Letelepedésünk bürokráciája

Új-Zélandra érkezésem 2. évfordulóján jutottunk el odáig, hogy most már elindítjuk a letelepedés kérelmezését. No, ez egy szombati nap volt, és kora délután, míg Bence szundított, neki is álltam. Persze ez nem megy fél óra alatt, viszont késő délutántól vasárnap estig az Immigration honlapja nem üzemelt, úgyhogy jól elhúzódott a kitöltögetés, de a lényeg, hogy pontosan két héttel később (ez lett a névnapom estéje), augusztus 20-án sikerült eljutni a SUBMIT (elküld) gomb megnyomásáig.

A következő szerdán épp volt sorsolás is, ahol szerencsére jelentősen nagyobb esélyekkel indultunk, mint a lottón. Tulajdonképp előtte nem ellenőrzik a pontokat, és mivel 140 lett, ezért automatikusan kiválasztottak, a többi meg ezután jön.

2011. Augusztus 6. – napra két évvel ezelőtt érkeztem Új-Zélandra, és ekkor kezdtük el érdemben kitölteni az online EOI-t

2011. Augusztus 20. – sikerült beküldeni az EOI-t és kiperkálni az árát, mellesleg névnapom is volt

2011. Augusztus 24. – a szerdai sorsoláson kihúzták a nevemet a “kalapból”

2011. Szeptember 16. – először az otthoni vonalason, majd Gabi átirányításával a munkahelyi számomon keresett az Immigrationtől egy ügyintéző, a végzettségemet illetően további részleteket kérdezve.

2011. Október 5. – Datacomos állásom 2. évfordulóján (napra pontosan) postázták az ITA-t

2011. Október 6. – megérkezett az ITA

2011. Október 20. – Bandi (illetve Vali) postára adta a MÁV-os referencia-levelemet

2011. Október 25. – a Bandi-féle levél megérkezett a postaládánkba, egész gyors volt a posta!

2011. December 1. – az orvosi vizsgálat eredményei megérkeztek az Immigration rendszerébe

2011. December 18. – Justice of Peace meglátogatása (2x is, mert délelőtt nem volt otthon a megbeszélt időpont ellenére, de a jelentős mennyiségű papírral is meglepően hamar végeztünk!)

2011. December 23. – bedobtam a borítékot az Bevándorlási Hivatal Királynő utcában lévő irodájának ládájába. A héten hamarabb szerettem volna, de a reptéri melózás miatt nem jött össze, ez a péntek volt az első nap, amikor a belvárosban dolgoztam.

2012. Január 5. – értesítő levél feladásra került, amelyből 7-én (szombaton) megtudtuk hogy köszönettel megszabadítottak minket az 1550 dolláros eljárási díjtól

2012. Január 6. – automatikus értesítő email hogy a kérelem beérkezett hozzájuk December 23-án

2012. Január 9. – email értesítés hogy Gabi orvosi eredményei további vizsgálatra továbbküldésre kerültek

2012. Január 12. – újabb értesítés hogy az egészségügyi felülvizsgálat befejeződött

2012. Február 21. – megkaptuk a case officer-t (magyarán szólva hozzárendeltek a kérelemhez egy ügyintézőt, aki majd érdemben intézi a dolgokat), aki fel is hívott aznap meg emaileket is küldött (főképp Rebi meg a munkaköri leírásom ügyében)

2012. Február 22. – az ügyintéző a manageremmel is felvette emailben a kapcsolatot

2012. Március 7. – a levélváltások folyományaképp viszonylag letisztult a helyzet azügyben, hogy mi van hátra és miben kell döntenünk:

  • kell job description (ami nekem nem volt, mert a cégnél tudatosan nem részletezik ezt túl, lévén előbb-utóbb szinte mindenki mozog a különböző területek között, így pedig nem kell azt mindig módosítani), ami ha jól értelmezem az Immigration folyamatait, annak megállapításához szükséges, hogy megfelelek annak a szakmai területnek, aminek alapján a kérelmet skilled migrant-ként beadtam
  • nevelt gyermek ügyében a következő lehetőségek és döntéshelyzet állt elő:
    • 16 éves korig kell a külföldön élő szülő hozzájárulása (erre kevés esély volt), de utána a gyermek szabadon dönthet / ez enyhébb korfeltétel, mint a Magyarországon elterjedt, majdnem mindenben 18
    • az ügyintéző rugalmas volt, mert kérdésem alapján 3 lehetőséget vázolt fel:
      • ha Rebivel kívánunk haladéktalanul folyamodni továbbra is a letelepedésért, de az apja nem járul hozzá akkor ugrik az egész
      • megvárhatjuk az augusztus végét, amikor a kisasszony betölti a 16. életévét, csak kérni kell a halasztást, mindenféle többletköltség nélkül
      • Rebit kivehetjük a családi kérelemből

2012. Március 12. – a Mike által meg- és aláírt munkaköri leírást, valamint Rebit illető döntésünket emailben közöltem az ügyintézővel.

2012. Március 26. – egy nem túl ígéretes hétfő reggelen a munkahelyre beérve megnéztem a postafiókomat és látom hogy kaptam emailt az Immitől vasárnap du. 2:31-kor, hogy változás állt be a kérelem ügyében. Nosza, léptem is azonnal be az online felületre, ahol az alábbi kép fogadott:

Úgyhogy most jó kedvünk van és jelentősen megkönnyebültük.

2012. Április 2. – megjött a hivatalos email-értesítés meg hogy be kell fizetnünk a migrant levy-t (felnőtteknek $310, gyerekeknek $155)

2012. Április 3. – kitöltöttem a befizetési formanyomtatványt és az útlevelekkel együtt a belvárosi Immigrationnél a dobozba pottyantottam

2012. Április 5. – a bankszámlakivonaton megjelent, hogy levonták a zsozsót

Hosszúnak érzett várakozás, ami közben naponta néztem az online felületet, hogy történik-e már valami, Gabi meg a postaládát hogy mikor hozzák már vissza az útlevelet 🙂

2012. Április 18. – újabb email az Immigrationtől, most már az aktív vízumunk sor is átváltott:

Most már biztosan hamar a kezünkben lesz 🙂

2012. Április 19. – megérkeztek az útlevelek a futárral!

Azóta meg örülünk és mást is csinálunk, de ez már tényleg egy másik történet.

Összesítés:

257 nap (ez egyéni

$440 + $1550 + $250/fő (medical, ez életkortól függően lehet olcsóbb is) + $310/fő (migrant levy)

Ifjú pároknak: $3110, gyerekek esetén +$500-700

Reklámok

Lassú fejvadászok

Ez inkább poén hír, senki ne várjon új-zélandi vonatkozású, munkakereséssel kapcsolatos fejtegetést.

Ma kaptam egy emailt a Randstad magyar kirendeltségétől, ami valahogy nem azt a képet erősíti bennem, hogy ők valami nagyon profi, a részletekre ügyelő, mindent precízen rendben tartó szervezet lennének:

“Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a meghirdetett Cost and Price Analyst – Junior Controller pozícióra beérkezett jelentkezések közül az Ön pályázata nem került kiválasztásra.”

Mivel nem is emlékszem hogy jelentkeztem ilyenre, ezért nem igazán lepett meg, hogy nem választottak ki, illetve ha valóban jelentkeztem (ami persze nem kizárt), akkor az a múlt homályába veszett már, s elmém nem képes felkutatni eme eseményt agyam adatbázisában, mert ahhoz már elég régen történt és nem is volt elegendően jelentős ahhoz, hogy megmaradjon. Gyakorlatilag 23.5 hónapja vagyok már NZ-n, ezt megelőzően pedig kb. 1 évig biztosan nem kerestem munkát, szóval a kedves Randstad válaszolt nekem egy több mint 3 éves jelentkezésre vagy egy nem létezőre. Nagyon profi 🙂

Írtam is nekik, hogy ez nem vet túl jó fényt rájuk (amire mondjuk magasról tesznek, mármint hogy én mit gondolok róluk…), főképp kíváncsiságból, hogy mit (ha) válaszolnak(-e).

Szabi és próbaidő

No, a kettőt nem összevonom, csak a bejegyzés mindkettőt érinti (röviden, azon apropóból, hogy egy hírlevél révén most olvastam róluk), de nem úgy hogy egyik függ a másiktól 🙂 A tévedés jogát pedig fenntartom, a hivatalos anyagokban (linkek alant) bárki elmélyedhet az őt érdeklő részletekben.

Érkezésem idején és mostanság is szóba kerültek az alábbiak:

  • van Új-Zélandon próbaidő?
  • mennyi az éves szabadság, hogyan lehet kivenni?
Próbaidő
A próbaidőre nemleges választ kaptam mindenkitől, akit megkérdeztem (olyantól is, akinek erre illett volna helyesen válaszolni), holott létezik. Nem kötelező, nem általános érvényű, de 2008-ban a Parlament hozott egy törvénymódosítást, ami főképp a kis cégek számára lehetőséget biztosított arra, hogy 90 napos próbaidő keretében nyújtsanak ajánlatot egy jelöltnek. A cél az volt, hogy ha mégsem válik be az illető, akkor ne kelljen mindenféle folyamaton keresztülmennie a munkáltatónak, hogy lecserélje. Anno ellenérzéseket is megfogalmaztak, hogy vajon nem fog-e ez a munkavállalók kihasználásához vezetni, de szerintem a nemzetközileg bevett gyakorlat alapján elmondható, hogy csak azért kirúgni valakit, mert mindjárt lejár a próbaideje, üzletileg sem egy kifizetődő vagy racionális magatartás.
Szabadság
Éves szinten legalább 4 hét (fizetett) szabadság illeti meg az itteni munkavállalókat. Persze nem lehet rögtön kivenni az egészet, szóval ha január 1-jén indul a munkaviszonyod, értelemszerűen nem nagyon veheted ki a következő négy hetet (extrém eseteket leszámítva, gondolom). Persze lehet egyezkedni a munkáltatóval, hogyha korábban szeretnéd, mint ahogy járna. Ami pedig úgy történik, hogy ledolgozott idő alapján kapja az ember a kivehető szabadságot is, órában mérve. Mondjuk egy kéthetes periódusra (80 munkaóra) jár 8-9 szabióra.
Ettől azonban el lehet térni, pl. a munkaszerződés megkötésekor ez is benne lehet a csomagban. “x dollár évente, szolgálati autó, plusz egy hét szabadság” – egész jól hangzik, még talán alkudni is lehet rá. Talán könnyebben is adják egyes esetekben, mint a fizuemelést 🙂

Working Holiday – NZ és Magyarország

HoriFTC fórumbeli hozzászólása alapján itt van egy infomorzsa, ami néhányaknak új esélyt nyújthat majd a jövőben:

2011. június 6-án, az ASEM Külügyminiszteri Találkozó margóján Peter Rider, Új-Zéland berlini nagykövete és Hóvári János helyettes-államtitkár aláírták a „Working Holiday Scheme” elnevezésű kétoldalú egyezményt, amely a tanulmányi vagy üdülési céllal Magyarországról Új-Zélandra, vagy Új-Zélandról Magyarországra utazó fiatalok rövid távú munkavállalását teszi lehetővé.

Az Egyezmény keretében évente 100-100, 18 és 35 év közötti fiatal juthat olyan lehetőséghez, amely révén a másik országban folytatott tanulmányaik során kedvezményesen vállalhatnak munkát.

Az Egyezmény várhatóan még 2011 folyamán hatályba lép, így 2012 telén – amely Új-Zélandon éppen nyári időszakra esik – az első magyar fiatalok már igénybe vehetik a szerződés nyújtotta lehetőségeket.

Az aláírási ceremónián részt vett Szentirmay Klára Magyarország wellingtoni tiszteletbeli főkonzulja, valamint Új-Zéland budapesti tiszteletbeli konzulja, Sárdi Rezső is.

Forrás: Külügyminisztérium

Nem tudom, igazából hány magyar jön/jönne évente hogy megpróbálkozzon a bevándorlással, de szerintem nem olyan egetverően sok, így az elsőre alacsonynak látszó 100-as létszám arányaiban talán nem is olyan kevés. Aki erre a lehetőségre tárazna, nézegesse majd sűrűn év vége felé a helyi Immigration honlapját!

Útlevél/vízum apróságok

Engedve a “köz akaratának” a nemrég végzett közvéleménykutatás alapján a címben jelölt témakörrel folytatom a bejegyzések sorozatát.

Az adott terület számunkra a közelmúltban kettő dolgot foglal(t) magában:

  • Bence számára új útlevelet igényeltünk a lejáró régi helyett
  • Gabi anyukája, Erika turistavízumának meghosszabbítása

Utóbbival kezdem. Az országba érkezéskor Erika megkapta a “szokásos”, 3 hónap tartózkodásra jogosító vízumot. Mivel úgy olvastam ki a hivatalos szabályozásból, hogy alapból 9 hónapot maradhat itt valaki turistaként (talán az 1 évre is van lehetőség, de ha jól tudom ahhoz nyomós indok kell), utána pedig legalább ennyi időt távol kell töltenie az országtól (a távol nincs km-ben meghatározva :))

Szabályokat tiszteletben tartó polgárokként mi nem 3-havonta hosszabbítgattunk, hanem megkértük rögtön újabb 6 hónapra a vízumot. Ehhez ugye már tüdőröntgen kell, ami ugyan elvileg akkor is kellene, ha 3+3+3 hónapot lenne itt, nem 3+6-ot, de ki tudja azt biztosra?

Szóval elvittük hogy megkapja az évi rendszeres sugárzásdózisát az X univerzumból, a bibi csak az lett, hogy találtak egy 3.5 cm-es akármit. Mi arra gyanakodtunk, hogy ez inkább mérési hiba lehet, mert egy ekkora elváltozás már valószínűleg negatívan befolyásolná az egészségét és érezné is szerintem. Ennek ellenére teljesen jól van, a helyi friss levegő megtette jótékony hatását. Becsszóra persze nem hitték ezt el, amiért igazából nem is kárhoztatom őket.

A következő lépés viszont az lett volna, hogy Erikának kivizsgálásra kell mennie. Ezt pl. a North Shore Hospital csak hónapokkal később vállalta volna, ami noha nekünk jó lett volna, az Immigration arra buzdított, hogy keressünk ennél gyorsabb lehetőséget. Találtunk is neten egy tüdőspecialista rendelőt, ahol CSAK a beszélgetés (persze konzultációnak nevezve, így többet el lehet érte kérni) lett volna $350-$400. Ha egyéb vizsgálat van, az még sok-sok dollár is lehet, a végén pedig simán lehet az az eredmény, hogy találnak valamit, amivel haza kell mennie. Arról nem is beszélve, hogy ugyanezen vizsgálatokat Magyarországon valószínűleg TB terhére megcsináltathatja, illetve előfordulhat, hogy nagyon szakértelemmel is teszik ezt az ottani orvosok (nem személyes vélemény, csak hallomásbéli).

No, ment az agyalás hogy mitévők legyünk:

  • újbóli röntgen saját ötletből, hátha tényleg simán rosszul csináltak valamit,
  • az Immigration által kért konzultáció (nem nagyon engedhettük meg),
  • időhúzás, aztán meglátjuk mit lép az Immi, és ha visszautasítják akkor hazamegy korábban (overstayerről hallottunk ezt+azt, állítólag nem olyan vészes, de akarta a fene kipróbálni).

Végül egy kis időnyerés céljából írtunk egy levelet, hogy Magyarországról begyűjtük a korábbi évekre vonatkozó tüdőkórlapot, meg kérünk itt időpontot egy kórházba. Ezenfelül a levélbe beleírtam, hogy Erika felhatalmaz, hogy eljárhassak a nevében, mert így még én sem adhatok meg információt róla, pl. annyit hogy folyamatban van a vizsgálat. Ehhez is ő kell. Ezt telefonban tudtam meg, amikor egyszer intézkedni próbáltam. Az Immigration hölgy azt javasolta, hogy telefonáljon ő, van language line. Említettem, hogy HUNGARIAN-ek vagyunk (legalább egyszer, de szerintem többször is).

A language line viszont nem biztosít magyar tolmácsot. Ami nem baj, de akkor ne küldjenek hozzá 🙂

Végül az otthoni számunkon csörögtek, hogy nem kapták meg a levelet (akkor viszont honnan tudtak róla?). Gabi volt épp otthon, én munkahelyen. Egy kedves hölggyel beszélte meg a dolgokat. Sokat ugyan nem tudott hozzátenni, mert hát őszintén szólva nem aktivizáltuk magunkat azóta. Végül abban maradtak hogy majdcsak lesz valahogy. Kb. 1 héttel később visszajött Erika útlevele és mellé a meghosszabított vízum!!!

Magyarán szólva a le nem szabályozott lehetőségek rengetegében az Immigration képviselője most nekünk kedvező módon értelmezte a lehetőségeket és nem akart keresztbetenni nekünk, hanem emberi módon, a jelek szerint látva, hogy nem tiltott dolgokat forgatva a fejünkben hívtuk meg az anyóst az unokákhoz, megkönyörült rajtunk. Jólesett.

Bence útlevelét illetően az volt a helyzet, hogy amikor NZ-re jöttünk, neki még csak 2 évre lehetett kérni, így Wellingtonban az Immigration ügyintéző sem adta meg tovább neki a visitor permitet, mint ameddig az útlevele érvényes (pedig majdnem elfeledte ezt figyelni!). Tehát idén áprilisban lejár a vízuma. A helyzetre jó előre felkészülve elkezdtem utánajárni, hogy mi is kell a hosszabbításhoz. A canberrai Konzulátus honlapját nézegettem, aztán Pappito oldalán folytattam a kutatást.

A vége az lett, hogy nagyjából összeraktam magamban, hogy milyen iratok kellenek, aztán meglátogattuk Szabó Miklós konzult (Január 7-én), kitöltöttük a szükséges papírokat, aztán felvettem a kapcsolatot Osvát Krisztinával (Február 7-én), aki egy igazán segítőkész hölgy Canberrából. Hamar válaszolt az emailekre, precíz információkat adott és emellett még kedvesen közvetlen hangnemben leveleztünk az első levélváltást követően. Aztán amikor Magyarországról megérkezett hozzájuk az új útlevél, fel is hívott az otthoni számunkon, úgyhogy Gabi beszélt is vele és osztotta addigi véleményemet Krisztináról 🙂

Na akkor íme az adminisztrációs részletek:

Szükséges doksik:

  • Útiokmány-igénylőlap
  • Másolat a gyermek útleveléről (lehetőleg legyen még érvényes, különben elég macerás lesz…)
  • Születési anyakönyvi kivonat, valamint a szülők útlevelének adatoldali másolata (nem kell külön hitelesíttetni!)
  • Adatlap a postai úton benyújtott útlevélkérelmekhez a kérelmező személyazonossága és aláírása hitelesítésének elvégzéséhez
  • 2 db igazolvány kép a kölökről

Ezenkívül az új útlevél igénylési díja 86 AUD volt, ebből 12 a postaköltség. A $74 a Magyarországon kiállított útlevél díja, így van esély gyereknél több, mint 1 évre kapni.

Mivel én sem kapkodtam el a dolgot, így kellett az ügyhöz jópár hónap, de azért le lehet ezt még rövidíteni, ha sürget az idő.

Panaszláda – vitanet

Mint azt a gyakorlatias emberek amúgy is sejtik, a különböző szolgáltatók szíve itt sem aranyból van és nem is a fogyasztókért dobog. Persze akkor a legjobb, ha a fogyasztónak is jó, de azért ez inkább kellemes mellékkörülmény, nem pedig kiváltó ok. Hogy mire ez a furcsak bevezető? Nos, a továbbiakban 2+1, nemzeti szinten is igen jelentős céggel folytatott, hosszúra nyúlt panasz-eljárásomat osztom meg az érdeklődőkkel.

Október 29-én épp a Bar Africaba indultunk, mikor egy – belső szóhasználattal élve – „street fighter”, azaz házaló Telecom ügynök kopogtatott az ajtón. Ugyan majdnem késésben voltunk, de gondoltam néhány percet szánok rá, hátha jó ajánlatot mond.

Némi háttérinformáció, hogy akkortájt kb. 105 dollárt fizettünk havonta a vonalasért + 25 GB adatforgalmú netcsomagért. Ezenfelül a hajnali 2 és reggel 8 közötti forgalom nem számított bele, cserébe jó lassú is volt (sokszor amúgy is, főképp mikor F1-et töltöttem le). No, az indiai fazon összehordott hetet-havat (mint utólag kiderült), de amit kihámoztam belőle az annyi, hogy 3 hónapig ha $83-at fizetek, utána meg $93-at, akkor átveszik a Slingshottól a „legkedvesebb ügyfelet” (engem), elintéznek mindent, sőt még kapok $100 jóváírást, hogy fedezze a felmondási költséget (amit akkor nem tudtam, hogy $175) meg ingyen wireless modemet.

Rövid tanakodás után elfogadtam a „csak most” érvényes ajánlatot és kitöltöttünk, aláírtunk egy szolgáltatási szerződést (ami nagyon-nagyon jól jött később!), majd azzal köszöntünk el egymástól, hogy a figura felhív jövő héten egy-két részlet ügyében és elindítja a szolgáltató-váltást.

Hát nem hívott. Mikor két hét eltelt, rácsörögtem a Telecomra, hogy mivanmá! Szabadkoztak így meg úgy, hogy a fickókám azt hitte (nem tudom hogy álmodhatott-e valamit?), mégsem akarom a Telecomot /utólag belegondolva lehet, hogy észrevette a hibáját, de erről majd később/, holott az egyetlen lehetőség a szerződés aláírása után, ha 7 napon belül írásban benyújtom a mellékelt nyomtatványon, hogy köszönöm szépen, de meggondoltam magam. Én pedig ezt nem tettem. Eszem ágában sem volt.

A hívást követően lassan kezdtek beindulni a dolgok, én pedig azt is letárgyaltam, hogy ne adjanak modemet (júniusban kaptam egyet a Telecomtól, ami nálunk maradhatott), inkább adjanak helyette még $50 jóváírást. Következő héten érkezik a modem… rögtön telefonálok, hogy „hékás, én többször világosan megmondtam, NEM KELL a modem, mert van nekem” – egy értelmes technikusig eljutva meg is tudtunk egyezni, hogy visszaküldöm és megkapom az 50 dolcsit.

December 2-ától pedig már a Telecom szolgáltatta a telefont és a netet is nálunk.

Eddig voltak a bonyodalmak, ekkor kezdődtek a problémák. Szerencsére nem magával a technikai résszel, a net gyors, megbízható, a torrentek is jönnek ha van seed 7-800K-val, aminél több nekem nem is kell.

Viszont a Slingshot úgy gondolta, hogy valami furcsa módon csak a telefont vittem át a vetélytársához, de a netet még náluk használom, úgyhogy kiszámlázott nekem plusz 1 havi díjat decemberre. Jeleztem nekik, hogy kicsit furcsa, miszerint 1) ugyanaz a referencia szám van a telefon és az internet lemondásához, 2) hogy a fenébe használhattam ugyanazon a vonalon mindkettejük hálózatát… úgyhogy ha valami gond van, meccseljék le a Telecommal, akinek már fizettem az adott hónapért (a héten, február második felében jutottak el odáig, hogy elhitték végre, nem jár nekik az a pénz).

Közben azonban a Telecommal is zajlott a meccs: a második havi számla $20-ral magasabb volt, mint kellett volna. Ezt jeleztem is nekik, mire azt a választ kaptam, hogy 40 gigát nem adnak ennyiért, ahhoz ezt ki kell fizetni. Beszkenneltem hát a szerződést és elküldtem, azon pedig rajta van, hogy mi jár nekem. Néhány levélváltást követően rendeztük a dolgot, jó szájbarágósan visszakérdeztem az utolsó levelemben, hogy marad-e a $83 és a 40 GB. Marad.

Megnyugodva dőltem hátra, lerendezettnek tekintve a kérdést…

Mígnem január 24-én, hétfőn, a déli szigeten nyaralva valamiért rápillantottam az online fiókra, és látom hogy nem 40, nem 20, hanem 10 giga jut egy hónapra!

Kezdett elegem lenni, a már szokásos módon írtam nekik a levelet rögvest, hogy kezdünk nagyon távolodni az eredeti felállástól:

  • $83 – 40GB
  • $83 – 20GB
  • $83 – 10GB
  • $103 – 10GB (lásd később)

Azért baromira nem mindegy, pláne hogy a fene váltott volna ilyen körülmények között szolgáltatót: többért kevesebbet. Ez a jelmondat nem sok hívet toborozna.

Gondoltam, hogy ha ennyire szabadon értelmezik az általuk aláírt szerződést, akkor én is kicsit rugalmasan állok hozzá, és ha ez így megy tovább, nagyvonalúan elengedem magamnak a szerződésbontás díját és átmegyek a Telstrahoz vagy valahová.

Előtte felkutattam, hogy miként lehet panaszt tenni, van-e itt fogyasztóvédelem. Ráakadtam a Telecommunication Dispute Resolution-re, ami direkt telekommunikációs cégekkel való vitás ügyekben segít. Egy telefonos beszélgetést követően elküldtem a tényállást a hölgynek, majd a javaslatára hivatalosan panaszt tettem a Telecomnál. Innentől számítva 20 napjuk van ennek a kezelésére, és ha nem vagyok elégedett a végeredménnyel, akkor jön a TDR.

Közben kaptunk egy levelet, hogy lejár a 3 hónapos kedvezményes összegű előfizetés, és $103 lesz ezután a 10 giga, de a használati grafikonból úgy látják hogy 40 GB körüli a havi forgalmunk, úgyhogy ha szeretnénk ezt továbbra is, nem gond, csak +$30. Na, ekkor igazán kezdtem bepöccenni, pláne hogy a honlapjukot $105-ért 40GB-t hirdetnek!

Nem húzom a dolgot még jobban, mint a rétestésztát, a lényeg az, hogy panasz benyújtását követő hosszú hallgatás után (az értesítési határidőből ki is csúsztak) egy segítőkész nővel megbeszéltem a következőt:

  • Elismerte, hogy a kopogtatós ügynök nem jól tájékoztatott (ha jól tájékoztatott volna, meg sem fordul a fejemben a váltás).
  • Nincs olyan csomagjuk, hogy $83-ért 40 giga járjon, úgyhogy ezt $103-ért megkapom, de
  • A kellemetlenségek és a félretájékoztatás (valamint az aláírt szerződés ;-)) eredményeképp 12 hónapra kapok havi $20 jóváírást, ami $240, egyösszegben, most.
  • Visszaállítják az eredeti forgalmi csomagot.

Meg kell hogy mondjam ez a végeredmény kedvemre van, és annak is fenemód örülök, hogy lezárult végre a dolog…sokáig tartott, mint ahogy a bejegyzés is elég bőre sikeredett.

Az AirNZ a 3., akinek „áldozata” vagyok, de velük még tart a vita és igazából a mindennapokat nem befolyásolja, és nem is teljesen a saját pénzemre megy a dolog, de kíváncsi vagyok, ők mit fognak lépni. Arról az esetről azonban majd máskor írok. Ha írok. Bár a „repülőgép-pótló busz” kifejezés tán elég érdekes lehet ahhoz, részletezzem majd J Magyarországon csak vonat- meg villamos-pótlók vannak, itt viszont ilyen is! És sokkal tovább lehet “élvezni” ezt a kiegészítő szolgáltatást…

 

Skilled Migrant PR–egy tájékoztató margójáról

/Az alábbi bejegyzés a későbbiekben vázoltakon kívül azért is született meg, mert annyi tévhit kering ezügyben, hogy nehéz kihámozni, mi az ami megalapozott információ, vagy “valaki mondta, de szerintem is így van”. Az általam közölteket megkísérlem minél teljes körűbben alátámasztani Immigration webhivatkozásokkal (lásd a lábjegyzeteket), a tévedés jogát fenntartva. Az itt olvasottakra senki ne hivatkozzon, CSAKIS az van úgy, ahogy, amit az Immi oldalán olvashattok!
Ezenkívül az NZ bevándorlási szabályozásban alapesetben nem bonyolult eligazodni (ez nemcsak a PR – Permanent Residency vagy Residence Permit, magyarul letelepedési engedély – kapcsán van így, hanem az ennél egyszerűbb szabályrendszerrel rendelkező, átláthatóbb Work Permit esetén is), pláne hogy az Immigration különböző tájékoztató előadásokkal segít is az esetleges jelölteknek abban, hogy mérlegelni tudják az esélyeiket és hogy ki tudják tölteni az EOI-t illetve a tényleges igénylő űrlapot saját maguk is, fizetett segítség nélkül. – “We give all applicants equal treatment so you are free to choose whether or not to use an agent.”[1] magyarul minden pályázó egyenlő elbánásban részesül, függetlenül attól, hogy ügynök töltötte-e ki a nyomtatványt vagy önmaga. Ez Ausztráliában nem így van Bertók Zoli fórumos hozzászólásai alapján, de itt szerencsére ez a hivatalos verzió./

Előre elnézést kérek a hunglish dolgokért, mert bizony teletűzdeltem az angol kifejezésekkel is a szöveget, hogy ez segítségül szolgáljon, mikor az eredeti Immigration dokumentumokat olvassátok.

Október 5-én, kedden – amikor is ugye 1 éve dolgoztam a Datacomnál – részt vettem egy Immigration által szervezett fejtágítón, ami arról szólt, miként is megy a Residency (letelepedési engedély) kérelmezése Skilled Migrant kategóriában. Nemrég egy jóbarátom révén intenzíven böngésztem az Immi honlapot, akkor akadt meg a szemem ezen a lehetőségen. Mivel az irodámból gyakorlatilag 5 perces sétára volt a helyszín, úgy gondoltam megér 1 órát. Ha nem tanulok semmit, legfeljebb az ottlét idejét veszítem, de azért valószínűleg megtudok egy-két újdonságot, még ha csak apróságok lesznek is.

Persze a nagy részét az Immigration honlapjáról (innen indulva) is ki lehet bányászni, még túlzottan mélyre sem kell ásni, “külszíni fejtéssel” is viszonylag könnyen előkereshetőek a vonatkozó okosságok.

A tájékoztató két részből állt:

· két indiai hölgy ismertette a PR-igénylés általános menetét (ebben nem sok újdonság volt, de azért jól összefoglalták)

· két Officer-rel (főállású ügyintéző) kérdezz-felelek játék -­ no ez már érdekesebb volt.

De lássuk sorrendben.

Skilled Migrant – Residence

Mit jelent a skilled

Skilled vs LTSSL/STSSL

Ami nekem eddig kicsit zavaros volt a fejemben, az a Skilled szó és az LTSSL/STSSL (Hosszú/Rövid Távú Hiányszakma-lista, alias Long/Short Time SKILL Shortage List). Láthatjuk, hogy a SKILL szó mindkettőben szerepel, ám a gyakorlatban ezeknek nem sok közük van egymáshoz. Legalábbis ebben a kontextusban nem, illetve a hiánylistán való szereplés NEM ELŐFELTÉTELE annak, hogy valaki Skilled Migrant legyen. Szívás is lenne, ha így lenne, hiszen akkor nem sokan jelentkezhetnének PR-ra, mert ezen kívül gyakorlatilag a Work To Residence sémák vannak (amin nekem is lennem kéne, ha megfelelő színvonalú felvilágosítást kaptam volna az ezügyben illetékes személytől).

ANZSCO

Szóval ahhoz, hogy SKILLED (azaz szakképzett) Migrant legyen valaki, az kell, hogy az ANZSCO (Ausztrál és Új-Zélandi Foglalkozások Besorolása) listáján[2] szerepeljen

· a szakma, amiben jelenleg dolgozik itt,

· vagy amiről megfelelő mennyiségű, igazolható tapasztalata van (nem Magyarországról, mert kis hazánk nem szerepel a comparable labour market listán – lásd később),

· vagy az elismert[3]/honosított[4] képzettsége.

Residence application fázisok

Pontszámítás (tájékoztató jelleggel)

Amennyiben valamelyik feltételnek eleget tesz emberünk, akkor máris nekiállhat összeszámolni a pontjait. Ehhez van két egyszerű táblázat itt meg itt. A lényegét azért összefoglalom:

· Kortól függően kapható 5-30 pont (20 éves 30-at kap, 55 még 5-öt, afelett meg már nem lehet fő kérelmezőként – principal applicant – kérelmezni).

· Skilled employment, azaz megfelelő szakmának megfelelő munkaviszonyra szerezhető kapásból 50 pont (már job offerre is!), de ha meghaladja a 12 hónapot ez a munkaviszony, akkor már 60 pont jár. Ezek még különböző bónuszokkal megfejelhetőek (abszolút hiánylistás szakma: +10 pont, jövőbeli fejlődő gazdasági területen (identified future growth area) való pozíció (ez jelenleg a biotechnológia, az IT (egészen pontosan Information Communications Technology néven fut) és a kreatív iparágak – részletek itt, de azért elég általános, számomra nem teljesen egyértelmű ez az IT sem) +10 pont, Auckland región kívüli munkaviszony +10 pont).

· Képzettségből fakadó pontok: gyakorlatilag ha elismerték a szakmádat (akár külön eljárás, akár jogszabály alapján), már jár 50 pont (level 3 alatt semmi), de maximum 55 (level 9-10).

· Megjegyzés: a betöltött pozíciónak (skilled employment) és a végzettségnek (qualification) célszerű összhangban lennie, még ha hivatalosan valaki nem is ugyanazon a területen dolgozik, ami a végzettsége, de használja a munkája során, akkor azt már az EOI-ban jó ha részletezi, onnantól kezdve pedig az Immigration hivatott eldönteni, hogy elfogadja-e.

· Képzettség alapján osztott bónusz pontok: 5-10 nagyságrend

· Munkatapasztalat (comparable labour market vagy NZ): 5-30 pontig terjedhet, de ezeket azért megfelelően igazolni kell (elég lehet munkaszerződés, fizetési papírok, szóval nem csak és kizárólag a referenciát illetve a referencia-személyt fogadják el).

· Partnerrel járó pluszpontok: ha az ugyanolyan elbírálás szerint van skilled munkaviszonya, illetve elfogadott/honosított képzettsége, az +20/+20 pont lehet.

· Közeli NZ rokon, aki már legalább resident: +10 pont.

Az online táblázat elég egyértelmű, és könnyen kiszámolható, hogy pl. egy 35 éves, 2 éves megfelelő helyi munkaviszonnyal, elfogadott diplomával rendelkező, Nelsonban élő szakembernek kapásból összejön (legalább) 25 + 60 + 10 + 50 + 10 = 155 pontja. Ennél több már nem is nagyon kell. Ha valakinek nincs kedve összeadogatni, van egy igen-nem, választós pontszámító itt.

Folyamatábra[5]

clip_image001

EOI – Expression of Interest (Residence iránti igény/érdeklődés kinyilvánítása)

Miután az ember kisakkozta, hogy érdemes kitöltenie az EOI-t, ami 100 pont felett már mindenképp így van, akkor ezt megteheti online ($400) és postai úton ($500) is. Az online a kedvezőbb ár mellett azért is jó, mert van egy beépített, alapszintű ellenőrzés, szóval legalább üresen nem tudsz hagyni mindenképp kitöltendő mezőt.

Miután ezt olyan szinten leellenőrizték, hogy minden információt megadtál-e, bekerül egy “kalap”-ba a kérvényed, ahonnan 2-hetente húzzák ki a neveket. 140 pont felett esetén automatikusan kihúznak a következő alkalomkor, ha pedig a 140 pont felettiek nem töltik ki a keretet, akkor jöhetnek a 100 és 140 közöttiek. Kis statisztika[6], ha valakit érdekel hogy mostanság ez hogyan alakul. (Kb. 5-600 kérvényt húznak ki egyszerre).

clip_image003

Forrás: New Zealand Residence Programme, Fortnightly Selection Statistics – 22nd September 2010

clip_image005

Forrás: New Zealand Residence Programme, Fortnightly Selection Statistics – 22nd September 2010

ITA – Invitation To Apply (meghívás hogy pályázz)

Miután kihúztak, a kérvényedet kipostázzák a lakhelyed szerinti Immigration Fióknak, ahol egy ügyintéző elkezd foglalkozni vele, és ha mindent rendben talál elsőre, akkor kiküldi az ITA-t (hiszen eddig csak a szándékodat nyilvánítottad ki hivatalosan). Ekkor 4 hónapod van, hogy összegyűjtsd a szükséges dokumentumokat, igazolásokat (útlevél, orvosi vizsgálat eredménye, erkölcsi bizonyítvány, bizonyítvány-fordítás/hitelesítés, stb), és azok beadásával együtt az ember kipengetheti a második összeget (általában $1400, de ez változhat – lásd később).

Értékelés

A kapott információk alapján az Immigration ügyintéző értékeli a pályázatot majd döntést hoz. A végkimenetel háromféle lehet:

· megvan a PR,

· work to residence sémás vízumot adnak, mert a jelenlegi pályázat a teljes PR-hoz nem volt elég (ez szerintem akkor fordulhat leginkább elő, ha mondjuk valaki összeszed 110 pontot job offer vagy munkaviszony nélkül, de az Immigration úgy dönt, hogy ígéretes az illető, és 9 hónapra kap egy nyílt Work Permitet, amivel szabadon vállalhat bármilyen – legális – munkát),

· visszautasítás.

További fontos információ

Mennyibe is kerül ez?[7]

· EOI – $400 (online) vagy $500 (papíron)

· Eljárás díja (ezt nem személyenként, hanem kérelmenként számítják fel, tehát családra vonatkozik) – $1431.11 (a GST emelés hatása a furi tört), ha az ember Work To Residence-ként pályázik, akkor feleennyi

· Migrant levy (ha jól értem, ez amolyan eljárási illeték, amit a PR kiállításához kell megfizetni) – $300 / fő (5 év alatti gyerekeknek $150)

Fizetésre vonatkozó feltétel (létezik-e?)

Ezt nem tudom alátámasztani hivatkozással, forrásként a szemináriumon elhangzottakat tudom megjelölni, ami nem írásos, így mindenkinek azt ajánlom, hogy kérdezzen utána telefonon a saját esetének! Ellenben a másik oldalról közelítve azt tudom mondani, hogy egyik hivatkozott dokumentumban sem találtam az alábbiakon kívül Skilled Migrant principal applicantra vonatkozó pénzügyi feltételeket:

· Eltartott gyermekek (dependent children) esetén van egy minimum fizetés[8], amit el kell érni:

o 1 gyereknél $30 946, 2-nél $36 493, 3-nál $42 040, ha ennél több van, akkor $47 586

· Talent (accredited employer) Residence Policy esetén, aki 2008 Július 28-a után kapta az a Work to Residence WP-jét, annak a fizetése legalább $55 000 kell hogy legyen ahhoz, hogy Residence from Work kategóriában pályázhasson (ha nem, akkor marad a sima skilled migrant kategória).

· Amit pedig az előadáson mondtak: egy adott pályázat esetén megnézik különböző online adatbankokban az adott képzettségnek megfelelő állásokhoz kapcsolódó bérszintet (pl. TradeMe-n), és ha nagyjából passzol ehhez, akkor rendben van. Egy IT Business Analyst aki a $95k-s mediánt figyelembevéve hivatalosan mondjuk 40 ezret keres évente, már gyanús, de egy 40 ezres payroll officer (bérszámfejtő) már teljesen oké szerintem.

Nyelvi követelmények

Az erre vonatkozó információ két helyen található meg /a teljes részletezettségért tessék átböngészni a hivatkozott doksikat/:

English Language Information[9] / EOI Guide[10]

A fő kérelmezőre (principal applicant) vonatkozó feltételek:

· Átlagosan legalább 6.5-ös IELTS bizonyítvány (2 évnél nem régebbi, general vagy academic) VAGY

· Az elfogadott képzettséghez kapcsolódó oktatás teljes egészében angolul zajlott VAGY

· Legalább 12 hónapja egy elismert képzettségnek megfelelő állásban dolgozol NZ-n VAGY

· Egyéb módon bizonyítod (angol nyelvű általános vagy középiskola, megfelelő ideig éltél angol nyelvterületen, itt gyakorlatilag teret engednek az egyéni ötleteknek)

· Residence from Work kategóriájú pályázónak mentesül a feltételek teljesítése alól (a kérelmében szereplő többi személy viszont NEM)

Partnerre és gyerekekre vonatkozó követelmények (nagyon hasonlóak):

· 16 év alatti gyereknek nem kell igazolnia az angol nyelvtudást

· IELTS vizsga, legalább 5-ös átlag, academic vagy general, 2 évesnél nem régebbi VAGY

· Elismert képzettséget teljesen angolul tanulták VAGY

· Angol nyelvű háttér,

· A partner teljesíti a követelményt, ha már legalább 12 hónapnyi skilled munkaviszonya van NZ-n.

Nem megfelelő angol nyelvtudás

Mi a helyzet, ha nem teljesíti(k)? No akkor be kell fizetni egy szép kis összeget ESOL tanfolyamra. Az összeg maga attól függ, mennyire van elmaradva az illető az 5-ös IELTS szinttől. Erre lehet támogatást kérni különböző feltételek fennállása esetén, de bevallom, nem jártam utána. A támogatás amúgy nagyon nagy részét fedezné az egyébként elég borsos áraknak (ha nem fizeted be 6 hónapon belül, elképzelhető, hogy visszautasítják a kérelmet):

clip_image006

Arra vonatkozóan, hogy a végén kell-e sikeres vizsgát tenni, én nem találtam kitételt, mindenesetre a tanfolyamot a díj kifizetésétől számított 3 éven belül el kell végezni (offshore esetben ez 3.5 év).

Friss információ egyenesen az Immigration SMC (Skilled Migrant Category) csapatától emailben: az ESOL tuition-nel kapcsolatban van bőven haladék, hiszen azt csak akkor kérik, ha a PR kérelem elfogadásra kerül

· 1 hét – EOI kitöltése

· 1 hét – megnézik és kiküldik a meghívást

· 4 hónap – ennyi időd van, hogy összegyűjtögesd a kívánt papírokat (orvosi, erkölcsi, honosítás, stb.)

· 6-9 hónap – (lehet kevesebb is, volt már rá példa, de hivatalosan ennyi) amíg elbírálják

· 1-2 hét – (gondolom) amíg lezajlik az útlevelek beküldése, matricázás, kifizeted a levy-t

· 6 hónap – haladék, mikor már állandó lakos vagy

· Ha ezeket összeadom, akkor akár 20 hónap is kijöhet, ha minden flottul és hamarabb megy, akkor ez szerintem lemehet 12 hónapra is, ami elég lehet ahhoz, hogy az ember/asszony megtanuljon 5-ös szinten angolul.

A gyakorlatban azért mérlegelik, hogy ha pl. 10 hónapja olyan pozícióban dolgozik a partner, ahol sokat kell ügyfelekkel/munkatársakkal beszélni angolul, akkor jó esély lehet rá, hogy elfogadják. Garancia nincs, de próbálkozni lehet.

Dependent children – kérelembe belevehető gyerekek

A kérelembe az alábbi esetben vehetők bele a csemeték[11]

· Nem élnek házasságban (“szinglik”) és 16 évesek vagy annál fiatalabbak VAGY

· Szinglik, 17-24 év közöttiek, nincs saját gyermekük

Mindkét esetben anyagilag teljesen (vagy alapvetően) a szülő(k)től kell hogy függjenek (attól függetlenül hogy külön élnek-e)/

ANZSCO tasklist

A már említett ANZSCO viszonylag részletesen taglalja, hogy az adott skillhez (szakmához) szerintük milyen tevékenységek kapcsolódnak. Amennyiben ezeket nagyrészt lefedi a jelölt munkaköre, akkor semmi gond, elfogadják a munkatapasztalatot mint skilled experience.

Munkatapasztalat

Comparable Labour Market[12]: a következő országokban szerzett tapasztalatokat lehet elismertetni (egyéni döntés alapján ez változhat, tehát inkább irányadó a lista):

clip_image008

Fontos még a b. pont alatt lévő rész: azon munkatapasztalat, amely az a pontban nem szereplő országból való, elvileg csak akkor értékelhető, ha olyan multicégnél történt, amely teljesen (de legalábbis nagyobbrészt) az a-ban felsorolt országok valamelyikében bejegyzett.

Ugyanezen guide 26-32. oldalán található egy egész hosszú lista az Immigration által elfogadott képzettségekről.

Források forrása

A fő link, ahonnan gyakorlatilag minden lényeges dolog letölthető:

http://www.immigration.govt.nz/migrant/general/formsandfees/formsandguides/residence.htm


Hivatkozások:

 

[1] 1002 – Residence Visa/Permit Guide (3. oldal, alul)

[2] Forrás: ANZSCO lista

[3] Elfogadott bizonyítványokhoz, amelyek nem igényelnek honosítást

[4] Az NZQA (New Zealand Qualification Assurance) egy honosítási eljárás során kb. $800 ellenében átvizsgálja a külföldi, alapból el nem ismert végzettségeket, megfelelteti őket egy NZ szakmának, és igazolja, hogy az illető a helyi, nemzeti képzésnek is megfelelő szakértelemmel rendelkezik.

[5] Forrás: http://www.immigration.govt.nz/migrant/stream/work/skilledmigrant/apply/process/diagram.htm

[6] Forrás: http://formshelp.immigration.govt.nz/SkilledMigrant/ExpressionOfInterest/HistoryOfSelectionPoints.html

[7] A díjakat részletesen a 1028 Fees Guide tartalmazza

[8] Forrás: 1003 Self Assessment Guide, 17. oldal.

[9] 1060 English Language Information

[10] 1101 EOI Guide, 13-14. oldal.

[11] 1002 – Residence Visa/Permit Guide (4. oldal, alul)

[12] 1101 EOI Guide, 11. oldal