Zeneipari lemaradás


2011 (európai) tavaszán megjelent egy album, aminek kapcsán elhatároztam, hogy ha tetszik, akkor megveszem a digitális verziót (nem nagyon veszek már CD-t, mert egyrészt felesleges anyagpazarlásnak tartom a magam részéről, a borítót úgysem nézegetem túl sokat, a zenét magát meg nem hiszem hogy magáról a lemezről hallgatnám, macerásabb mint átrakni mp3-ba és egybetenni a gyűjteményemmel).

A fő indok a megvétel mellett az volt, hogy szerettem volna az eggyüttes munkáját honorálni, szóval a leginkább annak örültem volna ha közvetlenül tőlük tudom megrendelni/letölteni, nem főképp a kiadókat, kereskedőket, egyéb közbenső láncszemeket szerettem volna gazdagítani.

No, a kiadás hetén (talán még előbb is mint a hivatalos dátum :)) már fent volt a fő online tárhelyeken az album, meg youtube-on is lehetett hallgatni belőle bőven. Ezt meg is tettem, néhány hallgatás után eldőlt hogy valóban hozta a szintet amit szerettem volna tőle, úgyhogy eljött az ideje pénzre váltani a fogadalmamat.

No igen, beismerem a kettő között eltelt némi idő, mert azért nem ez volt a legnagyobb fontossággal bíró feladat a mindennapjaim során, de azért rajta voltam a témán.

1. A kiadó oldala ugyan listázott egy “digital version”-t, amit elvileg le lehet tölteni, de a linkre kattintva csak a hagyományos, anyagiasult változat jött be, sehol egy megveszem és letöltöm jellegű gombocska. Gondoltam majd vissza-visszanézek.

2. Amazonon is felleltem, az ára ($10 USD) is megfelelő volt, de valamiért mindig halogattam a megvételét.

3. Találtam egy ukrán mp3 áruházat, ahol kb. $1-ért le lehetett volna szedni, de nem voltam meggyőződve róla hogy ez teljesen legális. Itt ugye a különböző nemzeti jogrendszerek nemzetközileg leszabályozatlan összekavarodása is szerepet játszik. Ukrajnában nem érvényesek bizonyos szabályok, amik miatt ott legálisan leszedheti bárki az adott albumot, de pl. én magyar állampolgárként vagy új-zélandi lakosként nem feltétlenül. No, aztán nem ez akadályozott meg, hanem az, hogy jó eséllyel abból az 1 dolcsiból sem sok jutott volna az együttesnek. Pedig még írtam is nekik közvetlenül egy emailt, hogy tudnak-e arról, hogy ott $1 az ára az albumnak. Nem kaptam választ.

4. A kiadó “digital version” linkje még mindig hibás, vagy valójában nem létezik a dolog.

5. Megelégelvén a kaotikus viszonyokat rákattintottam az Amazonon a megvételre. Eredmény: az mp3 szekció csak amerikai felhasználók számára elérhető, én nem tudom megvenni NZ ip-ről. Puff neki. iTunes-on pl. ilyen probléma nincs, csak az adott album nincs a kínálatban.

6. Téma jegelve.

7. Múlt héten találtam egy másik online zeneboltot, meg is van amit keresek, majdnem meg is vettem, de aztán az alábbi különbségek más megvilágításba helyezték a dolgokat:

  • $8.99 USD ($11.8 NZD)
  • $9.99 EUR ($17.5 NZD)
  • £7.99 GBP ($16.4 NZD)
  • $18.99 NZD

Tehát ugyanaz a digitálisan letölthető album itt, Új-Zélandon másfélszeresébe kerül, mint az USA-ban, de még a nyugat-európai árfekvésnél is feljebb árazták (ugyan Svédországban még drágább, de az szerintem külön kategória). Holott tippem szerint a kapcsolódó költségek nem magasabbak, simán lehet hogy ugyanazt a szerverparkot használják, ugyanazok az emberek tartják karban és a support/ügyfélszolgálat, stb. is ugyanaz. Ennek tükrében nem értem a különbséget.

Nosza, emailben hamar meg is kérdeztem, de a válasz inkább csak blabla volt, nem konkrét.

“The pricing varies in territories according to how the labels sell content to us, the publishing rates in that territory and other variables.
We do at any point attempt to offer our customers downloads for the best price we can get with relation to the above factors. Our prices are checked and updated where appropriate on a daily basis to ensure they are at the lowest possible range.”

Itt le is zárult. Megpróbáltam az USA webboltjukból megvenni, de az csak ottani felhasználóknak lehet, ingyenes proxy-ról viszont nem tudtam vásárolni, legfeljebb a bejelentkezés utáni képernyőig jutottam.

Jelenleg itt tart a dolog.

—————————————-

Én őszintén nem értem, hogy miért ez a lehatárolás országonként, amikor pl. a M.diafire online tárhelyről simán letölthető az adott album a világ bármely pontján ahol van net. Nem állítom hogy szent vagyok, de ennél az albumnál tényleg igyekeztem tisztességesen eljárni és megvenni. Hogy ez eddig meghiúsult az jócskán köszönhető annak is, hogy a zeneipar mintha még mindig nem is akarná behozni azt a lemaradást amiben az online kalózverziók kapcsán került. Pedig úgy vélem jelen esetben ez viszonylag könnyen áthidalható lett volna. Vagy tényleg ennyire a világ végén élek? 🙂

Az egy dolog hogy hajlandó vagyok fizetni, az pedig egy másik hogy mennyit és mit tartok elfogadhatónak. Nem állítom hogy minden tekintetben helyes az álláspontom, de tartom magam hozzá és ha már piacgazdaság, alkalmazkodjon a szolgáltató a fizetőképes kereslethez 🙂

Szívesen látok hozzászólásokat, érdekel más véleménye is a témában, akár az én álláspontom mellett, akár ellene (természetesen az utóbbiakat azonnal törlöm :-P)

Reklámok

5 thoughts on “Zeneipari lemaradás

  1. Nos, ez nem egy Bencés cikk, de azért szeretnék hozzászólni. 🙂 Főleg mert külön kéred.

    A cikkben nekem nem tűnik ki, hogy melyik zenekarról lenne szó, és szolid utalásokat sem találok, hogy mégis mi fán terem ez a lemez, de hadd osszam meg Veled a saját tapasztalatom. Testvéremmel nagy Ossian-rajongók voltunk egészen néhány évvel ezelőttig. Nem minden számuk tetszett, sőt általában albumonként max 2-3, de honoráltuk annyival a magyar metál-zene ezen nagy alakjait azzal, hogy megvettük a lemezeiket (korábban kazettákat, az olcsóbb volt 🙂 ). Azóta két dolog történt. Leszoktunk a Heavy Metalról és a zenekar is visszavett a minőségből. Rágjuk a szánk szélét, hogy megvegyük-e nevetséges 5ezer forintos áron a 25 dalt tartalmazó 25 éves jubileumi Koncert 2CD+DVD kiadványukat. Messze nem a pénzről szól a dolog, hanem a miértekről. Egy, nem hallgatunk már ilyesfajta zenéket, különösen társaságban. Kettő, tudjuk, hogy bakfitty így karácsony környékén az az egy darab Széchenyi bankó, de újabb porfogóra nincs szükségünk az üvegvitrinben. Akkor inkább hasznosabb dologra is elkölthetjük. Három, (ez nagyjából ugyan az, mint a kettes) egyszer meghallgatnánk, megnéznénk azután mi lenne? Látom előre: díszdobozban feszítene a polcon.

    “Jútúb” videomegosztó oldalon bármikor megleljük a számaikat, ha esetleg hallgatni szeretnénk, de tényleg lassan már csak szökőévekben mérhetjük a gyakoriságát. Nem hiszem, hogy azzal a pár bele-belehallgatással komoly károkat okoznánk a zenekarnak, különösen, hogy korábban pénzt is belefeccoltunk a kiadványaikba.

    Személy szerint én többre becsülök egy CD-t (amit hallgatok is), mint a digitális, megfoghatatlan változatot, ha valakinek nem tűnt volna fel a fentebbi soraimból. 🙂

    Ugyebár írtad, hogy fizikai változatban nem feltétlen akarod birtokolni, de azért összehasonlítási alapként beszúrnám, hogy az általam hallgatott amerikai zenekar lemezei 15-20 USD körül mozognak. Erre rájön még a szállítási költség, amitől az ár megduplázódik (EU boltokban nem kapni!). Fogjuk rá, Nálad is hasonló lenne a helyzet. Tehát én maradok a VEVO-csatornák által nyújtott legális szórakozás mellett. Minőségben nem egy bakelit, de edzéshez nekem megfelel és ki sem szúrok a kedvenceimmel, mert az ő általuk feltöltött számokat hallgatom. Lehet hiba, de a helyedben úgy gondolkoznék, hogy “Hm. Ha a CD+szállítás a duplája, a zenekart szeretném támogatni, és különben is nekem nem CD-n kell, hanem digitálisan, akkor a vacakolást is megspórolom.” Így három-egyre nyert a 7. pontban említett online zenebolt. Persze nézz körül, hátha van olcsóbb.

    Hogy szummázzam a mondanivalóm, én rábeszélnélek a megvásárlására, ha úgy ítéled meg, hogy a zenekart érdemes támogatni, és látsz bennük fantáziát a jövőben. 🙂

    • Az együttes nevét szándékosan nem említettem (noha nem tudnám pontosan megfogalmazni ennek okát). A tágabb kategória hasonló, mint az általad példaként felhozott. Én azért szeretem a digitális változatot mert egyre inkább funkcionalista vagyok. Nem akarok porfogót én sem és nem akarok még ilyen pici mértékben sem részt venni a szemét-termelésben. Ráadásul pl. ideköltözéskor szinte az összes lemezemet otthon hagytam. Kivéve a dedikált Therionokat (amik még a funkcionalista időket megelőzően kerültem hozzám :))
      Az utoljára említett online zenebolttal az a bajom, hogy nem értem, miért kerül többe az, ha Új-Zélandi IP címről töltöm le ugyanazt az adatmennyiséget (ugye nem filmekről beszélünk, tehát a 320-as mp3 album valahol 100-200 mega között van általában), akkor miért kívánnak másfélszer annyi pénzt lehúzni rólam? Már arra is gondoltam hogy lehúzom egy online fájlmegosztóról és küldök az együttesnek x dollárt közvetlenül 🙂

  2. Nem tudtam a mult nap megvenni az amazonrol egy konyvet 😦 A versek is regiokodosak manapsag vagy WTF??
    Van USA ceges proxym 🙂

    Ja:CD jo, mp3 nem.

  3. Én már vettem amazonról véletlenül is könyvet 🙂 Pár percen belül a Kindle-n volt, és mikor csevegtem az ügyfélszolgálattal, 5 percen belül már le is szedték és másnapra ott volt a visszautalás a számlámon.
    CD jó, de mire? Érzelmi/pszichológiai kötődés van szerintem hozzá. Lehet nézegetni is, nemcsak hallgatni 🙂 Én leginkább munkahelyen hallgatok zenét a laptopomon, fülhallgatóval. Oda teljesen jó az mp3 és nem kell cserélgetnem a lemezeket, minden ami kell rajta van a vinyón.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s