Dilbert, Murphy, akármi nap

Ez egy érdekes munkanap (volt, remélem). Ha valaki nem ismerné Dilbertet, egy stílusában Murhpyhez hasonló képregény, de pont a modern üzleti, projekt-központú életre kitalálva. Sok fanyar poénnal, iróniával fűszerezve.

Reggel 8-ra jött egy állandó szerződéses fickó hozzánk (permanent contractor), hogy besegítsen néhány (kb. 25) jelentés megírásában, átalakításában (10 nagyjából megvan, csak át kell formázni). Emiatt nem tudtam elmenni kondizni, mert annyira korán azért én sem kelek. Amúgy ez nem lett volna baj. De: miután fél órát meséltem neki, aztán egy munkatársammal még 1 órát molyoltunk, hogy be tudjuk izzítani neki az elvileg előkészített gépet hálózattal, Citrix-szel, mindennel együtt, leültem végre dolgozni a saját feladataimmal. 10 perc múlva szól a velem szemben ülő kolléga (Darryl): “Láttad, hogy Ken elment?” /talán Barbi hívta…/

“Mi van?” – nézek hátra, a fickó tényleg eltűnt. Azt mondta hogy ő nem ír jelentéseket, felállt és elment… azóta minden órában poénkodunk egyet rajta, hogy “én sem írok jelentéseket” 🙂

Következő lépés: oké, ehelyett a fazon helyett délután f5-kor majd jön Bruce, tartok neki egy rövid eligazítást, aztán holnap érdemben belevág.

Du. 2 körül kapom az infot, hogy van egy belsős srác, akit ráuszíthatunk a dologra, szóval nem kell a másik fejlesztő aki f5-re jönne. Kérdem én mi a neve, csak úgy kíváncsiságból. Jonathan. Szép név. 10 perc múlva megjelenik JOH~NA~THAAN Chen… neki is leadtam az eligazítást, áthoztuk a gépét az iroda messzebbi részéből, aztán nekiállt dolgozni, miután összeszerelte a gépét. Lehetett ekkor már 3 óra.

Utána írtam Darrylnek csevegőben, milyen félrevezető hogy az ázsiaiak sokszor európai keresztnevet választanak maguknak. Ezen valamiért úgy elkezdett röhögni hogy persze nekem is kellett, és az ilyen nevetéssel az a gond hogy nemcsak nem tudod visszafojtani, de kimész mondjuk WC-re, akkor nem tudod kiröhögni magad, mert amint visszaérsz, újra jön az inger…

Fél órával később egy másik fejlesztőt is hoztak, de neki már nem tartottam meg az eligazítást, őt félretettük későbbre 🙂

4 körül a Johnathan srácnak meg mennie kellett (írtam, hogy sürgősen volt szükség új emberre?).

F5-kor Darrylnek szólnak a portáról, hogy itt van a harmadik fejlesztő, aki nem kapta meg az emailt, amiben Darryl lemondta a melóját…

Másik projekten: ha ismeri valaki a Sharepointot, tudja hogy nem egy egyszerű jószág. Még Microsoft mércével sem! Hozzá képest még gépikódban programozni is időnként egyszerűbb lehet… Szóval ha elszáll egy sharepoint oldal, igen nehezen lehet visszaállítani, ha lehet egyáltalán.

Szóval a hölgyemény New Plymouthban (az “Ügyfél” egyik jeles képviselője) úgy gondolta hogy egy fejlesztői virtuális géppel (dev box) bármit lehet, azon úgysincs komoly dolog ami elveszhet (ja, persze, pedig a lényeg azon van…). Szóval kitörölte az egész sharepoint site-ot, amiben egy másik munkatársamnak egy napi munkája benne volt úgy, hogy template restore nem segít rajta, szóval a jelek szerint elvesztek az adatok belőle. Milyen választ kapott mikor rákérdezett, hogy mi a fene történt? “Affene, valaki biztos valami jó indokkal tette.” – na ez sokat nem segített.

A nap végén már csak röhögni tudtunk kínunkban. A többiek el is húztak, én is csak azért koptatom a billentyűzetet, mert Rebinek kell nyomtatnom holnapra, és még nem küldte el a végleges verziót…

Working Holiday – NZ és Magyarország

HoriFTC fórumbeli hozzászólása alapján itt van egy infomorzsa, ami néhányaknak új esélyt nyújthat majd a jövőben:

2011. június 6-án, az ASEM Külügyminiszteri Találkozó margóján Peter Rider, Új-Zéland berlini nagykövete és Hóvári János helyettes-államtitkár aláírták a „Working Holiday Scheme” elnevezésű kétoldalú egyezményt, amely a tanulmányi vagy üdülési céllal Magyarországról Új-Zélandra, vagy Új-Zélandról Magyarországra utazó fiatalok rövid távú munkavállalását teszi lehetővé.

Az Egyezmény keretében évente 100-100, 18 és 35 év közötti fiatal juthat olyan lehetőséghez, amely révén a másik országban folytatott tanulmányaik során kedvezményesen vállalhatnak munkát.

Az Egyezmény várhatóan még 2011 folyamán hatályba lép, így 2012 telén – amely Új-Zélandon éppen nyári időszakra esik – az első magyar fiatalok már igénybe vehetik a szerződés nyújtotta lehetőségeket.

Az aláírási ceremónián részt vett Szentirmay Klára Magyarország wellingtoni tiszteletbeli főkonzulja, valamint Új-Zéland budapesti tiszteletbeli konzulja, Sárdi Rezső is.

Forrás: Külügyminisztérium

Nem tudom, igazából hány magyar jön/jönne évente hogy megpróbálkozzon a bevándorlással, de szerintem nem olyan egetverően sok, így az elsőre alacsonynak látszó 100-as létszám arányaiban talán nem is olyan kevés. Aki erre a lehetőségre tárazna, nézegesse majd sűrűn év vége felé a helyi Immigration honlapját!