Ház mizéria – 5 év után újra

Úgy vélem ez érdekes téma, mert ugyan hozzánk kapcsolódik a konkrét lefutása az ügynek, de általánosságban is bemutatja az itteni helyzetet, mégha az én szűrőmön (meg Gabién) keresztül is.

Szóval egyszer volt, hol nem volt, mikor még bukdácsoltam motorral Southshore göröngyös, földrengés buckázta útjain nap-mint-nap a Farmlands iroda felé és vártam, mikor változik meg végre az ingázási helyzet, s mikor lesz, hogy újra olyan helyen lakjunk, ahol mindenkinek lehet egy kis magánélete, ha ahhoz szottyan kedve.

Most már nem ott lakunk, de anélkül hogy hirtelen nagyon előreszaladnék, csak annyit hadd említsek meg, mikor mostanában egyszer-egyszer kiautózunk arrafelé, már hosszúnak sem tűnik az út és a táj is sokkal jobban tetszik :o) Nesze Neked tárgyilagos hozzáállás…

De visszatérve az idő folyásának medréhez, mert nem szeretek szembe-evezni vele (főképp mert Ő az erősebb/kitartóbb), még ott tartunk, hogy másfél-két hónap visszavan a southshore-i életből. Nem akartunk túl hamar másik házat keresni, mert a duplán fizetés nem túl kellemes, a jó házak meg nem várnak meg és csak a szívünket fájdítja, ha elhappolnak egy ígeretes darabot az orrunk elől. Eközben viszont nagyon a végére sem szabad tartogatni, mert akkor meg félő, hogy belekényszerülünk egy szükségmegoldásba.

Nem mondom hogy teljesen tudatosan foglaltunk végül állást az iménti dillemma kapcsán, de az biztos hogy sok-sok (ha Gabi élményeit is hozzáveszem, akkor még -sok-sok-sok) házat megnéztünk, összesen szerintem 60 körül. Ha nem több. Az elején kellett jópárat megnézni, hogy visszarázódjunk az egész folyamatba s tudjuk már képről hogy mi az amit megnézni sem érdemes. Nem részletezem egyedi szinten, legfeljebb néhány kirívó példát, illetve a véghajrá befutóit, hanem inkább maradok az összefoglalásnál, szerintem Olvasóként is kellemesebb.

  • Mielőtt / mikortájt ideköltöztünk, sokaktól hallottuk, hogy nagyon magasak az ingatlanárak, sőt aucklandi viszonyok uralkodnak. Ez azért felemásan igaz csak. Valóban sokba kerül mind bérelni, mind venni, de korántsem annyira mint Aucklandben jelenleg. Azon időszakhoz képest, mint amikor mi legutoljára vadásztunk 2010-ben, drágábban lehet találni Christchurchben ingatlant, mint amibe mi költöztünk a North Shore-on. Amiben végül most kikötöttünk, szerintem pár száz dolcsival többe fájna hetente, de mivel nem ahhoz szoktunk hozzá, így be kell vallanom, meglepetésszerűen ért az árszínvonal.
  • A telkek felosztása itt is divat. Mindenfelé sok olyan ház akad, ahol a földrengésben megsérültet lebontották és a helyére nem egyet-kettőt, de hármat húztak/húznak fel! De azok már nagyon egymásban vannak, igazából sorház is lehetne. Én nem nagyon értem az ezek iránti kereslet mögött rejlő indokokat, de nem is én vagyok a célközönség azt hiszem.
  • Az új házak (én nemes egyszerűséggel lakótelepnek hívom a maga negatív felhangjaival együtt) eléggé egy kaptafára épülnek és a helykihasználásuk nem jó, illetve pontosítok: nem olyan, mint ami nekünk igazán tetszene: a nappali szinte mindenütt kicsi a 3-4 hálószobás ingatlanokban, de legalábbis nem olyan méretű, hogy az családnak kellemes legyen. Egy-egy főnek vagy párnak még csak-csak. De eközben a hálószobák sem igazán olyan méretűek, hogy alváson kívül másra alkalmasak legyenek. A garázs nagy, meg a közlekedő-folyosók nagy tereket “megesznek”. Ezenkívül nagyon közel vannak a szomszédhoz néhány kivételt leszámítva. Összességében egyik sem nyerte el igazán a tetszésünket, bár $1000 heti díjért tutira vannak ígéretesek…
  • A belváros tele van townhouse épületekkel, amik területre akkorák mint a normál házak, csak ez az x négyzetméter több emeleten oszlik el. Sok vadiúj van, illetve épülnek újjá.
  • Az ingatlanügynökök továbbra sem a szívünk csücskei, eléggé elkényeztetett módon nem sokatmindent csinálnak a lóvé zsebretételén és némi adminisztráción kívül. A kérdésekre legtöbbször nem tudják a választ (Hány éves a ház? Mikor volt felújítva? Hány négyzetméter a területe? – szerintem alapvető kérdések, mégsem alapvető hogy az ember válaszokat kap rá), sokuk mogorva, nem segítőkész. Természetesen vannak kivételek, de őket egy kezemen meg tudom számolni (és nem azért meg genetikai csoda vagyok x számú ujjal ;-)) Ők meg a másik véglet.
  • Kacérkodtunk az építtetés ötletével is, de még mielőtt kiderült volna hogy megengedhetjük-e magunknak, igazából elvetettük az ötletet. Jó volt eltöprengeni rajta és körbejárni ezt a lehetőséget is, de egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy hosszú távon Christchurch-ben ingatlan-tulajdonosnak lenni jó befektetésnek bizonyul.
  • Könnyű kutyával kecót keresni? Alliterációt írni k-val könnyebb 🙂 A tréfát félretéve nehéz. Aucklandben még nehezebb és itt sem egyszerű, de az hogy már 6 éve itt vagyunk, van jó referenciánk, jó állásom, ezek elvitték a hátukon a dolgokat. Volt amit Barni miatt nem kaptunk meg, de ami a befutó lett, az végül jobb annál, úgyhogy annyira nem bánkódunk.

Néhány érdekesebb/tanulságosabb élmény:

  • Srác egy belvárosi villát (értsd: 1920-as években épült) akar kiadni $550-ért, de a kifestésen kívül nem sokban különbözik a régi állapotától… $400-at esetleg megért
  • Fickónak írok TradeMe-n keresztül hogy minket érdekel a 3 hálószobás háza (amire a hirdetésben az volt hogy 6 főig kényelmes), válaszul kért némi plusz infót rólunk, Azt megadtam lelkiismeretesen, aztán válaszul annyit kapok, hogy ne raboljuk egymás idejét, szerinte ez nem a nekünk való ház, mert túl kicsi lenne számunkra. Vagy a matek vagy az őszinteség nem az erőssége mert a 4 kevesebb mint a 6, de más oka persze lehetett, de azt meg nyugodtan mondhatta/írhatta volna.
  • Egy belvárosi townhouse tulajdonos megmutatta a $600-ért hirdetett házát, ahol mutatás előtt kitakarítani már nem volt ideje. Viszont így meg büdös és elég mocskos volt az amúgy sem túl fényes helyszín.
  • A végén már nagyon hamar hívtunk/leveleztünk a friss hirdetésekre. Volt amikor az ügynök azt válaszolta hogy még nincs nála a kulcs. Akkor meg mi a fenének teszi fel a hirdetést?
  • A képek még mindig nagyon-nagyon-nagyon csalnak! Talán még jobban is, mint anno, de lehet hogy csak a szemünk szokott el tőle.

A végén 3 ház maradt versenyben, de ebből kettő volt igazi esélyes a harmadik pedig biztonsági tartalék, mert ugyan jó volt, de nem jobb a másik kettőnél és drágább. A fő esélyesek a város ellentétes végein voltak (némi túlzással azért, az egyik Addingtonban délen, a másik Casebrookban északon) és eléggé eltérő tulajdonságokkal bírtak:

Addington – Linden Grove

  • kb 15 éves ház, szóval ha nem is a legújabb építésű (ami be kell hogy valljam számunkra bizony előny volt), de kellőképp modern a mi ízlésünkhöz (pláne sok egyébhez képest amit láttunk)
  • emeletes, amit én szeretek, a hálószobák pedig egész jó méretűek voltak, nem csak akkorák hogy az ágy elfér bennük aztán kész
  • a környéke is szép, közelebb van a melóhelyhez mint Southshore de egy-két forgalmas részen át kell vágni
  • a nappali/ebédlő kicsi ahhoz hogy családilag kényelmes legyen (Bence szereti szanaszét hagyni a játékait meg imád helyigényesen játszani)
  • a tájolása egész jó, reggel már hamar besüt a nap, de délután 3-4-től már elfordul a nappalitól, szóval az esélyes hogy hamar kihűl (itt Christchurchben ha lemegy a nap, még hamarabb lezuhan a hőmérséklet évszaktól függetlenül is akár)
  • ugyan ügynökség hirdette, de az illető nagyon rendes volt, ugyanúgy Augusztusban kezdett itt dolgozni, mint jómagam :o) Ő más házakat is mutatott nekünk, segítőkész volt mindig, kommunikációban is jelest adok neki. Ha valaki hasonló cipőben jár mint mi akkor, őt nyugodt szívvel ajánlom a nekünk mutatott viselkedése alapján. (Igény esetén szívesen megadom a nevét / telszámát is.)

Casebrook

  • érdekes módon mielőtt ezt megnéztük, Gabi pont mondta hogy több régit (értsd 2000 előttit) már ne nézzük, mert eddig mindig csalódtunk bennük, de mivel már az útitervben benne volt, elmentünk
  • egy kocsibejáró legvégén álló házikóról van szó, jó nagy udvarral, csak a bejáratot nehezen találtuk meg :o) A landlord épp a kertet rendezgette, a landlady meg épp locsolt és mindketten nagyon barátságosak voltak.
  • A ház ugyan viszonylag régi (1970-es években építették), de teljesen jó állapotban van, már szigetelt (az ablakok is, persze az itteni módon), egy jó nagy heatpump van a nappaliban meg a levegő-keringtető rendszer.
  • A nappali dupla (utólag építették hozzá) és a konyhával egyben, így pont jól van egy ebédlőnek kinevezhető rész, valamint egy másik ahol lehet rendesen “nappaliskodni“, a kettő között meg egy kis egyéb rész. Úgyhogy a mi méret-kívánalmainknak jól megfelel.
  • A szobák is jó méretűek, a mi hálónk is nagyobbított, úgyhogy annyi hely van benne, nem is tudjuk kihasználni!
  • Fürdő/WC-ből csak egy van, de az legalább frissen felújított és ráadásul fantázia is van benne. Persze a lányok néha vetélkednek a mellékhelyiségért mert Rebi előszeretettel tölt el bent váratlanul is hosszú időt. A hosszúság nálam is megvan, de főképp reggel 6-kor, amikor senkit sem zavarok vele.
  • A toldalék nappali tényleg nappali, mert oda aztán besüt a nap (ha nem bújik felhő mögé) egészen estig, addigra meg úgy felmelegszik hogy nagyon kellemes.
  • Kb 5km-re van a munkahelyemtől és ez már bringával is simán bevállalható, de addig is a mocival a havi benzinköltség kb 10 dollár :o)

Azt hiszem a sorok között olvasva kiderült már, hogy az utóbbi lett a nyerő, de mind a hármat megpályáztuk és 1-2 nap elteltével mind a három jelentkezett hogy leellenőrizték a referenciákat meg amiket megadtam és minden oké, kutya ide vagy oda, a tulajdonosok örülnének nekünk. Rövid de annál intenzívebb és családi szintű tanakodást követően döntöttünk Casebrook mellett.

Pont egy hónapja költöztünk ide, azóta felfedeztük sok jó helyet a közelben és mivel már bringánk is van, járunk-kelünk erre-arra, fedezgetjük fel a dolgokat… de ez már egy másik történet!

Reklámok

Villamos és gondola

Noha már jópár hete történt, de egyéb elfoglaltságok miatt (amikről szintén lesz majdan szó a terveim szerint) most sikerült eljutnom odáig, hogy írjak is róla. Gabi szüntelen böngészi a lehetőségeket, hogyan lehet kellemesen időt tölteni a városban illetve annak környékén, és a villamos nagyon könnyen adódik, mert sok helyen felbukkan a népszerűsítő kiadványokban.

Most is ebből indultunk ki, illetve összekötöttük két másik dologgal: egyrészt a szomszédból “kölcsönkértük” Lennie-t, Bence barátját (jófej kissrác, attól függetlenül is komálom, hogy Bencével jóban van, bár persze ez önmagában is meghatározó lenne az igazat megvallva -)) másrészt a Cathedral Junction-nél (Székesegyház Pályaudvar-nak lehetne forditani, de mivel a székesegyház (ha ez a katedrális igazi magyar megfelelője) szegény még mindig a létezés határán “lebeg”, mert döntés még nem született a helyreállítás/lebontás ügyében, valamint a fedett villamos-megálló sem igazán mondható pályaudvarnak, ezért a szó szerinti megfelelője erősen sántít) van egy LEGO játszóház, ahol mindennap kiszórnak egy hatalmas adag LEGO-t egy szőnyegre, és lehet látogatni, kizárólag adományozós alapon, tehát belépő nincs.

A kölkök jól eljátszogattak, mi pedig közben felváltva megejtettük a gondola+villamos kombóra vonatkozó éves bérlet vásárlását. A felnőttek fényképes igazolványt kapnak, a gyerekeknek nem kell, tehát gyakorlatilag nem nézik, hogy a velünk együtt lévő “gyereksereg” kifiaborja, amig a csorda népessége 3 vagy azalatti.

A LEGOzást követően habozás nélkül ki is próbáltuk újdonsült bérletünket a villamoson való utazásra. A sok tátongó placc mellett nagyon sok épitkezési telek is volt, némelyek egészen előrehaladottak, azt hiszem a tanács valamelyik épülete jövőre átadásra is kerül a nagyobbak közül. Jó volt villamosozni, jó sokat mentünk rajta, Bencéék hellyel-közzel unatkoztak is.

Majdnem ugyanott szálltunk aztán le, ahol fel, s itt találkoztunk a varázslóval, aki szintén rendszeres ügyfele a villamosnak. Azt hiszem ilyen is csak Új-Zélandon fordul elő: villamoson ücsörgő varázsló. Mókás volt látni ahogy fekete, csúcsos sipkájában ott zötykölődik az 1900-as évek elejét idéző hangulatú fapados járművön ülve. Kérésünkre még álomvarázst is mondott a gyerkőcökre 🙂

Ezt követően ebéd, majd irány a gondola, amely a Cavendish hegyre visz fel. Ez a Port Hills nevű dombvonulat egyik hegye, kb. Cashmere és Mount Pleasant között félúton. Lélegzetelállitó a látvány már felfelé menet is, de fentről egyszerre lehet a városra lepillantani az egyik oldalon, Lyttelton kikötőjére és az Akaroa öbölre pedig a másikon. Most sajna csak rövid időt töltöttünk a hegytetőn, a gondola felső végének közvetlen közelében bóklászva egy rövidet, mert már kezdett hűvösödni az idő, a gyerekek meg már nyűgösködtek a séta említésére is.

Az imént olvasottakat pedig képes-zenés összefoglalónkban az alábbiakban láthatjátok :o) Azért is készült el sokára ez a bejegyzés, mert igencsak sokat elszöszöltem a fényképek összeválogatásával és eme bemutatóba illesztésével!

A közvetlen Youtube webcím: https://www.youtube.com/v/79mgdLffa2E?version=3&vq=hd1080

Játékház-kiállítás

A lányok az egyik könyvtárat látogatva a múlt héten észrevettek egy kis ízelítőt egy játékház-kiállításból, amit Szeptember 19-re hirdettek, és annyira tetszett nekik, hogy el is mentünk. Nagyon aranyos, aprólékos műgonddal elkészített, főképp viktoriánus időket idéző házikók voltak. Tele apró, de annál lenyűgözőbb részletekkel! Némelyik mintha igazi lett volna.

Kicsit olyan ez, mint a vasútmodellezés, csak kevésbé mozognak a tárgyak :o) a hangulata viszont tényleg hasonló! Nagyon élveztük az ottlétet, íme egy kis ízelítő belőle:

/Váltsatok át rendes felbontásra már a legelején, különben eléggé pixelesen néz ki. Küszködtem vele hogy rákényszerítsem a HD-t alapból, de a Youtube alapból visszaváltoztatja és olyan minőséget választ, ami szerinte az adott mérethez megfelelő./

A közvetlen Youtube webcím végső menedékképp: https://www.youtube.com/v/NSbYTWbB6qE?version=3&vq=hd1080

Tavasz!

A jelek szerint végre itt a tavasz! Tegnap 20 fok felett volt a kinti hőmérséklet és szabályosan meleg szellő fújdogált! Ma reggel mikor Barnival nyargalásztunk az óceán partján a három magamon viselt rétegből a végére csak egyet tartottam magamon. Aztán a motor is indult szinte köhögés nelkül!

A nap is egész korán felkel manapság, a fák is kezdenek levelet bontani (van egy rózsaszín fajta, ami már nagyon szépen, színesen pompázik az utcák mentén), az egész város hangulata kezd tavaszivá varázsolódni!

Igaz, a hétvégén lehet hogy visszavág egy kicsit a tél hűvös keze, de addig még élvezzük az enyhe időt ebben a pár napban 😉

Bence és a szomszéd kiskölök így mulattak a hétvégi szép időben:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Kirándulás Castle Hill-hez

Augusztus 22-ére a Metservice jó időt jósolt, úgyhogy úgy döntöttünk, felkerekedünk és megtesszük első kirándulásunkat a környéken. A nem teljesen szomszédos, de viszonylag azért közeli (100-120km) Castle Hillre esett a választásunk. Reméltük hogy még havat is találunk és nemcsak a hegyek csúcsán.

Íme a térkép:

CastleHill_utvonal

Vannak itt akár Üvöltő Szelek is a térkép tanúsága szerint, de mi voltunk olyan szerencsések hogy a jó időre való tekintettel most még szél is alig volt, nem hogy az még üvöltött volna. Csodaszép, szikrázó napsütés fogadott minket már reggel, amikor a négylábúval nyargalásztunk a parton.

Utána útközben beugrottunk egy dán pékségbe Rebi szülinapi reggelijére. A hangulatunk jó volt, az innivalók finomak, de a péksütemény minőségében erősen tendált az átlagos felé az átlag feletti árszint ellenére. Sebaj, ez legyen a legnagyobb bajunk!

Az útvonalat szegélyező városkák (méretüket tekintve azért falvak, de mint tudjuk itt nem village van hanem inkább a town vagy township elnevezést használják) nevei nekem gyermekkorom vadnyugati filmjeinek hangulatát idézték (Scheffield, Springfield), amin az útmenti legelőkön békésen idejüket múlató marhák és birkák is lendítettek egyet. A messzeségben ugyan a vadnyugati filmek rozsdabarna, sivatagos hegyei helyett hósipkás csúcsok emelkedtek, de ez egyáltalán nem csorbította hangulatomat!

Bence már unta az utazást 50-60km megtétele után, de mi nem tudtunk betelni a mindenfelé magasodó hegyek látványával! (Az esetleges kérdést megelőzve lesznek képek is, a már megszokott színes, mozgó, zenés módon!)

Amikor odaértünk is kiszálltunk, olyan nyugalom vett körül, hogy hiába volt azért ott néhány ember, a tornyosuló hegyhátak között meghúzódó tágas völgy oly mélységes békét árasztott, amit számomra nem tudott megtörni semmi. Csak nézelődtünk minden irányba, próbáltuk befogadni a természet eme sivár, de mégis grandiózusan lenyűgöző látványát.

Mikor végre elindultunk, hamar a sziklákhoz értünk, amelyeket mintha egy elfeledett korszak óriásai dobáltak volna szanaszét. Bencével fel is másztunk az egyik, sziklákkal tarkított domb csúcsán tornyosuló kövek tetejére. Nem szokta ilyen jól bírni, de most nagyon belejött a mászásba őkelme!

Mikor újra csatlakoztunk a lányokhoz, ittunk egy pataknál majd találtunk egy kicsi, fagyott hókupacot. Bence nem volt hajlandó ezt hónak elfogadni, váltig állította hogy az jég. Persze igaza is volt, de a hó meg a jég között bizony nem oly könnyű érdemben leírni a különbséget (a keménységet leszámítva) egy olyan gyerkőcnek, aki nem nagyon látott havat két éves kora óta.

Hamarost ismét női és férfi szakaszra oszlott különítményünk, mi Bencével még elhagyatottabbnak tűnú ösvényeket találtunk, mintha hegyi orkok földjén settenkedtünk volna, olyan volt a táj! A kisember nagyon elfáradt a végére, így már az utazással együtt járó hosszas üldögélést sem bánta! De azért amikor Springfieldben megálltunk egy hamira meg kávé/forrócsoki pocakmelengetőre, újult lendülettel vetette magát a játszótéren magasodó hatalmas fánk közepébe.

Maga a kis zöldellő rét a városka közepén olyan volt, mint egy mesebeli játszótér, a háttérben a porcukorral megszórt hegyekre visszapillantva. Nézzétek meg magatok is! :o)

/Váltsatok át rendes felbontásra már a legelején, különben eléggé pixelesen néz ki. Küszködtem vele hogy rákényszerítsem a HD-t alapból, de a Youtube alapból visszaváltoztatja és olyan minőséget választ, ami szerinte az adott mérethez megfelelő./

A közvetlen Youtube webcím végső menedékképp: https://www.youtube.com/v/V_xTlkJJFOU?version=3&vq=hd1080

Beeeeee

Nálunk aztán tényleg vannak birkák az irodában! Farmlands-nél dolgozom, a név nem hazudtolja meg magát! Az egyik munkatársamnak van egy kis farmja, néhány állata és mivel mostanság születnek a kis birkák, nála is van egy kb. kéthetes példány. Mivel napközben is kell valamiféle étrend-kiegészítővel etetni és nincs nála otthon senki, ma reggel behozta az irodába:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Most szaladgál össze-vissza, béget, a nők persze kezüket összetéve olvadoznak körülötte 🙂 Itteni szóval élve amolyan chick magnet (csaj-csali)

Igen, így mennek itt a dolgok 🙂

Christchurch – az első hetek

2 hete érkeztünk meg a városba, azóta gyűjtjük az ellentmondásos benyomásokat. Ellentmondásosak két szempontból is, egyrészt önmaguk viszonylatában, azaz Christchurchre vonatkozóan, valamint Aucklanddel (pontosabban szólva saját Auckland-képünkkel) párhuzamba állítva.

Nehéz bármiféle megbízható képet kialakítani ily rövid idő alatt, pláne hogy az ideérkezésünk – véletlenszerűen vagy félig-meddig akár szándékosan is? ki tudja… – úgy alakult, hogy a legkevésbé kellemes módon induljon és fokozatosan haladjunk a kellemesebb felé. Mivel ez zavarosan hangozhat, a további szóvirágok helyett inkább tárgyilagosa(bba)n pontokba szedem, mire is gondolok:

  • évszak és időjárás

Nem titok, hogy az NZ tél sokunknak nem a legkedvesebb évszaka a sok eső, a rideg hideg és a rövid nappalok miatt. Ráadásul még havas Karácsonyra sincs esély közben! :o) Hóra még egyes részeken akad, ott meg társul hozzá a kellemetlen hideg. Mi is ahogy augusztus 1-jén megérkeztünk, pár napig verőfényes nappalok próbálták csalfa ábrándképekkel elhitetni velünk hogy ez a vidék nem oly elviselhetetlen télvíz idején, aztán azóta kijut a felhős-esős időjárásból meg az éjszakai 0 fok közeli hidegből. Szerencsére maga az eső nem olyan trópusi jellegű amitől 2 perc alatt bőrig ázik az ember (a motoros!), de a kedveszegettséget ugyanolyan remekül elősegíti. A heatpump révén azért kezelhető a dolog, de a kellemestől távol áll szerintem. Ahogy majd közeledik a tavasz, bízom az enyhülésben és a növényvilág zöldbe borulása biztosan jobb kedvre fog deríteni.

Amikor Barnabással nyargalászunk a tengerparton (ami szinte “a hátsó udvarunkban” van), nem fázunk, sőt mindig fellelkesedem a mozgástól, a látványtól, a természet nyers közelségétől. Előző hétvégén hétágra sütött a nap mikor reggel mentünk és csodás volt látni a vad, tajtékpermettől tarajos hullámokat Pihához hasonló daccal döngetni az egyre sekélyülő medret s közben a partmenti dombokon túli hegyek hófödte csúcsait kikandikálni. Minden reggel, még amikor sötétben viszem az ebet, a tengerparti szaladás élménye megnyugtat és lelkesedéssel tölt el!

Néhány kép arról, mennyit is kell baktatnunk a partig:

1. kissé széthúzott panorámakép, csak hogy látsszon milyen közel van a jobb szélen lévő házhoz (ahol Fanni, az autónk álldogáll Gabi mögött) a baloldali tengerparti lejárat (Beach Access) tábla

HazEsPart

2. A kis tábla mellől fényképezve ez a kisebb dűnesor tetejére visz ki…

Southshore körséta - 01

3. ami mögött egy apró völgyecske húzódik a tengerparttal párhuzamosan a két dűnesor között (ember és kutya nem állandó jelleggel tartozékai a helyszínnek). A szemben lévő dombocska tetejéről pedig már …

Southshore körséta - 02

4. … az óceán látható!

Southshore körséta - 03

Kicsit csalóka a megnevezés, mert noha Csendes-óceánnak hívják, mindig morajlik, sőt ezen a tájékon eléggé haragos is tud lenni. Állítólag hidegebb is mint a nyugati part, mert ide a Déli Sark felől jön a hideg, nem Ausztrália felől az enyhébb hőmérsékletű víztömeg. Még néhány kép amiket kutyaséta közben készítettem:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha jó tempóban, lendületesen haladunk, akkor még csak hideg sincs (reggel emiatt is inkább futunk :)), de azért nagyon várom az enyhülést, a havas hegyekkel ismerkedés szerintem inkább jövőre marad. Most a berendezkedés, letelepedés van soron.

Tavasz-nyár idejére pedig már bőven vannak terveink hogy a Déli Sziget mely részeibe látogassunk közel s távol!

  • lakóhely – mint a ház maga

Egy kis házikóban lakunk, ami építése idején szerintem legfeljebb hétvégi házként fogalmazódott meg építői agyában és azóta sem változott sokat, azt leszámítva, hogy a földrengés kissé megnyektette. A mérete hagy kívánnivalókat maga után egy 4 fős család tekintetében, ami néhol akkor is nyüglődőssé teszi az ittlétet, ha ezt előre tudtuk és lehetőség szerint felkészültünk rá. Mióta a saját cuccaink is megérkeztek, azóta otthonosabb és sokkal jobban érezzük magunkat. Árban legalább kedvező, és van időnk kigondolni merre és hogyan tovább. De azért nem fogjuk visszasírni ezen időszakot, miután rendeződött az új lakhely megtalálása.

  • lakóhely – földrajzi elhelyezkedés

A másik tényező, hogy a munkahelyemtől a városon belül nem is tudom hogy tudtunk volna-e messzebbre költözni. 21-22 km nem tűnik soknak, de fél óra motorozás a napkelte előtti hidegben nem tartozik sem a titkolt, sem a nem titkolt vágyaim közé. Különösképpen, hogy itt a fél-1 óra munkábajárási idő nem a norma, mint Aucklandben, hanem már soknak számít. Pláne motoron -1 fokban, ami már megesett párszor. Ilyen helyzetben a téli kesztyű is édeskevés. De már kezdek belejönni, igazából jobb, mint bőrig ázni. Legalább mikor beérek, fél óra elteltével már kiengednek elgémberedett ujjaim, a teljes elázás következményeinek megszüntetéséhez viszont ennyi idő általában nem elegendő, mert zuhany és váltás ruha is szükséges hozzá.

Szóval nem a legkönnyebb, legkellemesebb modját s idejét választottuk itteni életünk megkezdésének.

Vélemények, észrevételek, tévhitek:

  • Christchurch kicsi, itt ismeretlen a forgalmi dugó fogalma.

Ez azért egy elég nagy ferdítés, mert itt is jócskán be tud lassulni a haladás, bár az igaz hogy jóval kevésbé van az a teljes megtorpanás ami Aucklandben előfordul, de ott is főképp az autópályára való felhajtóknál tapasztaltam, nem annyira a normál utcákon belüli közlekedésnél. Ha nem motorral lennék, néhol bizony rostokolhatnék jódarabig. De hát azzal vagyok 🙂 Ja, és itt a motorosok még mindig biccentve köszönnek egymásnak ha szembetalálkoznak az úton! Mikor motorozni kezdtem 4 éve, még bőven így volt Aucklandben is, de azóta úgy látom kiveszőfélben van, ami szerintem nem jó. Apróság, de attól még nem örülök neki.

Ezenfelül az emberek használják az indexlámpát még körforgalomban is, meg amikor két sáv eggyé szűkül. Aucklandben néha azt hittem hogy a járművek eme funkciója szándékosan deaktiválásra került, vagy hogy az új autókba már nem raknak indexlámpát, mert úgysem használja senki 😉

Ezenfelül nem olyan kicsi a város. Persze, nem kell egy óra hogy keresztülautózzon rajta az ember miközben az autópályán megtesz vagy 70-80km-t, de azért New Brightonból a reptérig kijutni beletelik 30-40 percbe (útvonala válogatja), és ha éppen belekeveredik az ember útlezárásba, akkor csak kavarog össze-vissza mire újra rátalál a helyes útra. Most már egész jól elkerüljük őket, de az elején okozott némi nehézséget és bosszúságot.

  • Fázni vagy nem fázni? – ez itt a kérdés, illetve hogy mennyiért tenni egyiket vagy másikat

Hogy hideg van-e? Igen, akad abból is bőven. Ezzel együtt azért megfagyásról még nem volt szó esetünkben. Az ütött-kopott heatpump ami a nappaliban van – most hogy már egész jól megtanultuk használni és nem piszkáljuk a ki-be kapcsolást leszámítva, nehogy valami bit félremenjen az agyában – egész jól befűti azt a kis helyiséget. Persze a konyhába/fürdőbe kimenni korántsem kellemes, de keveset vagyunk ott. A hálószobák fűtéséhez meg kerülőutakat alkalmazunk: vettünk pl. olyan pizsit, ami belebújáskor sem hideg (a sima pólok vagy különösképp az úgyneműk ugye igen), van állatos onesie mindegyikünknek (nem tudom erre van-e frappáns magyar szó, még a kezeslábas állhat a legközelebb hozzá). Bence a legaranyosabb a méhecskésben, mi felnőttek már inkább viccesen nézünk ki, de legalább melegen tart minket! Kint én ritkán fázom (motorozást leszámítva), egyrészt mert jól beöltözöm, másrészt meg jó lendülettel mozgok.

A hétvégén mikor sokat sütött a nap, sokakat láttunk pólóban, rövidnaciban flangálni, rajtam is csak egy pulcsi volt és egy kerthelyiségben ebéd után jólesett meginni egy hideg sört. Szóval azért nem Szibéria-jellegű, bár mikor nem süt a nap, vagy már lement, onnantól hamar a hőmérséklet is lendületes zuhanásba kezd…

A villanyszámla kapcsán többen figyelmeztettek, hogy akár több száz dolláros tételekre is számíthatok havonta, úgyhogy egy ideig bőszen lejegyeztem minden reggel és este a villanyóra állását, amit legjobban a boiler pörgetett, mikor egyszer-kétszer éjszakára is úgyhagytuk a heatpumpot, az alig látszott meg a fogyasztáson. Gondoltam hogy majd a végén kiderül mi lesz az összeg, de mivel a Meridian adott $150 bónuszt hogy csatlakoztunk hozzájuk, reménykedtem, ennek beszámításával nem lesz annyira vészes. Nem is lett! 3 hét alatt $86, ami teljesen jó! Szóval erre nem fog rámenni a bankban tárolt bitjeink nagy része.

  • apró munkahelyi mozzanat

Egyik nap múlt héten a főnököm tartott eligazítást egy jövőbeli projekt kapcsán, és a részletekbe való belemenetel nélkül elég annyi technikailag, hogy hozzáférésünk van egy teherautós cég olyan adataihoz, amely a versenytársak szállítási információit is tartalmazza, nemcsak a sajátjainkat. Mivel nem lehet leszűkíteni az adatkinyerést, ha a saját járművek GPS adatait le akarom kérdezni, jön a többi is. Tony – a főnök – azon az állásponton van, hogy noha technikai akadálya nincs, mi azért nem fogjuk használni a többlet-infót, mert az nem etikus. Ez pedig nekem nagyon tetszett!

  • maga a város

A belvárosban ittlétünk óta még nem sétáltunk, szóval május 30-án láttam utoljára azt a részt. Maga a város továbbra sem nyerte el a tetszésünket igazán, de ezek valóban még korai hetek eldönteni, pláne hogy zölden pompázva valószínűleg kellemesebb hatást kelt majd minden.

A környékek nagy része régies, ami nekünk szokatlan, illetve vannak az új lakóparkok ahol meg minden új. A kettő közötti réteg viszont valahogy hiányzik, mindössze egy városrészben láttunk ilyet, az tetszett is nagyon! Meg az egyik kellemes moziba a jegy mindig csak $10, akármikor is megyünk! Nem mintha annyit járnánk…

A felújítás zajlik, de persze nem lehet mindent egyszerre, ezért nagyon sok a hepehupás, kátyús út, meg hát az újjáépítést alapból nem 1-2 évre tervezték be, hanem nagyobb hangvételű folyamat lesz.

A következő két bejegyzés témája (a sorrendet még nem tudom):

  • albérlet-keresés (5 év után újra… és most sem kellemes)
  • Castle Hill kirándulásunk (az már sokkal kellemesebb volt!)