mire gondolok, és az ausztrál bevándorlási bürokrácia nem arról híres, hogy a bevándorló felé hajlana a keze).
  • iskola a gyerekeknek elvileg $4500 évente, kettejüknek az $9000, ami alól vagy van felmentés vagy nincs. Ha nincs, már szinte nem is érdemes nekiindulni.
  • a már kialakított kis közösségi életünk ismét teljesen felborulna és újból kéne kezdeni mindent.
  • háznézés, költözés, Barnabás áttelepítése (ennek részleteibe még bele sem mertem gondolni).

Semleges tényező:

  • Sydneyben lenne az iroda, most erről nem tudom hogy jó vagy nem jó tényező-e. Erről gondolom mindenkinek megvan a személyes véleménye, aki élt már Ausztráliában, de hogy nekünk bejönne-e az sok-sok egyéni tényező függvénye. Az biztos, hogy szeretek Aucklandben élni, és alapból nem vágyom el.

Anélkül alapból nem is fontolnám meg hogy a mostani helyemen felmondjak, hogy nincs a kezemben az ausztrál vízum és egy valamilyen igazolás arról, hogy nem kell az iskolára a 2 × $4500-at kifizetni. Erre pedig szerintem elég kicsi az esély, ezenfelül ezen két dolog megléte sem garantálná önmagában, hogy megyünk. Az mindenesetre örömteli tényező, hogy megvolt az első olyan eset, hogy nem én kerestem másik munkahelyet, hanem a munkahely keresett meg engem 🙂

Bármilyen hozzászólást, ami tovább árnyalná a dolgokat, szívesen fogadok az Olvasóimtól! Köszönöm előre is a segítő szándékű kommenteket.

Advertisements

9 thoughts on “Ausztrália – jöhetünk? jövünk?

  1. Ha megvan az NZ returning visa-d, akkor barmikor visszamehetsz, igy igazabol semmit nem buktok a mutatvanyon, nem?
    Jo, persze, hercehurca, penz es nyug, de ha nem probalod ki, soha nem tudod, mi lett volna ha…
    No risk, no fun!
    Ha nincs meg a returning visa-d es mielott atmentek, nem lesz meg az AU PR, akkor mar elgondolkodtatobb, nem?

    • Ha jól tudom, az NZ PR megszerzése után még 2 évig életvitelszerűen itt kell élni (legfeljebb 6 hónap távolléttel), hogy igazán permanent legyen az a permanent. Ha ezt kihagyja az ember, akkor bukja. Amúgy inkább arról van szó, hogy nem most próbáljuk ki, hanem később (esetleg már csak 1 gyerekkel). Mivel 457-est ajánlanak, abból nem tudom, miként lehet PR, de a fórum alapján elég nehezen.

  2. LAFHA-ra kerdezzel ra pl. hogy a ceg adna-e ilyet. Q nagy segitseg!
    Sydney melyik reszen van az iroda? A varos nagyon draga lakasberles szempontjabol. En egy evvel ezelott, amikor nezegettem, egy heti 700 dollaros peco eros visszalepes lett volna a mostanihoz kepest es akkor azt meg nem is neztem, hogy kb. 45perc vonatozasra van a CBD-tol..
    Ennek ellenere a heten en is kattintottam egy Sydney poziciora 🙂

    • Rendben, köszi a tippet, rákérdezek ha odáig jutok. Végülis mindegy hol van az iroda, mert leginkább az ügyfelek telephelyén kell lenni, amelyek nagyon nagy része Sydney CBD-ben van, 1-2 lehet elvétve kicsit kijjebb, még Greater Sydney-ben.
      A 700 hetente az sok. Jó házat bérelni kutyával meg lehet, hogy még nehezebb mint itt.
      /Le akarom beszélni magam? ;-)/

  3. Igen, ket ev volt a mi idonkben is.
    Ha elintezed a PR-t atutazas elott, akkor jogosult vagy mindenre.
    Hamar beterul az ara a family kedvezmenyek miatt, amit a “munkas” vizummal nem adnak.

  4. Ehhez azt kell kitalálni, hogy rajta vagyok-e a szponzorálható szakmák listáján (illetve amihez értek), de nem tudom, a Bevándorlási Hivatal számon tartja-e az IT-nek ezen területét külön.
    Majd megkérdem, hogy PR-ra szponzorálna-e a cég. Van ilyen egyáltalán?

  5. Nem tudom, hogy hivatalosan van-e ilyen, hogy szponzoralnak.
    Azt sem tudom, hogy lehet -e egyezkedni a cegekkel, hogy fizessek ki pl. az orvosi vizsgalatokat.:)
    A listat en sem tudom, mert az mindig valtozik.

  6. Szia István,
    Ne haragudj, most láttam csak a megjegyzésed a januári blogbejegyzésnél..,
    na, most nem is igazán tudom: ti most akkor kimentetek Ausztráliába, és mindezt komplett családostól?
    Igérem, elolvasom, megnézem, boldog vagyok, hogy ebadtátok jól van, most szaladnom kell etetni a bébit, de jelentkezem, és köszi a hírt!!!!üdv patrícia

  7. Visszajelzés: Ausztrália – mehetnénk de nem megyünk « MartinIsti Blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s