Bence énekelget


A kiskölök mostanság már szépen elvan magyarul és angolul is. A kiejtése a kettő között tétovázik úgymond, mert amikor megérkezett Új-Zélandra akkor kezdett volna beszélni és a váltás valószínűleg megzavarta, angolul meg ugye még nem tudott. Most már sok angolt felszedett az oviban meg itt-ott ahol gyerkőcökkel találkozik, a kiejtése pedig erősen arrafelé tolódik. Szóval jelenleg távolról sem szép a kiejtése egyik nyelven sem, viszont oltári aranyos! 🙂

Nem tudom megkülönbözteti-e magában hogy amit ő használ az két külön nyelv (szerintem tudatosan még nem), de érzi/tudja kivel melyiket kell használnia. Oviban, játszótéren megy a “come on”, nekünk legfeljebb tévedésből mondja így.

Mondókákat, gyerekdalokat is éneklünk neki mindkét forrásból, amiket igyekszik szépen visszaadni. Néha egy-egy szóval megakad, pl. a Kiskarácsony-Nagykarácsonyt jól tudja, de mikor bezavartam és poénból a “kisült-e már a kalácsom” helyett “kifőtt-e a mokaccsínóm”, valamint a dalocska végén “jaj de szép a mokaccsínó” hangzott el, abból nála “mukicsizma” lett 🙂

Első mondóka, amit kívülről megtanult a Humpty Dumpty volt, azóta jócskán bővült a repertoár mind a tartalmat, mind az előadásmódot (felváltva éneklés velem, torkaszakadtából kiabálás, csendes-félénk alias silento, stb.) tekintve. De azért érdemes meghallgatni őkelme előadásában az alábbiakat:

Advertisements

5 thoughts on “Bence énekelget

  1. Istenem, ez a gyerek egy áldás! 🙂 Olyan aranyos, hogy nyugdíjasnak vénlánynak érzem magam: szívesen megcsípkedném az arcát. Hát még egy ilyen arany pofát nem láttam soha! Miért volt kifestve és minek? Cica?

    • Haha, köszi a méltatást 🙂 Ovis Mikulás délután volt előtte, ahol egy pókhálót választott (most épp Pókember rajongó bár sem képregényt sem rajzfilmet nem nézett még, amit nem is bánok, mert bár én szintén nagyon szerettem anno olvasgatni /meg is van digitálisan vagy 100 rész/ de azért még odébb van az, hogy neki való legyen).
      Mostanság nagyon megy a “5 little ducks when swimming away / over the pond, far away / mother duck says quack-quack quack-quack / but only 4 little ducks came back”. Van egy plüss báb-kacsánk, azzal szoktam eljátszani hogy megy messzire, Bence meg mindig nézi hogy hova megy aztán vigyorog ezerrel. Mindig megnézni, pedig mindig csak az ágy sarkáig megy a kiskacsa. Utána “5 little monkeys jumping on the bed / one fell off and bumped his head”, ennél meg nézi ahogy leesik a földre a kis plüssmajom báb és beüti a fejét. Ha ez a kettő dalocska lement, akkor vége az esti szeánsznak (mese után mindig kell eme kettőt eljátszani/elénekelni).

  2. Sajnálom a méltató hangnemet. Nem vagyok műkritikus. Egyszer leszidtam egy tetoválást, ami szerintem egy paca volt. Kiderült, hogy kolibri. Érdekes módon többet nem találkozott velem az a lány. Egyébként most, hogy írtad, igen tényleg Spiderman. Bár testvérem bizonyára felismerte volna. Ő nagy rajongó. Kismillió filmje meg meséje van. Pár képregény is, ha jól láttam. Szerintem nem vészesek, én olyan 5 éves korom táján nagyon-nagyon szerettem a Marvel-es képregényeket. Bár lehet azért, mert ritkaságszámba ment, ha az ember (anyukája) meg tudott venni egyet. Végül is megtanultam a kedvükért olvasni. Nem hiszem, hogy sok kára származna belőle, ha vennél neki párat. Nem tudom, hallottad-e már pszichológusok véleményét a Tom & Jerryről. Állítólag agresszióra nevel. Akkortájt, amikor beraktak engem a TV elé, szinte csak az a mese volt. Még sosem verekedtem. Persze neveld úgy, ahogy szeretnéd, távol álljon tőlem, hogy beleszóljak, de gondoltam megemlítem. 🙂

    • A méltatás az pozitív értékelése a dolgoknak, ahogy én a szót ismerem, szóval semmi feddő szándék nem volt bennem a megírásakor. Pókembernél is csak az a gond hogy egyre durvul, mikor a sötét színű pókruha jön (Venom) akkor már elég félelmetes képek vannak. Majd persze mutatok neki, de nem bánom hogy mostanság még épp az Oroszlánkirály a sláger nála.
      Hallottam én is ezt-azt a Tom & Jerryről, nem igazán tudok állást foglalni benne mert én is szerettem (bár későbbi korban néztem azt hiszem), de egy régi barátom 3-4 éves kisöccse kergette már kalapáccsal a macskájukat, mert ugye a rajzfilmben ha egyszer fejbevágják Tomot, pár másodperc múlva megy tovább, mintha mi sem történt volna. Nekem a kedvenc részem a Mouse in Manhattan. Meg amikor karmesterként vetélkednek.
      Persze valószínűleg nem önmagában vészes a hatása, csak amikor az élet sok-sok területén hasonló benyomások érik az aprónépet, akkor ezek összeadódhatnak olyan szinten, ami már nem egészséges.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s