Dilbert, Murphy, akármi nap

Ez egy érdekes munkanap (volt, remélem). Ha valaki nem ismerné Dilbertet, egy stílusában Murhpyhez hasonló képregény, de pont a modern üzleti, projekt-központú életre kitalálva. Sok fanyar poénnal, iróniával fűszerezve.

Reggel 8-ra jött egy állandó szerződéses fickó hozzánk (permanent contractor), hogy besegítsen néhány (kb. 25) jelentés megírásában, átalakításában (10 nagyjából megvan, csak át kell formázni). Emiatt nem tudtam elmenni kondizni, mert annyira korán azért én sem kelek. Amúgy ez nem lett volna baj. De: miután fél órát meséltem neki, aztán egy munkatársammal még 1 órát molyoltunk, hogy be tudjuk izzítani neki az elvileg előkészített gépet hálózattal, Citrix-szel, mindennel együtt, leültem végre dolgozni a saját feladataimmal. 10 perc múlva szól a velem szemben ülő kolléga (Darryl): “Láttad, hogy Ken elment?” /talán Barbi hívta…/

“Mi van?” – nézek hátra, a fickó tényleg eltűnt. Azt mondta hogy ő nem ír jelentéseket, felállt és elment… azóta minden órában poénkodunk egyet rajta, hogy “én sem írok jelentéseket” 🙂

Következő lépés: oké, ehelyett a fazon helyett délután f5-kor majd jön Bruce, tartok neki egy rövid eligazítást, aztán holnap érdemben belevág.

Du. 2 körül kapom az infot, hogy van egy belsős srác, akit ráuszíthatunk a dologra, szóval nem kell a másik fejlesztő aki f5-re jönne. Kérdem én mi a neve, csak úgy kíváncsiságból. Jonathan. Szép név. 10 perc múlva megjelenik JOH~NA~THAAN Chen… neki is leadtam az eligazítást, áthoztuk a gépét az iroda messzebbi részéből, aztán nekiállt dolgozni, miután összeszerelte a gépét. Lehetett ekkor már 3 óra.

Utána írtam Darrylnek csevegőben, milyen félrevezető hogy az ázsiaiak sokszor európai keresztnevet választanak maguknak. Ezen valamiért úgy elkezdett röhögni hogy persze nekem is kellett, és az ilyen nevetéssel az a gond hogy nemcsak nem tudod visszafojtani, de kimész mondjuk WC-re, akkor nem tudod kiröhögni magad, mert amint visszaérsz, újra jön az inger…

Fél órával később egy másik fejlesztőt is hoztak, de neki már nem tartottam meg az eligazítást, őt félretettük későbbre 🙂

4 körül a Johnathan srácnak meg mennie kellett (írtam, hogy sürgősen volt szükség új emberre?).

F5-kor Darrylnek szólnak a portáról, hogy itt van a harmadik fejlesztő, aki nem kapta meg az emailt, amiben Darryl lemondta a melóját…

Másik projekten: ha ismeri valaki a Sharepointot, tudja hogy nem egy egyszerű jószág. Még Microsoft mércével sem! Hozzá képest még gépikódban programozni is időnként egyszerűbb lehet… Szóval ha elszáll egy sharepoint oldal, igen nehezen lehet visszaállítani, ha lehet egyáltalán.

Szóval a hölgyemény New Plymouthban (az “Ügyfél” egyik jeles képviselője) úgy gondolta hogy egy fejlesztői virtuális géppel (dev box) bármit lehet, azon úgysincs komoly dolog ami elveszhet (ja, persze, pedig a lényeg azon van…). Szóval kitörölte az egész sharepoint site-ot, amiben egy másik munkatársamnak egy napi munkája benne volt úgy, hogy template restore nem segít rajta, szóval a jelek szerint elvesztek az adatok belőle. Milyen választ kapott mikor rákérdezett, hogy mi a fene történt? “Affene, valaki biztos valami jó indokkal tette.” – na ez sokat nem segített.

A nap végén már csak röhögni tudtunk kínunkban. A többiek el is húztak, én is csak azért koptatom a billentyűzetet, mert Rebinek kell nyomtatnom holnapra, és még nem küldte el a végleges verziót…

Takarékos kozmetikumhasználat – takarékos szóhasználattal

Bár semmi értelme, de gondoltam megörökítem eme jelentéktelen eseményt: a 2009 Augusztus 7-én, pénteken este, a Glen Innesben lévő PaknSaveben vett borotvahabom a mai nap során elfogyott. (Akik ismernek, tudják hogy nem igazán tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, nomeg sokszor száraz borotválkozásban részesítettem magam.) Egész sokáig, majdnem 17 hónapig bírta. Rajtam a kozmetikai cégek nem nagyon fognak meggazdagodni (bár ha végignézek Rebeka fürdőszobai részlegén, igencsak el szoktam csodálkozni, mi mindenre megy el a pénzem…)

A hab utolsó használója az alábbi két képen láható:

Online ügyintézés

Még mielőtt kijutottunk NZ-re, sokat hallottam az online ügyintézési lehetőségekről. Ezek közül néhány Magyarországon is előfordul elvileg, de a gyakorlati megvalósításnál előfordulnak ehhez hasonló gikszerek.

Itt azonban még jóval kiterjedtebb az online is igénybevehető szolgáltatások köre. Ide venném most a nem teljesen ide tartozó EFTPOS kártya szinte mindenütt használható voltát, mert a TradeMe-s vásárlásokat leszámítva szinte sehol sem fizettem az elmúlt hónapokban kp-vel. És nagyon jólesik mindenre EFTPOS-t használni, többek között az online háttér miatt, hogy témába is vágjak.

Az ASB ebanking rendszere pofonegyszerű, jól használható és naprakész. Vagyis inkább percre. Otthon a K&H-nál voltunk/vagyunk, aminek az online felülete szintén alkalmas arra, hogy mindenféle pénzügyeket elintézzünk, de valahogy nem kiforrott, nem kényelmes, ehelyett nehézkes. Valamint a tranzakciókat másnap teszik elérhetővé. Mintha egy külön adatbázist használhatnának az ügyfelek, nem az éles OLTP-t, amelyet éjszaka töltenek fel egy adattárházhoz hasonlóan. Ha így van, ebben is van ráció, de az biztos, hogy kényelmesebb az ASB megoldása, ahol valószínűleg az éles tranzakciós adatbázishoz (vagy annak egy tükrözött replikájához) biztosítanak hozzáférést, mivel amint lezajlik pl. egy EFTPOS tranzakció, mire gépközelbe jutok, már látom is a számlatörténetben!

Nálunk a család a 2degrees mobilszolgáltatónál van, de gondolom nem egyedi a módszer, amit használnak, hogy regisztrál az ügyfél a honlapon, kap a megadott telefonszámra egy jelszót, azt bepötyögi és már hozzá is fér elég részletes adatokhoz:

image

Ezenfelül hitelkártyával tudok pénzt tölteni rá, felfüggeszteni, megváltoztatni a számot…

Következő ilyen dolog a Snapper. Ez egy olyan kártya, amivel készpénzkímélő módon lehet Wellington környékén több szolgáltató buszain utazni, illetve fizetni lehet vele. Mindegyik erre alkalmas buszon van egy-egy leolvasó elöl-hátul. Felszálláskor csipogtatsz egyet, akkor levon egy zónányi utazást, leszállásnál meg kiszámolja hány zónaváltás volt, és annak megfelelően von le még. Ha elfelejted lehúzni, akkor úgy veszi, hogy a végállomásig utaztál. Ez önmagában is okos dolog, és ami még jobb, hogy a Snapper honlapon is beregisztrálhatod a kártyádat (le is tilthatod, ha elvesztetted/ellopták), de meg lehet nézni a tranzakció történetet!

image

Gondolom úgy vannak vele, hogy ha már úgyis nyilvántartják, nem annyira nagy kaland elérhetővé tenni az ügyfél számára, az meg biztosan örül neki. Örül is 🙂

IRD, azaz a helyi adóhivatal. Ahogy írtam róla múltkor, ez is megy tisztán elektronikusan. A különböző szolgáltatókról már nem is beszélve (internet, telefon, elektromos áram, AA), de még a postánál is regisztrálhatod a címedet, és ha változik, beállíthatod, hogy kiket értesítsenek a változásról.

Ezen példák közül már Magyarországon is sok elérhető volt, de valahogy kevésbé használtam őket. Itt talán még egyszerűbb áttérni az online ügyintézésre, és nagy százalékban nem párhuzamosan létezik, hanem tényleg kiváltja a hagyományos, papíralapú adminisztrációt. Mindössze egy számlalevelünk érkezett mostanáig, de azzal a szolgáltatóval megszakítottuk a kapcsolatot (ha nem is ezért :-P), úgyhogy ha közüzemi számlával kell majd lakhelyet igazolnom, bajban leszek, mint Imma egyszer!

—————-

Teljesen más, nem ide tartozik, de blogírás közben akadtam rá:

image Szóval ha dilis vagyok, bizonyíthatom emberi mivoltomat a sharingmatrix-nek? 🙂

Téliesítünk, olcsósítunk – valóra vált

2010 április 26-án járt le az albérleti szerződésünk. Nagyon gondolkodtunk rajta, hogy továbbköltözünk, egyrészt mert a főbérlőnk eddig jobbára ígérgetett, nem cselekedett, valamint kissé messze lakunk a várostól, az aucklandi opció miatt viszont meg kellett várnunk, milyen lehetőségek adódnak az odaköltözésre, de ezeket már tudjátok. A lényeg, hogy ugye “április, óh, április, minden csínyre friss!” (aki gugli nélkül megírja nekem, ki eme sor(ok) szerzője, apró ajándékban is részesülhet :P)* tehát az albérleti megállapodás újra megköttetett, de most már jelentős kedvezményekkel, jobb lett és olcsóbb:

  • lesz heatpump (illetve már van, kiszállították – először a főbérlő címére az okosok), holnap be is szerelik, jó nagy teljesítményű (8,5kw fűtésnél), egészen pontosan Fujitsu ASTA24L
  • a heti lakbér $400 helyett $350 múlt hétfőtől, ami azért jóval barátságosabb és reálisabb (megnéztünk néhány házat a hétvégén élőben is, trademe-n pedig még többet, az eredményt megbeszéltem a landlord-dal, aki ennek kapcsán jobb belátásra tért – meg persze nem akarta a macerát, hogy újabb lakókat keressen és üresen álljon egy darabig a ház, úgyhogy viszonylag könnyen megegyeztünk
  • ez lehetővé teszi (na jó, nem lehetővé, de ehhez kötöttem), hogy netszolgáltatót is váltsunk, és a Telecomos BigTime felé kacsintgatunk, amit Balázs elégedettsége számunkra is vonzóvá tesz. Ehhez telefon is járul, meg nincs forgalomkorlát. Csak sebesség, de ha minden igaz leginkább a torrentek jönnek lassan napközben. Ezzel meg ki tudok egyezni. Próbáltam a neten is utánajárni ki mennyire elégedett vele. Természetesen nagyon vegyes a kép, egy “érdekes”/értelmes fórumhozzászólást azonban hadd emeljek ki, bizonyítandó, hogy a régen elhíresült mikró használati utasításban foglalt “A macskáját ne szárítsa a mikrohullámú sütőben fürdés után” felszólítás értelmi szintje korántsem idejétmúlt. Sajnos.
    • “I’m also telecom now * big mistake * I got sold on the idea with wireless router – plus big time. Both have failed Hard. I also have a disabled person in the house. Which is the reason for moving wireless. How ever Telecom’s agent. Didn’t think to ask, if my computer was HAD wireless or was compatible. Felt Kinda ripped of there… AGAIN. After moving from ORCON. where I had good speed, Good Service, and nice ping. Telecom has failed to deliver all of the above. I still have lots of extra cords around.. That I wonted out of the way. im now stuck with telecoms contract. If I had my chance i wish I had stayed At ORCON today… PS thanks for doing me over TELECOM.” – ameddig él, itt van online is
    • Magyarul összefoglalva: mikor erre a csomagra váltottam, a hülye telekom nem értesített, hogy a wireless modemhez olyan számítógép kell, ami alkalmas wirelessre. Azt is közölniük kellett vajon az illetővel, hogy számítógép (vagy valami hasonló) is kellhet a nethez?

Szóval ezek a hírek, jön a hideg, bent meg talán a meleg. Itt az északi sziget déli csücskén bizony reggelente nagyokat harap belénk közvetlenül felkelés után. A kutyát is úgy kell beröffenteni, hogy észretérjen (de legalábbis 20 perccel később kel csak fel, mint én)!

——————————————————————————————————

Apróbetűs rész: a játékban nem vehetnek részt családtagok, ismerősök, honfitársak, ismerősök honfitársai, honfitársak ismerősei, rokonok honfitársai… (asszem a lényeget lefedtem és bízom benne hogy bebiztosítottam magam 😛 Elmehetnék apróbetűsrész-írónak is!?)
Erről jut eszembe egy tábla Óbányán (a Mecsek szívében), ami egy behajtani tilos kresztábla, a következő aláírással: “Kivéve utcában lakók” – unokatesóm Jenő állapította meg, hogy akkor bizony ő behajthatna, mert utcában lakik. Nem tudom, hogy milyen alapon különböztetik meg hátrányosan a körúton, téren, sugárúton, illetve egyéb hasonló helyeken lakókat, de nem szép dolog :o)

Labdavadászat a patakban

Na, a mai reggel sem indult egyszerűen. Egyrészt Bence korábban kelt, mint tegnap, ami önmagában nem lett volna gond, sőt még csak az sem az, hogy emiatt nekem is korábban kellett kelnem, hanem a kellemetlenségét az eseménynek az okozta, hogy még oltári hideg volt a házban. Hiába ígérkezett verőfényesnek az időjárás, a nap még nem bukkant teljesen ki a hegygerinc mögül.
Kivettem az aprónépet, megreggeliztünk, aztán elvittem a nagyon kiskorúakat (Bence + Barni) sétálni. Bence az elején nagyon nyihogott, össze-vissza hisztizett, amit csak néhányszor szakított meg egy-egy nevetéssel, amikor Barnabás cicát vagy labdát üldözött.
Egyszer már annyira jókedve lett, hogy ő akarta dobni a labdát. Nem vagyok én semmi jónak elrontója, szóval engedtem neki. Eredmény: puff neki, a labda a kis patakban landolt, ami mentén a futtató van.
Jó kis labda, nem akartam elveszteni, megkíséreltem hát a kutyák ösztöneit és szimatképességeit használva Barnival megkerestetni a labdát. A foltos négylábú nagy lendülettel bele is vetette magát a vízbe, de olyan oktondi volt, hogy nem találta meg a labdát, hiába kísérletezett vele legalább 5 alkalommal is.
Na, visszaindultunk, gondoltam lerakom a gyereket otthon, aztán újra próbálkozunk, és ha kell, bele is gázolok a térdig érő vízbe, amihez nagyon nem volt kedvem, főképp a hideg miatt.
Bence persze ekkorra már élvezte a kintlétet, úgyhogy egy kis kerülővel mentünk, vigyorgott is az emberke, ahogy Barni pórázát fogva időnként egy-egy rántás következtében majdnem szó szerinti repülőrajtot vett.
Visszatérve a tett színhelyére, rögtön észrevettem az ott kéklő labdát, s örömmel mutogatva Barnabásnak próbáltam rávenni arra, hogy hozza fel. Azt eddig nem említettem, de a patak kb. 4 méterrel lejjebb van, mint a partszakasz és épp itt volt a legmeredekebb, úgyhogy nem tudtam rendesen lemászni a szélére.
Béna Barni meg vagy szín- vagy vak, mindenesetre hiába kolbászolt ott lent össze-vissza, a labda 1 méteres körzetében, nem sikerült neki felfedezni. Már szinte a hajamat téptem ekkora töketlenség láttán (amihez átvitt vagy szó szerinti értelemben nekem is közöm volt, hiszen az ivartalanítást én döntöttem el anno, nem ő), úgyhogy hagytuk ezt az oldalt, és némi kerülővel átsétáltunk a túlpartra, ami sokkal alacsonyabban van. Ott néhány jól irányzott kődobással felhívtam a négylábú, “vadászat a vérében van” Barnabás figyelmét a kéklő golyóbisra, amit most csodával határos módon észre is vett, szájába is kapta, majd a meredek túlsó parton megindulva felfelé meg is menekítette az ádáz víz fogságából!
Igen ám, de örömünk nem tartott soká, mert ahogy felért, rögtön visszafordult, én pedig tévedhetetlen balsejtelemmel már előre láttam a néhány másodperccel később bekövetkező eseményt: kiejtette a labdát a szájából, ami ismét beletoccsant a vízbe, de most már úgy, hogy nyoma sem volt. Nosza, beugrasztottam az ebet a patakba, hátha frissiben megtalálja. Kereste is nagy lelkesen, de eredménytelenül.
Megelégelvén a helyzet fonákságait némi indulattal becsobbantam én is a térdig érő vízbe és elkezdtem a gaz mélyén kotorászni. Mikor már vagy 20 dudvát kihúztam, a felkavart sártól viszont a piszkos víz alatt mélyen lapuló céltárgy megtalálhatatlansága egyre hitetetlenebbé vált.
Egy félig szétrohadt teniszlabdára sikerült ráakadnom, ez azonban nem elégítette ki keresőszenvedélyemet, úgyhogy tovább próbálkoztam kézzel-lábbal kotorászva a meder aljában. Erőfeszítéseimet kisvártatva siker koronázta, és diadalmas testtartással emeltem ki a kéklő nyereményt az álnok, labdaelnyelő patakból!
Hazafelé persze Barni nagyon ácsingózott érte, de nem adtam neki oda, helyette bosszúsan caplatva, víztől tocsogva vonultunk a ház irányába. Érdekes módon a víz nem volt olyan hideg, mint vártam, és visszagondolva még élveztem is a helyzetet, legalább nem indult unalmasan ez a szép vasárnap.
/Ezenfelül a tegnap is elkényeztetett bennünket napsütés terén, tehát hál’ Istennek nem mondhatom, hogy a szombat nem volt szép, ám DE SZÉP VASÁRNAP virradt ránk…(érthetetlen poén, és még én, aki ismerem a mögötte húzódó logikát sem élvezem igazán, de egyszer úgyis elsütöttem volna, most legalább túlvagyok rajta)/
A délelőtt következő jelentős eseménye egy hajvágás volt, de erről másik bejegyzésben számolok be. Ahhoz már képek is lesznek 😉

Kiwihumor

A minap (na jó, megvan már két hete is) olvastam várakozás közben egy jó helyi viccet (vigyázat, a jó viszonylagos fogalom, nekem nagyon tetszik, tehát el lehet képzelni, milyen lesz… én szóltam!):

Az információra éhes autós megszólít egy helybélit:
– Hogy lehet leggyorsabban eljutni Palmerston Northba?
– Gyalog vagy kocsival?
– Kocsival.
– Na úgy a leggyorsabb!