Böfi, nem böfi

Még mindig nem tudtam eldönteni, mennyiben hasznos, hogy feliratkoztam az NZ Herald RSS lehetőségei közül néhányra, de az biztos, hogy pár kellemes, szórakoztató percet okoztak már ezek a hírek, és újra meg újra bebizonyítják, hogy az igazán nagy poénok a való életben születnek.

Az egyik, amiről önmagában anno nem akartam írni, de most már belefér: január 9-én egy fickó 45 km-es autós üldözésbe keveredett Nelson környékén. Nem állt meg az igazoltásnál, és minden bizonnyal a színjózanság sem volt épp akkor jellemző vonása. A dolog vége az lett, hogy nem bírta már WC nélkül, és mikor megállt elvégezni a nagy dolgát, utolérték. Szar ügy. Lehet, hogy jobban járt volna (még ha ezzel egyidőben szarabbul is :)), ha inkább berosál, aztán otthon kimossa. Vagy kidobja a gatyót. Nem tette, elfogták, megbírságolták.

Ennyit bevezetőül, most jöjjön a keserédes, vicces-szomorú mai apropó:

Ausztrál-NZ méretű “kezdeményezésről” van szó, aminek keretében tudósok! (nem Apa kocsit hajt, de a színvonal elsőre hasonlónak érződik) számolni és mérni fogják a birkák böfögés általi metán-kibocsátását! Teszik ezt a világon elsőként! (Hogy ez az elsőség ez büszkeségre ad-e okot vagy épp annak ellenkezőjére, azt nem tudom.) Több birkafajta kibocsátását is mérik, mert az ausztrál mezőgazdaság felelős az üvegházhatást okozó gázok 16%-ának kibocsátásáért, ennek pedig a 2/3-a metán.

(Kis kitérő: egy számomra az emberi mohóságot valamennyire mutató tény, hogy ozziföldön az éghajlat-változás káros hatásainak megelőzése/mérséklése érdekében már több kampány volt, melyben a húsevő embereket a bárány- és marhahús helyett kenguruhús fogyasztására biztatták, mert az ő metán-kibocsátásuk jóval alacsonyabb.

  1. Hát az emberiségnek mindent meg kell ennie? Semmit sem tart tiszteletben?
  2. Gyanítom, hogy egyéb módokon is lehetne csökkenteni az üvegház-gázok kibocsátását, csak azon módok a “pénz beszél” elve alapján szőnyeg alatt lapulnak.)

A vizsgálat eredményeképpen rangsorolják a fajtákat, és a legböfögősebbek lehet, hogy nem járnak majd jól. Természetesen nem akarják bedugaszolni a szájukat (nem én gondoltam, hogy ez is egy megoldás, a cikk említette), az nem kivitelezhető.

Kíváncsi vagyok, hogy a hátsó gázokat illetően is születik-e majd valami hasonló ötlet?

csak hogy

Csak hogy tudjátok, kinek a blogját olvassátok!

http://en.tackfilm.se/?id=1263029442187RA34

Éljenek a svédek!

Hideg

Na, azt hiszem ma az általam használt időjárás-előrejelző weboldal alaposan igazat ad azoknak, akik sokszor emlegetik az új-zélandi hideget.

Tudom én, hogy Wellingtonban sokat fúj a szél meg ilyenek, de azért annyira nincs közel a déli sark, vagy neadjIsten a világűr. Esetleg időközben emelkedni kezdett az országnak otthont adó földkéreg-darab, és már közeledünk az abszolút nulla fokhoz… de ez biztosan feltűnt volna még nekem is.

image

Miután a nyilvánvaló lehetőségeket kizártam, a fennmaradóak egyike, hogy valóban 14 fok körül van, de istentelenül hidegnek (majdnem félúton az abszolút hideg felé) érezhetjük ezt a 14-et, amint kimegyünk az utcára.

image

Eme második ábra alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy miután a napot részben felhők fogják eltakarni, kicsit helyreáll a megszokott rend, és saját, személyes érzékelésünket már csak 1 fokkal fogja eltorzítani a felhők mögül időnként kibukkanó nap.

Remélem du. 5-ig elmúlik ez a fagy, mert akkor indulok majd haza, és nagyon nem szeretném megtapasztalni, milyen érzés lehet 14 fokot –129-nek érezni…

Kutyakiállítás NZ módra

Na, ezt a bejegyzést illett volna már hétfőn, de legkésőbb kedden megejtenem, hiszen a nevesített esemény vasárnap történt, és naplóírás szempontjából sok részlet ily távlatokból már a homályba vész :o)

Aznap reggel eléggé korán keltem az itt eddig megszokotthoz képest, mert 7:52-kor ment a vonatom. Ez az első járat vasárnap. Úgyhogy 7 körül ki az ágyból, készítettem magamnak szendvicset (az sosem árt), elvégeztem a reggeli teendőimet a mellékhelyiségben (bár erről talán nem kéne ilymódon is megemlékeznem :P), aztán kellemes séta az állomásig. Olyan jó volt,  hogy még alig láttam embereket, autókat az utcán, de már világos volt és szép idő. Jólesett így gyalogolni kicsinykét.

A vonat pontos volt itt is, meg érkezésnél is. Papakura 8:29, Helgáék már vártak családostul, kutyástul 🙂 Átgurultunk a kb. 5 km-re lévő raktárépülethez, amely a kiállítás színteréül szolgált. Három Labi volt nálunk (majd talán fényképeket is kapok nemsokára):

  • Dessy (nem biztos, hogy így kell írni a nevét 🙂 sohasem igazodtam ki a törzskönyvezett ebeken :)) – egy hivatalosan sárga, de az én színészlelésem számára barnának tűnő 🙂 labilány
  • Wena – a fekete esélyes
  • Lizi – egy három hónapos gyönyörűség

Már a parkolóban megmutatkozott a helyi junk-food konyha eredményének gyöngyszeme. Nem is részletezem, nem volt kellemes látvány, Helga és Eszti viszont a későbbiekben sem tudtak leakadni a témáról 🙂

Wena kissé felspanoltan, oltári idegesen viselkedett, míg az első közeli találkozása meg nem történt néhány másik kutyussal. A benti ketreckében viszont már tömény nyugalommal viselte az egész délelőttös eseményt.

Az események lassan indultak be, és mivel nem értettük a rendszert (se a bemondót, mert mikrofont nem használt és ráadásul nem felénk fordult, mire meg odaértem, a lényeget már nem hallottam), sűrűn kellett kérdezgetni másokat. Most viszont már tudom, hogy előbb mindig a kanok mennek, azon belül van vagy 7-8 kategória, csak itt kutya nem volt mindegyikhez 🙂 Mikor Helga vitte Wenát, ő – mármint Wena – lett a best bitch az intermediate kategóriában, amit nem volt nehéz elérni, mert nem volt más kutya 🙂

Szegény Helga nem élvezte túlzottan a helyzetet, de legalább kaptak egy piros szalagot. Meg előtte egy kéket, Dessy révén, aki egy népesebb (asszem 8 fős) mezőnyben bizonyult másodiknak!

Aztán még összemérték kategórián belül a kanokat-szukákat, meg a végén a labradorokat a goldikkal, volt itt minden. Igazából amolyan hobbiverseny volt, sok résztvevő nem is tenyésztőként volt jelen, hanem csak lelkes kutyatartóként.

Mindenesetre  életemben nem láttam még ennyi szép, ámde neveletlen kutyát. Barni tantónénijének, Andinak, igaza volt, hogy a kiállításokon ne gondoljam, hogy engedelmes kutyákat lehet látni, ott fordulnak elő a legneveletlenebb ebek 🙂 Persze elsőre is elhittem neki, de most láttam is. Barnika sem arról híres, hogy mindenben úgy cselekszik, ahogyan én mondom neki, de ha leültetem, ott maradok pár centire tőle, akkor azért egy helyben marad amíg nem engedem megmozdulni.

Persze igaz, hogy nagyon sok kutya között másképpen viselkedik minden eb.

Mindegy, a lényeg hogy élveztem a kiállítást is, mert még sosem voltam ilyenen, jólesett Helgáék társaságában is lenni, pláne úgy, hogy én szabadon tudtam élvezni az egészet, mindenféle izgalom nélkül. Nekik azért jobban tétre ment a dolog, időnként stresszeltek is 🙂

Hozzávetőlegesen fél 2-ig tartott a kiállítás, utána bezsuppoltuk a kutyusokat a hátsó részre (a Bighornban simán elfértek). Én ugyanúgy Papakura-nál szálltam ki, elköszöntem Helgáéktól, aztán irány haza vonattal. Kellemes délelőtt volt! 🙂

———————————————————————

Különleges adalék a bejegyzéshez, hogy éppen az írása közepette végzett a mosógép, és a “Soha ne add fel!” pólom ismét tiszta (a hétfői interjú után levetettem mégiscsak, bár job offer nem jött általa. Még!), ezenkívül ha már korábban érintettem a gatyatémát, sajnos az egyik fehér példány a “Soha ne add fel!” pólóval való együttmosás következtében kedvenc párducom színét vette fel… 🙂

Pizsiben a munkahelyre :)

Huhú, ma Budapesten is nagy esőzések vannak (még a város is készít fel az NZ időjárásra :)) De a jó bringás nem visszakozik, egy kis eső nem fog belepökni a levesembe. Úgyhogy a reggeli kutyasétánál leteszteltem a hőmérsékletet is, majd a kerekezéshez is felöltöttem a teljes esőruhámat.

Persze mivel azért komoly hideg nincsen, nagyon nem szabadott aláöltöznöm, különben kívül-belül vizes leszek. Így hát az esőnaci alatt meghagytam a kellemesen vékony pizsamát és abban tekertem be az irodába 🙂

Be is jött a dolog, mert az izzadás elkerült, és csak a buksim lett vizes, mert a sisak teteje lukacsos. De annyi meg nem árt, már meg is száradtam.

Mondhatnám hogy megúsztam, de asszem inkább elvittem szárazon 😛