Hirtelen bemutató

Huh. Már meséltem itt Nektek a nemrég elkészült, de amúgy folyamatos fejlesztés alatt álló SSIS keretrendszeremről. Akit nem érdekelnek a technikai részletek, az nyugodtan ugorja át a rozsdavörös részt, bár röviden vázolom csak, mert nem ez a lényege a bejegyzésnek, de ismerete sokat segíthet az értelmezésben.

A keretrendszerem az adatáttöltés folyamatának ad egy naplózási felületet, amire jelentések is építhetők, emiatt nagyon hasznos az adatáttöltés üzemeltetőinek. Az alábbi részekből áll:

  • MasterPackage: ez vezényli le az egészet, szabályozza hogy mikor melyik gyerekcsomag induljon )a csomag elnevezés az SQL Server Integration Services package szóból adódik), mi történjen ha valamelyik zátonyra futott, vagy ha éppen sikerült, szóval ő amolyan irányító
  • ChildPackages: az ún. gyerekcsomagok, amelyek tartalmazzák a tényleges adatátvitellel illetve átalakítással kapcsolatos műveleteket, ezekben egy elég részletes naplózás van
  • Jelentések: az előbb említett naplózás eredményeképp az adatáttöltés folyamatával kapcsolatos eredmények log táblákba kerülnek, amelyekre látványos és hasznos jelentéseket készítettem Reporting Services-zel
  • Keretrendszer telepítő: egy viszonylag egyszerű Excel jószág, ami néhány paraméter beírásával, majd azok továbbpasszolásával egy SSIS csomag felé azt elindítja, aminek eredményeképpen létrejön a konfigurációs adatbázis 3 cella kitöltésével és egy kattintással (amennyiben a felhasználó megfelelő jogokkal rendelkezik az általa megadott szerveren)

Nagyjából ennyi, persze jóval több van mögötte, de az ok, amiért most billentyűzetet ragadtam, az az, hogy a mai nap ellátogatott az irodába az aucklandi BI kisfőnök. Clive pedig ígéretéhez híven (erről írtam is nemrég) kicsit egyengette az utamat nála, illetve feldobta nekem a labdát: bemutatott minket egymásnak Daryllel, és megkérdezte, van-e kedvem bemutatni neki az SSIS keretrendszeremet. Hirtelen (és szerencsére rövid) leizzadást követően rávágtam hogy “Persze!” majd gyorsan előkapartam a merevlemez mélyéről a demóként előkészített dolgaimat és bemutattam mind a 4 fázist (amit az előbb vázoltam).

Nem kellett hozzá sok idő, de szerintem tényleg jól használható, tetszett is Darylnek. A végén megjegyezte, hogy nagyon hasznos volna ha hosszú távon valamikor meglátogatnám a vezető fejlesztőjét Aucklandben és együtt dolgoznánk. Ebből persze az még nem derült ki, hogy csak néhány hétre gondolt, vagy átnyergelésre, de ha úgy alakul, szerintem nem zárkózna el az utóbbitól sem. /Érdekes módon az tetszett neki nagyon, hogy a MasterPackage-ben van egy kockaprocesszálás is :)/

Úgyhogy a lehetőséget ma megkaptam Clivetól, terveim szerint márciusban az előadásomat is megejtem az SQL Server User Group találkozón (ez szerencsére elég kislétszámú és baráti közösség sok DBA-val, akik a BI területével keveset foglalkoztak eddig), úgyhogy a dolgaim kezdenek beindulni. Az elszántság és a lelkesedés nekem mindig meghálálta magát. Ezután is törekedni fogok rá, hogy ha az Élet elém tár egy lehetőséget, ne hagyjam ki, ha rajtam (is) múlik!

(Most éppen örülök is, mint majom!)

Reklámok

BI kilátásaim

Nem tudom pontosan kinek, mit, milyen formában említettem, ezért a bejegyzés kis visszatekintéssel indul.

2009. október 5-én kezdtem dolgozni a Datacom-nál. (Előtte pár nappal nyújtottam be a WP-kérelmet, amit másfél órán belül megkaptam.) Clive interjúztatott előtte, ő is lett a főnököm. Gyakorlatilag 3+1 emberből állt a BI csapat:

  • Clive mint practice lead, architect, akármiket is jelentenek ezek pontosan, a lényeg hogy ő vitte a hátán a BI-t olyan szempontból, hogy gyűjtötte az ügyfeleket, előadta nekik, hogy milyen király fazonok vagyunk, és milyen nagymértékben hozzá tudunk járulni az ügyfél eredményességéhez
  • Haidir – egy maláj srác, aki 2 éve végzett Victoria Egyetemen IT és jogász szakon – mint Sharepoint és Reporting Services fejlesztő, aki az elmúlt 2 évben egész jó tudást szedett össze SSIS és az adatbázis motor kapcsán is, de azért még sok toldoznivalója van, mindenesetre jó munkatárs, kiválóan lehet vele együttműködni
  • én
  • Hazel, aki BA (business analyst – üzleti elemző), máig sem igazán tudom, hogy ők pontosan mit csinálnak, és az elmúlt 3 hónapban sem lettem igazán okosabb e tekintetben, gyakorlatilag Hazel a +1 ember, aki sok konkrét feladatot nem kapott a BI melókat illetően

December közepén megtudtuk, hogy Clive dobbant, mert kapott 2 jó ajánlatot, amelyek közül az egyiket elvállalta, emiatt január 29-én (jövő pénteken) lesz utoljára.

Ez egyfelől szívás, másfelől lehetőség, attól függ, hogyan állok hozzá. Szívás, mert nagyon törekvő fickó, kiválóan vitte a BI business vonalát, az I-t (ami mondjuk itt a technológiai fejlesztésnek felelhetne meg) pedig egész jól elláttuk Haidir és én.

A lényeg, hogy a Datacomnál ennek ellenére a helyem biztos, mert az SQL Serverhez van annyi hozzáértésem, hogy simán tudnak nekem feladatot adni, csak akkor lesz bibi, ha az nagyon távol áll a BI-tól, mert akkor az nekem kevésbé fog tetszeni, ami meg nem tetszik, ott sokáig nem maradok az eddigiek alapján. Csak persze most nehezebb lenne a váltás. Ez két dologgal orvosolható:

  • megszerezzük a PR-t – költséges és hosszú folyamat, melynek egyéb okokból jelenleg nem tudunk még nekiugrani, de ha benne lenne a matrica az útlevelemben, vígan pattoghatnék a munkahelyek között
  • cégen belül váltok, mert Datacom van Aucklandben is (ez utóbbi megoldás azért is jó, mert a jelenlegi időjárási és lakóviszonyok mellett amúgy is felmerült az ötlet)

A dolog parkolópályán van, mert április 26-ig aláírtuk a házbérlést, és itt nem nagyon lehet ezt felmondani, csak ha előre kifizetem addig, amit a fene akarna úgy, hogy nem is lakunk itt. Addig pedig ki fog derülni, hogy érdemes-e maradni a cégnél.

Február 9-én megyek vizsgázni, majd ha sikerül akkor februárban még egyszer, hogy meglegyen a már meglévő két vizsgám SQL Server 2008-as változata is. Több pedig nincs is ezen a területen, DBA tudásom meg még nincs annyi, hogy olyan vizsgában is gondolkozzak, nem is biztos, hogy akkora szükségem volna rá. Inkább a Kimball Academy-t kéne elvégeznem, de az több ezer dolcsi, szóval jelenleg kiesik a hatókörből.

Jelenleg – januárban – a BI feladatok elég lassan csordogálnak felém, de legalább tudok tanulni a vizsgákra.

Pénteken ebédidőben sikerült Clive-ot egy beszélgetésre invitálnom, mert épp rejtvényt fejtett a konyhában, szóval amúgy is nagyon ráért 🙂 Az eszmecsere eredménye tömör formában:

  • elmondása szerint elégedett a munkámmal, hoztam azt az eredményt, amiért anno felvett, és ha BI területre menne tovább (nem arra megy), akkor vinne is magával (ez azért jólesett!)
  • a cégtől nem tehetnek ki (ahogyan korábban is vázoltam, SQL-re mindig szükség van itt), legfeljebb olyan feladatokat kapok, amik nem tetszenek (ez nem csak azért nem jó, mert finnyás volnék, hanem ha a szakmai területemen kívül dolgozom, akkor nehezen tudok fejlődni az általam választott dolgokban, ami hosszú távon negatívan hatna)
  • szívesen tartaná továbbra is a kapcsolatot, ha szakmai referencia kell, nyugodtan megadhatom a számát, email címét
  • az aucklandi Datacomnál erősebb pozícióban van a BI, ha szeretném, szól az ottani vezetőnek (akit persze jól ismer), hogy kell-e ember, szerinte simán át tudnék menni, ha nem gond az Aucklandbe költözés (mivel eme ötlet amúgy is felmerült, nagyon megörültem, hogy a való élet is ez alá játszik, szóval lesz választási lehetőség)
  • szakmailag jó vagyok, de a rátermettségem, törekvőkészségem javításra szorul, amivel teljes mértékben egyet értek. Szerinte nem főképp az angolommal van e téren a gond, hanem hogy nem árad belőlem eléggé a magabiztosság, a nyilvános beszédet kéne gyakorolnom. Ehhez lehetőséget is szívesen ad, mivel ő a Wellington SQL Server User Group (wellingtoni szakmai csoport) vezetője, szóval ha szeretnék előadást tartani, nosza rajta! Felkészülni is segít rá, jó téma lenne elsőre egy általános BI ismertető DBA-knak (DBA = database administrator, nem írom le magyarul, majdnem ugyanígy nézne ki, csak lenne benne ékezet). El is határoztam, hogy élek a lehetőséggel, és a vizsgák után ez lesz a következő lépés!

Nagyjából ennyi volt a lényeg, az biztos, hogy megérte elbeszélgetni vele, örülök az ötleteinek, a felkínált lehetőségeknek, és ismét felötlött bennem amit Rob írt néhány hónapja nekem: nem az a fontos, mit tudsz, hanem hogy kit ismersz (“This business is based on who you know not what you know.”).

Most néhány hónap forrongás, amiből majd kikerekedik a döntés, addig figyelek, tanulok, dolgozom, és persze élünk! 😉

Munkahelyi élményeim

(ezzel a szép kékkel jelöltem azokat a részeket, amelyek igyekeznek egy-egy túlzottan szakmai részt köznapi, érthető szavakkal magyarázni)

Ez a terület eddig nem sok szót kapott a blogomban, talán azért, mert ha már úgyis itt vagyok napi 8-9 órát, a fene akar még írni is róla. De most akad egy kis időm, meg azért van, aki kíváncsi rá, úgyhogy íme.

Kicsit távolról indítom a dolgot, de majd azért összeérnek a szálak, az ismétlésért elnézést.

Szóval agusztus 2. hetében (talán 13-án?) volt az első interjúm itt Wellingtonban egy Rob nevű fazonnál, aki egy helyi, kis BI cég vezetője. Az ígéretes kezdés ellenére a dolog nem jött össze, mert Rob úgy vélte, nem vagyok még alkalmas a tanácsadói munkakörre. (Akkor is, most is nagyjából igazat adtam/adok neki.) Viszont aztán az ő révén kerültem be a mostani helyemre is, ahonnan (egyazon cégtől csak másik szervezeti egységtől /írhattam volna osztályt is?/) augusztusban távozott Adam, akit Rob felvett.

Mivel ő (mármint Adam) kiwi, ezért angolban biztosan nem veszem fel vele a versenyt jelenleg, hogy szakmailag igen-e vagy sem, azt csak hézagosan tudom eldönteni. Állítólag nagyon sok munkája volt itt, több projekt egyszerre, állandóan leterhelték, stb. Ez a fáma, fogalmam sincs mennyi belőle az igazság.

Amiről van fogalmam, hogy az az SSIS ETL (az SSIS az SQL Server adatáttöltésért felelős része egyszerűen (és nem pontosan) szólva, az ETL meg ez a folyamat maga) rendszer, amit összehozott 7-8 hónap alatt, azóta sem működik rendesen, kézzel szokták a csomagokat MSDB-ből futtatni (nem szakértők kedvéért ez kb. olyan, mintha kurblival indítanád a kocsit naponta…) – a logolása meg átláthatatlan. A naplózás lényege pedig az volna, hogy könnyen, gyorsan áttekinthető képet adjon egy-egy adatáttöltő folyamat eredményéről, hibáiról, stb.

Szóval Adamnek ezt nem sikerült elérni valamilyen okból, pont.

Én október 5-e óta dolgozom itt, hol keményebben hol lazábban, jelenleg főként SSIS tervező-kivetelezőként. Az biztos, hogy sokkal inkább szabad kezet kaptam, mint eddig bárhol és bármikor. Az IX-nél anno nem is nagyon volt ETL feladat (ami meg igen, az olyan is volt meg én is annyira értettem hozzá, hogy nem), a VFT-nél már volt dögivel, de eléggé behatárolt módon, illetve már az ETL-t megelőző lépésben történtek meg az adattranszformációk.

Na, itt nem. Egyrészt az ún. keretrendszert is nekem kellett felépíteni. Ebben nagyon-nagy segítségemre volt MK (nem mortal kombat) megoldása, amiben anno találtam azért néhány dolgot amit én nem úgy csináltam volna, de alapvetően egy logikusan, frankón felépített elgondolás volt. Köszönöm Krisztián!

Persze nehéz volna ráismerni, mert sokminden megváltozott, egyéni dolgokkal egészítettem ki, van amit meg kellett változtatni, de a lényeg, hogy egész jó cucc lett belőle.

(Önmagában a keret még nem értinti magát az adatáttöltés folyamatát, az minden projektnél teljesen egyéni. A keret főként a naplózást, az SSIS csomagok végrehajtását, a naplóra épülő jelentéseket, a hibakezelést, meg a hasonlókat jelenti.)

Többek között főként ezen dolgoztam az elmúlt 2 hónapban, illete ezen keretet alkalmaztam az ilyen-olyan projektek ETL-jeihez.

Egyszer majdnem mellékvágányra is csúsztam, amikor egy olyan projektre akartak betenni, amihez semmi közöm nem volt, csak annyi hogy láttam már SQL Servert. De hát nem volt más, nekem meg hivatalosan nem volt számlázható munkám, úgyhogy beraktak. Na, kb. 2 óra alatt kiderült, hogy amit ők csináltak, ahhoz tényleg se közöm se hozzáértésem: Microsoft CRM rendszerhez való adatáttöltés SQL Server szkriptekkel, aztán egy C360 nevű progi használatával data mapping.

Még a T-SQL sem az én világom, nemhogy a többi. Meg a nagyságrend is más. Ha adattárházzal dolgozónak mondom, hogy a táblák “nagy” mérete miatt a betöltést 45e soronként darabolják, mit szóltok hozzá?

Aztán ettől megmenekültem, mert adódott egy másik projekt, ahol alkalmazhattam az SSIS keretet, kaptam forrásrendszert (ööö…flat fileokat 🙂 ) szóval jól elvoltam/vagyok vele.

Elvileg szerdán (holnap) lesz egy demo belőle, mármint nem az SSIS részből, hanem úgy a projektről. Ehhez tegnap volt egy megbeszélés, amin szerintem nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna, illetve nem áll olyan készültégi szinten az egész, hogy igazán jó visszhangja legyen, pedig a demo “csak” a helyi vezetők előtt lesz.

No, Clive emiatt (ez továbbra is csak feltételezés) úgy döntött, hogy kerüljek bele én is, mert amit tegnap reggel bemutattam nekik, hogy miként működik a csomagom, az nagyon tetszetős volt. “Magunk között” szólva nem is annyira az ETL részét értékelték, hanem azt, hogy nagyon csilivili jelentéseket gyártottam a log táblákra, és azok jól néznek ki, meg tényleg könnyen átláthatóak, megfelelő az infótartalmuk.

Szóval holnap én is előadok (hogy pontosan mit szeretnének látni tőlem, az ma délután derül ki), tehát pont olyasmit fogok csinálni, ami az első lehetőségnél kizáró ok volt, hogy valszeg nem lennék rá alkalmas. Ilyen az élet 🙂

MartinIsti munkába megy

Ha még régen írtam volna ezt a bejegyzést, lehetett volna a címe Isti iskolába ingázik, de hát azok az idők már elmúltak.

Mostanság ritkán adok hírt magamról a blogon keresztül, ezen majd igyekszem javítani, ami valószínűleg sikerülni is fog, amint túlélem a pénteki határidőt, mert bizony élesben kell beüzemelnünk a teljesen átdolgozott SSIS csomagokat, ami sosem egyszerű. Egyrészt mert nincs közvetlen hozzáférésünk az éles környezethez, így össze kell rakni egy telepítési doksit meg külön batch fájlokat (nem is szólva arról, hogy biztos kell bogarakat is irtani majd, az meg közvetítővel eléggé nehézkes szokott lenni…), másrészt mert ez sosem szokott zökkenőmentesen, a tervek szerint menni.

Emellett ott van még a család vízum-ügyintézése, amit kicsit eltökörésztem, de erről majd később, ha már kiderült pontosan, hogy mi a helyzet.

A mostani bejegyzés csak egy egyszerű képsorozat arról, hogy milyen útvonalon járok dolgozni, miket látok miközben sétálok. Ha a blog nem alapvetően rólam szólna, hanem elsődlegesen NZ-ről, akkor lehetett volna a címe Pillanatképek Wellington reggeli életéből.

Furcsa érzés visszagondolni nem is olyan sokkal korábbra, hogy pl. tavaly tavasszal (magyar éghajlat-számítás szerint) villamos-villamos-metró-Dózsa György út aluljáró útvonalon zötykölődtem nap-mint-nap, majd a puccos váci úti irodák csillogásának árnyékában megbúvó hátsó utcák hugyos-mocskos világában, az óhaza “leginkább kedvelt” kisebbségének kiabálása közepette talpaltam a régi raktárépületből kialakított irodába.

Aztán – hatalmas minőségi ugrásként – nyártól kezdve már az Infoparkba jártam bringával, amit nagyon szerettem. Ha nem jött volna közben az NZ dolog, bizonyára maradtam volna még ott egy jó darabig.

Most pedig… most pedig a tengerparton sétálgatva, élvezve a napsütést (kivétel pl. ma, de ez az első olyan alkalom mióta Wainuiomataban lakom, hogy akkor is esett az eső, mikor munkába mentem vagy onnan jöttem), a hegyek látványát…szóval ilyen környezetben zajlik egy átlagos reggelem:

Wainuiomata – buszmegálló

Ezeket a képeket elnézve újból felötlik bennem a gondolat, hogy olyan helyen lakunk, ahová eddig nyaralni, üdülni jártunk. Most pedig nap mint nap itt vagyunk 🙂 Persze amikor esik az eső és/vagy hideg van, akkor nem olyan nagy élmény, de bízunk a nyárban, és amikor süt a nap akkor tényleg gyönyörű. Bár a képek kicsit csalnak, hiszen a valóságban még szebb!

Lower Hutt – vasútállomás

Wellingtonban, a tengerparton az irodámig

Munkahelyem (a vajszínű ikertorony baloldala, első emelet)

Ha olvasnivaló terén nem is tettem ki magamért, a képek szerintem szépek. Akár még arra is megfelelőek, hogy valaki szó szerint képet kapjon arról, milyen Wellington egy átlagos, napsütéses reggelen. (Én anno keresgéltem ilyen jellegű képeket róla, de nem találtam.)

A hétvégén igyekszem orvosolni a hosszú szünetet a bejegyzések folyamában, addig is köszönöm a türelmet!

Egy zsufolt-zsufolt het (munka, koltozes, felkeszules)

Nem sokat irtam mostansag a blogra, amit meg megis, az ugymond nelkulozte a komolyabb temakkal valo foglalkozast. Ezt most igyekszem potolni, hiszen vegre van idom: itt ulok Aucklandban a belfoldi terminalnal, ahol ingyen netezesi lehetoseg van (“brought to you by Auckland Airport and Airport Media” – szerintem nagyon rendes toluk) es meg a WordPress is bejon.

Vegyesen, omlesztve irom le, mik tortentek, de legalabb igyekszem idorendben:

Hetfo

Nyomi hetfok itt is vannak, ez nem orszag, hanem emberfuggo. Nem volt kedvem hozza, de legalabb nem szakadtam meg a munkaban. Nem azert, mintha nem lett volna, hanem mert nem volt rendes hozzaferesem egy cucchoz, ugyhogy legalabb intezhettem a kivandorlassal kapcsolatos ugyeket, meg ami a bekoltozeshez kell.

Delutan viszonylag hamar leleptem, mar 4 ora korul. Kenytelen voltam, hiszen a butorboltok itt mar f6-kor bezartam, es Rebinek mindenkepp kellett agyat vennem, aztan ha mar amugy is el kellett latogatnom Wainuiomataba, a lower hutt-i BigSave boltban vettem egy sima, single matracot $300-ert. A hazhozszallitasnal a fifty-t persze hogy fifteen-nek ertettem, szoval meglepodtem, amikor a fizetesre kerult a sor, de mivel en sem tudtam volna olcsobban megoldani, egye fene. Szerdan mar viszik is ki, es mivel Martin meg otthon lesz, takarit, ezert barmikor vihetik.

Ma egesz delutan sutott a nap, de mire kiertem a hazhoz, nem elbujtatta bajos orcajat a felhok moge? Hat de! Igy kicsit mas hangulata volt a haznak, hogy kipakolofelben lattam. Ami viszont kellemes fejlemeny, hogy bonuszban kapjuk a kovetkezoket: huto, mosogep, dupla agy, a butorok egy resze ottmarad, hogy eloveteli jogunk lehessen, mikor Martin el kivanja adni oket. Persze ez neki is jo, mert amugy nem tudna hova tenni oket szerintem. A lenyeg viszont az, hogy butorozott hazhoz jutunk, legalabbis az elso idoszakban, ami azert nagy konnyebseg!

Mar koszontunk el egymastol, amikor eszrevettuk, hogy a jobb elso fenyszoromat betorte valami kavics es szetzuzta az egot (ooo… azota is igy van – csunya, rendetlen autotulajdonos vagyok /es sajnos felelotlen autos is ebben/), hazafele azert meg gondoltam belefer, nem volt olyan sotet. Meg is erkeztem majdnem idoben. Meg egy kis PS2-es focizasra is jutott ido Louis-val!

Kedd

Reggel idoben bertem, Gabival terveztuk az elokeszuleteket, meg fokepp Barnabas ugyeben kaptunk uj informaciokat. Az Airmax Cargo adott egy 1825 euros ajanlatot Bp – Aucklandre, ez kb. 485e Ft, es bar oltari sok, meg mindig a legkedvezobb. (A kontaktszemely iranti erdeklodest megjegyzes utjan varom, ha felmerul az igeny.) Meg mult heten felvetodott, hogy a Lufthansa a poggyaszterben elszallitja 40 EUR/kg egysegaron, ami kb. 300e Ft-ot jelentett volna, csak kisero kell hozza. Na, kiserot is majdnem sikerult talalni, illetve egy kedves es lelkes Olvasom megtette volna nekem ezt a hatalmas szivesseget, de egyreszt ha minden igaz Koreannal jon, azok meg nem engedik, masreszt tul hamar ahhoz, hogy meglegyenek a vizsgalatok. De azert jo tipp volt!

Napkozben torekedtem arra, hogy az SSIS package template-emet tokeletesitsem (mivel ez a teljes Olvasokozonseg igencsak periferikus reszet erdekli, ezert a reszleteket kihagyom), ebed a Great Indiaban, ami egy nagyo jo hely. $10-ert az PQS az Infoparkban nem ad ekkora adagot, es csak fele ilyen minoseget.

Munkaido utan SQL Server Users Group talalkozo, ez amolyan havi egyszeri alkalom, amikor a helyi SQL-esek osszeroffennek, meghivnak valami neves eloadot, es hallgatjak fel oran at, ahogy beszel. Persze ez csak a felszin, a lenyeg az, hogy elvileg 17:30-kor kezdodik, de valojaban akkor csak a pizzak erkeznek meg, a sor meg mar ott var, szoval eves-ivas 6-ig, akkor egy kis szakma, majd irany haza.

Illetve en vissza az irodaba, Gabival csevereszni. Ugyhogy sotetben sikerult hazaerni, pakolas meg elmaradt. Mondjuk kozben kiderult, hogy a szerdai koltozes amugy is tolodott, de annyira nem is baj. Azert Bessnek emlitettem, hogy csutortokon kikoltozom, a masnapi vacsorarol meg mar irtam.

Szerda

Ma kozos reggeli a munkatarsakkal (amit en megeloztem egy reggelivel Bessnel, ha mar Bed&Breakfast, nem hagyom ki), ok ettek en hallgattam. Ez amolyan heti egyszeri megbeszeles, kajalassal egybekotve. Clive nagyjabol kiosztotta a heti teendoket, aztan ment egy kis szocseples, amit biznisz emberek szeretnek, az en eszem meg mason jart.

A munka ma mar kemenyen ereztette, hogy penteken hatarido, es Haidirral (a malaj kollegam) neki is ultunk szorgalmasan. Nem mondom el a reszleteket, de aki ismeri az SSIS-t tudja, hogy arra sosem szabad szamitani, hogy egy SSIS csomag, amirol azt halljuk, hogy “Regen jol ment.” most is rendben lefut. Na, nem is. Ennek eredmenye viszonylag hosszabb munkanap lett, de azert f7 fele elindultam a vacsira.

Csutortok

Nem mondtam csutortokot, de egyre tornyosulnak a felhok, es hiaba jatszanak ossze Damoklesszel, nem sikerult elernem, hogy az a franya kard rest nyisson a felhok kozott. Ebedelni sem volt idom. Dolgoztunk egesz nap ketten egy gepnel, Haidirnak az ugyfelrol van megbizhato tudasa (meg SQL-ben is jo), en meg probaltam kamatoztatni az SSIS eloeletemet.

A koltozes meg egy nappal csuszik, mert Martin autoja bemondta az unalmast, szoval kell neki meg egy nap, de nekem sem gond. A matracot nem vittek ki tegnap, ugyhogy ma rajuk telefonaltam, ki is vittek 2 oran belul.

Munka estig, szerintem 8 utan indultam haza. Beszeltem Kedvesemmel telefonon legalabb egy orat (jo dolog a VOIP! es penztarca- vagy manapsag inkabb ugy kene fogalmaznom, hogy bankszamla-barat). Mar csak 2 nap es indulnak! 😀

Pentek

Reggel hirtelen felindulasbol ugy dontottem, kikoltozom. Nem halasztom ebedszunetre, vagy delutanra, plane nem estere, mert ha ma is ugy alakul, ahogy tegnap, akkor mar a fene akar koltozni. Ugyhogy reggeli utan osszeraktam a cuccaimat, be a kocsiba, 9-kor indulas Wainuiomataba, ott kirakodtam, megbeszeltem Martinnal a reszleteket, majd irany a woburni vasutallomas Park&Ride parkoloja, es a 10:55-os vonattal suhantam vissza Wellingtonba.

A nap hasonloan telt, mint az elozo, de este 6-kor mar azert Haidirral elmentunk ebedelni/vacsorazni, de utana meg legalabb 10:20-ig szivtunk az ETL-lel. Akkor beszeltem 20 percet Gabival, majd szaladtam a 11 orasi vonatra. Utkozben koncentraltam, nehogy elfelejtsek tankolni, mert alig lotyogott nemi benya a tank aljan, de szerencsere meg kibirta a kb. 500 meterre levo benzinkutig.

Elso alvasomat Rebi uj matracan ejtettem meg, de takarom nem volt, csak takarohuzat, a gazkalyhat beizzitottam, de nem akartam egesz ejszaka egetni, ezert tobbszor arra ebredtem, hogy fazom. Nem is tudtam jol aludni, izgultam Gabiek utja es a melo miatt egyarant.

Szombat

F7 korul kidobott az agy, meg vagytam egy kis melegre. Eltekertem a boltba, vettem nehany olyan dolgot, amit evoeszkoz meg tanyer nelkul is lehet fogyasztani, otthon megettem. Kozben nem faztam, mert a deckre sutott a nap fenyesen, kellemesen meleg volt.

10-kor elindultam vasarolni. Pont jokorra sikerult idoziteni ezt a bekoltozest, mert a hetfoi Labour Day miatt ilyenkorr itt HATALMAS learazasok vannak, ugyhogy joval olcsobban jutottam mindenhez, szerintem osszessegeben 40-45%-ot sikerult sporolnom ma. A Queensgateben levo Warehouse, Farmers es a nem sokkal arrebb levo Briscoes kozott ingaztam egy picit, jegyzetelve, szamolgatva. A vege az lett, hogy a dolgok nagy reszet a Briscoesban vettem: dupla takaro, szimpla takaro, 3 parna, evoeszkozkeszlet, 3 edenybol allo keszlet, Benceparna, lepedok nehany dolgot a Warehouseban: kenyervago kes, evoeszkozok, vizforralo, kis takaro, tu a pumpahoz. A Farmersban pedig 2 dolgot szereztem be nagyon olcson: Remington birka(ez en volnek)nyiro es teflonserpenyo.

Mire a vegere jutottam mindennek, 2 ora fele jart az ido. Fogtam magam, irany dolgozni. Az elejen nehezen tudtam ra koncentralni, de aztan Haidirral jol haladtunk. 8 korul elinditottunk egy kocka processt, ami legalabb 1 oraig tart, aztan eljottunk. Innentol majd Haidir atveszi, amit kedd reggelig kell befejezni, en meg mentem Gyorgyiekhez Lower Huttba, aki kolcsonoz nekunk babaagyat. Aztan a babaagy meg jo sok mindennel kiegeszult, meg a delelotti vasarlas eredmenye is a kivulrol nem tul nagynak kinezo Nissan Bluebirdben lapult, nem hittuk volna hogy bele fog ferni minden, de belefert! Eppen csak, de sikerult. Otthon le is fenykepeztem, miutan kipakoltam, hogy mennyi-mennyi cucc is volt ez!

Gyorgyi meg behivott egy teara, aminek az eredmenye az lett, hogy 11-ig beszelgettunk. Sok hasznos tippet is adott, pedig mar a babaagy meg a jatekok meg az etetoszek is mind hatalmas segitseg! Nagyon halas is vagyok neki, emelett pedig nagyon kellemes beszelgetotars, ugy nez ki Gabi nem lesz egyedul mar az elejen sem ilyen szempontbol sem.

Fel 12 korul gordultem be a garazs ele, kipakoltam, zenet hallgattam, enekeltem, megittam egy sort, osszeraktam a kisagyat es sokat-sokat gondoltam Gabiekra, akik mar uton voltak a repterre, es igyekeztem minel otthonosabba varazsolni a hazat a hazaerkezesunkre. Szerintem sikerult is sokat javitani rajta, a kisagy nagyon jol mutat a nappaliban 😉

Ma mar az 500gsm (ez itt valami mertekegyseg arra, hogy mennyire meleg a takaro, ez majdnem a legmelegebb fajta) melegitett, es bizony jo is volt! Meg a futest sem kellett beinditanom, igy sem faztam. Azzal a joleso erzessel merultem alomba, hogy Gabiek mar minden perccel kozelednek es kozelednek hozzam…

Az első munkanap

Reggel idoben keltem, megreggeliztem, borotvalkoztam, szomoruan neztem a szemerkelo esot, ami aztan pont elallt, mire indultam 🙂 Meg a nap is kisutott egy piciket a setam idejere!

Ma nem kockaztattam meg a bringaval menest, mert nem tudtam, hogy le tudom-e rakni valahol. Csak ugy, kint az utcan nem akartam, nehogy megazzon szegenyke (vegul aztan nem esett az eso egyaltalan, csak este). Igy hat maradt a seta.

9:35-re ertem be, Haidir (a kelet-azsiai kollega) korbevezetett, kaptam a recepciotol egy kezdocsomagot (Starting Kit), amit nem is volt idom megnezni meg kitolteni a papirokat, mert mar jott a feladat 🙂

szakmai resz kovetkezik 🙂

Clivenak van egy SSIS csomagja PROD szerveren, amit az Agent nem akar job-bol inditani. A csomag maga MSDB-ben van. Hiaba csinaltak hozza egy kulon SSIS User felhasznalot, adtak meg neki minden szuksegesnek tuno jogosultsagot, valamiert nem tud lefutni a dolog. A hibauzenet Microsofthoz melto, mert informaciotartalma csekely. Kertem hozzaferest a PROD-hoz en is, Clive kicsit szivta a fogat, de mondtam, hogy a helyzet elemzese es megtekintese nelkul biztosan nem fogok tudni megoldast talalni, ugyhogy megkaptam 🙂

Kikukaztam netrol meg sajat kutfobol nehany lehetseges megoldast, aztan ebed utan osszeultunk kiprobalni oket. Vegulis nem nagyon sikerult megoldani, igazabol nem tudtuk leszukiteni a problemat, mert 3 helyen lehet a hiba:

  • az SSIS User felhasznalo nem fer hozza az SQL Agent-hoz
  • az SSIS User nem fer hozza az MSDB-hez
  • az SSIS Usernek nincs jogosultsaga SSIS csomagokat futtatni
  • vagy, 4.-kent a usernek nincs joga az ETL-ben erintett adatbazisokat modositani

Vegeredmeny meg nincs, most a csomagot kezzel futtatjak egy sysadmin felhasznalokent bejelentkezve.

szakmai resz vege 🙂

Ebbol is latszik, hogy rogton a surujebe csoppentem, amit cseppet sem bantam, mert ugy elroppent az egesz munkanap, hogy egy sort sem unatkoztam. A vegen SQL Server 2008-at telepitettem a virtualis gepemre, kozben neteztem, blogoltam, csevegtem 🙂

Minden delelott 11-kor gyumolcsosztas van a konyhaban, ahol ha biliardasztal nincs is, de csocso van! 🙂 Gondolom igy itt csocsobajnoksag van, de ha nincs, majd szervezek 🙂

Az iroda egyteru, de kellemes a hangulata, bar sokkal tobben vagyunk, mint a VFT-nel, de nem zavaroan.

Osszessegeben a munkat is elveztem es az irodaban is jol ereztem magam ezen az elso napon. Remelem a tobbi legalabb ilyen jo lesz (atlagban, mert tudom azert, hogy lesznek nehezebbek is).

Kapcsolatok, itteniesen szólva networking

Amit most szeretnék megosztani, arról csak a saját példámat illetően, a saját szakmámban tudok nyilatkozni. Ennek ellenére szerintem más területeken, más sorstársak is küzdöttek, küzdenek ezzel a problémával.

Az egyik 22-es csapdája mellett itt van a másik. Vagy mondhatnám úgyis, hogy benne.

A nagy csapda alatt a WP nélkül nincs munka – munka nélkül nincs WP ördögi kört értem. Ezen belül, a munka oldalán felbukkan egy újabb csapda (amit a munka ünnepén sem lehet kikúrálni belőle :)) mégpedig az, hogy kapcsolatok nélkül bizony nagyon nehéz megszerezni. Na igen ám, de honnan jut az ember kapcsolatokhoz, ha nem tud elkezdeni a szakmájában tevékenykedni? (A házastársi kapcsolatot most nem sorolom ide, mert a beházasodni egy kiwihez már túlmegy a WP és munkavállalás duettje által megrajzolt körön ;-))

Ennek a gondolatmenetnek az ihletét Rob sms-e jelentette, amit a köszönetemre válaszolt:

“This business is based on who you know not what you know.” Ezért van az, hogy a hozzám hasonló, ágrólszakadt hazánkfiainak a dolga nagyon nehéz. Szerintem nagyon kevés embernek van arra lehetősége, hogy otthon egy multicégnél dolgozva itteniekkel kerüljön kapcsolatba (ez nem az jelenti, hogy nem ismerek ilyet! :P), mert azért európai viszonylatban, céges érdekeket nézve Új-Zéland messze van. UK-val, USA-val sokkal könnyebb kapcsolatba kerülni, ami alapján van esély elindulni.

De azért, ahogy a példám mutatja, meg lehet oldalni ezt a dilemmát is, mint ahogyan a nagy 22-es csapdát is, de sok kitartás és elkötelezettség kell hozzá.

Amit az én egyszerű kis gondolatmenetemmel tudok ajánlani, az főleg IT-seknek szól (még az is lehet, hogy kizárólag):

  • legyen valamilyen nemzetközileg elismert vizsgád (nekem Microsoft Certified Personnel cuccom van, tökéletesen bevált), hogy ismeretlenül is szóba álljanak Veled,  mert az érdeklődést nehéz felkelteni annyira, hogy megadják az interjúra a lehetőséget (és ezért van az, hogy a fejvadászokat nagyrészt el lehet felejteni, mert fogalmuk sincs a dolog szakmai részéről, tehát nem tudják felmérni, mit jelent egy bizonyítvány megléte vagy épp hiánya),
  • legyél rajta a LinkedIn-en, szerintem megéri, és ott lehet elkezdeni komolyan keresni a szakmába vágó cégeket, igazából olyan, mint egy szakmai Facebook vagy iwiw. Persze azt nem mondom, hogy “jelölj ismerősnek” fűt-fát (többek között azért sem, mert se fű se fa nincs fenn), de érdemes kutakodni. Meg persze jó minél több recommendation-nel (ajánlás) rendelkezni, hadd lássa mindenki, milyen jó véleménnyel van Rólad a korábbi munkatársad, főnököd, ügyfeled.
  • Keress témába vágó, helyi szakmai csoportosulásokat (levlisták, klubok, akármi).

Több ötletem jelenleg nincs, amúgy is túlnőtte a bejegyzés a kereteit, mert csak Rob sms-ét akartam megosztani, de kerekedett belőle egy kis eszmefuttatás. Bármilyen észrevételt szívesen olvasok, kíváncsi is vagyok, mások miként vélekednek erről.