Ez egy vicc…

És valóban csak annyi :o)

Tegnap könyvesrészlegnél böngészgettem, amikor megláttam egy Csillagok Háborúja vicckönyvet. Levettem a polcról, felcsaptam véletlenszerűen és az első vicc amit megláttam rögtön oltári mód megtetszett, ott örültem neki percekig és le is fotóztam (bocsi a homályosságért) és nem is tudok ellenállni a megosztásának!

Wooden

 

 

 

 

 

(Angol szóvicc, ezért nem is próbálom meg magyarra fordítani, mert nem lehet.)

Reklámok

Víztisztító

Sok-sok évvel ezelőtt Magyarországon volt egy víztisztítónk. Na jó, ez így nem teljesen állja meg a helyét, mert tárgyilagosan nézve korántsem volt ez annyira régen, viszont szubjektív időben mérve bizony nagyon sok élmény fűződik ehhez az idestova 3 évhez, amit szülőföldünktől távol töltöttünk.

De a lényeg bár inkább más élményeken van, jelenleg a víztisztító rendszer kapcsán én is saját bőrömön tapasztaltam, amit már mások is sokan, hogy nagyságrendekkel drágább a Földnek e jobb alsó csücske, mint némely másik.

Szóval nagyon szerettük azt a vizet, amit ama rendszer révén tölthettünk poharunkba, s guríthattunk le a torkunkon. Itt NZ-n jobb a csapvíz mint nekünk anno Budapesten volt, de azért a klór meg a hasonló „finomságok” bőszen kifejezésre juttatják jelenlétüket az ízvilágban.

Már egy ideje nekiláttam ily szerkezetet vadászni itt is, de az árszint kicsit elvette a kedvemet, viszont hosszú hónapok vízvásárlása – és egyéb, e bejegyzést szervesen nem érintő tényezők – feltette a koronát döntésem nemes folyamatára, mely családom egészségét hivatott elősegíteni. Ismét körbenéztem a helyi piacon, gyászos eredménnyel. Viszonylag kevés cég foglalkozik fordított ozmózisú vízszűrő rendszerekkel, azoknak pedig a honlapja nem nagyon tartalmaz még közelítő árat sem, de emailek alapján nagyjából 1000 dollár körülre árazható be a szerkezet. Ezt kicsit soknak tartottam, tekintve hogy a szomszédos Ausztráliából barkácsolós alapon rendelhető kb. 550-ért, mindez postaköltséggel. Ugyan a távol-keleti verzió, de ezzel sok ellenszenvem nincs, manapság sok e területről származó ketyere püttyög a házunkban, alapvetően megbízhatóan.

Már-már megrendeltem az ozzi verziót, mikor egyszer ország beállítása nélkül utasítottam a google keresőt egy kis felderítésre, mert szerettem volna utánajárni hogy mire kell figyelni a vásárláskor. Az eredmény az lett, hogy az USA-ban töredék-áron találtam megfelelő leírással, értékelésekkel, pontos ármegjelöléssel eme termék-kategória jeles képviselőiből garmadával.

Persze a szállítás sokat elvihet, valamint sok forgalmazó egyszerűen nem szállít Észak-Amerikán kívülre, amelyik meg igen, az a garanciát nem vállalja. Valamennyire érthető módon, noha ezen empátia engem kevéssé vigasztal. No, hosszú internetes búvárkodós alkalmakat követően választásom egy Watts gyártmányú „sporttársra” esett, ami szállítással együtt került végeredményben 350 dollárba. Nem ottani, hanem helyi, új-zélandi dollárba!

Még a garancia érvénytelenségével is megéri abban az esetben is, ha kettőt kell venni belőle. Ráadásul 10 munkanap alatt megérkezett.

Egy barátommal – aki házilag nevelkedett barkácsoló emberkeként jól ért a vízvezeték-szereléshez is – röpke 3 óra alatt beszereltük a mosogató alá egy szép napos délelőttön. Azóta sokkal jobban csúszik lefelé a víz, nagyságrendekkel finomabb az új csapból kifolyó nedű, mint a vezetékből szűrés nélkül érkező (nem, nem a csap eme különbség letéteményese), úgyhogy nagyon jóízűen isszuk, sokkal több is fogy belőle, a megfelelő folyadékbevitel pedig amúgy is fontos.

A végére pedig egy poén a termék kézikönyvének jótállást taglaló oldaláról:

Bence apró – Bence és a dohányzás

Egy kellemesnek induló, tél első napján felhő nélkül ragyogó nap sugarai által melengető délelőttön észak, pontosabban Hokianga felé vettük az irányt. Okos módon ezúttal nem a hosszú hétvége szombatját választottuk az utazáshoz, hanem szabit vettem ki, hogy egyrészt többet lehessünk ott, másrészt elkerüljük az esetleges csúcsforgalmat, mikor sok-sok ember dönt úgy, hogy kilép egy kicsit a mindennapok forgatagából.

Előre eldöntöttük hogy a napot reggeli nélkül kezdjük, hogy majd Wellsfordban a barátunk által említett marokkói étkezdében falatozzunk. Rá is találtunk könnyedén, nagyjából 50 méterre leparkoltuk Albertet, majd elsétáltunk az épületig.

Bence mostanság örömét leli abban, hogy pl. boltoknál elmondatja velünk hogy melyik tiltó jel mit jelent. Pl. tilos kutyával bemenni, gördeszkázni, dohányozni, stb. Ezúttal is feltűnt neki egy pirossal áthúzott cigarettát ábrázoló ikon, miközben épp az ebédjét „tervezgette”, úgyhogy a következő szándékát nyilvánította ki: „Akarok chipset, sültkrumplit és cigizni akarok!” – nagyot nevettünk, megszeretgettük és végül a sültkrumpli után már nem kapta meg a továbbiakat :)

Lost in translation

Noha nem az adott című filmről szól a bejegyzés, de nagyon találó erre a szösszenetre. Közben elgondolkodtam hogyan is lehetne ezt magyarul mondani, azt hiszem a helyzetre amire most vonatkozik, nagyjából a következő lenne találó: “fordítás közben összekeveredett betűk” – fordítás alatt most nem a nyelvek közötti váltást kell érteni, hanem hogy az agy miként fordítja le magának a hallottakat. Nos, aki esetleg a bevezető alapján tudományos gondolatmenetet vár, ki kell hogy ábrándítsam, mindössze Bence egy aranyos szófordulatáról van szó: nála a Húsvéti Nyuszi kifejezés valahogy elkallódott az agyba vezető út folyamán, tett egy vargabetűt és Sülthéti Nyusziként érkezett meg 🙂 Igen, nyugodtan tessék visszaolvasni, valóban azt mondta/írtam hogy sülthéti!

Gyerek (és főképp Bence) kedvelőknek még belezsuppantom a bejegyzésbe az alábbi előadóművészeti élményvideót. Talán rajtam kívül más is ismeri a régi Denver Dinó rajzfilmsorozatot, amit nemrég találtam meg a kisembernek, azóta nagyon szereti a zenéjét, sokszor énekelgeti is. Én is szeretem, Vikidál Gyula jól zúz benne 🙂

Így is lehet állást hirdetni

Ma reggel találtam a Taranaki weboldalon (Taranaki a nagy vulkán neve az északi sziget nyugati csücskében, a lábainál fekszik New Plymouth) az alábbi gyöngyszemet. Nem mert oda készülnénk komolyabban, csak lehet hogy ismét oda kell majd munka ügyben utaznom, úgyhogy megnéztem mi újság arrafelé.

A forrás követlenül: http://www.taranaki.info/liveandwork/hotjob_detail.php?job=5806

 A meghirdetett pozíció IT Service Analyst, a kiragadott rész:

Sadly Lisa is leaving us to do her big OE. She is leaving big shoes to fill – you will need to be motivated, enthusiastic, have strong technical ability, and a great sense of humour (Lisa was also a pretty good dancer, but no pressure!

Angolul nem értőknek: Szomorú dolog hogy Lisa elhagy minket a nagy TengerentúliÉlmény miatt. A helyét nem lesz egyszerű betölteni, a jelentkezőnek lelkesnek, motiváltnak kell lennie, erős technikai háttérrel és jó humorérzékkel (Lisa igencsak jó táncos is volt, de csak nyugi, ez nem fő követelmény!)

Nem tudom másutt ezt megengedheti-e magának egy álláshirdetést író, de hogy itt minden további nélkül, az nekem nagyon tetszik, azzal együtt ahogyan van ez a mondat! 🙂

Lassú fejvadászok

Ez inkább poén hír, senki ne várjon új-zélandi vonatkozású, munkakereséssel kapcsolatos fejtegetést.

Ma kaptam egy emailt a Randstad magyar kirendeltségétől, ami valahogy nem azt a képet erősíti bennem, hogy ők valami nagyon profi, a részletekre ügyelő, mindent precízen rendben tartó szervezet lennének:

“Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a meghirdetett Cost and Price Analyst – Junior Controller pozícióra beérkezett jelentkezések közül az Ön pályázata nem került kiválasztásra.”

Mivel nem is emlékszem hogy jelentkeztem ilyenre, ezért nem igazán lepett meg, hogy nem választottak ki, illetve ha valóban jelentkeztem (ami persze nem kizárt), akkor az a múlt homályába veszett már, s elmém nem képes felkutatni eme eseményt agyam adatbázisában, mert ahhoz már elég régen történt és nem is volt elegendően jelentős ahhoz, hogy megmaradjon. Gyakorlatilag 23.5 hónapja vagyok már NZ-n, ezt megelőzően pedig kb. 1 évig biztosan nem kerestem munkát, szóval a kedves Randstad válaszolt nekem egy több mint 3 éves jelentkezésre vagy egy nem létezőre. Nagyon profi 🙂

Írtam is nekik, hogy ez nem vet túl jó fényt rájuk (amire mondjuk magasról tesznek, mármint hogy én mit gondolok róluk…), főképp kíváncsiságból, hogy mit (ha) válaszolnak(-e).

A lényeg

Nem olyan rég ezen bejegyzésben írtam egy ilyen mondatot: “Ezenfelül más változások is érlelődnek, de erről majd később tervezem hogy írok – remélem nem marad el…

Egyszer azóta megkíséreltem leírni, összefoglalni hogy mi is ez, amúgy főképp személyes, életszemléletben beálló változás, de nem lett az igazi, úgyhogy hagytam is. Ma viszont rátaláltam egy frappáns összegzésre Bill Watersontól:

“Ha bármit kívánhatnál, mi volna az?”

“Egy nagy, napsütötte réten lehessek.”

“Egy hülye rét? Nem érted? Gondolkodj nagyban! Gazdagság, hatalom, képzeld hogy BÁRMIT kívánhatsz!”

“Hmm, valóban nehéz vitatkozni valakivel, aki ilyen boldognak tűnik.”