Esti hangulat

“There’s a stillness
Between the light and me
Nothing, but dreams and decay
And the angel
whose wounds are my lamentation
Oh, just melt away”

Reklámok

Google válasza Broglie-nek: hullámforma (alias google wave)

Épp most nézegetem (persze sok-sok megszakítással, mert azért mégiscsak munkahelyen vagyok 😉 a Google nagy újítását (május 28-án került fel a youtube-ra), ami szerintük forradalmasítja az eddig emailalapokon nyugvó kommunikációs formát.

Úgy nevezik a cuccost, hogy Google Waves.

A videó itt megnézhető, de mivel majd’ másfél órás, nem hiszem, hogy mindenki végig bírja majd 🙂

Szerintem érdekes, úgyhogy nem hagyom félbe, viszont kijegyzetelem az újdonságokat, jellemzőket vagy pusztán megemlítendő dolgokat belőle (a pöttyöcskés jegyzetek végén előforduló számok azt jelölik, hová kell tekerni a videóban a megfelelő rész megtekintéséhez):

  • nyílt forráskódú lesz, nagyban számítanak a felhasználók önkéntes segítségére
  • az email már 40 éves technológia, és amikor kitalálták, még nem léteztek azok a dolgok, amiket ma már alapnak veszünk: SMS, instant messaging, blogs, média-megosztó hálózatok, fórumok, wiki oldalak, társadalmi hálózatok (myspace-hez hasonlóakra gondolok most), úgyhogy már megérett egy szemléletmód-váltás is 🙂
  • a webes emailfiókokhoz hasonlóan nem a saját gépünkön tárolódik majd az információ, hanem egy google szerveren, fent a Felhőben (Cloud), emiatt megoldható a megosztott hozzáférés több felhasználóval egyszerre (6:20)
  • pl. elkezdesz írni egy üzenetet (mint egy sima emailt vagy IM üzenetet) ami megjelenik a címzettnél, amint ő is online lesz; erre válaszolhat is, az üzenet tetszőleges pontjára írhat amit akar, ekkor az oda bekerül (az accounthoz tartozó avatarral megjelölve) (9:30)
  • egyszerre mindkét (mindX) fél is szerkesztheti a doksit, és nem csak akkor jelenik meg az irományuk, amikor leütik az Enter-t, hanem már betűnként zajlik az adatátvitel! (ki lehet kapcsolni, ha nem tetszik) (10:30)
  • új résztvevőt meghívhatunk úgy, hogy simán behúzzuk az ikonját a beszélgetésbe (annyiban különbözik a mostani megoldásoktól, hogy ha jól tudom, akkor ma még pl. Skype-nál az előzményeket nem látja az újonnan csatlakozó alapesetben) (12:50)
  • hogy ne legyen túl kaotikus az új résztvevőnek a sok beleírás és változtatás, van egy Playback funkció, ami megmutatja neki az eredeti (email formához leginkább hasonló) szöveget, majd onnan lépésenként meg lehet nézni, hogy mi is történt szépen sorjában (13:20)
  • privát bejegyzések (ki lehet választani, hogy kik láthassák) (14:40)
  • csatolmányok: fogd-és-vidd (drag-and-drop) módszerrel (képek esetében a thumbnail-ek hamarabb jelennek meg, mint a feltöltés teljes végrehajtása)
  • a Bloggy nevű robot felhasználóval rögtön mehet a saját blogra is a beszélgetés, és a blog felületén is lehet válaszolni (19:10)
  • API részről inkább nem írok, messze nem az én területem
  • az Orkutban is lehet majd valahogy használni (ez kb. a google iwiwje, ma néztem bele először)
  • online megosztás, együttműködés szintén van (erre már azért van példa amúgy is, ők is említik a sima emailküldést simán meghaladó wikis oldal létrehozását, de a wave is alkalmas lesz rá, nem kell kimozdulni a google platformról) (27:45)
  • változáskövetés (sárga háttérrel) (29:10)
  • ez a Playback nagyon tetszik nekem 🙂 ráadásul azt is be lehet állítani, hogy pl. csak XY hozzátett dolgait játssza vissza
  • a doksiba került megjegyzéseket el lehet rejteni (pl. Béla egy avatarbuborékkal odanyomott valamit, amit sima olvasáskor nem akarunk látni, akkor van egy Hide gombocska hozzá) (33:20)
  • a változáskövetési, verziókezelési része még fejlesztés alatt van, ott terveznek több funkciót is
  • újabb fincsi dolog, hogy több felhasználó egy időben tudja szerkeszteni ugyanazt a dokumentumot, és a változtatások rögtön láthatóvá válnak! ugyanúgy, ahogy 10:30-nál betűnként zajlott az átvitel (35:40)
  • a wave-ek rendszerezésére is terveznek néhány dolgot, nehogy elborítson bennünket a szökőár hulláma 🙂 ezek között találhatóak a már jól ismert mappák, címkék, tárgy (subject), de lehet egy külön wave-ben összerakni (fogd és vidd módszerrel) a hivatkozások révén több másikat (40:00)
  • ha a hullám-keresőbe beüt az ember valamilyen kulcsszót, kidobja az azt tartalmazó hullámok listáját, ami automatikusan frissül! (tehát ha közben valaki szerkeszti valamelyik hullámot és bekerül a bejegyzésbe a kulcsszó, elvileg mp-eken (a demóban 3 mp volt) belül megjelenik külön frissítésre kattintás nélkül! (42:30)
  • off: régi vicc, de hogy reklámozza magát a korboncnok? Érezd a hullám frissességét. – bocs
  • helyesírás ellenőrzés: (mondhatja mindenki, hogy lerágott csont, de egy apróság azért mégis figyelemfelkeltő!) nem csak az adott szót nézi, hanem inkább a szövegkörnyezetet, én is most csak a videjóban lévő példát tudom felhozni: “Can I have some been soup?” Aláhúzta a pirosat, aztán feladta lehetőségként a bean-t, ami jó is. Noha a been is helyes szó, mint ahogy az “It has been so long.” mondatban meghagyta helyesként! (44:30)
  • linkek és képek beszúrásának egyszerűsítése a netről (47:10) – elvileg videókra is működik majd (54:30)
  • egyfajta polling (yes – no – maybe) (50:40)
  • google maps közvetlen rákeresés, több gépen egyszerre! (52:50)
  • űrlapok (forms) is vannak benne, amiket többen is tudnak egyszerre tölteni és ebből poll is készíthető (55:30)
  • twitter wave 🙂 twave (57:30)
  • issue tracking együttműködés pl. a  code.google.com-mal, de más online cuccokkal is lehet  (1:01:50)
  • azonnali fordító – 40 nyelvet ismer  (1:13:10)

Nem egy rövid videó, el is tartott egy hétig is talán, amíg szakaszosan végignéztem. Bár hosszú, de nagyon tudom ajánlani a megtekintését, még ha csak úgy is, ha valaki az általam vázolt pontokon megy végig. Persze van benne jócskán egyéb is, amit nem tartottam fontosnak / nem figyeltem fel rá / nem értek hozzá…

Blog külcsíny

Szent Rita napján

Üdvözlet mindenkinek eme nemes nap alkalmából! Szülinapom is van ma, de főképp azért jelentőségteljes számomra ez a nap, mert – mint a cím alapján már kitalálhattátok – május 22-e Szent Rita napja. 1447. május 22-én váltott át a létezés egy más állapotába, Cascia városkájában, Olaszország közepén.

Hogy miként kapcsolódik össze az én történetem az övével? Aki kíváncsi rá, olvassa tovább, és elmesélem 🙂

2004 tavaszán (akkor már fél éve Budapesten laktam) sokat jártam a Szabó Ervin központi könyvtárba. Amúgy is imádtam azt a helyet, meg a közelben sikerült ideiglenes munkához jutnom, úgyhogy minden adott volt, hogy gyakran odalátogassak. A közelben volt leendő munkahelyem is, de ebben akkor még csak reménykedtem 🙂 Ezen kívül akkortájt már be-betértem egy-egy templomba, mert tetszett az a nyugalom, az a lelki elmélyedés, amit meg tudtam tapasztalni.

Nem messze a könyvtártól rá is leltem egy olyan templomra, ahol nagyon jól éreztem magam, amikor betértem, 10-15 percet békében üldögéltem, gondolkodtam, tervezgettem, reménykedtem. Többek között azon, milyen jó lenne, ha sikerülne bejutnom a MÁV FKI-ba dolgozni, illetve szerelmi életem jó irányba történő alakulásáért is sokat imádkoztam.

Végülis mindkettő összejött, az utóbbi azóta is tart, Gabival össze is házasodtunk, a fiunk már másfél éves, és ezekért azóta is minden nap hálát adok Szent Ritának is (nem azért, mert úgy gondolom, ő egyedül felelős azért, hogy így alakultak a dolgok, de példamutatásával biztosan segített, illetve érzésem alapján máshogyan is). Az ő személye úgy kerül be az én életem szálába, hogy mikor már visszatérő vendége voltam az említett templomnak, egyik alkalommal úgy gondoltam, utánajárok, kinek szentelték és hogy kicsoda ő. Belül van egy fából faragott Szent Rita szobor, tehát az első kérdésre hamar meglett a válasz 🙂

Következő utam a könyvtárba vezetett, ahol egy rövid életrajzot találtam Szent Ritáról, ekkor tudtam meg, hogy május 22-e az ő napja. Azóta érzem e megmagyarázhatatlan, ám létező köteléket. Ő az a szent, aki a lehetetlennek tűnő helyzetekben való, szeretet általi helytállást testesíti meg. Azóta én is igyekszem eszerint élni, Új-Zéland kapcsán is sokszor az ő példája ad erőt is hitet, hogy ki tudjak tartani.

2007-ben el is utaztunk Olaszországba, Casciaba, mert meg szerettem volna nézni, hol élt.

Kilátás a történelmi részről a házak felett

Kilátás a történelmi részről a házak felett

A hangulatos főutca

A hangulatos főutca

Sajnos ezt a városkát is elérte a modern kór: bazári hangulat, túlzott ünnepélyesség, túlcicomázás, stb. Szerencsére a domb tetején, ahol a régi rendház állott, a kis templom még mindig megvan, ahol a kolostor nővérei imádkoztak, és ide a turisták nem nagyon jönnek fel, mert magasan van 🙂

Egyik reggel mi arra jártunk, az ajtót is nyitva találtuk, csak mi ketten voltunk ott élő emberek. Azt nem mondanám, hogy egy lélek sem járt arra rajtunk kívül 😉 Akkor és ott éreztem át azt az élményt, ami miatt érdemes volt ellátogatnunk Casciaba: nem tudnám szavakkal hűen körülírni, de a lényeg az, hogy éreztem, milyen volt Ő, milyen volt az Ő idejében ott lenni és Istenhez szólani. Amikor ez az élmény eszembe jut, mindig egy kicsit könnybe lábad a szemem, és őszinte öröm tölt el.

A fenti templom kapuja

A fenti templom kapuja

Szent Rita Roccaporenaban született, ami egy falucska Casciatól 10 km-re. Elsétáltunk egyik nap oda is, gyönyörű hely, milyen csodálatos lehetett a XIV. században!

A templom, ahová Szent Rita fiatal lányként járt

A templom, ahová Szent Rita fiatal lányként járt

Roccaporena02

A falucska közepe

A rendház bejárata

A rendház bejárata

Ezóta szünet nélkül közel érzem magamhoz Ritát, nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rá, és ne törekednék arra, hogy az ő példáját kövessem, a szeretetteljességet és a kitartást lehetetlennek tűnő helyzetekben.

Köszönöm, ha végigolvastátok e meglehetősen személyesre sikeredett bejegyzést. További szép napot, és minden hölgy olvasómnak, aki ezt a nevet viseli, boldog névnapot kívánok! 🙂

(Akit érdekel egy rövid életrajz Szent Ritáról, kattintson ide!)

Még néhány kép Casciaról:

Egy szűk utcácska

Egy szűk utcácska

 

Hangulatos terasz

Hangulatos terasz

Egy tájkép

Egy tájkép

A nagytemplom előtt

A nagytemplom előtt

Star Trek

Na, megnéztük tegnap az új Star Trek filmet (kicsit bosszantó, hogy semmi alcíme nincsen, majd évek múlva csak úgy fogjuk emlegetni, hogy Star Trek 2009? Mintha valami szoftver lenne, nem? :))

Én nem vagyok Star Trek rajongó, csak szimplán szeretem a sci-fit (a klasszikus, elgondolkodtató fajtát is, meg az SW ST jellegű limonádékat is). Nekem kellemes meglepetés volt maga a film, szerintem jól összehozták. A korábbi részek nagy rajongói nem biztos, hogy odáig vannak érte, mert jócskán eltér a stílusa az én véleményem szerint.

Nem fogom bőséggel kivesézni, már többször próbáltam komolyan kritika jellegű véleményt írni, de egyszer sem jött igazán össze 🙂

A történet talán a leggyengébb pontja az egésznek, de arra is azt mondom, hogy simán hozza az elfogadható szintet. Van benne (jó)néhány következetlenség, ok-okozat nem mindig passzol össze, illetve ebből az előzményből logikusan nem következhetnek az előző filmrészek. De azért nem ebből van több, úgyhogy összességében nem zavaró.

A megvalósítás már tényleg jó, az akciójelenetek nincsenek túlsúlyban, amikor pedig azok kerülnek előtérbe, akkor annyira gyorsan történik minden, hogy az embernek amúgy sincs esélye bármiféle hibát felfedezni, plussz magával ragadják az események.

A szereplők is jól eltaláltak. Már több helyen olvastam, hogy Kirk kapitány karaktere sokkal hitelesebb Chris Pine előadásában, mint anno volt T. J. Hookerként (alias William Shatner – tőle egyébként olvastam egy Star Trek könyvet is anno, hát vagy a fordítás volt nagyon rossz, vagy az eredeti, mindenesetre nagyon arrogáns, beképzelt személyiség képét árasztotta magából az íróra nézve). Spock is egész jó volt, a kis néger lány már kevésbé nyerte el a tetszésemet (jó, külsőre kellemes megjelenése volt, de vagy túljátszotta a szerepét, vagy ilyennek találták ki magát a karaktert, és nekem túl sok volt), de számomra az igazi Pike kapitány volt, akit Bruce Greenwood személyesített meg!

Nem hiszem, hogy igazán ismert színész, de kedvenc sorozatomban, a Nowhere man-ben (magyarul az RTL klub adta Neve senki címmel, később még az AXN is vetítette) oltári módon megkedveltem. Látta esetleg valaki azt? Ha ismeritek a Hálózat csapdájában c. filmet, na az egy silány utánzat történet tekintetében. Mel Gibson Összeesküvés-elmélet filmje is csak távolról kullog utána. Mindegy, igény esetén arról is írhatok pár sort.

Szóval visszatérve a Star Trek 2009-re, ami az igazi erőssége a filmnek, az a szinergiából adódó hangulat. Külön-külön egyik komponens sem kiemelkedő, viszont összegyúrva nagyon jó hangulatot tudtak megalapozni, ami végigkísérte a filmet. Egyszer sem gondoltam azt, hogy “de várom már a végét”,  ebben a közel két órában fenn tudták tartani az érdeklődésemet, és élveztem is a filmet elejétől a végéig.

Aki szereti az űr sci-fi hangulatát, nincs 30 régi Star Trek poszter a szobája falán, a szellemi táplálékot nem a moziban kívánja elfogyasztani, annak bátran ajánlom!

Értékelésem: 76%

Bence oltása (egy ideig az utolsó)

Hogy ne szűküljek be nagyon egy témára blogírás kapcsán 🙂

Ma reggel Bencével néztünk egy Csipet-csapat részt reggeli közben (úgy tudja bambulni az aranyos fejével, hogy ha bármilyen kaját kínálok neki, elhajtja a kezemet :)), aztán megkapta a kinti szerelését, 8 óra felé pedig elindultunk a dokihoz!

Kicsit becsapós volt szegénykének, mert beültettük a bringásülésbe, amitől azt hihette, hogy bizony most kerekezés következik. Hát, félig-meddig igaza lett, de csak toltam, nem ültem fel, Gabi pedig ment mellettünk a bakkerkokkerrel.

Bence még a tegnapig letépendőként értékelt sapkát is kérte a liftben, pedig korábban visítva tiltakozott, már amikor csak közeledett feléje a sapi. Pedig nyáron fontos, pláne NZ-re készülve 🙂

Szóval hamar eljutottunk a dokihoz, kb. 10 percet kellett várni, addig ő meg én birtokba vettük a játszószobát, csúzdáztunk (na jó, én csak lentről néztem vágyakozva…), aztán irány befelé!

Vetkőztetés (mert hát aktméredzkedésről is szó volt) után beletettük a kisembert a mérleg serpenyőjébe, ahol eredményként azt kaptuk, hogy 12,22 (mínusz kendő) kg-mal nehezedik időnként az idegeinkre őkelme 🙂 Ezt követően megtudtuk, hogy 80-akárhány centi magas (én pont nem láttam, mert takarta az asszisztens, Gabi meg utána nem emlékezett pontosan), majd a (mole)sztetoszkóp hideg érintésétől borzongva, kérő szemekkel meredt rám utódom. Megacéloztam tekintetemet, próbálván átadni a rezzenetlen magabiztosságot gyermekemnek, de nem tudom sikerült-e 😉

Mindenesetre amikor következő fázisként a doki belebökte dundi felkarjába a tűt, nyikkanás nélkül tűrte – ebben talán nagyobb szerepet játszhatott az, hogy hirtelen kapta a szúrást, mondhatnátok, de nem! én tudom, hogy ebben is az ő rettenthetetlen bátorsága került napvilágra, ami sajnos már nem tartott ki addig, amíg a fecskendezés tartott. Viszont amikor mentünk kifelé, már ő nyitotta ki nekem a kaput a bringám előtt 🙂

12 Majkey vagy Monom (de lehet, hogy maradhat Majom :))

Piiiing: találós kérdés!

Múlt vasárnap ismételten megnéztem ezt a zseniális filmet. Emlékszem, hogy 1995-ben, amikor elkészült, beültem egy moziba, hogy megnézzem. Kb. fél óra elteltével kijöttem, annyira érthetetlen és érdektelen volt számomra. Aztán kb. 1 hónapja valamilyen okból kifolyólag (gyötröm az agyam, de nem tudok rájönni) jött az ötlet, hogy megszerzem és most végignézem.

Sikerült is leszedni (de semmi torrent! láthattuk mi lett a Piratebay sorsa, maradtam a jó öreg rapidshare-nél ;-)) aztán egy hétvégi éjszaka során meg is néztem. Csak úgy egyedül, fejhallgatóval, az ágyban ücsörögve, eredeti nyelven, felirat nélkül.

Rövid összegzésem: ez egy remekmű! Terry Gilliam rendezte (Monthy Pythonos figura, ő követte el a Gyalog galoppot, a Brian életét és a kicsit más jellegű de szintén elgondolkodtató Brazilt is), ami önmagában is sokat jelent számomra (ha így rákérdeztem volna, de eddigre már rá is kérdeztem, csak a bejegyzés szavai nem teljesen időrendben követik egymást).

A 3 főszereplő:

  • Bruce Willis, akinek a rendező parancsba adta, hogy nem mutathatja a filmben az akciófilmekben elhíresült gesztusait
  • Brad Pitt, aki díjat is kapott gyagyás alakításáért
  • Madeline Stowe, akit kellemes volt nézni, jól kiegészítette Bruce Willis alakítását

A film a klasszikus értelemben vett sci-fi hagyományait követi. Itt most ne tessék Star Warsra meg ilyesmikre gondolni, az nagyon távol áll ettől a kategóriától. Az ismertebbek közül Asimov Alapítványát tudnám említeni, vagy ami stílusában közelebb áll ehhez a filmhez, az a Sztrugackij fivérek munkássága. Legalábbis nekem hangulatban az ő regényeik jutnak eszembe most. Vagy Abe Kobó A negyedik jégkorszak c. regénye (jelentkezzen aki olvasta! :))

Szóval elgondolkodtató, több kérdés vetődik fel a cselekmény alakulása során, mint ahány aztán megválaszolásra kerül, és 2.-3. nézésre is marad bőven figyelnivaló. Vagy egyszer sem nézi meg valaki, vagy legalább háromszor is lesz kedve.

A történetről szándékosan nem írok egy betűt sem, bár nem sok mindent lehetne kihámozni egy rövid leírásból, annyira szövevényes. Ezenkívül én sem látok még teljesen tisztán mindent belőle 🙂 Külön-külön is magasra teszik a mércét az egyes összetevők: történet, alakítások, zene, de az az összhang, amiben ezek összefonódnak, olyan hangulatot varázsol az ember fejébe, hogy miután először megnéztem, legalább 4-5 napig (NZ mellett!) ez a film keringett legtöbbet a fejemben.